Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-19 / 67. szám

1976. március 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 9 Hang­verseny előtt Tanári hangver­senyt adnak holnap Jászberényben a Palotásy János ze­neiskola tanárai. Képünk az egyik próbán készült, amelyen Szalóczy Miklósné és. Túri Márta Vivaldi D- moll concerto fuvo­lára és zongorára cimű művének elő­adását gyakorolta. A Magyar Hárfástrió Mitsuko Uchida Még néhány hét, és véget ér az Országos Filharmónia hangversenyévadja. Gaz­dag választékot kínált az idén is a Filharmónia, s a különböző hangversenyek színvonala általában meg­felelő volt — néhány egé­szen magas művészi csúcs­csal. A meghirdetett ötféle bérlet jól szolgálta a zene- pedagógiai elveket is. Nem része a nevelésnek? A megye hangverseny-lá­togatóinak jelentékeny része általános iskolás. A négy hangversenyből álló bérleti sorozatot tizenhárom helyen tartotta meg az Országos Filharmónia — egy-egy hangversenyt két-háromszáz kisdiák hallgatott végig. Az általános iskolai tanárok többsége — megértvén az esztétikai, szorosabban véve a zenei nevelés fontosságát — igyekezett tanulóit elvin­ni a hangversenyekre, de néhány helyen a zeneiskola magára maradt a szervezés­ben. Érthetetlen például, hogy Palotássy János, Rácz Aladár, Székely Mihály vá­rosában miért verbuválódott oly nehezen az általános is­kolás közönség. Az Orszá­gos Filharmónia vezető munkatársának e témában tett kijelentésével értünk egyet: „Ott költjük el az ál­lam, által adott tízmilliónyi támogatást, ahol értelmét, eredményét látjuk”. Ez per­sze nem jelentheti azt, hogy lemondjunk a zenei nevelés­ről azokon a helyeken, ahol a kényelmesség, avagy nem­törődömség miatt a hangver­senyek látogatottsága még nem megfelelő. Általános flz Országos Filharmónia hangverseny­sorozatairól megállapítás, hogy a peda­gógusoknak nagyobb gondot kell fordítani a hangver­seny-látogatásokra. A középiskolai hangver­senybérletek — öt helyen a megyében — kihasználtsága már jobb, de néhány vidé­ki gimnáziumra, szakközép- iskolára szintén vonatkozik az előző megállapítás. A szakmunkástanulók szá­mára nyolc helyen tartottak négy előadásból álló hang­versenysorozatot. Egybe­hangzó megállapítások sze­rint a szakmunkásképző in­tézetekben jobban törődnek a fiatalok zenei műveltsé­gével, mint az általános vagy középiskolákban. Saj­nálatos viszont, hogy ame­lyik szakmunkásképzőnek nincs hangversenyek meg­tartására alkalmas terme, nagyon nehezen tud kultu­rált, a zenei esemény rang­jához megfelelő helyiséghez jutni. Szolnok az élen Szolnok hangversenyélete — az ország hasonló adott­ságú városaihoz viszonyítva — igen fejlett. A hat hang­versenyből álló sorozatnak több mint háromezer rend­szeres látogatója van, „elvi­leg” minden zenekar és szó­lista telt ház előtt lép fel a Szigligeti Színházban. Sike­re van a három előadásból álló kamarabérlet-sorozatnak is. Szerényebb számú közön­ség látogatja — érthetően — a hangversenyeket Jász­berényben és Törökszent- miklóson. A szakkritikák és a kö­zönség véleménye alapján megállapítható, hogy a hall­gatóság elégedett a hangver­senyek művészi színvonalá­val. Különösen nagy sikere volt a Magyar Hárfástrió- nak, Mitsuko Uchida japán zongoraművésznek és a Bu­dapesti Filharmóniai Társa­ság zenekarának, valamint a debreceni Kodály kórus­nak. A filharmóniai hangver­senyek száma, látogatottsá­ga — bár felfelé ívelő a szám — a megye összlakos­ságára vonatkoztatva még korántsem kielégítő, mesz- sze az optimális alatt ma­rad. Sajnálatos tény, hogy a „felnőtt” hangversenyeknek csupán a lakosság egy szá­zaléka a rendszeres hallga­tója. Mit ígér a kővetkező évad? Az 1978—79 évad tervei még változhatnak, de remél­hetőleg szűkebb hazánkban vendégszerepei majd a Ma­gvar Állami Hangversenyze­nekar, a Wroclawi szimfoni­kus zenekar, a Szegedi szim­fonikus zenekar és a lipcsei Gewendhaus Orchester. Meg­rendezik Ránki Dezső zongo­raestjét is. Az általános iskolások a reneszánsz és a baroikik zene mestereivel, a bécsi klasz- szikusokkal és századunk magyar kórusművészetével ismerkedhetnek. — ti — Fura kia szerkentyű II Kodály-módszer eredményei Kecskemét több általános iskolájában évekig tanulmá­nyozta.* a szakemberek a Kodály-módszer szerinti ének-zeneoktatás pszicholó­giai hatását. A kísérletbe bevont tanulócsoportok kü­lönböztek egymástól a zenei képességeket illetően, más­részt abban a körülményben is, hogy eltérő óraszámban tanulták az éneket. A fő kér­dés az volt: a zeneoktatás mint nevelési eszköz milyen hatással van a gyerekek egyéniségére, és közösségi magatartására? Egyebek kö­zött megállapították, hogy a kodályi elvekre alapozott ze­netanításon részt vevő tanu­lók általában aktívabbak mint a többiek, s fogéko­nyabban sajátítják el más tantárgyak anyagait is. A ta­nulságos felmérés eredmé­nyeit közkinccsé teszik. A kecskeméti kísérletről kiad­vány készült, amely rövide­sen nyomtatásban is megje­lenik. Fura kis szerkentyű került múzeumba Pécsett: egy múlt századi stoppológép, amelyet takarékos nagyanyáink, déd­anyáink használhattak vala­ha. Az eredeti leírás szerint „tömőgépnek” nevezett Ké­szülék segítségével zoknikat, harisnyákat és más textil- anyagokat lehetett gyorsan, egyenletesen megfoltozni. Egy idős, nyugdíjas asszony ajándékozta a Janus Pan­A magyar költészet érté­keinek terjesztése, az anya­nyelvi műveltség és előadói készség fejlesztése céljából harmadik alkalommal ren­dezték meg Nyíregyházán pe­dagógusok részére a Váci Mihály vers- és prózamondó fórumot. Az első két ren­dezvényen csak szabolcsi ne­nonius Múzeum helytörténeti osztályának a régmúlt idők különös relikviáját; informá­ciója szerint 110—120 éves lehet a szerkezet. A tenyérnyi nagyságú, horgokkal és rugókkal ellá­tott gépecskére kifeszítették a lyukas anyagot, s így jól láthatóvá, könnyen hozzá­férhetővé vált az anyag a foltozás számára. velők vettek részt, a szom­bat-vasárnapi eseményekre azonban már nyolc megye és a főváros 48 pedagógusa nevezett be. Egy-egy szaba- donválasztott vers vagy pró­zai mű bemutatásával. Az előadások tapasztalatait va­sárnap értékelik, s ezt köve­tően kerül sor a díjak és emléklapok átadására. Vers- és prózamondó fórum X A tudomány erejével II pártszervezetek a tudománypolitikai irányelvek megvalósításáért a DATE mezőtúri főiskolai karán Azokban az intézmények­ben, ahol tudományos ku­tatásokat folytatnak, a párt- szervezetekre elsőrendű fon­tosságú feladatként hárul a minél eredményesebb kuta­tómunka támogatása. Ez a nagyon egyszerűnek tűnő megállapítás olykor megle­hetősen bonyolult feladato­kat jelent, de mindenkép­pen szerteágazó munkát. A DATE mezőtúri főiskolai ka­rán a pártszervezet hogyan segíti a tudománypolitikai irányelvek megvalósítását, ezzel a kérdéssel kerestük meg d.r. Ferenczy József do­censt, a főiskolai kari párt­vezetőség titkárát és Győrfi György adjunktust, az okta­tási alapszervezet titkárát. — A főiskola Mező­túron fiatal intézmény. Néhány évvel ezelőtt még a kutatások bein­dítása, rendszerezése le­hetett a gond... • — Az utóbbi hat évben váltak szisztematikussá azok a törekvések, amelyek a tu­dományos kutatómunkát a gyakorlattal szoros össz­hangban értelmezik, értéke­lik. Meg kell jegyeznünk, hogy főiskolánk jogelődjé­ben nem folyt szervezett ku­tatómunka, így pártszerve­zetünknek — a kezdet kez­detén — az igényfelkeltést kellett támogatnia. Tudato­sítanunk kellett, hogy tudo­mányos eredményesség nél­kül a felsőfokú oktatási in­tézmények nem tudják fel­adataikat maradéktalanul el­látni. — Felmerülhetett — esetleg — az „én peda­gógus vagyok, nem pe­dig kutató” szemlélet is... — Tiszteletben tartottuk ezt a nézőpontot, de vitat­koztunk, bizonyítottuk, hogy a szervezett célirányos ku­tatás nélkül lehetetlen lé­pést tartani a tudománnyal. Aki oktat, annak magas szinten kell ismernie a tu­dományát. Az is egyértel­mű, hogy felsőfokú oktatási intézményekben az oktató tekintélyének egyik fontos része a tudományos felké­szültség. Eljutottunk odáig: minden kinevezett oktatónak van kutatási területe. —. Ezekről hallhat­nánk? Műszak után A csípős márciusi este sie­tős léptekre ösztönzi a járó­kelőket. Fél hat után meg­élénkül a tiszafüredi főutca, feltűrt gallérú munkások igyekeznek a Kossuth iskola felé. Kék overallban, üzemi, utcai öltözékben, ki honnan érkezett. Kezükben táska, és akár fiaik, a folyosóra lépve az ismerős arcokat keresik. A cigarettázó csoportok felől mondatfoszlányok fűződnek: a Dunántúli Középhegység részei... meg a Vértes ... a kiegyezés lényege... a ha­sáb térfogatát megkapjuk ... Hat órát jelez a csengőszó. Még egy-két szippantás a cigarettából, és a felnőttek­ből néhány perc múlva diá­kok lesznek. Az ötödik osz­tályban tizenhatan vannak. — A múlt órán a Föld és az ember című fejezetet vet­tük. Elolvasták mind a nyolc olvasmányt? Hangok a pádból: és ket­tőt... én hatot... én most semmit, beteg az asszony, nem tudtam ... — Nos, melyik tetszett a legj óbban ? Tessék! — Nekem a Nap és a testvérei című rész. Az egyik bolygó távolabb, a másik kö­zelebb van hozzánk, ök a közeli rokonaink, s közülük egyet-kettőt már fényképfel­vételről is ismerünk. A mi Földünk például hétszázszor beleférne Napunkba. Azért, — A fölsorolás nagyon hosszú lenne, így csak ösz- szefoglalóan kutatási terüle­teinkről: diszciplináris; — tehát oktatásfejlesztő kuta­tások — programos felada­tok; — ezek tárca, illetve kormányszintű programok, amelyek egy-egy részterüle­tét mi végezzük — illetve a harmadik kutatási terület a megbízásos kutatások] Ez utóbbiak állnak legközvetle­nebb, legszorosabb kapcso­latban a különböző gyakor­lati, úgyszólván mindennapi termelési kérdésekkel. — A tudományos ku­tatások elvi hátterét a tudománypolitikai irány­irányelvek rögzítik. Ta­lán pontatlan így a kér­dés, de azért megkoc­káztatjuk: hogyan vált­ják „aprópénzre” eze­ket a célkitűzéseket? — A feladatból indultunk ki: a mezőgazdasági ter­melést közvetlenül irányító középszintű vezetőket, üzem­mérnököket kell képeznünk. A pártszervezet figyelemmel kíséri a káderfejlesztési ter­veket, az oktatók szakmai politikai felkészültségét, to­vábbképzését. Ez már eleve minőségi rendszert jelent, amelynek az a célja, hogy a jelenkor tudományos ered­ményeit megfelelően ismerő szakembereket képezzünk. Nagy gondot fordítunk arra, hogy az oktatásfejlesztő ku­tatások kellő üzemi gya­korlathoz kapcsolódjanak. Ezt iaül önböző megállapodások­kal, szocialista szerződések­kel is biztosítani igyekszünk. Gondosan ügyelünk az ins­piráció és a számonkérés egységére. Könnyíti mun­kánkat, hogy oktatóink — úgy is mondhatjuk: kutató­ink — csaknem fele párt­tag. Az elmondottakon túl­menően persze számos oiyan fontos részterületet említ­hetnénk még, ahol pártveze­tőségünk a cselekvési prog­ramban rögzítettek alapján igyekszik megteremteni a kiegyensúlyozott, eredményes munka minél jobb föltételeit. — A tudománypoliti­kai célkitűzések kérdé­se tehát a pártszervezet cselekvési programjá­nak részeként is jelent­kezik? — Természetesen, s ennek keretében vizsgáljuk a kü­— a tudásért hogy több égi titokról le­hulljon a fátyol, rakéták ku­tatják a világűrt. Most pél­dául a szovjet űrhajósok dolgoznak ... — Köszönöm. Talán foly­tassa más. Pár perccel később szóba kerül a Dunántúl neve is. Ki járt már a Dunántúlon kér­désre a tizenhat kéz közül mindössze öt emelkedett a magasba. Még közösen meg­beszélik az ezerszínű haza jelentését, s a csengőszó máris az óra végét jelzi. A ki miért iratkozott be az in­tenzív esti iskolába kérdésre, megerednek a nyelvek. Len­gyel István így válaszol: — Tanyán laktunk, messze volt az iskola, negyedik után dolgozni kellett. öregedő fejjel már nehezebb az olva­sás, de ha már van lehető­ség tanulni, megpróbálom. És a csoporttársak? Töb­bet szeretnének tudni, jó lenne egy szakma, de ehhez általános iskolai bizonyít­vány kell. A hetedikesek hasonlóan vélekedtek. Van aki húsz éve rakodó, bevallotta: erő ma is akad, de szakma, tudás nincs. Máshol nőnek a gye­rekek, kérdeznek, kevés a hat osztály, az ember azt se tudja miért, hová termel, jobban meg kellene érteni a világ sorát. lönböző tanszékek, tudomá­nyos kutatócsoportok és ku­tatók tevékenységét. Az adott feltételrendszer keretében a beszámoltatás természetes, csakúgy, mint a káderkép­zésben való együttműködés. További szerteágazó tevé­kenységi kör: a tájjellegű műszaki továbbképző köz­pont működési föltételeinek segítése, a közös jegyzetek megírásának koordinálása stb. stb. — Döntő fontosságú, hogy a végzett fiatal szakemberek — a szak­mai tudásukon túlme­nően — mit tudnak még környezetüknek ad­ni? A szellemi kisugár­zás kérdésére gondolok. \ — Nem szakbarbárokat, hanem problémaérzékeny szakembereket kívánunk ké­pezni. Nagyon fontosnak tartjuk: hallgatóink úgy fo­gadják diplomájukat, hogy ez csak tudományos alap, amire majd a továbbképzé­seken avagy autodidakta mó­don állandóan építkezhetnek. Az a fiatal szakember, aki tisztában van azzal. hogy állandó önképzésével „nap­rakésznek” kell lennie, és ennek tudatában dolgozik, a maga szerény lehetőségeivel hatékonyan hozzájárul ah­hoz, hogy a tudomány ter­melőerővé váljon. Ugyan­ilyen fontosságú kérdésnek véljük a közéleti szerep­lést is. — A műszaki szakem­bereket — tisztelet a kivételnek — elég sok elmarasztalás éri, hogy nem veszik ki eléggé ré­szüket a közművelődés­ből. Mit tesznek annak érdekében, hogy az önök hallgatói a tiszteletre méltó kivétel népes' tá­borát szaporítsák? — A tudományos diákkö­rökben például az életmód­kutatásra is nagy gondot fordítunk. A problémakör megismerése már eleve ser­kentő beavatkozásra kész­teti hallgatóinkat. A TIT- csoport működtetésével is az a célunk, hogy a majdani üzemmérnökök közművelő­dési feladatainak is eleget tudianak tenni. — Köszönöm a beszél­getést. Tiszai Lajos Munkások az iskolapadokban Herbály László tagozatve­zető tanár: — Tiszafüreden 1970. őszé­től 1978,. februárjáig össze­sen 570 felnőtt végezte el az általános iskola valamelyik osztályát. A dolgozók inten­zív általános iskolai oktatá­sában az idén Tiszafüreden hatvannyolc munkás vesz részt. — Melyik korosztályból tevődnek össze a csoportok? — A többség betöltötte a negyedik X-et, de akad né­hány huszonéves és ötvenes is. Tudják, érzik, hogy a mai vijágban hónapról hónapra több ismeretre, jártasságra van szükség, ezért gyerme­keikkel együtt ők is lépni szeretnének. Sürgető csengőszó vet vé­get beszélgetésünknek. Még . két nehéz óra. Egyre fárad­tabbak a szemek, nehezebb a figyelés. Negyed tíz. A fel­nőtt »tanulók jó éjszakáttal búcsúznak egymástól, neve­lőiktől. Iparkodnak hazafelé: várja őket a család, a va­csora és másnap hattól a munkapad, az üzem. Hetente két estéjüket áldozzák a hiányzó tudásért, hiszen va­lamennyien érzik, a bizo­nyítvánnyal együtt ismerete­ket is szereznek. Egyszóval teljesebb lesz az életük. D. Szabó Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents