Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-11 / 36. szám

1978. február 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A tervek szerint az idén egymillió kétszázezer csecsemőnadrág készül Kisújszálláson, a Gyógyászati Segédeszközök Gyárában. Képünkön a Ruginadrágok kapcsozását láthatjuk Munkásgyülés a kenyérgyárban Friss sütemény Új sütödék a régi kis 1 az asztalokra műhelyek helyett Kenyérgyár volt ez, nem is olyan régen még korsze­rűnek, újnak ismerték a vá­rosban. Most meg már azt mondják rá régi, elavult, csak kezdjék el mielőbb a korszerű süteményüzem épí­tését az új, a nagy kenyér­gyár szomszédságában. Ezt már kinőttük. A Rákóczi úti kenyérgyárban szinte kizá­rólagosan sütemények, ka­lácsok, finom pékáruk sü­tésére rendezkedett be a Szolnok megyei Sütőipari Vállalat. Meg csak ébredezik a vá­ros. Hat óra sincs. A kis ke­nyérgyári udvarról hajnali négy óta indulnak a sütemé­nyes autók. Rendelés szerint viszik a kiflit, zsemlét, a fosz­lós kalácsot, a szerelmes-le­velet, a búrkiflit, a beiglit. Ebből az üzemből tavaly 29 millió péksüteményt szállí­tottak a megyeszékhely és a városkörnyéki községek bolt­jaiba, intézményeibe. Várha­tóan az idén még többet visz­nek, mert „rákapott a közön­ség” a délutáni vajaskiflire. Olyan finom a frissen sült il­latos kifli, hogy szinte kínál­ja magát a boltok, áruházak pultjain. Lehetne takarékosabban is A pékek részben délben, részben este kezdenek mun­kához. Akik este kezdtek, ki­törlik szemükből az álmossá­got, elszívnak egy cigarettát. Akik éjszaka hazamentek, most visszajöttek: munkás­gyűlés, év eleji termelési ta­nácskozás lesz. A művezetők szétnéznek, s örömmel álla­pítják meg, csak a betegek nincsenek itt. (A pékek is megkaphatják az influenzát. S nekik méginkább otthon kell vele maradni, mint bár­ki másnak.) A kemencék még árasztják a meleget. Szépen sorba rak­ják melettük a székeket, s le­ülnek. Hallgatják a fiatal üzemvezetőt. Makai Éva megbízott ve­zető, helyettesíti a szülési szabadságon lévő kismama­társát. Jól helyettesíti. Alig negyedóra alatt elmondja, mennyit és hogyan dolgoztak 1977-ben, s milyen eredmény­nyel. Ügy elmagyarázza az eredményes munka összete­vőit, hogy az nem érti csak, aki nem akarja. Aztán sorol­ja a nehézségeket. Kritizál is, pedig ott ül a vállalat igaz­gatója, a szakszervezeti bi­zottság titkára. Bírálata szól a kis kollektívának, s szól a vezetésnek is. Kimondja szé­pen például, hogy a tmk-nak tervszerű, megelőző karban­tartásnak kellene lennie, de náluk sajnos inkább csak „tűzoltás”. Hogy takaréko­sabbak is lehetnének a pékek, mert nagyon megdrágult a búrkifli tölteléke, a mák, drá­gább és nehezen beszerezhe­tő a dió, s vigyázni kell, ha túlfolyós a baracklekvár. Nemcsak kifolyik a szerel­mes-levélből, hanem ragaszt is, más süteményt, ha nem ügyelnek rá. Aki hallgatja, tudja, értője a szakmának, jól ismeri a sü­teményüzem mindennapos munkáját. Pedig csak három éve, hogy végzett a szegedi főiskolán. Amikor befejezi a tájékoztatót, megtapsolják. Nem udvariasságból, érezhe­tő. Besze István művezető kér szót. Az idei feladatokat is­merheti mindenki, ismételni nincs értelme. Kint van a gyári táblán, sokan megnéz­ték biztosan. A minőség miatt kért szót. Sokallja a selejtet. (A selejt a maguk megíté­lése szerinti. A pékség áru­kiadói elgörbült, törött, túl­sült terméket nem számolnak a többi közé. A számolás, árukiadás kézi munka még. Azt mondják, egy árukiadó egy hajnalon 100—120 ezer süteményt számol ki, a ren­delések szerinti tételekben.) A művezető a selejt miatt nem az árukiadókat bírálja. Korán reggel jó ezt hallani, mert értheti belőle bárki, ezek az emberek szépen sült, formás, jó süteményt akar­nak kiadni az üzemből. Ké­sőbb Zsarnai Béla igazgató kimondja: első a vásárló, a fogyasztó igénye. Minden'más csak azután. Új gép, új minőség Halmai Sándor, a három szocialista brigád közül az Augusztus 20. helyettes veze­tője. Felszólal, mert tudja, itt van már az új svájci nyújtó­gép. Az sokat lendít majd a munkán, s a minőségen is. ' Sebestyén László dagasztó a vállalati laboratórium jel­zését hiányolja. Nem elég, ha megmondják, milyen minősé­gű a liszt, adjanak keverési arányt is. Mert a liszt gyengébb mi­nőségű, mint a tavalyi. Ala­csonyabb a sikértartalma, vi­gyázni kell a kelesztésnél. Farkas Mátyás a páratalap- szervezet titkára a három brigád megbízásából bejelen­ti, csatlakoznak a Láng-gép­gyári versenyfelhíváshoz. Szót kér, köszöni a tavalyi jó munkát az igazgató. A ter­melési kérdésekre, felveté­sekre válaszol Nánási Tibor, a termelési osztály vezetője. Űjabb felvetések, javaslatok, kérdések. Már nyolc óra las­san. Megjött az emberek vi­tatkozó kedve, elszállt az álom még az éjszakások sze­méből is. Értelmesen, okosan érvelnek. Nem csoda, hogy a sok jó javaslatot mindenki hasznosítani akarja. Ezt mondja Makai Éva is, a meg­bízott üzemvezető a végén. Naponta 350 ezer péksütemény Két éve, hogy három vál­lalat egyesülésével megyei sütőipari központ létesült. Ezerkétszáz dolgozója — sok nagy tapasztalaid pék, szak­munkás, betanított munkás — 28 üzemében süti kenye­rünket, kalácsunkat. Napon­ta száznegyven tonna kenyér, s 350 ezer péksütemény fogy a „megye” asztalán. Hetven­hét Robour gépkocsin szállít­ják gyorsan a pékárut. Az év végén már megpróbálkoznak a konténeres szállítással is. Kis településeken, ahol em­bertelenül nehéz még a mun­ka, agyonhasznált és égett a bérkemence, „becsukja” a boltot a vállalat. Tiszaroffon történt meg legelőbb. Reggel hétre odaviszik a boltokba a friss kunhegyesi kenyeret és süteményt pontosan. Febru­árban Nagykörűben állították le a korszerűtlen pékséget. Azóta Tiszasüly, Kőtelek, Be- senyszög és Nagykörű egy túráról kapja a pékárut. A nehéz munka, rossz körülmé­nyek fölszámolása a Jászság­ban folytatódik. Majd a Ti­szazugban, Kunszentmárton- ban még az idén sütödét avat­nak. Tizenhat óra alatt 16 tonna kenyeret készíthetnek benne. A régi, kis műhelye­ket újak váltják. Mindezt úgy, hogy szava­tolják közben, sehol nem szenved hátrányt a vásárló. Lesz mindig friss áru, idejé­ben. ... Mire mindezt megbe­széljük, a süteményüzemben előkészítik a délutáni friss vajaskifli dagasztását. S. J. II munkaerő-utánpótlás legfőbb forrása Jászberényben az Aprító­gépgyárban nyolcvankét ipa­ri tanuló várja a tanév vé­gét, közülük huszonhat har­madéves — gépi forgácsoló, esztergályos, géplakatos, Eredményes szakmunkásképzés az flprítógépgyárban tos. hegesztő és villanysze­relő —a a szakmunkásvizs­gát. — Mennyire eredményes a szakmunkásképzés az Aprí­tógépgyárban? Milyen kö­rülmények között és esé­lyekkel tanulnak ebben az üzemben a fiatalok? — A kérdésre Fekete József szak­oktatás-felelős, a tanműhely vezetője válaszol. — Az Aprítógépgyár — ahol a szakmunkásképzés már 1952-ben elkezdődött — a Jászság első olyan bázis­üzeme volt, amely munka­erő-szükségleteinek kielégí­tése mellett hozzájárult a város és környéke ipari lé­tesítményeinek szakmunkás­utánpótlásához. A gyár fenn­állásának negyed százada alatt 1127 ipari tanulója tett, sikeres szakmunkásvizsgát. A képzés eredményességét igazolja, hogy a hazánk fel- szabadulásának 20. évfor­dulója tiszteletére rendezett „Működő makett” országos kiállításon szakmunkásta­nulóink egy első és egy har­madik helyezést értek el. A 30. évfordulón országos nagydíjat nyertek, a „Szak­ma kiváló tanulója” verse­nyeken huszonnyolc tanu­lónk ért el korai vizsgákra jogosító helyezést. Az; ered­ményes szakmunkásképzé­sért a kohó és gépipari mi­niszter dicséretben részesí­tette vállalatunkat. Tudni kell azonban, hogy néhány évig csak la­katos és esztergályos tanuló­kat képezhettek. Nehezítet­te munkájukat az is, hogy gyakorlati oktatásra csak az\ üzemekben volt lehetőség, és ez fokozott felelősséggel járt. — Milyenek most a szak­munkásképzés körülményei? — Jól felszerelt tanmű­helyben és a különböző ren­deltetésű gépeket, berende­zéseket gyártó üzemekben, korszerű gépek, jól képzett szakoktatók, gazdag tapasz­talatokkal rendelkező szak­munkások, szocialista brigá­dok segítségével tanulnak szakmát a fiatalok, ismer­kednek agyárban meghono­sodott valamennyi termelési módszerrel. Üj feladatokat szab meg számunkra, hoiiy annyi szakmunkást kell ké­peznünk, amennyire gyá­runknak a megnövekedett, újszerű feladatok végrehaj­tásához szüksége van. De még ennél is nagyobb fel­adat itt-tartani a fiatalokat a szakmunkásvizsga letéte­le után. Megteremteni azo­kat a feltételeket, élet- és munkakörülményeket, ame­lyek idekötik őket. — Mit tesznek ennek ér­dekében? — A vállalat gazdasági és társadalmi vezetői közösen a munkahelyi kollektívákkal, a budapesti és a váci üzem­mel — ahol famintakészító és acélöntő tanulókat ké­peznek acélöntödénk részé­re — kiemelt feladatnak te­kintik, hogy rendszeresen foglalkozzanak a fiatalok­kal. Megismerik sajátos problémáikat, hozzájárul­nak élet- és munkakörül­ményeik állandó javításá­hoz. Külön intézkedési terv­ben határozták meg azokat a tennivalókat, amelyek a tanulók ’kulturális és spor­tolási igényeinek kielégíté­sét szolgálják. A KISZ- szervezeten keresztül igény­be vehetik a vállalat siófo­ki üdülőjét, a Zagyva-parti hétvégi pihenőházakat, ki­rándulásokhoz a vállalat autóbusza is rendelkezésük­re áll. Ebben az üzemben a ta­nulmányi eredményektől függően határozzák meg a szakmunkásvizsga után a személyi órabéreket. Tavaly például a kitűnő eredmény­nyel vizsgázott fiatal szak­munkások 11,50 forintos óra­bérrel kezdték el a pályát. A vidékről bejáró fiatalok részére a vállalat havi 75 forintos térítés mellett, kor­szerűen berendezett mun­kásszállást biztosít. — Mik a következő tan­évre szóló terveik? — A feladatokat válto­zatlanul az a felismrés ha­tározza meg, hogy a szak­munkás-utánpótlás, a vál­lalati munkaerő-szükséglet kielégítésének legfőbb for­rása az átgondolt, a tervsze­rű szakmunkásképzés. Az idén hetven tanulóval kö­tünk szerződést. Továbbra is esztergályos, vas- és fém­szerkezeti lakatos, hegesztő, famintakészító és acélöntő szakmunkásokra van legin­kább szükségünk. Termé­szetes tehát, hogy az 1978— 79. évi szakmunkásképzés­ben ezek a szakmák foglal­ják el a fő helyet. Folytatni akarjuk az eddigi munkát. Jó szakembereket képezni, becsületes munkásokat ne­velni, és megteremteni azo­kat az élet- és munkakörül­ményeket, amelyek segítsé­gével itt lehet majd tartani őket. Illés Antal A „legkisebbnek” is engedelmeskedik a makacs acél Gazdasági bűncselekmények áj köntösben Dr. Czili Gyulának, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesének nyilatkozata Jóllehet a hazai bűnözési statisztika nem ad okot aggo­dalomra, figyelmet érdemel, hogy tavaly 10,7 százalékkal több embert ítéltek el népgazdaság elleni bűncselekmény miatt, mint 1976-ban. Több mint 500-an üzérkedés, 110-en drágítás, ezernél többen devizagazdálkodást sértő bűntett vádjával ke­rültek a bíróság elé, s tizenkétezren felül volt azoknak a száma, akik a társadalmi tulajdon megkárosításáért feleltek. Milyen tipikus körülmények, okok húzódtak meg e gyakraű összefonódó bűncselekmények mögött, hogyan lehetne vissza­fordítani e figyelmeztető folyamatot, erről kért tájékoztatást dr. Czili Gyulától, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesétől Győri Margit, az MTI munkatársa. — Sajnos, a gazdasági bűn- cselekmények körében az elkövetés és az elbírálás kö­zött gyakran több év is elte­lik, s a részvevők magatar­tásának földerítése — több­nyire a bizonylati fegyelem lazaságai miatt — rendkívül nehéz. A spekulációs bűn- cselekmények alanyai több­ségében ügyes „üzletembe­rek”, kisiparosok, akik pél­dául a termelőszövetkezeti melléküzemágat a maguk vagy egy csoport érdekében harácsolásra használják fel. S hogy mindezt viszonylag hosszabb időn át zavartala­nul folytathatják, abban fő­szerepet játszik az adott vál­lalat, szövetkezet helytelen gazdálkodása, a belső szerve­zetlensége, amely többnyire az ellenőrzés elhanyagolá­sával párosul. — Különleges figyelmet ér­demel a korrupció. Tapaszta­lataink szerint a vesztegetési kapcsolat kialakulásának ti­pikus esete a gazdasági erő­fölénnyel való visszaélés. Bí­rósági akták sora vall ar­ról, hogy — legtöbbször a szükséghelyzetben lévő ter­melőszövetkezetek — hogyan válnak egyik napról a má­sikra jogsértővé, sürgős be­ruházási tervek elkészítteté­se, vagy kivitelező szerzése érdekében. Tény, hogy akad­nak állami tervező vállala­tok* magántervezők, akik csak csúszópénz vagy maga­sabb tervezői díj ellenében hajlandók ilyen feladatokat elvégezni. Tehetik, amíg lesz, aki lovat ad alájuk. Ki­rívó példát szolgáltatott er­re az egyik tsz vezetősége, amely a közgyűléssel szavaz­tatta meg a cél eléréséhez szükséges korrupciós össze­get. A gazdasági élet fejlődése, gazdasági rendünk védelme időről-időre új feladatokat ró a bíróságokra. Társadalmi fejlődésünk például napi­rendre tűzte Büntető Tör­vénykönyvünk korszerűsíté­sét, s már javában folyik a kodifikációs munka. A BTK egyes esetekben csak keret­szabályokat tartalmaz, ezért vált szükségessé, hogy a Legfelsőbb Bíróság kimond­ja: a szövetkezet által foly­tatott, az alapszabályi kére­tett meghaladó kereskedelmi tevékenység — üzérkedés. A mezőgazdaság gyors ütemű gépesítése, az iparhoz való „közelítése” ma már szük­ségessé teszi annak megha­tározását is, hogy az ipari vállalkozás nem kizárt a mezőgazdaság területén sem. Éppen a bírói tapasztalatok alapján javasolja a Legfel­sőbb Bíróság, hogy az új BTK-ban az üzérkedésnél az „ipari vállalkozás” kifejezést váltsa fel a „vállalkozás” tá- gabb fogalma. A Legfelsőbb Bíróság az új BTK elfogadását követően részletesen felülvizsgálja majd büntető jogi, elvi irány- mutatást tartalmazó állásfog­lalásait. Ám anélkül, hogy csökkentenénk az igazság­szolgáltatás szerepét, szeret­nénk hangsúlyozni: a nép­gazdaság elleni bűncselekmé­nyek tapasztalatai is azt igazolják, hogy a bűnözés el­leni küzdelem csak fokozott társadalmi összefogással vál­hat eredményesebbé. Célja­ink elérésében nélkülözhetet­len segítőtársnak tekintjük a szocialista brigádokat, az üzemi demokrácia fórumait, a közösség dolgaiért felelős­séget érző embereket — mondotta végezetül dr. Czili Gyula. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents