Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-03 / 53. szám
1978. március 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 EXPORT IMPORT Hazánk 6a a világpiac Terjedőben a diszkrimináció A statisztikai hivaH tal minap közzétett jelentése az elmúlt ■ évről is jelzi; a külkereskedelmi egyensúly megszilárdításában még igencsak nagy feladatok várnak a népgazdaságra. Igaz, tavaly a szocialista országokkal tervszerűen alakult kereskedelmi forgalmunk, ám a dollár elszámolású piacokon az elmúlt évben számtalan, nem várt esemény következett be. Ennélfogva helyzetünk — a dollár elszámolású külkereskedelmi mérleg passzívuma a növekvő kivitel ellenére — nem javult. Mindennek sokrétű okai vannak. Közrejátszott, hogy tavaly — főként ármegtakarítási szándékkal — az egyébként szokásosnál többet importáltunk egy sor olyan termékből, amelynek világpiaci ára emelkedő irányzatú volt. Kedvezőtlenül befolyásolták dollárelszámolású forgalmunkat a világpiaci áremelkedések is — s ezek nagy részét elővásárlásokkal nem, vagy csak részben lehetett semlegesíteni. Közismert példa erre a kávé, ám e sorba tartozik, hogy például a megnövekedett állatállomány miatt több növényi és állati eredetű takarmányt — hallisztet és fehérjedús szóját — kellett vásárolnunk mint a megelőző években. Mindehhez hozzájárult, hogy exportunkban több termék világpiaci ára számunkra kedvezőtlenül változott. A tőkés acélipari válság, a gabonaárak esése érzékeny veszteségeket okozott kivitelünkben. Az elmúlt évben a világpiacon azonban más változásokat is megfigyelhettünk: a protekcionizmus terjedését. Igaz, a korábbi években is akadtak itt-ott kereskedelmet gátló intézkedések — gondoljunk csak a Közös Piac marhahús beviteli tilalmára —, ám az utóbbi időben érezhetően gyarapodnak a protekcionizmus jelei. Kétségtelen a tőkés világ még nem jutott túl az 1974— 75-ös válságon, s a kilátások sem rózsásak. Még az Egyesült Államokban sem, ahol tavaly a korábbi évek nőve1 kedési ütemét átlagosan ismét elérték, ám az év második felében a konjunktúra már érezhetően csillapult. e Amikor számos fejlett tőkésország tetemes külkereskedelmi deficittel zárja az évet, ráadásul a kilátások sem a legjobbak, még inkább előtérbe kerülnek a különböző vám- és protekcionista intézkedések. Ilyen rendelkezések elsősorban az acél, a közúti járművek, a közlekedési eszközök, a textil, a cipő és az elektromos készülékek piacát fenyegeti. A szaporodó dömpingvádak, a különböző adminisztratív beavatkozások azt jelzik, köny- nyen átcsaphatnak más termékek piacára is. Jellemző a szám: a GATT számításai szerint a vámháború eddig 30—50 milliárd dollár értékű áruforgalmat akadályozott meg. Az elmúlt években a protekcionizmus elsősorban Japán, néhány fejlődő ország és a szocialista országok ellen irányult. Ami a hazai külkereskedelmet illeti, hiba lenne, ha gondjaink mellett nem szólnánk eddigi erőfeszítéseink eredményéről. Arról például, hogy az ötéves tervidőszak első két évében, nem éppen a legkönnyebb körülmények között dollárelszámolású exportunk 25—26 százalékkal bővült. Ez a növekedési ütem elsősorban azért figyelemre méltó, mert meghaladja a tőkés világkereskedelem ebben az időszakban elért fejlődéséit Nyilvánvaló azonban, hogy ezt a növekedési ütemet meglehetősen nehéz lesz tartani. A szakemberek szerint a kiutat két iárányban kereshetjük. Az elsőre álljon itt egy példa a nehéziparból. Ez az ágazat az elmúlt években, s az idén is nem csekély mennyiségű műanyagot vásárol a tőkés piacokról. A vásárlásokra elköltött pénzt - devizát — azonban elő is kell teremteni, rendszerint azzal, hogy valamilyen terméket exportálnak. A fejlett tőkés országok piacain pedig az egyre érezhetőbb diszkriminatív intézkedések hatására a mi vállalataink mintegy harminc százalékos vámhátránnyal indulnak. A következtetés kétirányú. Egyrészt nem cél a tőkés import korlátozása — ami egyébként oktalanság is lenne —, hanem az a feladat, hogy elemi gazdasági érdekeinket követve a szükséges műanyagokat, alapanyagokat a számunkra legelőnyösebb piacokról szerezzük be. Mindebből következik az is, hogy a KGST-n belül — s inemldsak 'a műanyagok -területén — fejleszteni, bővíteni akarjuk a munkamegosztást, a szocialista integrációt. Mindez azonban nem jelenti, nem is jelentheti azt, hogy lemondunk a tőkés piacokról. Itt azonban szemléleti változtatásra is szükség van. Kivitelünket eddig ha úgy tetszik, az áruszemlélet jellemezte. A külkereskedő megkapja a gyártól a megbízását, hogy mondjuk adjon el három ilyen és ilyen gépet, mire ő nekiindul a nagyvilágnak, s megpróbál vevőt találni a portékára. A lényeg azon van. hogy az árut kisebb vagy nagyobb tételben, de darabonként adjuk el. e A világpiacon azonban a megrendelők egyre inkább a komplett, a kulcsrakész szállításokat igénylik — mégpedig nemcsak a fejlődő, hanem a fejlett országokban is. Fő- vállalkozásokra már néhány hazai vállalat is rászánta magát — gondoljunk csak az Egyesült Izzó lámpagyáraira, a különböző élelmiszeripari feldolgozóüzemekre, iskolákra. egyetemekre — ám e területen még csak a kezdet kezdetén vagyunk. Ma még a szabályozó rendszer sem ösztönzi kellőképpen ezeket a vállalkozásokat, s ha kedv lenne is. a pénzügyi nehézségek gyakran megakadályozzák az üzletkötést. A gördülékenyen működő fővállalkozó szervezetek létrehozása azonban nemcsak szabályozók kérdése, hanem nagyrészt azon is múlik, milyen intézményes kapcsolatrendszer alakul ki a külkereskedők és az ipari vállalatok között. S mitagadás e téren is sok még a javítani való. K. Ny. J. (Folytatjuk) Hazánk egyetlen gyertyagyárában, a nyírbátori Növényolaj- és Mosószergyártó Vállalatnál évről évre mind nagyobb mennyiségben öntenek különféle gyertyákat. 1978-ban már több mint 1300 tonna hagyományos, disz- és tortagyertya készül. Képünkön: a gyertyagépsor Forradalmi ifjúsági napok *78 Országszerte köszöntik a „három tavaszt” SZOLNOKON Magyar—dán cukoripari tanácskozás A cukoripar technológiai fejlesztésének aktuális kérdéseiről háromnapos nemzetközi szimpóziumot rendezett a Szolnoki Cukorgyárban a Magyar Élelmezéstudományi Egyesület cukoripari szakosztálya és a Magyar Cukoripari Tröszt. A csütörtökön véget ért tanácskozáson a 11 hazai cukorgyár, az épülő kfabai üzem és a Cukortermelési Kutató Intézet 150 szakemberén kívül a dán cukoripari cég, a DDS hattagú küldöttsége is részt vett. A világszínvonalú feldől1 gozó iparral rendelkező észak-európai ország szakemberei több előadás keretében ismertették a dán cukoriparban alkalmazott legfejlettebb technológiai rendszereket, módszereket. Készülnek a programok, formálódik a hagyományos eseménysorozat: q fiatalok országszerte méltón köszöntik a Három tavaszi évfordulót, március 15-it, március 21-ét és április 4-ét Az események legfontosabb színterei ezúttal is az alapszervezeti közösségek és az ifjúsági klubok lesznek. A FIN előkészítése és megrendezése szorosan összefonódik a KISZ-szervezetekben zajló számadással, az akcióprogram készítésével. A fiatalok országszerte szót váltanak a szocialista életmódról, a „hogyan élünk — hogyan éljünk?” kérdésről, a forradalmi ifjúság; napok vezérlő eszméiről, a szocialista ha- zafiságról, a proletár internacionalizmusról, korunk forradalmiságáról. A fővárosban és az ország más településein koszorúzási ünnepségeket tartanak, felidézik 1848, 1919. és 1945. emlékezetes napjait. Budapesten március 15-én a Múzeum-kertben a KISZ KB és a HNF OT nagygyűlést rendez: a résztvevők innen vonulnak át a Március 15. térre, -ahol megkoszorúzzák Petőfi Sándor szobrát. A 48-as emlékhelyeken — a Bem- szobornál, a Kossuth-szobor- nál és a Táncsics-szobornál — ugyancsak elhelyezik a megemlékezés virágait. Komáromban a megyei KISZ- bizottság a Hazafias Népfronttal karöltve nagyszabású ünnepséget rendez a 48-as emlékműnél. Oda várják a szomszédos szlovákiai Ko- marno képviselőit is. Ácste- széren Táncsics Mihály szülőházánál, Esztergomban és Tatán a 48-as emlékműnél tartanak ünnepséget a KISZ- esek. -Március 15. jegyében rendezik meg Tatán a megyei diákművészeti találkozót. A Heves megyei fiatalok Kápolnán az emlékezetes csata színhelyén egész napos ünnepséget tartanak. A 48- as emlékekben bővelkedő Tiszafüreden koszorúzási ünnepséget rendeznek a járás KISZ fiataljainak részvételével. Szolnokon március 15-én kezdődik a Verseghy diáknapok március 21-én záruló rendezvénysorozata. Az első magyar proletárállam megteremtőinek és hős védőinek emléke előtt 10 ezer fővárosi fiatal tiszteleg március 21-én a Köztársaság téri nagygyűlésen. A Budapesti Pártbizottság és a KISZ Budapesti Bizottsága által rendezett demonstráción megemlékeznek a KISZ újjászervezésének 21. évfordulójáról is. A Tanácsköztársaság kikiáltásának 59. évfordulóján tartják a Tolna megyei fiatalok munkásmozgalmi, honismereti vetélkedőjének megyei döntőjét Szekszárdon. A Tanácsköztársaság évfordulójának tiszteletére a Komárom megyei Sárisápon. Ácson és Nagyigmándon nemzedéki találkozókat szerveznek. A hevesi fiatalok harci túrát indítanak: Pétervásártól Poroszlóig járják be a legendás 39-es dandár útját. Április 4-én a KlSZ-szer- vezetek országszerte ünnepségeken, megemlékezéseken köszöntik az újkori történelmünk legkiemeelkedőbb eseményének évfordulóját. A fővárosi fiatalok ifjúsági nagygyűlést tartanak a .gellérthegyi Jubileumi parkban. összesen 30 énekkar lép pódiumra az évfordulót köszöntve Vásárosnaményben az ifjúsági klubok és ifjúmunkás kórusok politikai dalversenyén. A FIN kiemelkedő eseményei lesznek Győrött április 1—4. között a megyei diáknapok politikai, kulturális és sporteseményei. Szolnok megye több településén április 4-e tiszteletére ifjú gárdisták számára rendeznek lövészversenyt. KETTEN EGY TRAKTORON Csatári János és Kovács János traktorosok a kuncsor- ba! Búzakalász Tsz-ben. Mindketten már több mint 15 éve ülnek valamilyen zötykölődö rrtíiasinán, s életük úgy Összeforrt a gépekkel, mint a szerelők keze az olajos ronggyal és a villáskulccsal. Ök is szántottak már Hof- ferrel, még a hőskorban, aztán jött a Zetor, majd az MTZ, azt követté DT, most pedig Rába Steigert vezetnek. Közösen dolgoznak vele, mert az ésszerűség és a termelőszövetkezet érdeke iß azt kívánja, hogy minél jobban kihasználják a nagy teljesítményű traktorokat, hisz’ ha áll a gép, akkor is 800 forintba kerül naponta a gazdaságnak. A kiállításon láttam Kettejük közül Csatári János a beszédesebb. — A rokonságban valaiki- nek volt egy traktora, s mint gyermek, állandóan azt bámultam. Ügy beleszerettem aztán, a gépbe, mint jó gazda az állataiba. Később, hogy leszereltem a katonaságtól, a fegyvernek! gépállomáson lettem váltós. Onnan jöttem haza Kuncsorbára. Mekkora szenzáció volt, hogy itt „saját gépet” kaptam! Aztán jöttek a jobb masinák, mindig újabbra, nagyobbra kerültem. Egyszer felmentünk Pestre a kiállításra, s ott láttam egy ilyen Rábát, mint amilyenen most is vagyok. Mondom a szomszédnak : ó, ha én egyszer ilyenre ülhetnék. S mint látja, most ezen dolgozom. — Én sem hittem — monjd- ja Kovács János —, hogy egyszer egy „darázsderekút” vezethetek. Az embert azért izgatja minden, ami új, és én is reménykedtem, hátha gondolnak majd rám egyszer a vezetők. Amikor aztán szóltak, hogy János, maga a Rábán fog dolgozni, hirtelen megijedtem. Féltem is, meg nem is. Ahogy ráültem, akkor tudtam meg, hogy mennyire más ezen minden. — Nem tudom, hogy miért mi kaptuk meg Csatárival —■■ folytatta Kovács János. Valószínű, hogy a korábbi munkánkat is figyelembe vették. Mert el lehet ám nyűni még ezt a Rába Steigert is, akár egy- hónap alatt, ha nem vigyázunk rá. Lefekhettem volna — Mert gondoljon csak bele — mondja Csatári János —, vannak ugye termelési értekezletek. Ott mondják, hogy erre a gépre 15 ezret, arra meg 90 ezret költöttek az elmúlt évben. Az ember csak szégyell!, ha az övé többe kerül, mint a másiké. Mi mindig akkor váltunk Kováccsal, ha a 12-esenvan a kis- és a nagymutató, tehát délben és éjfélkor. Az őszön pont váltáskor tört el az eke. Kovács már mehetett volna haza, de ott maradt, ketten négy óra alatt meghegesztettük. Pedig őt senki sem kötelezte, hogy 12 óra szántás után holtfárad - tan, éjnek idején fogja azt a nagy ekevasat. — Éppenséggel elmehettem volna lefeküdni, de biztos, hogy aludni nem tudtam volna. Ketten a tsz földjét — Azért ne gondolja senki — beszél tovább Csatári János —, hogy mindig ilyen jól megvagyunk. Előfordulnak bosszantó helyzetek. Ilyenkor az ember nagyot káromkodik, aztán végzi tovább a dolgát... — Ezek a mérgeskedések leggyakrabban abból adódnak, hogy ez a gép se isten. — Nem tartjuk, már miért tartanánk magunkat többre más traktorosoknál... Jó ez a gép, erős, még lehetne rajta ugyan javítani, de amilyen kényelmes, az szinte csoda. Már kezdjük megszokni, amikor az ember elindul vele, azt. sem látja, merre a tábla vége, és ha másik helyre megyünk, mert ott már végeztünk, bizony büszkék vagyunk, hogy ezt mii csináltuk, a két Jani, a Csatári meg a Kovács. Az ősszél például mi szántottuk, fel a tsz összes földjét. Hát nem jó érzés ez? Avar László
