Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-19 / 67. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. március 19. \ Fogorvos helyett s zomorú idők jártak Pen- delyfalva körül. Fölöttébb rosszul állt a téesz-futball- 0»apat szénája. Igaz, még a szalma is kinn hevert. A vezetőség rendkívüli részközgyűlést hívott össze, egyetlen napirendi ponttal: ez a labdarúgó-szakosztály- lyal foglalkozott. Éppen bir- kaellés volt, s ezért a főállattenyésztő — aki másodállásban a gyúró szerepét is betöltötte — csak tömören, 176 gépelt oldalban foglalta össze a focisták elleni vádirat lényegét. Aki ébren kibírta az előterjesztést, hallhatta: előfordult, hogy egy- egy idegenbeli mérkőzés előtt csak két józan ember akadt a csapatban, a gépkocsivezető és ő, a gyúró. Az elnökség elhatározta, hogy Aggastyán Ábelt, a volt futballsztárt szerződteti edzőnek, mert itt már csak ő tehet csodát. A bejelentést lelkes ováció követte. Némi készpénzzel felküldtek öt állandó jelleggel nélkülözhető munkaerőt a Nagy Faluba az idős trénerért. Tizenegy nap múlva visszatért a kis delegáció, az edzővel. Az alku rövid volt, de kemény. Ábel kijelentette: „Nézzék sporttársak! Beviszem a csapatot az NB II- be, de ezt meg kell fizetni! Kérek két hold repceföldet, fejős tehenet, délies fekvésű istállóval, plusz lakást és havi hétezret”. Az alku rögtön megköttetett, s hamarosan új szelek fújdo- gáltak Pendelyfalván. A csapat naponta tizenegyszer edzett, új szisztéma szerint. A közelebbi 20—50 kilométer távolságú helyekre gyalog loholtak, s meccs után futás vissza. Az első helyezett három ibrik friss tehéntejet kapott a Mester tehenétől. Az utolsó ed,zés a hajnali első kakasszóra esett, s ezt többen kifogásolták. A rendszeres munka ellenére az eredmények várattak magukra. Néhányan megszöktek a csapatból, s lesz ami lesz alapon, még a munkától se riadtak vissza —, dolgozni kezdtek. A pohár a Nyöhömfalva elleni meccsen telt be. Az eredmény 0:0 lett, de mint a tárgyilagos gyúró elmondotta, könnyen lehetett volna fordítva is. A felbőszült szurkolósereget ez nem elégítette ki, s újabb vezetőségi ülésen megvonták a bizalmat Ábeltől. Az alapos indokok a következők voltak: „A fent nevezett labdarúgóedző eleinte jól látta el feladatát, de később nézet- eltérések támadtak közötte és a játékosok között. Például: még további két alsónadrág elveszett. A Mester nem kapálta rendszeresen a repceföldet, s azt ellepte a kukorcia. Egy ízben pedig kijelentette: Madagaszkár fővárosa: Kaszavubu. Beiskolázni nem engedte. magát, ezért szerződését véle egyetértésben felbontottuk.” Az ügy hullámai nagy vizet kavartak, emiatt a környéken elmaradt a tavaszi szántás. Azóta havi nyolcezerért másik edző készíti a csapatot, új rendszer szerint. Edzés nincs, az idegenbeli meccsekre nem járnak el. Csodák csodája, valaki fecsegett — az utóbbi kitudódott. Mindig vannak irigy emberek, a jövő szerdán az ügy újra a közgyűlés elé kerül. A tréner kesereg: elődje túledzette a csapatot, ő pihenteti a fiúkat. Se ez, se az nem jó. Hiába no, nehéz ma edzőnek lenni... D. Szabó Miklós Elvi szilárdság AFORIZMÁK Helyzetfelismerés. „Bizony, egyre nehezebb 'lesz” — ezt szokták mondogatni a sport- újságírók a súlyemelő világrekordról. * * * Megértő ember. Szigorov, a közlekedési rendőrség közszeretetnek örvendő őrmestere, mindig elébe siet a közúti forgalmi szabályok megsértőinek. * * * A művészet ereje. Az úgynevezett „Mona Lisa-hatás” érvényesülését napról napra bebizonyítja a XXX. kerületi önkiszolgáló áruház vezetőnője, Éberova. Bárhol tartózkodik is a kedves vevő — a vezetőnő rejtélyes szemének rászegezett pillantását állandóan magán érezheti. * « * Vajon ki röppentette fel elsőnek azt a kacsát, hogy a gyermeket a gólya hozza? * » » A király nem volt udvar- képes. Kezdő emlékiratszerzők okulására: aki folyton a régi dolgokat hánytorgatja fel — annak nem szabad a szeme elé kerülni. * * * Az igazság egészen jól befészkelte magát: még minden tréfában is akad belőle egy kicsiny hányad. * * * Ha teljesen őszinte vagyok — akkor be kell vallanom, hogy nem lehetek teljesen őszinte. * * * A legnagyobb esztelenség — a rossz irányba fordult ész. * * * Azt, hogy a malmok eltűntek, elhamarkodottság volna a Don Quijoték sikereinek tulajdonítani. * * * Ne törd szét a más családját: a törmelék a te fejedre hullhat. Fiam magára rántotta a kabátját, kisurrant az ajtón, majd hirtelen visszanézett és kibökte: — A tanárnő meghagyta, hogy írassam alá. — Mit kell aláírni? — Mit... mit... hát az ellenőrző könyvemet! Kinyitottam elsőosztályos pnagzatom iskolatáskáját és megtaláltam az ellenőrző könyvet. Két kettes és egy elégtelen osztályzat alatt a következő bejegyzésre bukkantam: „Az órákon figyelmetlen. Zavar másokat és nem törődik a figyelmeztetéssel.” Zavartan csóváltam a fejemet. Hiába, a tanárnő megjegyzése semmi kétséget nem keltett bennem. Lelki szemeim előtt egy hatalmas, száz- lakásos ház jelent meg, ahol egész éjjel egyetlenegy ablak világos — mögötte egy idő előtt megőszült, füzetek fölé hajló fej látszik. Fáradt, jóságos arc, tekintete azonban szigorú, elvi szilárdság sugárzik belőle. Rájöttem, hogy tőlem is elvi szilárdságot várnak. Csak a közös erőfeszítés, csak a fokozott igényesség és elvi szilárdság segíthet bennünket abban, hogy egészséges és erős embert neveljünk magzatunkból! Ezért a tanárnő bejegyzése alá legott odakanyarintottam: „Ablakot tör be, levest nem eszik, lefekvéskor nem mos fogat.” Másnap, alighogy csemetém hazaért, nyomban kinyitottam az iskolatáskáját, és kihúztam az ellenőrző könyvét. Hát igen! Szavaim, akár a mag, jó termőtalajra hullottak: „Öra alatt a folyosón mászkál, a táblánál grimaszokat vág!” — olvastam. Én meg mindjárt nekiültem és buzgón sercegtettem a töltőtollamat: „Lehetetlen hazacsábítani az udvarról. Valakinek odaadott egy ezüstkanalat.” A tanárnő sem maradt adós a válasszal: „Magatartása nem javul.” „Nem lehet elcipelni a televízió elől!” — írtam tömörségre törekedve. Az ellenőrző könyvbe ezután egy ideig semmi bejegyzés sem került. Tiszta sor: a kölcsönös elvi szilárdság első gyümölcsei már megmutatkoztak. Egy hét múlva azonban újabb üzenetet olvashattam : „Özönvizet csinált az iskolai mosdóban!” „Ellopta és elrejtette a szomszédék macskáját!” — vágtam vissza. Magatartása nem javul!” „A macska nem került meg!” „Magatartása még mindig nem javul!” „A macska viszont megkerült!!!” ... Ezután igen hosszú hallgatás következett. Végül ez a bejegyzés: „Az ellenőrző könyvben nincs már hely a válaszra. Kérem, hagyja békén a fiút!” A sérelemtől reszkető ujjakkal csaptam be az ellenőrző könyvet és visszadugtam az iskolatáskába. Immár hónapok óta elvi szilárdsággal érdeklődöm az iránt, hogy mi új lehet abban a könyvecskében. Ha békén kell hagyni a gyermeket — hát akkor én békén hagyom. Vitaute Zilinskaite Fordította: Gellert György Micsurák, a közéleti ember Micsurák Zsiga közéleti ember. Ezt senki sem tagadja, igaz, e tény megerősítéséről sem hallottam. Imád beavatkozni mindennemű lépcsőházi, tömb előtti perpatvarba, de a környék ki- sebb-nagyobb ütközetei sem rendeződnek nélküle. A minap — szokásos esti habfürdőzése közben — úgy kilenc óra tájban — izgága hangokat, szokatlan zajt hallott a lépcsőházból. Már épp készült kikászálódni a kádból, amikor elbődült egy hős tenor: — Tarts ki Rózsa, jövök már! Zsiga közéietisége magaslatára hágott. Kiugrott a kádból, mit kiugrott?! Kiröppent! Még arra sem fecsérelt időt, hogy néminemű textíliát magára rántson. — Gyér a készültségem — állapította meg a bejárati ajtó kilincsét megragadva, előkapott hát egy bugylibicskát a kredencből. Ki is loholt késedelem nélkül a kétszoba összkomfortból, egyenesen a közügyek sűrűjébe. A megdermedt lakók lát tán jóleső érzés suhant át rajta, lám-lám, már a megjelenésével is rémületet kelt. Hiányos tekintélyét szigorú pillantással tetézte, néhányat horkantott, majd velősen így szólt: — Itt kérem nem terein rózsa, ez kérem egy tisztességes szövetkezeti ház! — majd hogy nyomatékot is adjon kijelentésének, felbiztatott bugylibicskájával lenyisszantott egy sarjadó indát a szomszéd vénkisaszszony „pletykájáról”. Közben kémlelt, mert olthatatlan vágyat érzett a hőstenor leleplezése iránt. Ám ekkor váratlan esemény történt. Kiugrott a fent minősített kisasszony ízléssel berendezett otthonából és meggondolatlanul azt süvítette: — Maga szatír! Liliomtip- ró! Fegyveres támadó! Elégtételt követelek!! — meredt harciasán Zsiga szemébe. Folytatta volna egyéni harcát a nyisszantó ellen, ám ekkor szemei lentebb siklottak. miáltal méla nyögések kíséretében egy tűzoltó-őrmester karjaiba zúdult. Gönczöl Ákoska, a ház réme szemtelenül vigyorgott, a szép Tulipánné kacéran rágyújtott, a 97 éves Demeter úr pedig vihogva előkotorta színházi látcsövét. A helyzet Zsigára nézve tragikusra fordult. Az utolsó pillanatban azonban nyílt a villanyóra szekrényének ajtaja és előtűnt egy megviselt külsejű, de nyalka pénzügyőr. — Maguknál is hukk.. . rossz a telefon? — érdeklődött kedves tenorján Zsigától. akit. — ki tudja miért — távközlési szakembernek vélt. — Néhány esetben én is tapasztaltam — készségeske- dett Micsurák — hja, kérem, ezek a mai kábelek, készülékek! De említhetném kérem a mai szerelők felké ... Nem folytathatta eszmefuttatását, mert a lépcsőházi kanyarból egy anyóstól származó vészt- jósló hang elnyomta: — Szilárd! Te szerencsétlen! Hol kujtorogsz reggel óta?! Te emberiség szégyene, így hívtad te a mentőket?! Ha Micsurák úr reggel nem uszítja ránk csendháborítás címén az URH-t, itt, a Mocsár utca öt bé-ben jön világra gyermeked. Ugyanis dél óta szerencsés apa vagy. Köszönd meg az úrnak ... — t. szűcs — Edzősors
