Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-19 / 67. szám

IO SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. március 19. „ .. . Köszöntsétek az évfor­dulót a hétköznapok értékes tetteivel, becsületes munkával és tanulással, a közösséggel .és a közösségért végzett tettekkel. Tegyetek meg mindent azért, hogy minden társatok ismétlés nélkül, veletek együtt végezhesse el az általános iskolát. Segítsetek abban, hogy közösségetek minden tagja megtalálja a közösségért végzett munka örömét. Mindehhez merítsetek példát a forradalmárok, a leninisták harcaiból, küzdel­mes életéből ...” - Részlet a VI. országos úttörőparlamenten el­hangzott valamennyi úttörőcsapatnak szóló pártmegbízatás szö­vegéből. — A munkásmozgalom tör­ténetével különösen sokat foglalkoznak a mi gyereke­ink, mi sem bizonyítja job­ban, mint hogy csapatunk már 1957^ben éppen a „há­rom tavasz” évfordulók al­kalmából Tisza Antal nevét vette fel — mondja dr. Hor­váth Ferencné, a szolnoki Kassai úti iskola úttörőcsapa­tának vezetője. A tanórákon kívül, önszorgalomból vallat­ták a múltat és teszik ezt ma is a pajtások: könyvtárakban és a veteránokkal folytatott beszélgetések során. Gyűjtő­munkájuk eredményét köz­readják, erre számos lehető­ség kínálkozik. Többek kö­zött az általános — úgyne­vezett csapatnévadó-próbán. De erről beszéljenek ők ma­guk ... A csapatotthon falát díszí­tő tablók, a csapat- és raj- naplók, de még a próbaköny­vek is bizonyítanak. Nem egy raj viseli Várkonyi István, Kun Béla, Sziklai Sándor, Ságvári Endre nevét. Minden novemberben, a KMP meg­alakulásának évfordulóján megrendezik a rajnévadók napját, a csapatnévadó ünne­pét pedig december közepén, a párt szolnoki sejtjének megalakulása évfordulóján tartják. — Ebben a tanévben is mű­sorral készült az irodalmi színpad, majd a rajok rész­vételével vetélkedőt rendez­tünk Tisza Antal életéről, te­vékenységéről, mozgalmi da­lokat énekeltünk — említet­te a csapat kultúrfelelőse, Nagy Kati. — A csapatnévadó napjá­ra minden évben meghívjuk más csapatok Tisza Antal ra­ját is. Most a Ságvári körúti iskolából jönnek hozzánk vendégségbe. Jó kapcsolat­ban vagyunk nemcsak a ra­jokkal, hanem a városi úttö­rőházzal is, amely szintén Ti­sza Antal nevét viseli... — A vetélkedő győztesei­nek az volt a külön jutalma, hogy ők koszorúzták meg csapatnévadónk mellszobrát — sorolták a többiek. Lányok, a hetedik á-ból és c-ből akikkel most beszélge­tek, kék iskolaköpenyt, vörös nyakkendőt és nemzetiszín kokárdát viselnek. Délelőtt emlékezett meg a Barátság őrs a százharminc évvel ez­előtti eseményekről. A 48-as Zeng a dal Fotó: T.K.L szabadságharcot idéző ünnepi összejövetelükre meghívták a Szorgalom őrsöt is. A Tanácsköztársaság év­fordulóját is együtt ünnepel­jük majd, akkor mi adjuk a műsort és ők lesznek a ven­dégeink — jegyzi meg Mózer Erzsi, a Szorgalom őrs veze­tője. — A rajok általában a patronáló KISZ-szervezettel együtt ünnepelnek. A Gaga­rin raj a Verseghy könyv­táriakkal, Hoksári raj a vá­rosi tanács egészségügyi osz­tályának KISZ-eseivel... — Tisza Antal szobrát em­lítették az előbb. Mit tudtok, még mi őrzi emlékét váro­sunkban ? — Mellszobra a Beloian­nisz úton, az építők munkás- szállója előtt áll, emléktáb­lája a MÁV-műhelyben. Ut­cát is neveztek el róla, az út­törőház is a nevét viseli... — Ti miért éppen őt vá­lasztottátok példaképül? — Sokat tett a szolnoki munkásokért, ö hozta létre a szolnoki sejtet. Fiatalon bekapcsolódott a munkás- mozgalomba. Harcolt a Ta­nácsköztársaságért is. A Vö­rös Hadseregben a tüzérüteg politikai biztosa volt... Többször is letartóztatták ... Szolnokon a fűrésztelepen és a MÁV-műhelyben is dolgo­zott ... Somodi Jutka, a Várkonyi raj titkára arról beszél, hogy Tisza Antal életútját a kis­dobosok is jól ismerik, mert a csapatnévadó megismerése a Kék-nyakkendőért próba követelménye is. Péli Ildikó, az úttörőtanács titkára el­mondja, hogy a kutatómun­kában Fodor János bácsival, névadójuk harcostársával be­szélgetett, aki meghívásukra rajfoglalkozásra is eljött. — A napokban az úttörő­ház vezetőjével együtt voltam Tisza Antal lányának a teme­tésén. Ott találkoztunk név­adónk fiával, aki elfogadta meghívásunkat, a tavaszi szü­netben Szolnokra látogat, hogy édesapjáról beszélget­hessünk vele. Az úfctörőház vendége lesz, de csapatunkat is felkeresi és mi szívesen le­szünk a kísérői. R. E. Diákok, akik munkások lesznek A Forradalmi Ifjúsági Na­pok, tavaszi erőpróbák, szel­lemi tornák idején vagyunk. A 605. sz. Ipari Szakmun­kásképző Intézetben a kora­délutáni órákban nincs üres tanterem: a Verseghy diák­napok bemutatóira próbál a fiúkórus, a citerazenekar, a néptáncegyüttes, a melodika- zenekar, a színjátszó csoport. Emellett persze vers- és pró­zamondók, hangszeres szó­listák is készülődnek a me­gye diákjainak kulturális seregszemléjére. — Arra törekszünk — mondja Rácz Gyula igazga­tó —, hogy minél nöbb mű­velődési lehetőséget teremt­sünk a diákoknak, akik há­rom év után ifjúmunkások lesznek. Ezt a három évet kell kihasználni, hogy az ol­vasás, a zene, a színház, egyáltalán az önművelés iránti igényt felkeltsük, el­mélyítsük. A gyakori szín­ház-, hangversenylátogatá­sok. klubrendezvények mel­lett ebben jelentős szerep jut a szakköröknek és a mű­vészeti csoportoknak. Az utóbbiak a gyerekek művé- szetszeretetre nevelésében nélkülözhetetlen szerepet töltenek be. A színjátszó együttes a „Miijj” klub egyik termében próbál. „A dézsa" című XV.-----------------------------------1 M it jelent: játszani? századi népi komédiával ké­szülnek a diáknapokra. A klubhelyiségben parázs a hangulat, az együttes veze­tője Bozsikné Cseh Éva len­dületesebb ritmusú játékra buzdítja a szereplőket. Vég­re sikerül — jókedvű, diá- kos jelenet kerekedik. — Miért szeretem a szín­játszást? — tűnődik el a próba szünetében Tóth Ti­bor, harmadéves autószere­lő, alapítótag. — Azért, mert a játék mindenkinek örömet okoz. Nekünk, mert a mi közös játékunk, s a közönségnek is az, ha tet­szik az előadásunk. Serege György, másodéves karosszérialakatos hozzáte­szi. — A próbákon olyasmiről is szó esik, amit a suliban is fel tudunk használni, példá­ul az irodalomórán. — És persze a bemutatás­ra" váró darabot, műsort ala­posan ..körülolvassuk” — mondja a: harmadéves Bíró Mária. — Sőt. a tv-t is úgy nézem, hogy na, ezt. vagy azt hogyan hasznosíthatná a csoportunk. Az együttes „veteránja” Kiss Katalin, már végzett kereskedő, a „hatvanas”-ban dolgozik. Ragaszkodásának oka egyszerű: a jó hangulatú, lelkes csapatban jól érzi magát. — Pedig a munkahelyi el­foglaltságom miatt elég ne­héz időt szakítanom a pró­bákra. de ha nem járnék — nagyon hiányozna. Eredményes évek vannak az együttes mögött. Jó sze­replés a Verseghy diáknapo­kon, a debreceni országos színjátszó fesztiválon, a ka­zincbarcikai nemzetközi szemlén, szerepeltek a ív­ben is —, hogy csak a leg­emlékezetesebb sikereket említsük. A közös munkának nem­csak az örömeiben osztoz­nak. közös az erőfeszítés is. Lényeges eleme ennek, hogy a színpad fegyelmezett mun­kára szoktat. Hideg László, az intézet kulturális nevelő tanára is fontosnak tartja ezt. — A színjátszó csoport tag­jai egyúttal a legaktívabb kulturális szervezői is az in­tézetnek. Erre még ráadás: tanulmányi eredményeikkel sincs semmi baj. vagy ha netán akad. segítik egymást. Sz. J. Elkél a segítség a meg sem született "matuzsálem talpra- állításánál. Meg sem szüle­tett: mert még jónéhány hó­napba telik, amíg az átadá­sát jelképező szalagot át­nyisszantják. Matuzsálem, hisz a Szolnok megyében épülő beruházások sorában a legöregebbek közé tartozik. A Szolnoki Járműjavító Die­sel-bázisának huszonötezer négyzetméteres nagycsarno­káról van szó. Az ötös, a ha­tos, a hetes hajóban tévedé­sek elkerülése végett ez a nagyobb műhelyrészeket je­lölő elnevezés — már meg­kezdődött a költözködés, méghozzá védnökséggel. A kezdeményezőkről Po- lónyi László, az üzem KISZ- bizottságának titkára beszél: — A tmk-sok vállalták először, hogy munkaidőn túl is segítik a zökkenőmentes átköltözést a régi csarnokból az újba. A KISZ-bizottság felhívására azután más alap­szervezetek és szocialista bri­gádok is felajánlásokat tet­tek. A lényege mindnek ugyanaz: meggyorsítani és megkönnyíteni a munkát. Itt és a pálmaházban Az ötös hajóban már ott szorgoskodnak a hajtóműja­vítók. Igaz. az asztalok, az alkatrészládák még nem a végleges rend szerint sora­koznak, de ők már áttelepül­tek. Nem így a motorszere­lők. Alcser István, a Mező Imre ifjúsági brigád tagja így kommentálja a helyzetet. — A társaság fele már itt van, a többiek még a „pál­maiházban” dolgoznak. Az üzemrész az üvegfalai miatt kapta ezt a titulust.) Mi is csatlakoztunk a védnökség­hez, hiszen érdekünk, hogy minél hamarabb, az új kör­nyezetben kezdjük meg a munkát. A régi „rezidenci­ánk” s,2<űk is, poros is. A motorokat pormentes helyen kellene javítani. Most, ha összeállítjuk az alkatrészeket, letakarjuk műanyag lepedők­kel. de még így is hiába fá­radozunk. A brigádunk tag­jai már „társadalmi munkáz- tak” az új helyünkön, a pa­dozatot burkoltuk műgyantá­val, hogy az olaj fel ne marja. A VFE—12 hengeres Die­sel-motor nyolcszáz lóerős. Budapestre utaztak tanulmá­nyozni és elsajátítani javítá­sának fogásait. Fiatalok, élet­koruk — diktálják — húsz­tól harminckétévesig. A kér­désre hogy mitől ifjúsági egy szocialista brigád, a válasz: sok-sok más mellett azért, mert vidám. De akad egy ko­moly vágya is a kis közös­ségnek. Fiatalok miért ne remélhetnék, hogy az új üzemcsarnokban jobb lesz az alkatrészellátás. Tavaly december végén volt az ötös, a hatos, a he­tes hajók műszaki átadása, de a hiánypótlások miatt még mindig ügyködnek a csarnqk végében az építők. A hár­masban. s a négyesben a da­rupályák melletti korlátokat szerelik húsz méter magas­ban, biztosító kötél nélkül, egyensúlyozva. Nem tanultak a halálos balesetből, ami ugyanitt, hasonló ökok miatt következett be — jegyzi meg rosszallóan kísérőm, az üzem KISZ-titkára. Megtudom az é"ítőket az üvegfalak ké­szítésénél az üzem lakato­sai segítették. Műszaki átadás után az F. Bede László, s a Korvirr Ottó KlSZ-alapszer- vezet tagjai és még sok-sok fiatal — szabad szombaton — társadalmi munkában ta­karított, festett, selejtezett, padlót burkolt. Minderről Sándor János szakmunkás így vélekedett: A hegesztő nem lest... — Csak körbe kell nézni a jelenlegi munkahelyünkön. Alkatrész alkatrész hátán, zsúfoltan szinte egymás „szá­jában” dolgozunk. Hát ki ne kívánkozna el innen? Ezért nem kellett noszogatni sen­kit: jöjjön már segíteni. Sza­bad szombat ide vagy oda, ott voltunk mindannyian, fiatalok, s még jónéhány szocialista brigád korosabb tagja. Az új munkahelyünk­ről az a véleményem, jó lesz már nemcsak azért, mert az új szisztéma szerint, — ahogy hallottam szalagrendszerben dolgozunk — gyorsabb lesz a munkánk, hanem ott felte­hetően mindenki azt csinálja majd, ami a szakmája. A he­gesztő nem fest, a festő nem szerel. Kevesebb fiatal hagy­ja itt a vállalatot... Pénzért nem ment A KISZ-bizottság felvette a kapcsolatot a salgótarjáni Kohászati Üzemek, s a nyír­egyházi MEZŐGÉP Vállalat fiataljaival. Miért? Erre Papp Imre'; a beruházási osztály vezetője válaszol: — A műszaki átadásnál rá­jöttünk, nem lesz az jó, ha átcipeljük a saját magunk fabrikálta húsz—negyvenéves polcokat, ládákat. Hogy néz az ki: új üzem, benne otrom­ba felszerelés. Elhatároztuk, Dexion-Salgó elemekből pólc- rendszert építünk — itt lesz helye mindennek. Csakhogy a megrendelésünket hat hó­nap múlva, azaz idén július­ban tudta volna teljesíteni a salgótarjáni gyártóüzem. Pénzért nem ment. Ekkor kezdtek szervezkedni a KISZ- esek, s az ottani ifjúkommu­nisták vállalták, elkészítik társadalmi munkában a ne­künk szükséges elemeket. A héten már megérkezett az el­ső szállítmány, amelyet a mi fiataljaink szerelnek majd össze, többek között szabad szombatokon. A nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat KISZ- esei az esztergáink felújítá­sát ajánlották fel — erre sem volt vállalkozó — társadalmi munkában. A költözködést úgy kell le­bonyolítani, .hogy a terme­lésben nem lehet fennakadás. Ezt tűzték ki célul a Jármű­javító vezetői, dolgozói. Ezt a célt szolgálják felajánlása­ikkal, a szocialista brigádok, a KISZ-alapszervezetek, lám nemcsak Szolnokon, hanem Salgótarjánban és Nyíregy­házán is. Hajnal József

Next

/
Thumbnails
Contents