Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-24 / 71. szám

1978. március 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megnyílt a parlament tavaszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) sóik más tényező. Ha azonban minden területen a törvény betűjének és szellemének Ispánovits Márton, (Bács m. 11. vk), a törvényjavas­lat bizottsági előadója szólt arról, hogy az országgyűlés kereskedelmi, valamint jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottsága együttes ülésén ho­zott határozatával 11 módo­sítást terjeszt a parlement elé. Kiemelte a törvényter­vezet felett kibontakozott társadalmi vita fontosságát, hangsúlyozva: a szocialista demokrácia érvényesülését erősítette, hogy a 19 me­gyében és a főváijosban megrendezett fórumokra még a döntés előtti szakaszban került sor. A viták nyomán egyértelműbben fogalmazó­dott meg a kereskedelem fel­adata, az, hogy javítani kell a vásárlási körülményeket, segíteni a korszerűbb fo­gyasztási szokások kialakítá­sát, szorgalmazni az ésszerű és szervezett áruszállítást. Vilmányi Mária (Hajdú m. 7. vk.), a hajdúböszörményi Textilfeldolgozó Vállalat mű­szaki osztályvezetője a fo­gyasztói érdekvédelemmel és a vásárlók jogaival kapcso­latban szólt arról, hogy a fogyasztói érdekvédelem megvalósítása a dolgozók eddiginél lelkiismeretesebb munkáját igényli. Arra van szükség, hogy a termelésben tevékenykedők keze alól olyan jó minőségű áruk ke­rüljenek ki, amelyeket mint fogyasztók is szívesen meg­vásárolnának. Antal Imre, (Pest m. 19. vk.), a Mezőgéptröszt érdi gyárának igazgatója sürget­te a fővárost övező agglo­merációban a lakosság igé­nyeit kielégítő áruházak épí­tését. Nem megoldás ugyan­is, hogy a fővárosban a köz­lekedési csomópontokon új áruházaik épülnek, mert a Budapest környékén lakók­nak az itt vásárolt árut vo­naton vagy autóbuszon kell hazavinniük. Kosztolánczi Jánosné, (So­mogy m. 2. vk.), a Kaposvá­ri Ruhagyár varrónője So­mogy sajátosságáról, nagy­arányú idegenforgalmáról szólva elmondotta, hogy a Balaton déli partján! főidény­ben a lakossággal együtt 300 ezer vendég fogadásáról kell gondoskodniuk. Ez a keres­kedelemtől és a vendéglátó- ipartól feszített, erejüket és törvényes munkaidejüket is gyakran meghaladó munkát követel, mert a parti tele­püléseken joggal várnak el városias ellátást, azt, hogy pihenésükhöz minden felté­tel biztosított legyen. Czégei Valéria, (Bács m. 5. vk.), a lajosmizsei áfész- bolt eladója felszólalásában hangsúlyozta: a megnöve­kedett áruforgalom és -kí­nálat egyre sürgetőbben kö­veteli az udvarias, szakszerű kiszolgálást. Az iskolából ki­kerülő fiatal kereskedelmi megfelelően dolgoznak, ez ön­magában a munka színvona­lának emelkedését jelenti, — fejezte be expozéját a belke­reskedelmi miniszter. dolgozók olykor ellentmondást látnak a tanultak és a gya­korlat között. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy az el­adók zöme hivatásának te­kinti r-akmáját, elítéli a nemtörődömséget, udvariat­lanságot. a vásárlók megká­rosítását. Csikós-Nagy Béla állam­titkár, az Országos Anyag és Árhivatal elnöke felszó­lalásában elmondotta, hogy a belkereskedelemről beter­jesztett törvényjavaslat tár­gyalása árpolitikánk áttekin­tésére is megfelelő keretül szolgál. A fogyasztó foko­zott védelemre szorul. Ezt veszi figyelembe a tisztesség­telen haszonra vonatkozó jogalkotás, amikor megkü­lönbözteti az indokolt és az indokolatlan áremelkedések eseteit. A fogyasztók érde­két védi a nagyobb volume­nű szabadáras cikkeknél az áremelési szándék bejelenté­si kötelezettsége. Ha ez in­dokolatlan, ezt az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke meghatározott időre elha­laszthatja. A továbbiakban elmondot­ta : a fogyasztói árváltozá­sokról a lakosságot a sajtó, a rádió, a televízió tájékoz­tatja. A központi árváltozá­sokról árhivatali közlemény ad információt. A piaci té­nyezők nyomán bekövetkező változásokról a tájékozta­tás kötelezettsége a válla­latokra hárul. Nincs tájé­koztatási kötelezettség a széles választékú, gyorsan cserélődő divatcikkeknél; a különleges igényeket kielé­gítő. az esetenként vásárolt, a lakosság kiadásait minimá­lisan érintő cikkeknél és a mozgóáras idényáruknál. Komócsin Mihály (Csong- rád m. 4. vk.), az MSZMP Csográd megyei bizottságá­nak első titkára felszólalásá­ban hangsúlyozta, hogy a kereskedelem felelőssége nem zárul le az igényfelmé­rés és közvetítés határán. Felkutatni az árualapokat, ösztönözni a termelőket a hiányzó termékek gyártásá­ra, szervezni a fogyasztók A miniszter bevezetőben megköszönte az országgyűlés aktív és konstruktív vitáját. Megállapította, hogy az ülés nemcsak szorosan a törvénnyel foglalkozott, de sok olyan javaslat is el­hangzott, amely alaposabb vizsgálódást igényel. A vi­tában elhangzott alapvető kérdések közül a többi kö­zött az ellátás felelősségéről szólt, amelyet valamilyen formában csaknem minden hozzászóló megemlített. Ez­zel kapcsolatban aláhúzta: igényeinek megfelelő apróbb cikkek termelését, — mind­ez a kereskedelmi feladatok szerves alkotó része. Kovács Istvánná (Pest m. Kistarcsa, 1. vk.), a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kis- tarcsai gyáregységének mun­kásellátási felelőse felszóla­lásában segítséget kért kor­szerű falusi üzletközpontok és éttermek, vendéglátó egy­ségek létrehozásához, s fel­hívta a figyelmet, hogy for­dítsanak gondot a kisebb, a meghittebb üzletek, vendég­lők fenntartására, korszerű­sítésére is. Szigethy Dezső (Győr-Sop- ron m. 14. vk.), a sioproni Vasöntöde kohómérnöke a többi között arról szólt, hogy a kereskedelmi hálózat fej­lesztését előirányzó pénzügyi normák elavultak és a ha­gyományos városcentrumok­ban komoly nehézségekbe ütközik a korszerű bevásár­ló központok létesítése. Kovács Károly (budapesti 41. vk.). Az MSZMP XIII. kerületi bizottságának első titkára felhívta a figyelmet: a vásárlók érdekeivel össz­hangban korlátozzák a gaz­daságtalan termelést. Java­solta, hogy az egyes termé­kek gyártásának megszünte­tését, a termékszerkezet át­alakítását minden esetben átgondolt tervező, szervező munka előzze meg. Molnár Frigyes (Bács m. 3. vk.), a SZŐ VOSZ elnöke elégedetten nyugtázta, hogy a javaslat érvényesíti a szö­vetkezeti törvény szellemét, s a szövetkezetek súlyuknak és fontosságuknak megfele­lően szerepelnek. A fejlesz­tést illetően elmondotta, hogy modernizálják a kis alapte­rületű üzleteket, autóbusz mozgóboltokat állítanak for­galomba és javítják a ta­nyák és kisközségekben la­kók ellátását. Kiss Imre (Borsod m. 25. vk.), a mezőkeresztesi Áfész elnöke az ipar és a kereske­delem kapcsolatainak fej­lesztését sürgette. Mint mon­dotta, a hiánycikkek számá­nak csökkentése, a választék gazdagítása, s a minőség ja­vítása alapvetően a termelő üzemek munkájától függ. Fritz László (Zala m. 8. v'k.), a mezőkeresztúri Áfész elnöke javasolta, hogy a termelők és a kereskedők kö­zösen végezzenek piackutatá­sokat az igények alakulásá­ról. Szorgalmazta korszerű, esztétikus csomagolási mód­szerek kidolgozását, az elő­recsomagolt termékek szá­mának gyarapítását, de — hangsúlyozta — a tetszetős megjelenés mellett figyelmet kell fordítani az áru minő­ségére is. Varga Sándor (Szolnok m. 9. vk.) nyugdíjas elmondot­ta: indokolt az ÁBC-áruházi rendszer továbbfejlesztése, az ésszerű szakosítás, profálren- dezés az iparcikk-szakmá­ban, amely nagy mértékben igényli a kereskedelmi dol­gozók magasabb fokú szak- képzettségét. Pethő Ferenc (Szabolcs m. 4. vk.), á nyíregyházi Mező- gazdasági Főiskola főigazga­tója örvendetesnek mondot­ta, hogy napjainkban a ke­reskedelem szervezetei mel­lett az ipari és a mezőgazda­sága üzemek is mind na-! gyobb részt vállalnak a la­kosság ellátásából. színvonalas ellátás csak a termelők, a. bel- valamint a külkereskedelem együttes munkájával valósulhat meg. Sághy Vilmos zárszava után az országgyűlés a bel­kereskedelemről szóló tör­vényjavaslatot általánosságá­ban, és a megszavazott mó­dosításokkal részleteiben egyhangúlag elfogadta. Az országgyűlés ma dr. Szakács Ödönnek, a Legfel­sőbb Bíróság elnökének be­számolójával folytatja mun­káját. Képviselők a törvényjavaslatról A belkereskedelmi miniszter zárszava Bérek és bundák A munkások véleménye az: csak akkor változik meg a fi­zetés, ha felépül a Pannónia Szőrmekikészítő és Szőrme­konfekció Vállalat ötödik gyára is. Hozzáteszik, erre a közeljövőben néni sok a re­mény. Az említett állásfog­lalás éppen a tavaly átadott 4. számú kunszentmártoni gyárban hangzott el, amely­nek beruházása majd 250 millió forintba került. Ezután aligha kezd a vállalat egy új gyárat építeni. Annyi más fővárosi válla­lathoz hasonlóan a Pannónia is vidéken hozta létre vado­natúj üzemét. Példájuk iga­zolja: több szempontból is hasznosnak bizonyult ez a beruházás. Budapesten azt mondják, lasszóval kell fogni a munkásokat — az új kun­szentmártoni vállalkozás vi­szont megoldja a munkaerő- problémát, hisz’ a legnehe­zebb beosztásokba is bőven akad dolgozó. Jól járt ezzel a nagyközség — s ugyanúgy a környező falvak — a 4. szá­mú gyár ugyanis majd ezer embernek ad kenyeret. Ugyanazért kevesebb Lekerülték Budapestről a tágas, világos, frissen épült üzemcsarnokba a régi gépek, de vásárolt a vállalat új be­rendezéseket is. Megkezdő­dött az irihakikészítés, a bun­dagyártás — a későbbiekben bővült a repertoár: hiszen nemcsak bárány- vagy juh- bőrből, de gida-, nutria- és más vadszőrméből is állíta­nak össze ma már kabátokat. (Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az úgyneve­Gyárak Űjpesti-központi 1976. 3072 Ft 1977. 3339 Ft A következtetést levonni nem nehéz. Mi az arányta­lanságok oka? Kezdetben a betanulási időszak volt — vagyis az, hogy Kunszent- mártcsinban nem készültek olyan jó minőségű gyártmá­nyok, mint Budapesten — de az export szállítmányok ta­núsítják, hogy ezen már túl van a 4-es számú gyár. Emel­lett szól az is, hogy várható­an a panofix gyártását a kí­sérleti laboratóriumoktól kezdve a kikészítésig Kun­szentmártoniba telepítik. Akad a vélemények között olyan, amely az alacsony fizetéseket a „háztájival” indokolja. Kétségkívül a dolgozók egy része, kiváltképp a környező falvakból bejárók, munka után állattenyésztéssel, ker­tészkedéssel foglalkoznak (Vágó József né egyenlítő­munkás: „A szakszervezet segítségével jó néhány mun­kásunk hobbytelekhez ju­tott. Sajnos a föld tarackos, megküszködünk vele ...” Do­ma Gyula művezető: „Én Bu­dapestről jöttem ebbe a köz­ségbe. Itt sem szerzem be ol­zett panofix-bundák egy ré­sze is itt készül.) Fokozatos fejlődéssel a kunszentmárto­ni gyár — néhány év lefor­gása alatt — elérte azt, hogy az itt készített kabátokat megveszik Nyugat-Németor- szágban úgy, mint Dániában, vagy a Szovjetunióban. Ta­valy 38 ezernél is több bun­dát készítettek el a kunszent­mártoni gyár dolgozói, ebből majd 25 ezret exportáltak, és innen kapta az irhákat a sze­gedi 3-as gyár. Néhány adattal visszaka­nyarodhatunk a bérekhez. Az idén a Pannónia Vállalat ter­melési értéke a tervek sze­rint 768 millió forint, ebből 288-at a kunszentmártoniak produkáltak. (Érdemes meg­említeni, hogy a 4-es gyár dolgozói a vállalati létszám 42,7 százalékát képviselik.) Megtanultak jó minőségű bundát gyártani, mégsem azt a fizetést kapják, ami az asz­talra — vagy a fogasra — tett termékmennyiségért őket megilletné. (K. Tóth Béla be­tanított munkás: „Budapes­ten a központi gyárban ta­nultam meg a szakma alap­fogásait. Ott is ugyanazt csi­náltam mint itt, a bőröket húsoltam, másképpen — a rajtuk maradt zsiradékot szedtem le egy géppel. Szó­val ugyanezt csinálom, még­is amikor visszajöttem, há­romszáz forinttal kevesebb fizetést kaptam. Hogy _ most mennyi a keresetem? Három­ezerkétszáz—háromezemégy- száz forint.) K. Tóth Béla jö­vedelme átlag fölötti. Mégis, aki látja, nedvességtől kifő­zött kezét, s ha csak egy fél­órát tartózkodik a gőzben — ő egész nap — azt mondja, kevés. íme egy táblázat az átlag­bérekről : Csepeli Szegedi K.mártoni 2551 Ft 2293 Ft 2241 Ft 2745 Ft 2522 Ft 2484 Ft csobban a paprikát, a zöld­séget, mint ott...”). Ok a munkaerőhiány? Az aránytalanságok legké­zenfekvőbb oka mégis a munkaerőhiányban keresen­dő. Csak a kunszentmárto­niakhoz képest magasabb bérekkel tudják az éppen elegendő létszámot biztosíta­ni a fővárosi gyárakban. (Pölöskei László, a vállalat munkaügyi osztályának ve­zetője: „Nyolc évvel ezelőtt még háromszázan dolgoztak a központi gyárban — a létszám itt ma már ennek fele. A bérkülönbségeket ma­gyarázza az isi, hogy amíg Újpesten többnyire 20—25 éves szakmai múlttal ren­delkező törzsgárdátagok dol­goznak, ugyanakkor Kun- szentmártonban nagyon fia­tal munkásgárda tevékenyke­dik. Növeli az átlagbérek nagyságát Budapesten az is, hogy a vállalat vezérkará­nak a fizetése itt esik lalt- ba.”) Ezek az érvek ellent­mondanak annak, hogy a 4- es számú gyár produkálja a legnagyobb termelési értéket ma már a Pannónia üzemei között. A kunszentmártoni fizeté­seken igaz javított a 4,9 szá­zalékos ruházati iparnak adott állami bérpreferencia, s tavaly júniustól a máso­dik műszakért járó pótlék, ennek ellenére majd ezer forinttal kevesebb a bérek átlaga, az újpestihez képest. Persze nemcsak a vállala­ton, de a gyáron belül is előfordulnak fizetési arány­talanságok. (Kovács István szakmunkás: „Semmi sem különbözteti meg a szak­munkás fizetését a betaní­tott munkásétól. Nyilván így nincs ami ösztönözné a dol­gozókat arra, hogy megsze­rezzék a bizonyítványt, már­pedig ez jól jönne a gyár­nak is, hiszen egy-egy em­ber univerzálisan több terü­leten is megállná a helyét.) Fehér foltok A vállalat vezetői kezdet­től fogva arra törekedtek, hogy ahol csak lehet, telje­sítménybérben dolgozzanak a munkások. Ennek ellenére így is maradt még „fehér folt”. (Kovács II. István zsírtalanító: „Az üzem leg­drágább berendezésén, a programoztató zsírtalanítógé­pen dolgozom. Órabérben. Szóval ha százezer bőrt .en­gedek’ át a gépen, azért is annyit kapok, mint húszezer­ért. Pedig itt lehet lassab­ban és gyorsabban dolgozni. Igaz a receptek megkötik a főműveletek idejét, de pél­dául, ha rendesen és rend­szeresen tisztogatom a gé­pet, már azzal csökkentem az úgynevezett mellékidő­ket ...”) A Pannónia bundáit árul­ják Koppenhágában, Párizs­ban, s még sokl külföldi vá­ros áruházaiban, üzleteiben. A kunszentmártoni munká­sok véleménye az: nem kér­dezi meg az átvevő cégek szakembere, hogy a bunda a kettes, vagy a négyes gyár­ban készült-e? A kiváló mi­nőség a fontos és ezt betart­ják Kunszentmártonban, sőt „hozzák” a menny’ségi mu­tatókat is. Az évenkénti bérfejlesztés során a Pannónia minden gyára ugyanazzal a száza­lékkal növeli a béralapot. Felül kellene vizsgálni ezt a gyakorlatot, mert ez a béraránytalanságok további növekedéséhez vezet. Igaz­ságosabb, hasznosabb volna, —-. a jövő érdekében — ha differenciálva állapítanák meg a béralap fejlesztéséhez a „kulcsokat”. Az is bizonyos, hogy a négyes gyárban is akadnak még tennivalók a bérezési rendszer korszerű­sítésében. Hajnal József A tiszafüredi Járási Épitő- és Vegyesipari Szövetkezet asztalos műhelyének dolgozói a szö­vetkezet szovjet exportra kerülő termékének, a csévekiemelő szállítására alkalmas ládákat készítenek. Ay idén a lakossági szolgáltatásokkal együtt terv szerint 3 millió 100 ezer formt lesz a nyolc tagú részleg munkájának termelési értéke. Képünkön Trázsi István és Király Mihály íedéllemezzel béleli a csévekiemelő daruk ládáit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents