Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-21 / 68. szám
1978. március 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Országos tanácskozás a kisközségek jövőjéről S. Hegedűs Lászlónak, a HNF titkárának nyilatkozata A kisközségek jövője, lakóinak életkörülményei az ország népességének majd egyötödét közvetlenül érintik. E témakörben az első nagy országos áttekintésre 1975-ben került sor, az elmúlt három év változásait, eredményeit pedig március 22-én a Zala megyei Lentiben teszik mérlegre. Az országos fórum, előtt S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára nyilatkozatot adott a Magyar Távirati Iroda munkatársának. — A Minisztertanács, ami tapasztalatainkat is figye- lembevéve intézkedett három évvel ezelőtt a kislélek- számú településeken lakók életkörülményeinek javítására. a XI. pártkongresszus határozata kimondta: a falusi és a tanyai életviszonyokat közelíteni kell a városiakhoz. Az olyasfajta elképzelések ugyanis, amilyen a községekben élők nagy tömegű beköltöztetése a városokba, nyilvánvalóan ki- kivihetetlenek. Ezért a kisközségek fennmaradásával hosszútávon számolni kell, méghozzá az ezredfordulón is a maival nagyjából azonos számú településként. — Az elmúlt évek elemzései, a gazdaságban és a társadalomban bekövetkezett változások módosították ismereteinket. Mindenekelőtt abban, hogy a falvakkal nemcsak számolni kell, hanem egyenesen szükség van rájuk. A kisebb településeken vagy környékükön meghonosodott ipar, a mezőgazdaság gyarapodása, az iparszerű termelési mód térhódítása közelebb hozta a falusi életmódot a városihoz. Ma naponta emberek százezreit szállítják az autóbuszok és a vonatok a gyáripart övező településekről a nagy központokba. Az egykor elszigetelten élő falusiak fél-egy óra alatt eljutnak a moziba, színházba, s a városi bevásárlás mór nem jelent számukra eseményt. — A kis lélekszámú települések mai arculata önmagában is bizonyítékot jelent az eddigi megállapítások mellett. Az elmúlt években a kisközségekben is sorra épülték az új házak, megújultak a régiek, szinte kínálva a megállapítást: így „feleltek” az ottlakók a gazdasági és társadalmi fejlődésre. Hozzáteszem: a népesség gyors gyarapodása a városoknak amúgy is nagy terhet jelentene, hiszen kevés a lakás, és nagyon drága a vízvezeték-, a csatorna- és a közlekedéshálózat fejlesztése, fenntartása. Mindez a nagyvárosokban általában aránytalanul többe kerül, mint falun. Lentiben az úgynevezett apró falvas megyék képviselőitől kérdezzük meg, mi a véleményük lakóhelyük kilátásairól, és hogyan képzelik el saját jövőjüket. Minden bizonnyal szó lesz az ellátási gondokról, azokról a kérdésekről, amelyek tavaly többször is hangot kaptak az országgyűlési bizottságok ülésein. Mert feltétlenül igaz, hogy sokhelyütt a lakóknak az alapvető élelmiszerért is sort kell állniuk, vagy éppen a szakorvosi ellátásért 20—40 kilométert kell vonatozniuk. Annyi már most is megfogalmazható, hogy — a XI. pártkongresszus határozatának szellemében —1980- ig s még inkább a következő tervidőszakban, növelni kell a kisközségek fejlesztésére szánt összegeket. Az országos tanácskozás tanulságait a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Minisztertanács Tanácsi Hivatala is összegezi, s az elemzést követően javaslatokat készítünk az illetékes szerveknek — mondotta befejezésül S. Hegedűs László. Tízből négy Az idén befejeződő nagyberuházásaink Az országos program szerint az idén tiz nagyberuházás fejeződik be, melynek többségében már a közelmúltban megkezdődött a próbaüzemelés. Képriportunkban három ipari és egy egészségügyi létesítményt mutatunk be. Kiemelkedő beruházás Budapesten a Semmelweis Orvostudományi Egyetem elméleti tömbje. A 90 méter magas felhőkarcolóban és a mellette levő épületben oktatótermek, műtők, intenzív szívgyógyászati részleg kapott többi között helyet iff. «ÜB* A négymilliárd forintból épült Dunaújvárosi Hullámpapírgyár évente hárommil- liárd forint termelési értéket hoz létre. Az üzem új, korszerű technológiájával feldolgozhatok a hazai alapanyagok: lombosfák, a szalma és a hulladékpapír Egyik élelmiszeripari nagyberuházásunk a zalaegerszegi 11 500 tonnás hűtőház, melynek hűtőterében többek között nagy mennyiségű sertéshúst is tárolnak. Már üzemel az első feldolgozó gépsor A Kiskunhalasi Kötöttárugyárban már az idén egymillió kötött felsőruházati cikket állitanak elő. A 780 millió forint beruházási összegből épült gyár a teljes felfutás után 2,5 millió kötöttárut termel évente Torökszentmiklós 0 gyerekek Vácra mennek, a felnőttek kedvenc helye Cserkeszölő A Tisza Cipőgyár üdülési lehetőségei Kiváló munkáért KISZ-vándorzászló Ünnepségre gyűltek össze tegnap a Finommechanikai Vállalat 2. sz. törökszentmiklósi gyára KISZ-szervezetének fiataljai: a KISZ Központi Bizottság döntése alapján a múlt évi eredményes munkájukért elnyerték a kiváló kollektívának járó vörös vándorzászlót. Az ifjúkommunisták ünnepségén részt vett Vad András, az MSZMP városi bizottságának első titkára, valamint több megyei, városi, politikai, tanácsi és gazdasági vezető és munkatárs. Nyitrai István, a KISZ Szolnok megyei Bizottságának első titkára köszöntötte a fiatalokat, majd értékelte a kétszáz tagú KlSZ-szerve- zet munkáját, a KISZ IX. kongresszusa határozatainak végrehajtásában kifejtett tevékenységüket, majd Hajdú Józsefnek, a vállalat KISZ- bizottsága titkárának átnyújtotta a KISZ KB vörös vándorzászlaját. A város úttörőcsapatainak köszöntője, után emlékszalagokat kötöttek a zászlóra a testvérüzemek, vállalatok, szövetkezetek képviselői és az úttörők. Az ünnepségen kitüntetéseket is átadtak. Hajdú József megkapta a KISZ Érdemérmet, Szabó Béla szerszámlakatos Arany koszorús KISZ-jelvényt vett át, többen Kiváló Dolgozó kitüntetésben részesültek. A martfűi Tisza Cipőgyárban a dolgozók 5,5 százaléka jut szakszervezeti beutalóhoz. Az év minden szakában és az ország legkülönbözőbb tájaira jogosít SZOT-beutaló és a Bőripari Dolgozók Szakszervezetének bakony- béli üdülője is nyitva áll számukra, ám a két lehetőség együtt is nagyon kevés. Tavaly mindössze 473 beutalót kellett igazságosan elosztani a dolgozók között, szerencsére megkönnyítette a döntést, hogy a gyár két saját üdülője — Cserkesző- lőn és Révfülöpön — a nyári hónapokban kényelmes, gondtalan pihenést nyújt mintegy ezerkétszáz üdülő- , nek. A gyár szakszervezeti tanácsa külön figyelmet szentel a nagycsaládosoknak. Díjtalanul vehetik igénybe a vállalati és a SZOT-beutaló- kat, és az utazás sem jelent külön gondot a gyári autóbusszal. Tavaly öt család — három és négy gyerekkel — élt a lehetőséggel, és huszonhét nagycsalád gyermekeit nyaraltatták az szb és a vállalat jóléti költségének A Szabadegyházi Szeszipari Vállalat 3,6 milliárd forintos beruházása az élelmiszeripar leghatékonyabb eljárását honosítja meg hazánkban. Évi 120 ezer tonna kukorica feldolgozásával ösz- szesen 96 ezer tonna értékes terméket állít elő, ami 80 százalékos hatásfoknak felel meg. A végtermék 45 ezer tonna folyékony színcukor, terhére. Minden évben máshová visznek százharminc gyereket nyaralni, tavaly Pécsett voltak, az idén Vácra mehetnek. A szakszervezeti tanács épp az elmúlt napokban határozott arról, hogy az ingyenes üdültetéshez a korábbi százezer forintos szakszervezeti hozzájárulást felemelik 120 ezerre. Június elején, amikor a szabadságolási ütemterv szerint az első műhelyt bezárják, megélénkülnek a vállalati üdülők. A Balaton északi partján, Révfülöpön turnusonként negyvenötén (tavaly a három hónap alatt négyszázhatvannyolcanj töltik együtt a szabadságukat a martfűiek a szombathelyi Sabaria Cipőgyár dolgozóival. Teljes ellátást biztosít az üdülő, a gyerekek külön uzsonnát is kapnak. Cserke- szőlőn, a strand szomszédságában 1976 óta pihennek a martfűiek saját üdülőjükben. Akkor még önellátásra szorult az ott nyaraló, d,e tavaly már minden kényei-^ met biztosított a teljes felszerelés és a napi egyszeri étkeztetést is megoldották. emellett 14 ezer tonna alkohol, 30 ezer , tonna koncentrált fehérjetakarmány és 7 ezer tonna csíraolaj is keletkezik. A hazánkban egyedülálló invert-cukorgyár 1980. végére készül el. Az üzemhez korszerű szennyvíztisztító telep és 20 ezer tonnás ku- koricatároló is épül. % ■* Invert-cukorgyár Emlékezetes tavaszok Szél nyargal végig az Ág utcán, kicsit borzongató. Pirosra csípi az ember arcát, de érezni: már itt a tavasz. Itt az egyik takaros ház előtt söprögető asszony mosolyában, a kis földszintes, családi hajlékot fürdető napfényben, a fák kipattanó apró rügyeiben. Igen, beköszöntött az! új tavasz, a tél megadta magát. Érezte ezt Fodor János is. Fogta a kapát, és reggel óta ott dolgozgat a ház előtti kiskertben. Szaporodnak a kapavágások, ilyenkor könnyen száll ä gondolat, a régi tavaszokat idéző. Március volt akkor is, amikor jó néhány társával elvitték a nagykanizsai internálótáborba, jobb a kommunistákat lakat alatt tartani alapon. Még jó, hogy Horthy különbékét akart kötni az oroszokkal, mert azok azt szabták feltételül többek között, hogy a rezsim engedje szabadon a politikai foglyokat. A különbékéből nem lett semmi, de ő megszabadult mégis abból a pokolból. És aztán is bújkálnia kellett, jó néhány napig lapult a cukorgyár pincéjében. De ahogy a munkásnegyed felszabadult, sietett haza az övéihez. Csodálkozott, amikor a szovjet parancsnokságra hívatták: „Hát tudnak rólam, honnan ismernek?” Kérték: segítsen felderíteni a búj- káló fasisztákat. Ismerte őket. Még 1917- ben kötött „ismeretséget elődeikkel”, akkor kapták el először, mert felemelte a szavát a nyomor ellen. Aztán 1919-ben, amikor mint vörös katona szállt harcba ellenük. Ellenük, akik semmiféle eszköztől nem riadtak vissza, hogy porrá zúzzák a munkások, a szegény nép reménységét. ö tudja, mi történt az abonyi Vigyázó kastélyban, meg a zalaegerszegi táborban. Neki szerencséje volt, neki meghagyták az életét, a meggyötört, összenyomorí- tott testét. De az átélt borzalmaktól — látva sok jó társa halálát — és a tudattól, hogy másként is élhetne az ember, megedződve folytatta a harcot, mit gyerek fejjel kezdett el. Akkor is tavasz volt, amikor 1921-ben újra bekopogott a Szolnoki Munkásképző Egyletbe. „Múltak az évek. Az eredményes gazdasági harcok, a következetes politikai nevelőmunka nyomán megnövekedett a munkások önbizalma. Elhatároztuk 1925-ben, hogy Szolnokon is megalakítjuk a kommunisták legális szervezetét, a Magyarországi Szocialista Munkáspártot. Nem sikerült, ezért illegálisan hoztuk létre, és megválasztottuk a titkárság tagjait, öten voltunk: Tisza Antal, a nagytudású elvtár- sunk, barátunk, aztán Ragó Antal, Tóth Ferenc, Urbán Sándor meg én. Már csak én élek közülük. A múltkor az a megtiszteltetés ért, hogy a városi pártbizottság felkért, én mondjak búcsúbeszédet a szeretve tisztelt harcostárs, Tisza Antal leányának temetésén. Nagyon nehéz tisztség volt. Hisz annyi mindenről kellett volna beszélnem, de az embernek nincs ahhoz mindig elég szava ... El kellett volna mondanom, hogy 1930 tavaszán míg Tisza Antal a III. Intema- cionálén Moszkvában tartózkodott, és ott a magyar földmunkások politikai, gazdasági helyzetét ismertette, mi megrendeztük itt Szolnokon a munkanélküliek tüntetését. A rendőrök szétverték a tömeget, minket becsuktak. A fogdában, a rendőrség kemény deszka- priccsén emlékeztünk meg a Tanácsköztársaság évfordulójáról, Ragó Antal meg én tartottunk emlékbeszédet ... Nos, volt alkalmam megismerni a fasizmus sok borzalmát. Háti így éltünk mi, a mi nemzedékünk. A felszabadulás után? Három évig városi párttitkár voltam, aztán? Erre jobb nem gondolni! Tudom mit jelentenek a koncepciós perek, a kistarcsaí internálótábor, ahol sok más elvtársammal úgy bántak velünk, mintha mi lennénk a nép ellenséged. Ez is elmúlt. Az ember ha akarja, minden sérelmen túl tudja tenni magát. S lám, amikor 1956-ban behívattak a pártbizottságra, hogy segítsek leverni az ellenforradalmárokat, megalakítottuk a karhatalmi századot ... Mert én tudom, mit jelent, ha veszélybe kerül a munkáshatalom! Merit én hiszek Lenin tanításaiban. És ezt a mélységes hitemet senki sem vitathatta el tőlem soha.. A kapavágásokat, a gondolatsort a hívatlan látogató szakítja meg — e siorok írpja —, aki azért ment el ezen a tavaszi délelőttön az Ág utcai kis házba, hogy megtudja, és hogy olvasóinak is hírül adja, hogyanéi ma Fodor János. — Írja meg, hogy most nagyon jól élek. Itt ez a kjLs kert, dolgozgatok benne. Van 3 ezer 200 forint nyugdíjam, ami nekem kell, arra teiik. Aztán olvasgatok), mert az olvasás a szenvedélyem maradt. Néha eljönnek az elvtársak meglátogatnak, vagy én megyek el hozzájuk. Tudja, ha egy idős harcosnak valami baja van, én addig járok, amíg nem segíthetek rajta. Aztán itt van a körzeti pártszervezet, ott is akad egy kis tennivaló... Látja, hiába vagyok „kéthetes”, mert hogy lŐ01-ben születtem, amíg bírom magami, dolgozni fogok! Tavasz van! Évforduló napja! Köszöntse a tavaszi pompa, a megújulás az ünnepet és köszöntse őket, akik egész létükben értünk éltek, élnek. V. V.
