Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-12 / 37. szám
12 m SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. február 12. ALKALMAZKODÓKÉPESSÉG A SZOLGALELKÜ AZONOSULÁS A SZORGALMAS- ELŐSZÖR BESZÉLT VELEM EMBERI HANGON! ecember elején a feleD ségem. örömteli hírrel fogadott: — Fiam, kéz alól vettem neked egy nadrágot! — Remek anyag, fémműszálas, potom ezernégyért! Megnéztem a csodadarabot, hát első kinézetre tényleg rendkívülinek tűnt. Ha a nap r'ásjütött, esi líogott-vil- logott, színváltós kinézete a Kanári-szigeteket juttatta eszembe. Néhány napig bámultam, majd a családi haditanács ismételt rábeszélésére beadtam a derekam. Eleinte feszélyezett, hogy néhányan utánam fordultak, de a csoda tényleg három napig tartott. Igaz, a fenti ruhanemű átkozottul nehéz volt, levegő se ki — se be rajta, s lépkedés közben furcsa surrogó-burrogó hangon csikorgóit, de sokszínű, vil- lódzó mivolta enyhítette előbbi bűneit. December közepén apró sebet dörzsölt a térdemen a Ezen nevet... Házi perpatvar után férje dagadt fejét borogatja a a asz- szony és közben így kedveskedik neki: — Látod, látod, te kis csacsi, ha én nem lennék melletted, most ki borogatná a fejedet?!... — Kérem... ez az alak követ engem — panaszkodik a forgalomirányító rendőrnek egy csinos nő. — Megértem önt, kisasz- szony — válaszol a rendőr —. de vigasztalódjon, ha nem lennék szolgálatban, én is ezt tenném... — Helló doktorkám — ront be egy nő a rendelőbe —, nem maradt itt valahol a melltartóm? — Határozottan emlékszem *asszonyom, hogy hozzám már melltartó nélkül érkezett. — Viszlát doktorkám, akkor megnézem az ügyvédemnél. .. — Bácsikám, lehetséges, hogy az ön korában még van valakinek kedve nősülni? — kérdi nyolcvanéves páciensétől az orvos. — Őszintén szólva ezt nem tudom, doktor úr, de hogy nekem muszáj, az biztos!... Két férfi a babonákról beszél, a 13-as számról van szó. — Nem szabad nevetni az ilyesmin — mondja az egyik — Velem például a következő esett meg. Gazdag nagybácsim akinek egyetlen örököse vagyok, olyan elővigyázatlan volt, hogy 77 éves Jco- rában 13.-nak ült az asztalhoz. — És másnap meghalt? — Dehogy —, de pontosan ugyanazon a napon, 13 év múlva. E lsőnek Násztya érkezett a helyszínre. A járókelőktől megkérdezte, hány óra. „Szalad az idő. Munkához kell látnom_ különben estig sem teljesítem a normát Dekát hogyan kezdjek hozzá, ha senki sincs ittr aki megmutatná, hol kell kezdeni az ásást?” Aztán megérkezett a mester. — Mi az, te már itt nagy? — kérdezte, és élvezettel cigarettára gyújtott. — Miért kérdezi,! láthatja: itt vagyok. Akár el is kezdhetjük — és megmarkolta a lapátot. — Csak ne olyan hevesen. Mindjárt jön az építésvezető, és kijelöljük a munkaterületet — nyugtatta kedélyesen a mester. És megjött az építésvezető. — Hol a főnökség? — érdeklődött és kezet nyújtott a mesternek. — Na, nem is baj. Attól féltem, én leszek az utolsó. Kissé restelltem volna a dolgot... — Hát a főnökség után jönni sose kellemes. — AdA nadrág fémremekmű, amelyik másnapra cipóra dagadt. Az orvos amíg vágott, fúrt, faragott — a műszálas cuccok hátrányát ecsetelte. Kiemelve, hogy a nadrág -rendszerint a gömbölyű helyeken — térdek — okoz galibát. Biológiából mindig gyenge voltam, s műtét után eszembe se jutott a többi sérelemnek kitett gömbölyű- ség, de tény, négy nap múlva újabb két tályog dekorált, amelyek eredményeképpen nem tudtam ülni. Űjabb bicska, újabb kezelés — majd a csodaszép alkalmi vétel további hordását finoman szólva, nem javasolta sebészem. Megfogadtam az intelmet. Mivel a műtét nyomai lassan gyógyultak, januári cikkeim állva születtek, mindenféle színvonalemelkedés nélkül. Jelenleg itt a rövid hónap —, de a hosszú fekélyek nyomai a kiadós ülőmunka ellen még lázadoznak. Ügy, hogy ezt a cikket a díványon hasalva körmö- löm, ami magyarázat a gondolatok alagsori színvonalára. A csodanadrág pedig 1400- ért a polcon szunnyad. Megtette a magáét. Odaadom 750-ért akinek kell. Remek vétel, ritka színek, fazon, műszál, fémszál. Még egy baráti közlemény! A sebészeten naponta 8—11-ig rendelnek, s minden-második szombat szabad. Mindezt előzékenységből közlöm, mert a nadrág árába nekem nem számították bele ezt a néhány soros jótanácsot. D. Szabó Miklós L SILVESTRU: Tejfölös káposzta Az étlap olyan előkelő, aranybetűs bőrmappában volt, a pincér annyira tisztelettudónak és fenségesnek látszott, a zenekar pedig olyan finoman játszott, hogy egy pillanatra habozni kezdtem. Olyasvalamit akartam rendelni, ami méltó ehhez a környezethez. ^Valamilyen elegáns ételt, mondjuk például ikrát és bélszínt szarvas- gombával. francia konyakot és friss ananászt. Vagy foglyot apróra vágott, szárított zöldséggel és pezsgőt. Én azonban tejfölös káposztát akartam. Azonkívül csupán néhány lejem volt, az orvosom pedig szigorúan megtiltotta, hogy bármilyen fűszeres, sült vagy párolt ételt egyem. Nekibátorodtam és így szóltam: — Legyen szíves, hozzon nekem egy adag tejfölös káposztát .. . A pincér most dühösen azt feleli, hogy ilyen fogás náluk nincsen — gondoltam és összehúztam magam, szidásra várva — a pincér azonban nyájasan mosolygott. Kezében kis jegyzettömb és ceruza volt. Nem, mondhat akárki bármit, a jó vendéglő — az jó vendéglő. Nagyszerű kiszolgálás, ha fene fenét eszik, akkor is! Még merészebb lettem. — És a káposztában okvetlen legyen egy karika főtt sárgarépa, az orvosom nyodig talán kijelöljük a helyet. — Nem, nem — tiltakozott az építésvezető. — Nem olyan egyszerű az. Inkább várjunk még egy kicsit. Miért matékosan ajánlotta a sárgarépát. — Értem — bólintott a pincér és feljegyezte rendelésemet. Egy pillanatra megdermedtem, annyira elbűvölt a mértani szabályosságú 'választék fényesen csillogó hajában. — Igen — majdnem elfelejtettem — ha lehet, azt is szeretném, ha a káposztában egy kis cékla lenne. Ez tetszetős és étvágygerjesztő is... — Parancsára — biccentett tisztelettudóan a pincér és tovább írt. — Még valamit? — Köszönöm, ennyi elég. És még azt mondják, hogy a vendéglőben nem szeretik, ha valaki olcsó főzelékfélét rendel! Lám, kérem szépen, én még ki sem' nyitottam az étlapot, szeszélyes kívánságaimmal gyötröm a pincért, ő pedig csupán tisztelettudóan bólogat... — Tessék — mondta a pincér és átnyújtott egy papírlapot. — Mi ez? — kérdeztem. — Szíves engedelmével, asszonyom, felírtam önnek a legközelebbi zöldségüzlet és tejbolt címét, ahol mindig kapható friss tejföl. Ügy vélem, odahaza éppen olyan káposztát készíthet majd, amilyet annyira szeret. Minden jót! Nem, mondhat akárki bármit, az udvarias pincér ritka, mint a fehér holló ... Fordította: Gellért György kezdtek valamit számolgatni, méregetni. — Úgy számolom, tizenöt centivel kissé balra kell ásni — jelentette ki a főmérnök. IVAN SZOCSIVEC: A munka frontja vegyünk minden felelősséget a nyakunkba? Majd közösen eldönjük. Egy óra múlva megérkezett a főépítésvezető. — Még nem kezdték el? Na, sebaj. Majd nekilátunk és egykettőre rendbe vágjuk. Apropó, intézkedtem, hogy itt legyen a főmérnök és a műszakiak csoportja is. És valóban. A hintázva fékező kocsiból kilépett a főmérnök és a három műszaki. Kis csoportba verődtek. Előszedték a rajzokat, a logarlécet, a körzőt, és el— Szerintem egy milliméterrel sem kell eltérni a tervrajztól — vetette közbe az egyik műszaki. — Ugyan... más a papír és más a helyszín — lőtt vissza a főmérnök. Ésszel kell csinálni mindent... És maguk hogyan vélekednek? — fordult a főépítésvezetőhöz. — Nem is tudom... Hogy egyöntetű legyen a döntés, kérdezzük meg a központot. Mindannyian a telefonfülkéhez indultak. Sokáig kotorásztak a zsebükben, erszényükben, míg végre előAlekszandr Matjuskin Mindent tudok! Az élet apróságai Vidáman fütyörészve nyitottam ki a lakás ajtaját, ahol már az előszobában kisírt szemű feleségem fogadott. — Mindent tudok — mondta remegő hangon. Te tisztességtelen hazudozó! És én ennek az embernek adtam életem legszebb éveit! — Drágám! Becsület szóra a munkahelyemen voltam. Túlóráztam. Igaz, azután egy percre felugrottam Fundakovékhoz. S képzeld, náluk megállt az órám — igyekeztem meggyőzően hazudni. — Még most sem akarod megmondani az igazságot? — mondta röviden. Hát akkor vess magadra! Maradt még egy perced, hogy meggondold. Ahogy félrefordítom a fejem, látom, hogy a szemetesvödörbe dobva egy ajánlott levél van, nekem címezve. — Gáljával csak munka- kapcsolatunk van — morogtam elpirulva. A múlt évben egy tanácskozáson ismerkedtünk meg. — Ne keverd meg a dolgot bizonyos tanácskozásokkal, Gáljákkal és Fundako- vokkal — válaszolt dühösen. Nézzék csak ezt a csalót! Minden kopejkával takarékoskodom, már harmadik napja olyan harisnyába járok, amelyiknek felszaladt a szeme. És ö? Vésztjóslóan közeledett az íróasztalomhoz, kirántotta a fiókot és elővette az elrejtett, összehajtogatott tízru- beleseket. Megértettem, hogy lőttek a dugipénznek, de nem volt kedvem vitázni. (Fordította: Dalocsa István) Lengyel humor APAI FIGYELMEZTETÉS halásztak egy érmét. Hívták a központot, újra és újra hívták. Kis idő múlva szétszéledtek. Csupán Násztya maradt ott a mesterrel. — Na, hál’ istennnek minden tisztázódott, elrendeződött — szólt megkönnyebbülve a mester. — Csupán az bosszant, hogy ezzel a fáradsággal krétát és mérőszalagot is hozhattunk volna. A fene vigye el!... L ábbal kimért körülbelül tíz matert. Aztán keresett valami fox* gácsdarabot, meghúzott vele két, majdnem párhuzamos vonalat és ünnepélyesen utasítást adott: —- Gyerünk Násztya, áss! Pontosan a két vonal között! Ez neked mára elég is lesz. Remélem tudod. hogy a munka eredményességétől függően a prémiumosztás minket is komolyan érint. Holnap majd gondoskodunk rólad. Majd újra összejövünk, és megtárgyaljuk a további teendőket. (Fordította: Baraté Rozália)
