Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-12 / 37. szám
1978. február 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP T Debussy ős a Fonográf Könyvtárakban — hangtárak Megyénk néhány nagyobb településének könyvtára az utóbbi esztendőkben hanglemez-gyűjteménnyel gazdagodott. A könyvtárosok zeneszobáról, zenei különgyűj- teményről, zenei könyvtárról, ső fonotékáról beszélnek. Ahogy egységes nevük nincs ezeknek a könyvtári részlegeknek, úgy használatuk módjában is eltérések mutatkoznak. Igaz, másmás feltételek mellett működtetik a könyvtárak a zenei részlegeket. Egyszerre huszonnégyen A törökszentmiklósi városi könyvtárnak nagyon szép, kitűnően felszerelt és hanglemezekben, magnófelvételekben gazdag zeneterme van. A belépő azonnal választhat a lemezkatalógusból, a kiválasztott lemez számát közli a zenei könyvtárossal, Szabó Sándorral, s pillanatok múlva, kényelmesen hátradőlve, a fülére illesztett hallgatókészülékben, sztereo hatásban hallgathatja a zeneművet, A teremben egyszerre huszonnégyen hat különböző csatornán hallgathatnak zenét, nyelvleckét, anélkül, hogy egymást zavarnák. Zenehallgatásra — egyedül vagy közösen —, nyelvtanulásra ideális hely. Természetesen a teremben ott vannak a legfontosabb lexikonok, kézikönyvek is. — Ebben a tágas teremben kényelmesen elfér egy iskolai osztály is. Kihasználják ezt a lehetőséget a törökszentmiklósi ének-zene vagy nyelv szakos pedagógusok? Szabó Sándor: — Noha a város közép- és általános iskoláiban ilyen jól felszerelt, az oktatáshoz optimális körülményeket biztosító terem nincs, ide nem járnak osztályok vagy iskolai szakkörök szervezetten. Hébe-hóba jön egy-egy pedagógus magnetofonra átjátszani. — Miből választhatnak? — Kezdjük a több mint hétszáz hanglemezzel. Komolyzenei a legtöbb, emellett van néhány vers és drámarészleteket tartalmazó lemezünk is. Magnetofonszalagon magyar és történelem órákhoz való segédanyagokból is választhatunk. A terem sötétíthető, filmet, diát lehet vetíteni, epidiaszkópot lehet használni. — Van propagandája a zeneteremnek? — A közművelődési műsorfüzet mindegyik számában közöljük, milyen szolgáltatásaink vannak. Minden iskolának küldünk ... Este öt óra. Nyitják, csukják a mezőtúri zenei könyvtár ajtaját. Főleg fiatalok. Kovács Sándor szakmunkástanulót kérdezzük: — Gyakran jár ide? — Most vagyok itt másodszor. Jó hely. — Miért jó? — Ha az embernek egy kis ideje van, bejöhet, és zenét hallgathat. Most Fonográfot kértem. Mezőtúr: „utcán át is” A törökszentmiklósi berendezéshez hasonlóan, itt is több csatornán mehet az „adás”, a legteljesebb csendben. Debussy mellett zavartalanul forog a Fonográf nagylemez. A polcokon körben újságok, könyvek. Szerencsés helyen van a mezőtúri zenei könyvtár. A város legforgalmasabb teréről egyetlen ajtónyitással lehet bejutni a zene birodalmába. Zenebarát klub is működik, minden összevetve: hétről hétre több százan jönnek ide zenét hallgatni vagy másolni. A Szolnok megyei Verseghy Könyvtár zeneszobájában Bálint Istvánná zenei könyvtáros sorolja az adatokat. — összesen több mint 1600 hanglemezünk van, ebből 1300 komolyzenei, a többi nyelvlecke, népzenei, verses és gyermeklemez. Tavaly áz összesen 53 rendezvényünkön 1316-as vettek részt. Az átvételi lehetőséggel 240 alkalommal éltek. Szűkösen a megyeszékhelyen Magyarázat nélkül is szembeötlő: kinőtte már a zenei könyvtár ezt a helyiséget. A könyvek, technikai eszközök, hanglemezek úgyszólván minden helyet elfoglalnak. Az állomány ebben az évben 20 ezer forint értékű hanglemezzel gyarapszik. Hová teszik? A lehallgató asztalt nyolcán ülhetik körül, de ha „telt ház” van — márpedig gyakran van — kicsit szorong a nyolcfőnyi „tömeg”. S egyre változatosabbak az igények is. A szakmunkásképző intézetek például VIT-vetél- kedőre készülnek a különböző nemzetek zenéjéből, az egészségügyi szakiskola Szolnok megye zenei emlékeiből ' kért összeállítást. A nyelvleckék népszerűsége ugyancsak nő. — Meddig lehet „nyújtózkodni?” — Eddig és nem tovább — mondja a zenei könyvtáros. A Verseghy könyvtár zenei részlegének kapacitása tehát végéhez közeledik. Szolnok növekvő kulturális igényeit figyelembevéve, alighanem itt az ideje meditálni valami olyan megoldáson. ami nagyobb körben változatosabban biztosítaná a „hangos gyűjtemény” gazdag anyagának használatát. Sz. J. Becsengettek Mindenki iskolája Kunhegyesen Lassan két éve „csengetnek be" a rádióban és a televízióban a Mindenki iskolája óráira. Felhangzik az ismerős szignál, s kezdődik a foglalkozás, beszélgetés irodalomról, történelemről, fizikáról, matematikáról. A megyei tanács művelődésügyi osztályának tavaly a felnőttoktatás helyzetéről készített jelentése megállapítja: „Sajnos, a Mindenki iskolája című televíziós adás hasznosításában a megyében sem értünk el jelentősebb eredményeket; értelmezési gondok is jelentkeztek, sokan külön oktatási formának tekintették.” S hozzátehetjük, a szervezés sem zajlott le kifogástalanul az első „tanévben”. Késve kezdődött — országosan is — a csoportok megalakítása, de nem voltak igazából gazdái, „igazgatói” sem a Mindenki iskolájának. Sok „bába” vette körül a megszületett új iskolát, de a gondozása, fejlesztése valahol elsikkadt. Számos helységet említhetnénk, ahol megszervezték a konzultációs központot. Az esetek többségében egy ideig működött is, de hirtelen elfogytak az „iskolások”. Ügy tűnik, a Mindenki iskolájába ebben a tanévben sem járnak többen, mint az előzőben. A kunhegyesiek például Robinson szigetének érzik településüket, hiszen a környéken szeptemberben már nem indult be a konzultációs központ. Kunhegyesen, a Kossuth utcai általános iskola adott helyet s pedagógusokat a Mindenki iskolájának. Az 1976—77-es tanévben három felnőtt „tanuló” kezdte el a hetedik osztályt. Februárban már nyolcán vizsgáztak le sikeresen, a tanév végén pedig tizenheten fejezték be a nyolcadik osztályt, szerezték meg az általános iskolai végbizonyítványt. S nem is akármilyen eredménnyel. A vizsgabizottság tagjai elismeréssel szóltak a tapasztalataikról, a felnőtt nyolcadikosok felkészültségéről. A jelenlegi tanévben nyolcán vizsgáztak le sikeresen a hetedik osztályos tananyagból. A nyolcadik osztályt azonban többen kezdik meg; csatlakoztak néhányan azok közül is, akik a hetediket már korábban elvégezték. A kunhegyesiek szerint nincs benne semmi rendkívüli, sikerült megvalósítani az együttműködést az iskola, a művelődési ház, s az üzemek, szövetkezetek között. A konzultációt hat pedagógus vezeti — a hat tantárgynak megfelelően — szombat délutánonként, amikor a hallgatók „ráérnek” a tudományokkal foglalkozni. Megbeszélik a televízióban látott, a rádióban hallott órák anyagát, amelyekről a felnőtt diákok úgy vélekednek, hogy nem nekik szánták, hiszen számukra szinte érthetetlenül magaszsintű. A pedagógusoknak így sokszor — különösen történelemből — alapfogalmakat kell megtanítani, tisztázni a hallgatókkal, felfrissíteni a korábbi ismereteket. Kunhegyes tíz és fél ezer lakosa közül 1976-ban kilene- százan nem rendelkeztek még az általános iskolai végbizonyítvánnyal — természetesen a tanköteles komákon kívül. Hogy menynyire csökkent a számuk, a közeljövőben mérik fel újra. Az eredmény természetesen nem a Mindenki iskolájának köszönhető, hiszen tizenheten végezték el az elmúlt tanévben a nyolcadik osztályt, a dolgozók általános iskolájában pedig több mint harmincán. A csökkenés elr sősorban annak köszönhető, hogy a nagyközség két általános iskolájában az utóbbi években minimális a lemorzsolódás. A kunhegyesiek a jövőben szeretnék még hatékonyabban kihasználni a Mindenki iskoláját. Tervezik, hogy meghívják a konzultációra azokat a brigádokat is, amelyeknek dolgozói már elvégezték az általános iskolát, hhzen a rádió és a televízió műsorsorozata nekik is szól. T. G. II kék idő mestere Könyv llosvai Varga Istvánról Kampis Antal könyve értő méltatás és tisztelgés a magyar piktura nagy öregje, llosvai Varga István munkásságának. Hézagpótló mű is, mert a Szentendrén élő művészt mindeddig nem kényeztették el képzőművészeti kiadóink. Az érdemi kultúrpolitika előbb fölfedezte és elismerte munkásságát, hiszen az érdemes művész megtisztelő titulus után a kiváló művész címet is megkapta. A CORVINA jóvoltából végre kezünkben van llosvai Varga István eddigi életművét bemutató könyv, félszáz- nyi színes s fekete-fehér reprodukcióval. Kampis Antal négy korszakra bontja a mester munkásságát, „Ma az indulás kísérletezésétől eltekintünk — írja tanulmányában. Nem tudjuk részleteiben vitatni a művészettörténész előző, llosvai Varga István művészi pályáját korszakokra bontó ‘megállapítását, de a határvonalakat kissé merevnek és leegyszerűsítettnek érezzük. Némi szerepe ebben talán lokálpatriotizmusunknak is van, hiányoljuk, hogy az életmű értékeléséből kimaradtak a szűkebb haza, az Alföld ihlető vonzásából született képek. Tény, hogy Párizs után Kunhegyes már Nagybánya árnyékába kertig majd Szentendre lesz művészetének éltető gyökere, de az ifjúság színei tovább kísértenek. Idézzük a mester szavait: „ .. .Kunhegyes színei megmaradtak. Ott születtem, ott jártam iskolába, az első rajzaim, festményeim oda kötnek. A faluszéli rozsdabarna kubik- gödrök, a vörös tarlók és a zöldek alatt búvó tanyák, a sárgaboglyás naplementék voltak az első ihletőim...” A bizonyság ott a műteremben a Kapások, a Tűz, a Boglyák színharmóniájában. A Vörös tarló sajnos elveszett a háború alatt, de a Csendélet megvan: Anno 1916. Jászberény. Egyébként az első kiállítás is Jászberényhez kötődik. Talán nem egészen pontosan az a közhiedelemben lévő következtetés sem, hogy llosvai Varga a nagybányai művésztelepet pótlandó telepedett meg Szentendrén. Két nyáron Nagybányán festettem., mondja nyilatkozatában, harmadszorra már nem tudtam elmenni, annyi pénzem se volt. Különben sem találtam meg ott önmagam, hiányzott a Kunság színpompája. • A kunságbéli erős kontúrok ezután oldódtak a Duna- part szelíd hajlatain szimfonikus hangvételű lírai szín- vallomásokká. A perzselő tüzű alföldi nyarak keménysége zenés lebegéssé változott Szentendrén. De a régi élmények tovább kísértenek. A Kaszások című képen sötét háttér előtt robosztus erők emelkednek. Mozdulatlanok, mintha a földből nőttek volna ki. Móricz sűrűvérű, nehézkezű figuráiról beszél ebben az alkotásban Ilosvaj Varga István- Kunhegyest élményem az a kép is, mondja. S ez utóbbi kulcsfontosságú mondattal együtt értünk egyet Kampis Antallal, hogy a mester első önálló művein ifjúságának heve süt át. Kemény körvonal, egynemű színezés, kifejező formatorzítás jellemzi őket. Következő korszakában képei megszínesedtek. A művész kifejező szándékát jobban a színek hordozzák, majd a harmadik korszakot a színek hatásának kutatása jellemzi. A negyedik korszak az eredmé- nvek nagy szintézise, a festő-költő megjelenése. ÖRÖMMEL olvastuk Kampis Antal könyvét a nyolcvanhárom éves mester munkásságáról, ugyanakkor a kapott rangos méltatás tovább növelte hiányérzetünket: a Kunság szülötte, a hajdani jászberényi diák tárlatát miért nem rendeztük már meg szűkebb hazájában is? T. L. fl kisújszállási művelődési házban Mindenki kedvére Kiknek a javára? a cikkünk címében is jelzett kérdéseket tárgyalnánk — a félreértés elkerülése érdekében — le kell írnunk, hogy a kisújszállási József Attila városi művelődési ház az elmúlt években — általánosítva — eredményesen működött. Hangsúlyozzuk: általában, — mert ha azt vizsgáljuk, hogy egy-egy részterületen miből, mennyit sikerült nyújtani a heterogén befogadóközegnek — tehát a város közönségének — már korántsem szólhatunk fenntartás nélkül elismeréssel. Mintha csak most akarna a művelődési ház „hozzászólni” a néhány éve már nyugvópontra jutott „a tv megöli az ismeretterjesztés klasz- szikus formáit” vitához. Az ismeretterjesztő előadások száma ugyanis az elmúlt évben visszaesett a városban. Holott máshol egyre nő az előadókkal történt közvetlen élő kapcsolat varázsa. Ennek ellenére elfogadnánk vitaalapul, hogy Kisújszálláson most jutott mély pontra a klasz- szikus ismeretterjesztés — tehát a szemléltetéssel kísért hagyományos módszer — iránti tömegigény, ha nem találnánk eleven ellentmondást; az előadások száma csökkent, a hallgatóság szaporodott. Ez elsősorban a társadalomtudományi témájú előadásokra vonatkozik. De a természettudományok iránti érdeklődés miért sorvad Kisújszálláson, — hiszen az ismeretterjesztés egésze ennek ellenkezőjéről tanúskodik? A fentiek alapján bizonyosra vehető, hogy az irányítás és az irányítottság céltévesztéseiről — legalábbis aránytalanságairól — van szó. Egyáltalán: a városi művelődési ház munkáját az egyik oldalról a vélt tömegigény kiszolgálása, más megközelítésből pedig a valós tömegigény csorbítása jellemzi. Mindezek okát igazságtalanság lenne kizárólagosan a művelődési intézmény irányításában keresni. A meglévő hibák többsége csaknem tipikus, más. hasonló adottságú művelődési házakra is vonatkoztatható. Az egyik kerékkötő a „látszatkultúra” forgalmazása, a másik a hatékony közművelődés látszatának megteremtése. Mindkettő egy azonos gond két oldala, — egymás vonzata. A tudományos igényű tervezést az attraktív megoldások sem pótolják. A nyelv- és művészeti tanfolyamok — általában a szisztematikus közművelődé »i formák — hiánya, a kiállítások számának csökkenése, a színházi előadások ritkasága is azt bizonyítja, hogy a tudatos közművelődési tevékenység nem a kultúraterjesztés egésze Kisújszálláson hanem csak része annak. A múlt évben a felnőttek négy, a gyermekek nyolc színházi előadást láthattak a városban. Az arány nem a kínálat, hanem a kereslet egyenetlenségét -fejezi ki. A gyermekelőadások anyagi kockázata kisebb, a szervezés viszont lényegesen könnyebb. S ami még eredményesebbnek tűnik: vitatható színvonalú és tartalmú vegyes műsorokat kiközvetíteni. A múlt évben 65 műsort rendezett a művelődési ház hivatásos művészekkel, csaknem húszezer néző előtt. A műsorok túlnyomó többsége: operett és magyar nóta est volt, avagy összetett, „Mindenki kedvére” címet viselő „komplex” műsor. A közreműködőkből viszont arra következtethetünk, hogy ezúttal is a nagyon is könnyű műfaj kedvelői jártak jól. A József Attila művelődési ház adósággal zárta a múlt évet. Erősíti ezzel talán a nincs pénz a kultúrára szemléletet'? Nézzük a tényeket: 445 ezer forint állami támogatás, 433 ezer forint a rendezvények bevétele, 54 ezer forint támogatás a különböző gazdasági szervektől. Csaknem egymillió forint tehát a bevétel, s ebből csak 264 ezer 533 forintot kellett a személyi kiadásokra fordítani. A monstre hakni műsorok drágák.. Nemcsak Kisújszálláson, máshol is. De az már kisújszállási „specialitás”, hogy a fűthetetlennek minősített Ady filmszínház az operett műsorokra mindig megtelik, — sőt jó előre ki- tehetik a „Minden jegy elkelt” táblát. Bizony lehangoló tény — reméljük csökkenő tendenciájú — hogy, az igénytelenség „hozza a pénzt”, de az meg éppen bosszantó, hogy el is viszi az érdemlegesebb műsorokra fordítható százezreket! talán leírnunk : a művelődési intézményeknek meghatározó szerepük van a művelődési szokások kialakításában. Ügy is érthetjük: íz- lésnevelő funkciójuk elsődleges. Nos, a forma és a tartalom összefüggését vizsgálva arra a következtetésre jutottunk. hogy a kisújszállási művelődési háznak valósabb kultúra terjesztő formákat kell választani — olcsóbbat!, de sakkal igényesebbet —, ha tartalmi kérdésekben közelebb akar jutni funkciója érdemi és teljesebb betöltéséhez. Tiszai Lajos Felesleges Egerben renoválják a török minaretet. A szakemberek kicserélik a megrongált mészkökockákat, s a felújitott minaret a nyár közepén ismét fogadhatja látogatóit Ifjú zenehallgatók a mezőtúri „hangtárban” Fotó:J. A.
