Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-29 / 74. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. március 29. Meg mérettek a színpadok MINŐSÍTŐ VERSENY BÉKÉSCSABÁN Számítógép a gimnáziumban A miskolci Földes Ferenc Gimnázium saját számitágéppel rendelkezik. A középiskolások matematika oktatásához hasznosítják az „okos gépet". Az ott érettségizett fiatalok - a számítógépes gyakorlat eredményeképpen - számítógép-operátori oklevelet is kapnak Hogyan, mikor? f& népművelők miíwelödéséröl Négy megye — Békés, Csongrádi, Szolnok és Bács- Kiskun — huszonegy irodalmi színpadának és színjátszó csoportjának részvételével péntek, szombat, vasárnap rendezték meg a békéscsabai színjátszó napokat, amely egyúttal országos minősítő verseny is volt. A három nap eseményeit, a produkciókat és az alapos szakmai értékelést figyelemmel kísérve így summázhatunk: a két Szolnok megyei együttes szereplésében hűen tükröződtek megyénk ama- tőrmozgalmának aránytalanságai. A legfontosabb: a szol- - noki „Kőtövis” együttes kivételével középiskolás csoportok képviselték megyénk színjátszó mezőnyét. Dttákegyütteseinknek — nem sokkal a Verseghy diáknapok hazai környezete után — kemény kritikában volt részük — méltán. A tisza- földvári Bányai Kornél diákszínpad tagjai ezúttal a tőlük megszokottnál gyengébbre sikerült produkcióval szerepeltek. Békéscsabán Euripidész Hekabéját mutatták be. A tiszaföldvári csoport mintegy „versenyen kívüli” szerepelt, korábbi eredményei alapján a legjobb diákszínpadok közé sorolva. A három nap egyik legnagyobb — és számunkra leg- örvendetesebb — sikerét az Űjszászi Gimnázium és Szak- középiskola együttese aratta kitűnő rendezői ötletekben és egyéni teljesítményekben bővelkedő Don Quijote előadásával. A tavaly alakult új- szászi „társulat” sikere mögött példamutató pedagógiai munka van, erre engedett köRészlet a Kőtövis előadásából. A Szolnoki Művésztelep az elmúlt évben ünnepelte alapításának 75. évfordulóját. A jubileumi ünnepségek idején lapunk hasábjain is megjelent a Szolnoki Papírgyár Damjanich János Szocialista Brigádjának felhívása, amely a megye minden művészetszerető és művészet- pártoló lakosához szólva indítványozta a Szolnoki Galéria baráti körének megalakítását. A baráti kör létrehozása nem új gondolat, régi hagyományokat éleszt újra. Gondoljunk az egykori szolnoki Művészeti Egyesület több évtizedes működésére, vagy a hatvanas években kibontakozó, a Hazafias Népfront megyei bizottsága szervezte és támogatta művészetbarát mozgalomra. A Szolnoki Galéria baráti köre, amely a felhívás nyomán ez év március 10-én megalakult merít a régi tradíciókból, ám tevékenysége új tartalmakkal bővül. A képzőművészet kedvelők táborán túl az egyéb művetkeztetni a színjátszók tehetséges, sablonoktól mentes, felszabadult játéka. Megérdemelten kapott az együttes „arany” minősítést. A kunszentmártoni gimnázium csoportjának előadásában Orbán Ottó A világ teremtése című jelzéses játéka egészében gyengének hatott, főképp az irodalmi alapanyag miatt. Hogy a zsűri végül is „ezüst”-re minősítette az együttest, jórészt a szereplők összehangolt „csapatmunkájának” köszönhető. Megjegyezzük: ennél több van a kunszentmártoni csoportban. A Békéscsabán szereplő másik három diákszínpadunknak nem sikerült magasabb minősítést szerezni. A jászberényi Lehel Vezér Gimnázium csoportja VIT-ről szóló műsorral készült. Eltekintve az összeállítás hibáitól, bántó beszédhibák is közrejátszottak abban, hogy a zsűri nem minősítette az együttest. A szolnoki Verseghy Gimnázium színjátszói Brad- buhy Fahrenheit 451° című könyvének adaptációjával szerepeltek. A jó témaválasztást, a mérce magasra helyezését, s nem a színpadi megvalósítást jelzi, hogy „bronz” minősítést kaptak. A kisújszállási diákszínpad nem minősült. A megyét egyetlen „nem diák” együttes képviselte. A Kőtövis Olajbányász színpadot elkötelezett, a társadalmi visszásságokat ötletesen színpadra állító együttesnek ismerjük. Ezúttal Rákosy Gergely „A daru” című szatírájával érdemelte ki az „arany” minősítést. Több mindenért dicsérhetjük ezt a produkciót, a legfőképpen azért, ami átsütött előadásukon: a közönségnek a közönségért játszanak. Klubok, szocialista brigádok, üzemi kollektívák számára — s nem minősítő versenyre készült műsoruk. Példájuk mértékadó lehetne a megyében. Megyénk színpadait a viszonyításra alkalmat adó békéscsabai fesztiválon látva érzékelhettük: együtteseink' összteljesítménye, a néhány siker ellenére, szürkébb volt az átlagnál. Ezen a megye amatőr mozgalmának az eddiginél szervezettebbé tételével több szereplési lehetőség megteremtésével, a csoportok aktívabb szakmai támogatásával, felügyeletével lehet és kell változtatni. vészeti ágak híveit is tömöríti. A Szolnoki Művésztelep egykori és jelenlegi tagjai haladó művészetének széles körű propagálásával a művészetek, különösen a képzőművészet barátainak és értőinek táborát növeli. Segíti a Damjanich János Múzeumot művészetpolitikai feladatainak megvalósításában. Hozzájárul a múzeumlátogatók esztétikai neveléséhez. Milyen módon? A baráti kör előadásokat, hangversenyeket, kiállításokat és múzeumlátogató kirándulásokat szervez, részt vállal a képző- művészeti kiadványok és reprodukciók megjelentetésében. Működésének jelentősége máris mérhető. A Szolnoki Galériában — a KÖTA megyei szervezetével közösen — Zenélő órák címmel .kórushangverseny-sorozatot indított. A hangversenyeken egyelőre szolnoki ének- és zenekarok lépnek fel, a későbbiekben azonban fórumot biztosítanak megyénk és az ország zenei élete jeles képviselőinek. A Galéria képei Hogy ki mennyi időt fordít szabad idejéből önművelésre — végül is magánügy. A pedagógusok és népművelők művelődéséhez viszont erős társadalmi, közösségi érdekeltségek is fűződnek. Könnyen magyarázható ez, gondoljuk csak végig az ismeretátadás folya rnatát. Ha az átadó egyéni műveltsége széles, mély, friss — ez természetesen fölerősíti az átadás hatékonyságát is. Más értelmiségi pályákon dolgozókéval összehasonlítva a művelődési házakban alkalmazott népművelők szabad ideje igen kurta. A magyarázat kézenfekvő: kimondva vagy kimondatlanul, de kötetlen mukaidő- ben dolgoznak. A Népművelést Propaganda Iroda egyik, 1975-ben kiadott, több száz népművelő időbeosztását elemző tanulmánya szerint: a népművelők heti 22,6 óra szabad idejéből mindössze 11,4 óra — alig szobrai közé majdan belo- pózik az irodalom is. A nyár folyamán megkezdődnek a múzeumurivar rendezvényei. Júliusban és augusztusban művészeti játék- és kisfilmeket vetítenek irodalmi és zenei programokat rendeznek. Ezek a rendezvények mindenképpen új színfolttal gazdagítják Szolnok kulturális életét, mint ahogy a baráti kör galériabeli klubjának programjai is, ahol művész-közönség találkozókat, művészettörténeti előadásokat, vetítéseket tartanak. Uymodon is hozzájárulnak a közönség és az alkotók közvetlen kapcsolatának kialakításához, elmélyítéséhez. A baráti kör évente egy-két alkalommal kiállítást rendez a Szolnoki Művésztelep egykori vagy jelenlegi alkotóinak műveiből, közreműködik a szolnoki Festészeti Triennálé megszervezésében. Távlati tervei között szerepel egy állandó szolnoki képtár létrehozása. velődésre. Ráadásul ez is félórákra, órákra szétforgá- csoiódva. Ellentmondás: éppen a műveltségközvetítő népművelő kulturális lehetőségei a legkorlátozottab- bak. Kérdés: maguk a népművelők érzik-e ezt1 az ellentmondást, s milyen erőfeszítéseket. tesznek „hátrányos” helyzetük enyhítéséért. Fiatal, tehetséges népművelő — saját bevallása szeEz az egyik véglet, szakítás a hivatással. S noha ez a félelem, mint fő ok, mindenképpen túlzott, de hihető, hogy valóban jelentősen befolyásolhatta a szóbanfor- gó ifjút. Ugyanebből az alaphelyzetből következik egy másik, talán még rosszabb, és gyakoribb eredmény. Ha a munka, értekezlet, utazgatás, szervezés, levelezés, esti, hétvégi, ünnepi ügyeletek, társadalmi megbízatások harapófogójából nem tud kiszabadulni a népművelő, bekövetkezik a beszűkülés, s ez a végzett munka minőségének rovására megy. Budla Attila, a rákóczifal- vi művelődési ház igazgatója számol be egy átlagos napjáról. — Rendszerint reggel kilenckor - megyek el otthonról. Ügy 11 óráig hivatalokba járok: műsorengedélyeztetés, egyéb apró-cseprő dolgok. Délután papírmunka, szervezés, fölkészülés az esti rendezvényekre. Majdnem minden estére jut rendezvény vagy valamilyen klub- foglalkozás. A zenei és irodalmi klub munkájában előadóként is részt veszek. Általában este 11 -kor érek haza. Szeretem a komolyzenét, a szépirodalomban pedig a „Nyugatosok” a kedvenceNehéz volna receptet adni arra, hogy úgy változtassák meg népművelőink munkarendjét, hogy növekedjen — ne a holt — hanem a hasznos szabad idejük. Egy bizonyos: a jelenlegi helyzetet hosszú távon nem lerint — azért ment el az egyik faluból, mert... — Az még hagyján, hogy a munkámmal elég bajom volt, de ezt még megtetézte a csomó társadalmi megbízatás, aminek — úgy gondolom — illik eleget tenni. Egy idő után rájöttem, rohanok, mint az őrült, állandóan fáradt vagyok, nem olvasok, nem járok moziba, nem nézek tévét, nem hallgatok rádiót. Nem akartam végképp elhülyülni. A fiatalember a pályáról is elment, könyvesboltos lett. Véleménye: „Lehúzom a rolót, aztán a magam ura vagyok, amíg fel nem húzom másnap.” im. Zenehallgatásra és olvasásra csak az éjszakai pihenés rovására fordíthatok időt Amikor tudok, hangversenyre, színházba megyek. A rákócziúj falui klubkönyvtár vezetője, Földi Mária az erős szelektálás híve. — Az engem érdeklő rádió- és tévéműsorokat egy hétre előre kiválogatom, s többnyire tudok időt szakítani, hogy megnézzem, illetve hallgassam ezeket. Fontos ez a mindennapi munkámhoz is: mert néha egy- egy rádió- vagy tévéműsorhoz fűződő könyv iránt hirtelen megnő az érdeklődés. Persze a szabad időmből az olvasásra fordítom a legtöbbet. Mikor? Igaz ugyan, hogy heti 44 óra hivatalosan a munkaidőm, de ennél sokkal többet töltök a klubkönyvtárban. Egy szó mint száz, este tíztől éjfélig, egyig szoktam olvasgatni — mikor mennyire vagyok fáradt. Kevés a szabad időm, érzem én is nap mint nap, dehát nincs mit tenni, első a munka. Két „napirend” több-kevesebb azonossággal. Feltűnő: mindketten „időt szakítanak” a művelődésre. S érezhető, erőfeszítésükbe kerül ez a. fajta helytállás. bet tartani. Felügyeleti szervek, munkáltatók, a köz- művelődés segítésére elkötelezett szervek, testületek, és maguk a népművelők találhatnák meg a „hogyant”, ha elszánnák magukat a keresésre, változtatásra. Szabó János Lu!iavní^>7Ávi A szeptemberi vendég Szombat este hallhattuk a Kossuth adó műsoraként Túrién György átdolgozásában és rendezésében Bertha Bulcsú A szeptemberi vendég című művét. A rádióváltozatban, mint a novellában is, egy nyugdíjas tanítót ismerhettünk meg, aki megelégedett és megérdemelt csendes napjait éli a Balaton-partján, kis házában. Akinek már a postás érkezése is esemény. Nyugalmát az egy napon érkező két levél zavarja meg, amelyek egyike a cselekvő múltra emlékezteti, a Nyéken töltött tanítóévekre, a másik pedig „a gyönyörű Schweitzer Éva” személyében magányos napjai fölélénkítését ígéri. Fölvillannak a nyéki évek — a hallgató által már sok irodalmi műből és rádiós műsorból jól ismert — eseményei,. egy sokat akaró, de nagyot alkotni nem tudó ember múltjának emlékei. A bej átszőtt emlékképek azt érzékeltetik, hogy Kozma József átlagos tehetségű, végül is értékes embere volt múltbéli (nyéki) környezetének. S most — a leveleket olvasván — azt kell eldöntenie, hogy elfogadja-e a meghívást a nyéki búcsúba, avagy a több mint húsz éve látott Évával tölti a szeptembert. Döntése könnyen születik, hiszen „szép ez a szeptember és Éva tizedikén megérkezik.” És ez még nem zavar bennünket, hiszen egy magányos öregember társkeresését érezzük, Bertha Bulcsú cselekményvezetése eddig hiteles társadalomképnek is bizonyul. Akkor kezdünk vitatkozni az íróval, amikor Kozma az állomáson a másodosztályú kocsiból leszálló vendégét nem ismeri meg, csúnyának találja, s hazatérvén csodálkozik, mit csodálkozik, el- ámul azon, hogy „a gyönyörű Éva” vöröshagymát kér a vacsorához, és megtudja, hogy a hajdan csodált nő nyugatról küldött alamizsnából él. Kellemetlenné válik számára a találkozás, a szeptemberi vendég kizökkenti a nyugodt hétköznapok és az érzelgős emlékezések langyos hangulatából. Próbát jelent, aminek Kozma nem tud megfelelni. A lakásban hagyja vendégét, végül is a nyéki búcsút választja. Lehetne mindez egy szigorúan látó író és rendező kíméletlen kritikája is, azonban a dialógusok csak valami sajnálkozást sugallnak: sajnálnunk kell a nyugdíjas tanítót. Bertha Bulcsú irodalmunk egyik sűrűn körüljárt témájához nyúl, az öregségről szólt. Fölvállalván ezzel Illyés Gyula. Déry Tibor, Vas István (hogy csak a legkiválóbbakat említsük) kortársi örökségét. S míg témafelvetése — mint föntebb írtuk — hiteles, méltó az e témában jól ismertekhez, bonyolítása s főként megoldása a felszínes elmélkedés síkján marad. Nem képes a nyugdíjas tanító és a hasonló korú Éva cselekvései indítékait ábrázolni, nem tudja érzékeltetni azokat az érzéseket és gondolatokat, amelyek vezérlik őket. Turián György átdolgozó és rendező munkájától éppen ezért nem kérhetjük számon az atmoszférát, a társadalmi háttér érzékeltetését, a személyiség megjelenítését, mert az irodalmi anyag nem adott módot mindezekre. A főszerepet alakitó Gregus Zoltán és az Évát megszólaltató Máthé Erzsi sem bírták hitelessé tenni hőseiket. (zsák) toDu mint a1 ieie 111U’ Megalakult Baráti kör a Galériában Időt szakítani Lehetne változtatni?
