Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-03 / 53. szám
1978. március 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Bulgária ünnepe Mi van a kerítésen tú!7 1877. április 24-én kezdődött el az orosz—török háború, amelyet a bolgár nép felszabadító háborúnak nevezett el. A csaknem egy évig tartó küzdelem Törökország vereségével és Bulgária felszabadításával ért véget. 1878 március 3-án — ma száz éve — szabadult fel a testvéri ország az ötszáz éves oszmán rabság alól: létrehozhatta saját államát, ismét szabad nemzeti-politikai életet kezdhetett élni a bolgár nép. A száz évvel ezelőtti Szán Sztefanó-i békeszerződés aláírásának napja ma is Bulgária egyik legnagyobb nemzeti ünnepe. Emlékeznek barátaink a száz évvel ezelőtti eseményekre, amikor az orosz csapatokkal együtt bolgár földre lépett a bolgár népfölkelők csapata is, hogy az egész néppel egyetemben segítse az orosz katonákat élethalál harcukban. Emlékeznek azokra az időkre, amikor az ország felszabadulása véget vetett a katona- feudális török vezetés kegyetlenkedéseinek, a nép elnyomatásának. kizsákmányolásának. „A felszabadító testvéreknek” felirattal ma is ott áll Szófia főterén II. Sándor orosz cár lovasszobra. A bolgár nép már akkor tudta és azóta még inkább tudatában van annak, mit köszönhet felszabadítóinak, hisz éppen a száz évvel ezelőtti események következtében indulhatott el az ország a gyors fel- emelkedés útján. Az 1877—78-as felszabadító orosz—török háború felkeltette az egész világ közvéleményének figyelmét. A korabeli magyar sajtó is nagy érdeklődést tanúsított a „keleti kérdés” iránt. Ma is nagy történeti értékük van a különböző hetilapokban, különösen a Vasárnapi Űjságban megjelent illusztrációs anyagoknak, képeknek, fényképeknek. A cikkek, a rajzok, a grafikák, a metszetek, a képek, stb. nagy része az egyszerű orosz katona és a bolgár népfölkelő legendás hőstettének, a Sipka-szorosban és Plevennél, a Sztara- Zagoránál és Szófiában vívott ádáz hárcok dicséretét jelentik. Ezekből a korabeli rajzokból mutatunk be kettőt. Az évforduló tiszteeltére a Bolgár Kulturális Központ és a TIT értékes kiadványt jelentetett meg Bulgária felszabadulása az oszmán rabság alól címmel, amelyet a Szolnok és Kjusztendii testvér- megyék együttműködésének jegyében, a szolnoki Damjanich Múzeum közreműködésével szép kivitelben a Szolnoki Nyomda Vállalat készített el. Élethalálharc. (Megjelent a Vasárnapi Újság 1877. november 11-i számában.) A felszabadító orosz hadsereg fogadása Szvistovban. (A Vasárnapi Újság 1877. július 29-i számában jelent meg először ez a kép.) Művészbrigádok Járják az üzemeket, munkásszállásokat Házon kívül szerepel a Fővárosi Operettszínház Kálmán Imre művészbrigádja. Mindig ott, a munkások között, ahol a legjobban szolgálja a közművelődést, a szórakoztatást. Egy évvel ezelőtt, megalakulásuk után az orenbur- gi gázvezeték magyar építői előtt Huszton, Guszjatyinban és Bogorodcsányban debütáltak. Sikeres szereplésüket ma is emlegetik az ott dolgozók, leveleznek is a színházi csoporttal, amely azóta fellépett Csepelen, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában, a Rátkai klubban szocialista brigádvezetők ösz- szejövetelein és máshol S nemcsak operettel, irodalmi műsorral is, Petőfi, József Attila verseit tolmácsolva. Nemrég együttműködési szerződést kötöttek a tatabányai szénbányák 15le akna Április 4. műszaki brigádjával. A megállapodás szerint a bányászbrigád rendszeresen megtekinti a színház előadásait, részt vesz egy-egy előadás próbáján, megismerkedik a művészek munkájával, a színházművészettel. A színészbrigád pedig műsorokat ad a tatabányai szocialista brigádoknak. A Mélyépítő Vállalattal is megállapodtak: díjtalan előadásokat tartanak az építőknek, azok viszonzásképpen segítenek a színház balatoni üdülőjének csinosításánál. A paksi atomerőmű szocialista brigádjait is szórakoztatják majd. A „mozgó művészcsoport” példáját követték az Ope- . rettszinház más művészei, dolgozói: nemrég megalakították a Sárdi János brigádot. ök főleg a fiatalok szórakoztatására vállalkoztak, ifjúsági intézményekben, munkásszállásokon szerepelnek majd. Nyíl jelzi: téli fürdő A hely, ismerői szerint: Cserkeszőlőn az „ünnepek” májustól szeptemberig tartanák, a „hétköznapokat” októbertől áprilisig jegyzik. Okkal. Nehéz ebben kételkedni. A kemping faházai télen elhagyatottan „szenderegnek”. A strand is „alszik”, ám kapuja sarkig tárva. ' Indokolt hát a kíváncsiság, kivált, hogy nyíl jelzi : téli fürdő. — Mi van túl a kerítésen? A park legmélyén áll egy kétszámyú épület, öltözőnek készült, kívülről ma is annak hinnénk. És belülről? Barátságos előcsarnok, világos öltözők, a környéken páratlanul szép, végtelenül tiszta, tágas fürdő. Három medence — a kiét kicsi 28 és 39, a nagyobbik 37 fokos: meleg vizével — várja hí- vogatóan a vendégeket. — Éppen most márciusban három esztendeje, hogy megnyitottuk a téli fürdőt — mondja Boros Lászlóné, a fürdő vezetője. — Kezdetben az újszerűsége hatott, sokszor zsúfolásig megtelt. Az elmúlt két télre azután már valóban illett a „hétköznapi” jelző, de az idén már kevésbé. Többször naponta száz, a hétvégeken pedig olykor-olykor kétszáz vendégünk is van. Szálloda kellene Mindez nagyon kevés. Cserkeszőlő kincsét, a forrás vizét tavaly nyilvánították gyógyvízzé, de ez még nem gyógyfürdő, csak — gyógyvize» fürdő. Hogy gyógyfürdő legyen, ahhoz szálloda is kell. — Korábban szó volt Touring hotel építéséről — mondja Borosné —, de csupán terv maradt. A pénzhiányon kívül más akadálya is van a megvalósításnak. Csak az idén alakult meg a községi szennyvízcsatornázási társulás, holott ez a további fejlődés alapja. Gondok, s mégis: Cserkeszőlő már ismert és elismert fürdőhely: Tavaly nyáron 180 ezren keresték fel, köztük 25 ezer ( !) külföldi. Hollandok, svédek, csehszlovákok, nyugatnémetek, lengyelek, osztrákok és főleg jugoszlávok, akik azután szerte viszik az itteni víz jó hírét. Egy bizonyos, még télen is sok a törzsvendég, idősebbek, gyógyulni vágyók. Néhány órát fürdenek, majd — unatkoznak. — Túl nagy ilyenkor a csend — sajnálkozik Hegedűs Imréné, az Idegenforgalmi Hivatal megbízottja. — A telelő vendégek nem tudják hol eltölteni a fürdés után fennmaradó idejüket, ezért is jönnek viszonylag kevesen. Nyáron zsúfolt a kemping, és a 280 fizetővendég-ágy is kevés. Ilyenkor 13 szobát bérelünk, és jó, ha a fele foglalt. Lehet siettetni Mondják: a majdan felépülő szállóval kezdődne a most több mint 20 éves fürdő második nagy korszakja. De talán lehetne „siettetni” az időt. A vállalati üdülők a nyáron oly hangos fa- és kőházak, télen — fagyos, kihalt világ. Úgy véljük: nem szükségszerű az elmarasztaló jelző! Bizonyosság rá, hogy hírét vettük: egy vállalatnál egy merész — mondjuk inkább: dicséretes —ötlettel már tervezik, vagy téliesítették is üdülőiket. Többet akarnák és tesznek is — joggal — munkába fáradó, romló egészségű dolgozóik érdekében: . „Gyógyszer a cserkei víz” — szól a szakértői vélemény, s ha nem is fiatalít, de éveket, évtizedeket ajándékoz vissza a gyó- gyulóknak. Az ünnepekért — 1975—80 között eredetileg ötmillió forintot kaptunk volna, most tízmilliónál tartunk — mondja Borosné. — Termálkutat fúrtunk, felújítottuk a közműhálózatot, termőföldet hozattunk a futóhomokra, parkosítottunk. Padok, asztaloki kerültek a műkővel kirakott medencék partjára. Az idén tovább folytatjuk a parkosítást, és még a szezon kezdetéig felépül az új kút forró vizét lehűtő torony. Már azon is gondolkozunk, hogy hamarosan szükség lesz új strandmedencére. Tények és tervek. Bízvást hihetjük: valamennyi azért született, hogy az „ünnepnapok” még fényesebbek legyenek: Gajdos József „RENDHAGYÓ” ESTÉK Belépés: csak nőknek Amikor a tiszafüredi nőkiub 1974-ben megalakult, a szervezőket egyetlen cél vezette: társas együttlétet teremteni a település lányainak, asszonyainak. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az erősebb nem képviselői tartózkodtak a viharos tetszésnyilvánítástól, a „párját ritkító vakmerőség miatt". Elvégre mégiscsak szörnyű, hogy a nők klubot szerveznek, összejövetelekre járnak, és ilyenkor a család, a gyerek a teremtés koronájának idegeit nyüvil Hümmögtek, morogtak és lassanként hozzászoktak a „rendhagyó” estékhez. így kezdődött. Azóta kéthetente minden második hétfőn hattól nyolcig táblás házat vonzanak a klub esti összejövetelei. Húszévestől hetvenig: gyeses kismamák, fiatalasszonyok, nyugdíjasok, pedagógusok, Ibol'ti el&dók, háziasszonyok, munkásnők találnak itt közös fórumot, beszélgetnek örömeikről, gondjaikról. Néhány éve mindössze tizennyolc merész vállalkozó dacolt férje, udvarlója haragjával. Kitartásuk ered: ményeképpen jelenleg már ötvennégy résztvevőt számlál a klub. Közülük harmincötnegyven asszonyt nincs az a családfő — legfeljebb befőzés vagy egy influenzajárvány —, aki lebeszélhetne a kétheti összejövetelekről. Azóta új' működési szabályzat rögzíti a jogokat, a klubélet követelményeit, s az öttagú vezetőség féléves munkaterv alapján szervezi ■ az összejöveteleket. A foglalkozások első részében kötött program szerepel, amelyet kötetlen beszélgetés, kézi- munkázás követ. Miről szólnak ezek az úgynevezett kötött napirendek? Nőket érintő, nőket foglalkoztató témákról, megemlékezésekről, a kozmetikai jártasság és a konyhaművészet ismereteinek bővítéséről. A teljesség igénye nélkül néhány múlt évi cím: szovjet— magyar asszonytalálkozó, megemlékezés a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójáról, a gimnázium irodalmi színpadának vendégjátéka, kézimunka- kiállítás, író-olvasó találkozók és a nyáron négynapos autóbuszkirándulás a Veszprém—N agycenk—Kőszeg— Sopron—Győr útvonalon. Az idei ajánlat talán még sokszínűbb: előadás a száj- hagyományok szerepéről, a modern táplálkozásról, a község jövőjéről, a bőrápolásról, őszintén a nőorvos előtt, magyar—szovjet asz- szonytalálkozó. beszélgetés Jókai Anna írónővel, és természetesen a nyári hónapokban több napos autóbusztúra a fővárosba. Persze a lányok-asszonyok nemcsak tanácskoznak, d,e dolgoznak is: a munkahelyen meg otthon — de a közért, a köz javára is. Társadalmi munkában csinosítják az óvodákat, a könyvtárat. segítik a kiállítások megszervezését, zavartalan lebonyolítását. És mindezt egyetlen fillér költségvetés nélkül! Mert pénz nincs. Ha egy rendezvény közeleg, vagy rangos vendég érkezik, szerencsés esetben egy-egy vállalat, szövetkezet hajlik a szívhez szóló kérelemre —, ami alkalomadtán némi segítséget, anyagi természetű hozzájárulást jelent az ügy érdekében. így nem csoda, hogy a Nagy Tiborné irányította vezetőség már négyszer mondott le és négyszer vonta vissza elhatározását — a többiek rábeszélésére. A hiányzó forintok ellenére mégis eredményesen, nagyszerűen működik a klub. Egy idősebb néni mesélte: ..Nézze, kedveském, mi a férjemmel már megközelítjük az ideális házaspárt. Az öregem nagyot hall, én pedig majdnem vak vagyok. A rokonság. a gyereksereg messze szóródott, a férjem otthonülő, ugyan hová menjek egyedül? Ki hallgat meg magamfajta idős asszonyt? Elfogadnék a magyarázatot. de sok fiatalasszony is eljár ide. Pedig ők még sok-sok évre vannak az anekdota szerinti tökéletes pártól. Nem tud.om, ők. az ifjabb évjáratok képviselői mennyi vita, konyhai perpatvar eredményeképpen, esetleg minden alku nélkül „szabadságolták” magukat a hétfői estékre, de egy tény. Az ajtó mindenki előtt nyitva, ha csatlakozni kíván a. tiszafüredi nőklub tagjaihoz: Felvételi vizsga, belépési nyilatkozat nincs, ámbár egyetlen kizáró okot említ a házirend: klubtag férfi nem lehet. Ez pedig érthető, hiszen nekik ilyenkor, hétfőnként otthon, a család és a gyerek mellett a helyük. D. Szabó Miklós „Lelkesedéssel beszélt a kommunizmusról” 80 évvel ezelőtt született Őri Károly 1898. március 3-án született a Zala megyei Ma- gyarszerdahely községhez tartozó Újnéppusztán Őri Károly. A két világháború közötti korszak munkás- mozgalmi harcosainak egyike ö, akit az eseményekben ugyancsak gazdag forradalmak korának - 1918-1919-es évek - tapasztalatai, harcai 'edzettek kommunistává. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG leverése után, 1921-ben lett a Kommunisták Magyar- országi Pártjának tagja. Addigi életútján is sok megpróbáltatásban volt része, akárcsak később, 48 éves korában bekövetkezett haláláig. Nyolcán voltak testvérek. A hat elemi elvégzése után tanoncnak állt, asztalos lett. Hamarosan behívták katonának. Az első világháborúban először Albániában, majd az olasz hadszíntéren teljesített szolgálatot. Maláriás megbetegedése miatt leszerelték, de később ismét behívták. A Tanácsköztársaság idején vörös katonaként harcolt a proletár hazáért az északi fronton. 1919. augusztustól novemberig vizsgálati fogságban sínylődött. Ez az időszak fordulópontot jelentett életében. Ekkor kezdett politikával foglalkozni, ismerkedett meg kommunistákkal, s lett elkötelezettje a szocializmus eszméinek. 1920. elején sikerült Bécs- be szöknie, a Kommunisták Magyarországi Pártja vezetőivel felvette a kapcsolatot. A párt megbízásából 1923- ban tért haza. Tagja lett a famunkások szakszervezetének majd a szociáldemokrata pártnak is. Gőgös Ignáccal, Hámán Katóval, Vági Istvánnal együttműködve szervezte a szociáldemokrata pártszervezetek ellenzéki megmozdulásait. ök kezdték meg 1923- ban az illegális kommunista párt szervezését, elsősorban a legális .tömegszervezetekben: a szakszervezetekben, a munkás kulturális egyesületekben és a szociáldemokrata pártban. 1924-ben népgyűlést hívtak össze a munka- nélküliség, a házbér (lakbér) emelése ellen. A hazai kommunista mozgalom legális fedőszervének a Magyarországi Szocialista Munkáspártnak megalapításában (1925. április 14.) jelentős feladatot vállalt. „Mozgalmunk célja a tömegek forradalmasításán keresztül a kommunizmus megvalósítása volt” — mondotta erről később a letartóztatását követő bírósági tárgyaláson. A Kommunistiák Magyarországi Pártjának Bécsben 1925. augusztusában tartott I. kongresszusán megválasztották a Központi Bizottság, egyben a budapesti titkárság tagjává is. A három tagú titkárság, a „trojka” tagja volt: Őri Károly. Hámán Kató, Gőgös Ignác. 1925. OKTÓBER elején őt is letartóztatták és az első Rákosi-per egyik vádlottjaként négy évi fegyházra ítélték. A tárgyalási iratok között olvashatók az alábbi sorok: „Lelkesen beszél a kommunizmusról, kijelenti, hogy nem hivatottságot, de kötelességet teljesített, midőn szerény képességeit a proletárok szolgálatába állította.” 1930-ban sikerült kijutnia a Szovjetunióba. Tomszkban halt meg 1946. február 2-án. V. S.
