Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-11 / 36. szám
1978. február 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A tervek szerint az idén egymillió kétszázezer csecsemőnadrág készül Kisújszálláson, a Gyógyászati Segédeszközök Gyárában. Képünkön a Ruginadrágok kapcsozását láthatjuk Munkásgyülés a kenyérgyárban Friss sütemény Új sütödék a régi kis 1 az asztalokra műhelyek helyett Kenyérgyár volt ez, nem is olyan régen még korszerűnek, újnak ismerték a városban. Most meg már azt mondják rá régi, elavult, csak kezdjék el mielőbb a korszerű süteményüzem építését az új, a nagy kenyérgyár szomszédságában. Ezt már kinőttük. A Rákóczi úti kenyérgyárban szinte kizárólagosan sütemények, kalácsok, finom pékáruk sütésére rendezkedett be a Szolnok megyei Sütőipari Vállalat. Meg csak ébredezik a város. Hat óra sincs. A kis kenyérgyári udvarról hajnali négy óta indulnak a süteményes autók. Rendelés szerint viszik a kiflit, zsemlét, a foszlós kalácsot, a szerelmes-levelet, a búrkiflit, a beiglit. Ebből az üzemből tavaly 29 millió péksüteményt szállítottak a megyeszékhely és a városkörnyéki községek boltjaiba, intézményeibe. Várhatóan az idén még többet visznek, mert „rákapott a közönség” a délutáni vajaskiflire. Olyan finom a frissen sült illatos kifli, hogy szinte kínálja magát a boltok, áruházak pultjain. Lehetne takarékosabban is A pékek részben délben, részben este kezdenek munkához. Akik este kezdtek, kitörlik szemükből az álmosságot, elszívnak egy cigarettát. Akik éjszaka hazamentek, most visszajöttek: munkásgyűlés, év eleji termelési tanácskozás lesz. A művezetők szétnéznek, s örömmel állapítják meg, csak a betegek nincsenek itt. (A pékek is megkaphatják az influenzát. S nekik méginkább otthon kell vele maradni, mint bárki másnak.) A kemencék még árasztják a meleget. Szépen sorba rakják melettük a székeket, s leülnek. Hallgatják a fiatal üzemvezetőt. Makai Éva megbízott vezető, helyettesíti a szülési szabadságon lévő kismamatársát. Jól helyettesíti. Alig negyedóra alatt elmondja, mennyit és hogyan dolgoztak 1977-ben, s milyen eredménynyel. Ügy elmagyarázza az eredményes munka összetevőit, hogy az nem érti csak, aki nem akarja. Aztán sorolja a nehézségeket. Kritizál is, pedig ott ül a vállalat igazgatója, a szakszervezeti bizottság titkára. Bírálata szól a kis kollektívának, s szól a vezetésnek is. Kimondja szépen például, hogy a tmk-nak tervszerű, megelőző karbantartásnak kellene lennie, de náluk sajnos inkább csak „tűzoltás”. Hogy takarékosabbak is lehetnének a pékek, mert nagyon megdrágult a búrkifli tölteléke, a mák, drágább és nehezen beszerezhető a dió, s vigyázni kell, ha túlfolyós a baracklekvár. Nemcsak kifolyik a szerelmes-levélből, hanem ragaszt is, más süteményt, ha nem ügyelnek rá. Aki hallgatja, tudja, értője a szakmának, jól ismeri a süteményüzem mindennapos munkáját. Pedig csak három éve, hogy végzett a szegedi főiskolán. Amikor befejezi a tájékoztatót, megtapsolják. Nem udvariasságból, érezhető. Besze István művezető kér szót. Az idei feladatokat ismerheti mindenki, ismételni nincs értelme. Kint van a gyári táblán, sokan megnézték biztosan. A minőség miatt kért szót. Sokallja a selejtet. (A selejt a maguk megítélése szerinti. A pékség árukiadói elgörbült, törött, túlsült terméket nem számolnak a többi közé. A számolás, árukiadás kézi munka még. Azt mondják, egy árukiadó egy hajnalon 100—120 ezer süteményt számol ki, a rendelések szerinti tételekben.) A művezető a selejt miatt nem az árukiadókat bírálja. Korán reggel jó ezt hallani, mert értheti belőle bárki, ezek az emberek szépen sült, formás, jó süteményt akarnak kiadni az üzemből. Később Zsarnai Béla igazgató kimondja: első a vásárló, a fogyasztó igénye. Minden'más csak azután. Új gép, új minőség Halmai Sándor, a három szocialista brigád közül az Augusztus 20. helyettes vezetője. Felszólal, mert tudja, itt van már az új svájci nyújtógép. Az sokat lendít majd a munkán, s a minőségen is. ' Sebestyén László dagasztó a vállalati laboratórium jelzését hiányolja. Nem elég, ha megmondják, milyen minőségű a liszt, adjanak keverési arányt is. Mert a liszt gyengébb minőségű, mint a tavalyi. Alacsonyabb a sikértartalma, vigyázni kell a kelesztésnél. Farkas Mátyás a páratalap- szervezet titkára a három brigád megbízásából bejelenti, csatlakoznak a Láng-gépgyári versenyfelhíváshoz. Szót kér, köszöni a tavalyi jó munkát az igazgató. A termelési kérdésekre, felvetésekre válaszol Nánási Tibor, a termelési osztály vezetője. Űjabb felvetések, javaslatok, kérdések. Már nyolc óra lassan. Megjött az emberek vitatkozó kedve, elszállt az álom még az éjszakások szeméből is. Értelmesen, okosan érvelnek. Nem csoda, hogy a sok jó javaslatot mindenki hasznosítani akarja. Ezt mondja Makai Éva is, a megbízott üzemvezető a végén. Naponta 350 ezer péksütemény Két éve, hogy három vállalat egyesülésével megyei sütőipari központ létesült. Ezerkétszáz dolgozója — sok nagy tapasztalaid pék, szakmunkás, betanított munkás — 28 üzemében süti kenyerünket, kalácsunkat. Naponta száznegyven tonna kenyér, s 350 ezer péksütemény fogy a „megye” asztalán. Hetvenhét Robour gépkocsin szállítják gyorsan a pékárut. Az év végén már megpróbálkoznak a konténeres szállítással is. Kis településeken, ahol embertelenül nehéz még a munka, agyonhasznált és égett a bérkemence, „becsukja” a boltot a vállalat. Tiszaroffon történt meg legelőbb. Reggel hétre odaviszik a boltokba a friss kunhegyesi kenyeret és süteményt pontosan. Februárban Nagykörűben állították le a korszerűtlen pékséget. Azóta Tiszasüly, Kőtelek, Be- senyszög és Nagykörű egy túráról kapja a pékárut. A nehéz munka, rossz körülmények fölszámolása a Jászságban folytatódik. Majd a Tiszazugban, Kunszentmárton- ban még az idén sütödét avatnak. Tizenhat óra alatt 16 tonna kenyeret készíthetnek benne. A régi, kis műhelyeket újak váltják. Mindezt úgy, hogy szavatolják közben, sehol nem szenved hátrányt a vásárló. Lesz mindig friss áru, idejében. ... Mire mindezt megbeszéljük, a süteményüzemben előkészítik a délutáni friss vajaskifli dagasztását. S. J. II munkaerő-utánpótlás legfőbb forrása Jászberényben az Aprítógépgyárban nyolcvankét ipari tanuló várja a tanév végét, közülük huszonhat harmadéves — gépi forgácsoló, esztergályos, géplakatos, Eredményes szakmunkásképzés az flprítógépgyárban tos. hegesztő és villanyszerelő —a a szakmunkásvizsgát. — Mennyire eredményes a szakmunkásképzés az Aprítógépgyárban? Milyen körülmények között és esélyekkel tanulnak ebben az üzemben a fiatalok? — A kérdésre Fekete József szakoktatás-felelős, a tanműhely vezetője válaszol. — Az Aprítógépgyár — ahol a szakmunkásképzés már 1952-ben elkezdődött — a Jászság első olyan bázisüzeme volt, amely munkaerő-szükségleteinek kielégítése mellett hozzájárult a város és környéke ipari létesítményeinek szakmunkásutánpótlásához. A gyár fennállásának negyed százada alatt 1127 ipari tanulója tett, sikeres szakmunkásvizsgát. A képzés eredményességét igazolja, hogy a hazánk fel- szabadulásának 20. évfordulója tiszteletére rendezett „Működő makett” országos kiállításon szakmunkástanulóink egy első és egy harmadik helyezést értek el. A 30. évfordulón országos nagydíjat nyertek, a „Szakma kiváló tanulója” versenyeken huszonnyolc tanulónk ért el korai vizsgákra jogosító helyezést. Az; eredményes szakmunkásképzésért a kohó és gépipari miniszter dicséretben részesítette vállalatunkat. Tudni kell azonban, hogy néhány évig csak lakatos és esztergályos tanulókat képezhettek. Nehezítette munkájukat az is, hogy gyakorlati oktatásra csak az\ üzemekben volt lehetőség, és ez fokozott felelősséggel járt. — Milyenek most a szakmunkásképzés körülményei? — Jól felszerelt tanműhelyben és a különböző rendeltetésű gépeket, berendezéseket gyártó üzemekben, korszerű gépek, jól képzett szakoktatók, gazdag tapasztalatokkal rendelkező szakmunkások, szocialista brigádok segítségével tanulnak szakmát a fiatalok, ismerkednek agyárban meghonosodott valamennyi termelési módszerrel. Üj feladatokat szab meg számunkra, hoiiy annyi szakmunkást kell képeznünk, amennyire gyárunknak a megnövekedett, újszerű feladatok végrehajtásához szüksége van. De még ennél is nagyobb feladat itt-tartani a fiatalokat a szakmunkásvizsga letétele után. Megteremteni azokat a feltételeket, élet- és munkakörülményeket, amelyek idekötik őket. — Mit tesznek ennek érdekében? — A vállalat gazdasági és társadalmi vezetői közösen a munkahelyi kollektívákkal, a budapesti és a váci üzemmel — ahol famintakészító és acélöntő tanulókat képeznek acélöntödénk részére — kiemelt feladatnak tekintik, hogy rendszeresen foglalkozzanak a fiatalokkal. Megismerik sajátos problémáikat, hozzájárulnak élet- és munkakörülményeik állandó javításához. Külön intézkedési tervben határozták meg azokat a tennivalókat, amelyek a tanulók ’kulturális és sportolási igényeinek kielégítését szolgálják. A KISZ- szervezeten keresztül igénybe vehetik a vállalat siófoki üdülőjét, a Zagyva-parti hétvégi pihenőházakat, kirándulásokhoz a vállalat autóbusza is rendelkezésükre áll. Ebben az üzemben a tanulmányi eredményektől függően határozzák meg a szakmunkásvizsga után a személyi órabéreket. Tavaly például a kitűnő eredménynyel vizsgázott fiatal szakmunkások 11,50 forintos órabérrel kezdték el a pályát. A vidékről bejáró fiatalok részére a vállalat havi 75 forintos térítés mellett, korszerűen berendezett munkásszállást biztosít. — Mik a következő tanévre szóló terveik? — A feladatokat változatlanul az a felismrés határozza meg, hogy a szakmunkás-utánpótlás, a vállalati munkaerő-szükséglet kielégítésének legfőbb forrása az átgondolt, a tervszerű szakmunkásképzés. Az idén hetven tanulóval kötünk szerződést. Továbbra is esztergályos, vas- és fémszerkezeti lakatos, hegesztő, famintakészító és acélöntő szakmunkásokra van leginkább szükségünk. Természetes tehát, hogy az 1978— 79. évi szakmunkásképzésben ezek a szakmák foglalják el a fő helyet. Folytatni akarjuk az eddigi munkát. Jó szakembereket képezni, becsületes munkásokat nevelni, és megteremteni azokat az élet- és munkakörülményeket, amelyek segítségével itt lehet majd tartani őket. Illés Antal A „legkisebbnek” is engedelmeskedik a makacs acél Gazdasági bűncselekmények áj köntösben Dr. Czili Gyulának, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesének nyilatkozata Jóllehet a hazai bűnözési statisztika nem ad okot aggodalomra, figyelmet érdemel, hogy tavaly 10,7 százalékkal több embert ítéltek el népgazdaság elleni bűncselekmény miatt, mint 1976-ban. Több mint 500-an üzérkedés, 110-en drágítás, ezernél többen devizagazdálkodást sértő bűntett vádjával kerültek a bíróság elé, s tizenkétezren felül volt azoknak a száma, akik a társadalmi tulajdon megkárosításáért feleltek. Milyen tipikus körülmények, okok húzódtak meg e gyakraű összefonódó bűncselekmények mögött, hogyan lehetne visszafordítani e figyelmeztető folyamatot, erről kért tájékoztatást dr. Czili Gyulától, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesétől Győri Margit, az MTI munkatársa. — Sajnos, a gazdasági bűn- cselekmények körében az elkövetés és az elbírálás között gyakran több év is eltelik, s a részvevők magatartásának földerítése — többnyire a bizonylati fegyelem lazaságai miatt — rendkívül nehéz. A spekulációs bűn- cselekmények alanyai többségében ügyes „üzletemberek”, kisiparosok, akik például a termelőszövetkezeti melléküzemágat a maguk vagy egy csoport érdekében harácsolásra használják fel. S hogy mindezt viszonylag hosszabb időn át zavartalanul folytathatják, abban főszerepet játszik az adott vállalat, szövetkezet helytelen gazdálkodása, a belső szervezetlensége, amely többnyire az ellenőrzés elhanyagolásával párosul. — Különleges figyelmet érdemel a korrupció. Tapasztalataink szerint a vesztegetési kapcsolat kialakulásának tipikus esete a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés. Bírósági akták sora vall arról, hogy — legtöbbször a szükséghelyzetben lévő termelőszövetkezetek — hogyan válnak egyik napról a másikra jogsértővé, sürgős beruházási tervek elkészíttetése, vagy kivitelező szerzése érdekében. Tény, hogy akadnak állami tervező vállalatok* magántervezők, akik csak csúszópénz vagy magasabb tervezői díj ellenében hajlandók ilyen feladatokat elvégezni. Tehetik, amíg lesz, aki lovat ad alájuk. Kirívó példát szolgáltatott erre az egyik tsz vezetősége, amely a közgyűléssel szavaztatta meg a cél eléréséhez szükséges korrupciós összeget. A gazdasági élet fejlődése, gazdasági rendünk védelme időről-időre új feladatokat ró a bíróságokra. Társadalmi fejlődésünk például napirendre tűzte Büntető Törvénykönyvünk korszerűsítését, s már javában folyik a kodifikációs munka. A BTK egyes esetekben csak keretszabályokat tartalmaz, ezért vált szükségessé, hogy a Legfelsőbb Bíróság kimondja: a szövetkezet által folytatott, az alapszabályi kéretett meghaladó kereskedelmi tevékenység — üzérkedés. A mezőgazdaság gyors ütemű gépesítése, az iparhoz való „közelítése” ma már szükségessé teszi annak meghatározását is, hogy az ipari vállalkozás nem kizárt a mezőgazdaság területén sem. Éppen a bírói tapasztalatok alapján javasolja a Legfelsőbb Bíróság, hogy az új BTK-ban az üzérkedésnél az „ipari vállalkozás” kifejezést váltsa fel a „vállalkozás” tá- gabb fogalma. A Legfelsőbb Bíróság az új BTK elfogadását követően részletesen felülvizsgálja majd büntető jogi, elvi irány- mutatást tartalmazó állásfoglalásait. Ám anélkül, hogy csökkentenénk az igazságszolgáltatás szerepét, szeretnénk hangsúlyozni: a népgazdaság elleni bűncselekmények tapasztalatai is azt igazolják, hogy a bűnözés elleni küzdelem csak fokozott társadalmi összefogással válhat eredményesebbé. Céljaink elérésében nélkülözhetetlen segítőtársnak tekintjük a szocialista brigádokat, az üzemi demokrácia fórumait, a közösség dolgaiért felelősséget érző embereket — mondotta végezetül dr. Czili Gyula. (MTI)