Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-25 / 72. szám

1978. március 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Befejezte munkáját az országgyűlés tavaszi ülésszaka Az országgyűlés második napján az ülésre ellátogatott Willy Brandt, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke. Képünkön Willy Brandt Kádár Jánossal, Péter Jánosnak, az országgyűlés alelnökének társaságában. (Telefotó - KS) (Folytatás az 1. oldalról) Számos javaslattal járult hozzá a találkozó munkájá­hoz. Végül is teret nyert Belgrádban a józan megfon­tolás, és a találkozó kielé­gítő eredménnyel zárult. — Kormányunknak továbbra is az a véleménye, hogy a hel­sinki záróokmány ajánlásait maradéktalanul valóra kell váltani. Ezt a dokumentumot továbbra is hosszútávú prog­ramnak tekintjük. A belgrá­di tapasztalatokból levonjuk a megfelelő következtetése­ket, és megtesszük a tovább­haladáshoz szükséges intéz­kedéseket. A miniszter ezután rész­letesen szólt az arab népek igazságos harcáról, az „Afri­ka szarva” térségében kiala­kult helyzetről, majd rámu­tatott: bár sok a gond és a probléma a nemzetközi szín­téren, pesszimizmusra nincs okunk. Meggyőződésünk, hogy — a meglevő és a vár­ható nehézségek ellenére a szocialista közösség országai, a világ haladó és békesze­rető erőivel és a fejlett tő­késországok reálisan gondol­kodó politikusaival együtt, hosszabb távon is képesek biztosítani az enyhülés irány­zatának érvényesülését, sőt annak kiterjesztését is. Bizo­nyos, hogy az enyhülés alap­jának. a nemzetközi erővi­szonyoknak a szocializmus, a haladás javára való eltoló­dása folytatódik, és ez szük­ségszerűen tükröződik majd a nemzetközi politikában is. Végül a miniszter felhívta a figyelmet arra, hogy az enyhülést, a békés egymás mellett élés elvének gyakor­lati érvényesülését nagyban befolyásolja a Szovjetunió és az Egyesült Államok vi­szonya, amely jelentősen ki­hat a nemzetközi légkörre. A külügyminiszter beszá­molóját követő vitában Er­dei Lászlóné (Szabolcs me­gye 16 vk.), a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke egyebek között azt hangoz­tatta, hogy a jelenlegi világ- helyzetben rendkívül meg­növekedett a kormányok fe­lelőssége civilizációnk sor­sáért. A mi diplomáciánk, a szocialista országok össze­hangolt diplomáciája a bé­kés együttműködés mellett száll síkra, s az utóbbi évek­ben a politikai és ideológiai különbségek ellenére — mind újabb rétegek és cso­portok találják lehetséges­nek és szükségesnek a kö­zös fellépést. Darvasi István (Budapest, 19. vk.), a Magyar Hírlap fő- szerkesztője felszólalásában emlékeztetett arra, hogy álig néhány hét telt el a helsin­ki záróokmányt aláíró álla­mok nagyköveteinek belgrá­di értekezlete óta. A tanács­kozás eredményességéről el­sősorban azért oszlanak meg a vélemények, mert egyes aláírók megkísérelték a zá­róokmány tartalmát megha­misítását, leszűkítését. Ez a Petrovdcs Emil Kossuth-dí- jas zeneszerző, (Budapest, 16. vk.) a Zeneakadémia régi ott­hona — amelyet jelenleg a Tannimpex birtokol eredeti funkciójának visszaállításáért interpellált a kulturális és a külkereskedelmi miniszter­hez. Pozsgay Imre válaszá­ban — a külkereskedelmi miniszterrel egyetértésben — elmondta: a Kulturális Mi­nisztérium arra törekszik, hogy tárgyalásokat kezdjen a Liszt Ferenc, Erkel Ferenc tanításának, Bartók Béla első hangversenyének otthont adó épület visszaszerzéséről. A helyiséggazdálkodás szerve­zeteivel együttműködve meg­felelő eszközöket tudnak lat­ba vetni azért, hogy újra a zenei életet szolgálják a 30 évvel ezelőtt elvesztett tan­termek és a 250—300 szemé­lyes hangversenyterem. Bartha István (Hajdú me­gye, 1. vk.), a Debreceni vá­rosi Pártbizottság titkára ar­ra kért választ, hagy a Ne­előmozdíthatja vagy lassít­hatja az enyhülés folyama­tát. Az utóbbi időben e két nagy ország viszonyának normalizálásában a korábban elért jelentős eredményeket az Egyesült Államok és Nyu- gat-Európa egyes befolyásos körei megkísérlik kisebbíte­ni és gyengíteni. Szovjetel­lenes propagandakampá­nyaikkal, a Szovjetunió el­len irányuló politikai mester­kedéseikkel azt a konstruk­tív nemzetközi együttműkö­dést veszik célba, amely hosszú évek kitartó erőfeszí­tése nyomán alakult ki. Sze­retnénk, ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok kap­csolatainak jelenlegi, nem kielégítő alakulását belátha­tó időn belül ismét előremu­tató szakasz váltaná fel. Ez a béke és a biztonság meg­szilárdításának a kilátásait is nagyban javítaná kísérlet azonban nem sike­rült. A szocialista országok változatlanul a béke és a békés egymás mellett élés politikáját folytatják. Boros Béla (Budapest. 6. vk.) felszólalásában egyebek között arra mutatott rá: a Kínai Népköztársaság kor­mányának politikája is ne­hezíti a nemzetközi légkör további javítását, a békés egymás mellett élés térhódí­tását. Ezt jelzi, hogy durván visszautasítja a Szovjetunió­nak és más szocialista orszá­goknak a kapcsolatok nor­malizálására tett javaslatait és figyelmen kívül hagyja az atomsorompó-egyezményt. A felszólalásokat követően — miután a szót kért kép­viselők egyetértőén, haszno­san egészítették ki a beszá­molót — Púja Frigyes nem élt a válaszadás, a zárszó jo­gával. Az országgyűlés a kül­ügyminiszternek a kormány külpolitikájáról megtartott beszámolóját jóváhagyólag tudomásul vette. Ezután — napirend szerint — az interpellációk követ­keztek. hézipari, az építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztérium, valamint az Országos Terv­hivatal milyen együttes in­tézkedést tervez Debrecen hőellátásának fejlesztésére. Simon Pál nehézipari minisz­ter az építésügyi és városfej­lesztési miniszterrel, vala­mint az Országos Tervhiva­tal elnökével egyetértésben elmondta: Debrecen 1981 utáni hőellátásának biztosí­tására két lehetőség van. Az egyik a debreceni erőmű bő­vítése, amely a hőellátást egyidejű villamosenergia- tenmeléssel oldja meg. A má­sik elképzelés szerint csak a hőellátás biztosítására épül­ne forróvízkazán. A Nehéz­ipari Minisztérium a fejlesz­tési elképzeléseket ez év vé­gén terjeszti az állami terv­bizottság elé, s a döntések alapján bármelyik terv való­sul meg, a város hőellátása 1981-et követően is biztosított lesz Káli ferenc (Fejér megye, 13. vk.) gimnáziumi igazga­tóhelyettes a kedvezményes MÁV utazási igazolvány ér­vényesítésének egyszerűsíté­se ügyében interpellálta a közlekedés- és postaügyi mi­niszterhez. Rámutatott, hogy a több mint egymillió arcké­pes igazolványt két hónapon át 100 dolgozó érvényesíti fö­lösleges eljárással. Pullai Ár­pád közlekedés- és postaügyi miniszter egyetértett abban, hogy túlzott az adminisztrá­ció, s bejelentette, hogy a Pénzügyminisztériummal és a MÁV-val egyetértésben jö­vő év januárjától már a mun­kahelyeken érvényesítik a kedvezményes utazási igazol­ványokat. Tausz János (Pest megye, 22. vk.) az IBUSZ nyugalma­zott vezérigazgatója a fővá­ros környéki községek tele­fonellátásának javítását kér­te a közlekedés- és postaügyi minisztertől. Az interpelláci­óra adott válaszában Pullai Árpád elmondta, hogy a te­lefonhálózat, a központok túlterheltségére, elavultságá­ra vonatkozó észrevételek helytállóak. Az interpelláló képviselő választókerületében azonban az országos átlagnál kedvezőbb a helyzet. A kér­déses településeket több fő­vonal köti össze a budapesti hálózattal, bár a telefonellá­tás javítására vonatkozó igé­nyek itt is jogosak. Sándor Dezső (Borsod me­gye, 15. vk.) tanácselnök az egészségügyi minisztertől kérdezte: mikor és milyen ér­demi intézkedéseket tesznek a borsodi 15. választókerület betöltetlen körzeti és üzem­orvosi állásainak ügyében. Schultheisz Emil egészség- ügyi miniszter válaszában el­ismerte, hogy a lakosság jog­gal türelmetlen, és a megol­dáshoz központi és helyi in­tézkedésekre is szükség van. Pozsgay Imre, Simon Pál, Pullai Árpád és Schultheisz Emil válaszát mind az inter­pelláló képviselő, mind az or­szággyűlés egyhangúlag tu­domásul vette. Sándor Dezső ezután a ne­hézipari miniszterhez is in- teroellált. Azt kérdezte: mi­kor intézkednek a lakossági áramdíjak egységesítéséről és mikor jut több, a kedvezmé­nyes éjszakai áram használa­tát biztosító kapcsolóóra a falun élőknek. Simon Pál ne­hézipari miniszter válaszában egyebek között kifejtette: ár- csökkentésre nincs mód, hi­szen tavaly is csaknem 1 mil­liárd forint állami támogatást adtak a lakossági fogyasztók­nak. Az említett kancsolóórák használata viszont a népgaz­daságnak is előnyös, de ezek­ből az árammérőkből kevés van, jóllehet már tízezret im­portáltunk belőlük. És még kétszer ennyi behozataláról is tárgyalnak. Növelik a hazai gyártást is, ám a jelenlegi „sorbanállás” várhatóan csak jövő év végére, 1980 elejére szűnik meg. Az interpelláló képviselő a választ elfogadta, az ország- gyűlés pedig négy ellensza­vazattal tudomásul vette. Az országgyűlés tavaszi üléssza­ka, amelyhek második nap­ján Apró Antal és Péter Já­nos látta el az elnöki tisztet — ezzel véget ért. Vita a beszámolóról Interpellációk Harminc évvel ezelőtt, 1948. március 25-én adta ki a rendelkezést a kormány a száznál több dolgozót foglalkoztató vállalatok államosításáról, s még aznap a társadalom tulajdoná ba kerültek az érintett ipari, közleke­dési és bányavállalatok, villamosművek. Az államosítás a magyar nagytőke gazdasági hatalma ellen folytatott küzdelemsorozat döntő ütközete volt. összesen több mint 160 ezer embert foglalkoztató 594 vállalat került álla­mi tulajdonba, s ezzel a szocialista szektor részaránya a magyar gyáripar­ban 80 százalék fölé emelkedett. E nagy horderejű intézkedés a szocia­lista építés kibontakoztatásának egyik alapvető feltételét teremtette meg. „Nem volt tölili álmatlan éjszakánk“ Baricza György, a papírgyár üzemvezetője emlékezik az államosításra — Húszévesen jöttem ide. Segédmunkásnak, persze. Akkor, 1946-ban majd’ min­denki így kezdett. És annak is örült az ember; mert eb­be" a gyárba nem volt könnyű bejutni. Akkor ás mondogatták, aztán egyre többször hallottam: nincs nyersanyag, nagyon fogy a készlet. Azt is tudtam, hogy az energiával is baj van — örökösen szénmizéria volt. Negyvennyolc tavaszán a csőd szélén állt a gyár. Az államosítás megnyugvást ho­zott. Az akkori öregek úgy mondták, már nem kell fél­ni, hogy utcára kerülünk, ezután a létbizonytalanság miatt nem lesz álmatlan éj­szakánk. Nem is volt, úgy gondolom, az akkori derék­had a biztonságot, a munkát, a megélhetést jelentő mun­kabért remélte elsősorban. Baricza György papírgyá­ri művezető emlékszik így 1948. március 25-re, az ál­lamosításra. A gyári törté­netből tudjuk, mindössze kétszázvalahány ember dol­gozott akkor a Szolnoki Pa­pírgyárban. — Ez kis gyár volt, s annyira korszerűtlen, hogy nem is csoda, kigyúlladt 1950-ben. Képzelje el: pa­pírgyár favázas, kátránypa­píros tetővel! Persze,, hogy lángolt benne a filc, a papír. Az 1937-ben indított üzem negyvenedik évében annyit termelt egy hónapban, mint az államosítás előtt egy év alatt. Több mint ezer em­ber keresi most kenyerét az állandóan fejlődő, növekvő gyárban, — Én húsz-huszonkét éve­sen, higgye el, nem figyeltem akkor sók mirfdenre, ami most már nagyon érdekel. Dehát ha tagadja is, ezzel így van mindenki. Annak nagyon örültem, amikor jött a jó pénz, a foriiit. Heti fi­zetésünk volt, ha jól emlék­szem, negyven forintot vit­tem először haza édesanyám­nak. Milyen jól bevásárolt belőle a piacon! Aztán már az államosítás után egy fél­évvel nem az anyámnak vit­tem a fizetést. 1948 őszén nősültem. Nemsokára a gyár adott lakást, itt a gyári te­lepen élek! azóta is. Az az igazság, nem gondoltuk 1948- ban, hogy ekkorát lép előre az üzem. Gyarapodott épü­letekben, gépekben, embe­rekben. Valamikor régen táskáztunk, akár nappalos, akár éjszakai műszakban dolgoztunk. Hoztuk a kis ennivalót, s ha éhünk tá­madt, falatoztunk a gép mel­lett. Hol van az már, — öltöző, fürdő, ebédlő! Hát ugye, harminc év sok idő. Papírgépek, feldolgozó üze­mek, korszerű termékek sora jellemzi a gyárat, és kor­szerű tudású, a nagy felada­tokhoz felnövő munkásgár­da is. — Kereskedelmi érettségi­vel jöttem ide, annakidején. Nem volt elég, 1958-ban a papírgyártó szakmunkás ké­pesítést is megszereztem. Most, az államosítás har­mincadik évében ismét a változásról, a fejlődésről be­szél minden és mindenki. A nagyra nőtt gyárudvar se elég már, tovább terjeszke­dik az újabb nagy fejlesztés előtt álló üzem. A gyár re­konstrukciója és új beruhá­zása szinte megduplázza majd az eddigi termelést.' Sok régi munkás beszélget már róla, várják, mikor kez­dődik a nagy munka. Ve­lük! persze a fiatalok is. Ba­ricza György üzemvezető is fiatalos hévvel beszél a je­lenről és jövőről. A múltról is eszébe jut még valami: — Aranygyűrűs vagyok, a gyártói kaptam én is, meg a feleségem is. Tudja, a törzs- gárda-tagsággal jár. Most igen szépen kapunk hűség­pénzt is, igazán elégedett Vagyok. Elgondolkodik. Aztán csak kimondja: — Bár az lenne a leg­jobb! Mégegyszer huszonkét évesnek lenni! — sj — A Körösmentiben Kétszer annyi napraforgót vetnek Négyszázötven hektáron termesztettek tavaly napra­forgót a kunszentmártoni Körösmenti Termelőszövet­kezetben. Hektárokénti hu­szonhét mázsás átlagtermé­sük jóval meghaladta az or­szágos eredményt. A Gabo­na- és Iparnövény Termesz­tési Rendszer tagjaként a kö­zös gazdaság az idén csak­nem kétszerié nagyobb terü­leten, 880 hektáron termeli e fontos növényt. Ha az időjárás engedi, áp­rilis közepén kezdik meg a három fajta, az iregi csíkos magyar, a Wniirnk nagy olajtartalmú szovjet és a nagyecsedi napraforgómag vetését. Mintegy tizenötmil­lió forint bevételt terveztek az olajos magból, amelynek negyven százalékát növény­olajipari feldolgozásra, a többit vetőmagként értékesí­tik. Három, kombájnra sze­relhető napraforgó-betakarí- tó adaptert vásárol a közös gazdaság és már lekötötte a növényvédő repülőgépet a betakarítás előtti vegyszeres lombtalanításhoz. Új eljárással Jelentős olajtöbblet (Tudósítónktól) A másod­lagos olajtermelés új üzemi kísérleteit kezdték meg csü­törtökön az algyői mező leg­nagyobb olajtelepében. A Nehézipari Minisztérium Műszaki Fejlesztési Főosz­tálya és az Országos Műsza­ki Fejlesztési Bizottság tá­mogatásával végzett kísérlet során négy kútba polimerol­datot sajtolnak be, egy olaj­termelő kútban pedig ellen­őrzik az olajtermelés válto­zásait. A Nagyalföldi Kőolaj és Földgáztermelő Vállalat megbízásából a Magyar Tu­dományos Akadémia miskol­ci olajbányászati kutató la­boratóriumában több éve vizsgálják a polimeroldatok olajtermelést növelő hatá­sát, s az eredmények igen biztatóak. Az új eljárás lé­nyege, hogy a kijelölt kutak korábban besajtolt vizébe poliakrilamidot oldanak, a vegyianyag hatására csök­ken az olajat kiszorító víz mozgékonysága, így olyan pórusokból is kihajtja az olajat, amire a víz önmagá­ban nem képes. A számító­gép segítségével végzett első hazai kísérlet gyorsan meg­térülő befektetés, hisz az új eljárással a kitermelhető olajmennyiség várhatóan mintegy 10 százalékkal nö­vekszik. A korszerű másod­lagos termelési módszer ipari méretű alkalmazását a ter­vek szerint 1982-től kezdik meg. Csak Algyőn, az or­szág legnagyobb kőolajme­zőjén az új eljárással több millió tonnával növekedhet a felszínre kerülő olaj meny- nyisége. Az átfogó öntözési terv első részeként alakították ki a 61 hek­táros legelő öntözőrendszerét Jászladányban, az Egyetértés Termelőszövetkezetben. A iibatelep szennyvizének elvezetésével pótolják a talaj hiányzó nedvességtartalmát. Az öntözőberen­dezést Gonda Gellért gépkezelő már üzembe is állította, mert a száraz tél után minden csepp vízre szükség van.

Next

/
Thumbnails
Contents