Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-08 / 33. szám
1978. február 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ügy illenék, hogy mindenekelőtt A bunkerről beszéljek, hisz három esténket kötötte le, s mégis egy mindössze tizenöt perces filmről szólok elsőként. Több okból. Mert szeretem a televíziós rövidfilmeket — bár csak több lenne belőlük — s különösképpen becsülöm közülük is azokat, amelyek az élet elevenjébe vágnak, illetve anyagukat az élet sűrűjéből veszik, -netán épp a munkáséletből. Az én apám tematikailag és jellegét tekintve is ide sorolható; jelentkezése ezért is szerzett örömet, jóllehet bizonyos negatív kedvezőtlen tapasztalatokat is rejteget. Ugyanis csak részben felelt meg kitűzött céljainak, mondhatni a megvalósulásban sajnálatosan eltért eredeti szándékaitól. Az én apám A dokumentumfilmből nem egy konkrét apa konkrét sorsa nézett ránk a képernyőről, dokumentalista eszközökkel megörökítve, hanem a mun- kásapákmak kijáró tisztelet hangján valamiféle, nevezzük egyszerűen lírainak — hangon szólt a képernyő-ének: a tárgyi objektivitást végletesen érzelmi szubjektivitással helyettesítve. Még tovább színezte el a képet az, hogy egy jómódban, kellemes körülmények közepette élő gyermek lelkiismeretfurdalása is vegyült a film hangjába, amelynek forgatókönyvét Balogh Mária készítette. Mennyi mindenen esett át ez a munkásapa, illusztrálták a felvillantott dokumentumok, amelyek az átélt kor történelmi és társadalmi eseményeit idézték, s amelyek a megénekelt apa megfoghatatlan körvonalú portréjához igyekeztek hitelesítő háttért alkotni, így azután lírának és dokumentumnak, költészetnek és valóságnak eléggé furcsa keveréke született meg a képernyőn. Maga a képi megoldás is ennek megfelelően rendkívül eklektikus, nem egyszer operatőri modorosság is tarkította a képet. Sajnos, ugyanez a műfaji tisztázatlanság, ami természetesen gondolati bizonytalanságra vezethető vissza, mutatkozott itt meg, mint sajnálatos módon ugyancsak egy Másik munkástémájú, üzemi témájú kisfilmben is nem oly régen, amelyet a vas városáról, Ózdról készített a televízió. Mindkettő azzal a szándékkal született, s ez dicsérendő, hogy gazdagon fejezze ki érzelmileg is a sokszor túlságosan is köznapivá váló munkásélet szépségeit; szép filmet készíteni, valamiféle himnuszát a munkáséletnek, miként József Attila tette verseiben, csakhát ehhez gondolatban és a megválasztott eszközökben is József At- !tila-i ihletettség ,és mérték kelletik. Nem sikerült Az én apám, mégsem az elvesztett élmény fájdalmát, sokkal inkább az el nem nyert öröm hiányát ébresztette bennem. Mert nagyon kellenének a munkásélet lírai hevületű „dalai” a képernyőn! Bunker és verem Tizennégy ember kísérleti „fehér egérként” lent mélyen egy bunkerban, néhány millió néző fent, hasonlóan kísérleti alanyként egy „veremben” — vajon mit is bír el — ama bizonyos sötét veremben, amelybe az izgalmasnak ígérkező tévéjáték iránti szerelmek juttatta. Három estére egy pszichodráma köntösében tetszelgő, tudományosnak és fantasztikusnak híresztelt tévéjáték gyanútlan „áldozatai” lettünk. Tény, hogy kiélezett élethelyzetekben az ember jobban kimutatja fogafehérjét, mint általában teszi, vagy ahogyan általában szükségeltetik. Egy-egy végletes szituációban az emberi jellem vonásai polarizálódnak, s a váratlanul előbukkanó nehézségek, veszélyek egyben az ember, még pontosabban az emberinek is erőpróbái lehetnek. Épp ezért ebből kiindulva A bunker, amely végletes helyzetek sorára épült mint játék, valójában lehetett volna az emberi magatartás, viselkedés, változásainak lélektanilag hiteles ábrázolása is, azaz vérbelien hiteles dráma, ha alkotói nem azért halmoznak konfliktust konfliktusra, hogy, csupán a nézőben így keltsenek izgalmakat, hanem többet törődnek az egyes helyzetekbe kényszerülő emberi jellemek rajzával is. Mert bárha kísérlet alanyai is ők, a bunkerlakók, összezárva egy hónapra, s elvágva a külvilágtól, s bizonyos előre eltervezett helyzetek szenvedő alanyai is egyben, azért mégiscsak emberek, nem pusztán figurák, bábok, sémák szerint mozgatott „fehér egerek”. A konfliktusok ebben a játékban szinte egymás sarkára léptek, egyik ellentét közvetlenül követte a másikat, így azután az alkotóknak nem is lehetett idejük arra, ^m; lényeges lett volna: az ellentétek tartalmának igazi kibontása. Egyébként egy-egy konfliktus külön önmagában is alapjául szolgálhatott volna akár egy önálló tévéjátéknak, például a doktornő lelkitusája hivatás és szakmai képesség megütközésével — ha nem operál, biztos halál, ha végrehajtja a műtétet, akkor sem biztos a siker, — de akár az ezt megelőző drámai helyzet is elegendő lehetett volna egy egészséges tévédráma megírásához. Az tudniillik, hogy a tizennégy különböző ember miként reagál arra a kérdésre, a kisfiú váratlan vakbélgyulladásának megjelenésével, hogy vajon egyik embertársuk életének megmenté- se-e a fontosabb, vagy inkább a kísérletért járó és gazdagságot ígérő busás ezrek nyomnak többet a latban? Különváló ellentétek De nemcsak jellemábrázolásbeli hiányosságai miatt nem igazi dráma A bunker. Nem egységes konfliktusanyagában sem, sőt logikai következetlenségek is tarkítják. A szerkezetileg egymást követő ellentétek nem a mesterségesen összezárt emberek világából fakadnak, hanem kívülről betáplált ellentétek, de ami ennél is fontosabb egymástól könnyen el is szakítható, eltávolítható konfliktusok. Ha például csupán ott kezdődött volna a játék, hogy hírül veszik a bunker lakói az atomtámadás hírét (hadd ne szóljak itt most arról a technikai képtelenségről, hogy erre mélyen a föld alatt, egy teljesen elszigetelt betonépítményben egy zsebrádió lenne erre a megfelelő eszköz, ez valóban fantasztikus) ugyan kinek hiányzott volna mindaz, ami az úgynevezett csúcspontot megelőzte. Arról nem is beszélve, hogy három részre adagolni mindenképpen túlzás volt, mikor leszámítva a folytatások bevezetőjeképpen adott fölöslegesen túlrészletezett ismétléseket, vígan belefért volna egy szokásos játékfilm idejébe. Nem tudom, ez a tévéjátékból nem derült ki számomra, hogy a lélektani hadviselés feltehetően imperialista gazdáinak mennyi haszonnal járhatnak az efféle kísérletek, de azt vallom, s a bunker is arról győzött meg ismételten, hogy egy témának — akár képzeletbeli, akár valóságos — alkotássá formálódva akkor ' van igazán létjogosultsága képernyőn vagy egyebütt, ha ezáltal mi nézők emberileg gazdagabbá válhatunk, emberségünkben tovább emberesedhetünk. A sekélyes, felszínes műnek nemcsak felfedező ereje nincsen, leleplező hatása is nulla. y. m. Új felvételek a televízióban A Magyar Televízió műtermeiben egymást követik a felvételek, a forgatások: 14 műsor készül februárban. Körtük 5 tévéjátékot rögzítenek filmszalagra: a mai magyar irodalom legfrissebb terméséből válogatott alkotások elevenednek meg a képernyőn. Már elkezdődött Polgár András „Házikoncert” című tv-filmjének felvétele. A történet egy zenei vetélkedő győzteseiről szól, akiknek jutalma: lakásukból házi koncertet közvetít a televízió nyilvános, egyenes adásban. Hamarosan megtekintheti a közönség Hubay Miklós „Mennyből egy angyal” című tévéjátékát, amely egy vasárnap lezajló házastársi marakodásról és kalandos befejeződéséről szól. Munkácsi Miklós „Végkiárusítás” Páskándi Géza: „Rejtekhely” és Galgóczi Erzsébet „Üsző jégtábla” című műve tévé-változatának forgatáséra is sor kerül. A zene és a tánc kedvelőinek szól az az ötrészes filmsorozat, amelyben a Fővárosi Operettszínház tánckara mutatkozik be. A Zenés Tévészínház két adásának felvételei is elkészülnek: Suppé: „Boccaccio”-ja és Karinthy Ferenc: „Bösendorfer”-e. Számos irodalmi műsor felvételét is tervezi februárban az MTV. A „Tűz- tánc” című magyar költészeti antológia megjelenésének 20. évfordulójára dokumentumriportfilm készül, amelyben akkor induló költők — Ga- rai Gábor, Nyerges András, Ladányi Mihály — emlékeznek vissza a kötet fogadtatására, s beszélnek azóta megtett útj u-król. Két pályakezdő fiatal alkotóról szól a „Mozgó világ” című irodalmi folyóirat tévé-mellékletének harmadik száma. Az adásban Rozsics István novellájával, Osztojkán Béla pedig verseivel mutatkozik be a közönségnek. Emlék- műsor készül Nyikolaj Za- bolockij szovjet költő szü- letésénék 80. évfordulójára. A „Nyitott könyv” sorozat következő adásában Mocsár Gábor „Kék barlang” című kötetével ismerkedhetnek meg a nézők. 50 perces riportműsorban mutatkozik be a közönségnek az új Népszínház. A műsor beszélgetésekkel, próbarészletekkel, riportokkal nyújt képet a színház terveiről, céljáról, színészeinek és rendezőinek munkájáról. Meggyorsult építkezés Iskolakomplexum épül Szolnokon, a Csanádi körúton: a 22 tantermes, 1500 adagos konyhával és nagyméretű tornateremmel felszerelt iskola mellett 200 személyes óvodát és bölcsödét is építenek. Az Állami Építőipari Vállalat dolgozói vállalták, hogy a -zökkenő- mentes tanévkezdés érdekében az augusztusi határidőt módosítva, már májusban befejezik az iskola építését. Az iskolaépületben most központifűtés- szerelők dolgoznak. Céljuk, hogy február elsejétől a végleges fűtés adja a meleget a szakipari munkák elvégzéséhez is Az óvoda szerkezete teljesen elkészült, most kezdődtek a belső falazási munkák. Az épületet augusztus végén foglalják el a kicsinyek A leendő bölcsőde helyén még a bontási munkákat végzik. A napokban itt is elkezdődik azonban at területrendezés (Fotó: Kőhidi) Munka, művelődés, testedzés ORSZÁGGYŰLÉSI KÖNYVTÁR: FÉLMILLIÓ KÖTET ENSZ dokumentumok, parlamenti anyagok a világ minden tájáról Harmincezer könyvvel, folyóirattal, ENSZ-dokumentumok- kal és a világ parlamentjeinek munkanyagával gazdagodott 1977-ben az Országgyűlési Könyvtár. Az Országházban mintegy 15 kilométernyi polcon sorakoznak a leg- újabbkori egyetemes történetet, az állam- és jogtudományt gazdagító hazai és külföldi művek. Rendszeresen kétezer napi-, hetilapot és folyóiratot kap a könyvtár az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlési jegyzőkönyveit, kiadványait pedig New Yorkból postázzák címére. A világ- sztrvezeti anyagok gyűjteménye az első világháború befejezésétől, a népszövetség megalakulásától, a mai napig teljes. A többmillió lapnyi ENSZ határozat, állásfoglalás do- klmentálja a világ politikai, gazdasági és katonai helyzetének változásait. A Magyarországon páratlan ismerethalmazt — ahogy azt a könyvtárat nyolc éve vezető Vályi Gábor elmondotta— sokrétűen hasznosítják a hazai szakemberek. Az országgyűlés elé kerülő törvények tervezetét például általában összevetik más or- szákok hasonló jogszabályaival; azonosságokat és különbözőségeket keresve. A külföldi tárgyalások előtt küldöttségeink is hasznos ismereteket gyűjtenek, hiszen a Földnek nincs olyan országa, amelyről a könyvtárban ne találnának anyagot. Központi katalógus ad választ arra, hogy az országba beérkező külföldi jogi, politikai ésleg- újabbkori történelmi anyagok esetleg melyik más könyvtárban találhatók. A jelenleg száz, munkatárssal dolkozó könyvtár az országos távlati társadalomtudományi kutatási terveink kidolgozását is segíti. Támogatja a megyei tanácsok szakkönyvtárait is, s az ügyintézésben a módszertani útmutatások hasznát az állampolgárok látják. A ritkaságoknak számító jónéhány régi könyv mellett a legféltettebb kincse a magyar országgyűlés anyaga. A parlamenti ' jegyzőkönyvek lapjain — a múlt század közepéig zömmel kézírásosak — megelevenedik a magyar történelem — királyok és miniszterelnökök múltjától, háborús kirohanásoktól és forradalmi felszólalásoktól vezet az út a szocializmust építő máig. Egy ideje az MTA állam- és jogtudományi, valamint a történettudományi intézetének munkatársai a könyvtár legszorgalmasabb látogatói közé tartoznak:. a majdnem több mint 20 kötetben megjelenő „Országgyűlési emlékek”-hez gyűjtik az anyagot. A hazai legfőbb törvényhozó testület dokumentumai mellett a világ parlamentjeinek többsége rendszeresen küldi jegyzőkönyveit, munkaokmányait: az Országos Széchényi Könyvtáron keresztül folyik a kiadványcsere. A 110 évvel ezelőtt kiadott házi szabály dokumentálta először az Országgyűlési Könyvtár létezését. A hosszú ideig zártkörű intézmény 1952-ben nyitotta meg kapuit a látogatók előtt, tavaly 60 ezer látogatót fogadott. Az Országház dunai oldaláról nyíló könyvtárba ma bárki beiratkozhat. A jászberényi Cipőipari Vállalat gazdasági vezetői, szakszervezeti és művelődési bizottsága és a sportegyesület, minden dolgozó részére versenyt indított január elsejétől Miunka, művelődés, testedzés címmel. Az év végéig tartó versenynek az a célja, hogy a vállalat dolgozói az eddiginél aktívabban kapcsolódjanak be a kulturális és sporteseményekbe. A résztvevőknek mindennapos munkájukban még több gondot . kell fordítaniuk a munkafegyelemre, a minőségi munkára és az anyagtakarékosságra. Részt kell venniük a művelődési bizottság által szervezett ismeretterjesztő előadásokon, színházlátogatásokon és egyéb kulturális rendezvényeken is. A dolgozóknak be kell kapcsolódni a sportéletbe is. A sportegyesület például túrasorozatot indít. Az eredményeket negyedévenként értékelik az „igazoló füzet” alapján, amelybe mindig az esemény helyszínén írják be, hogy részt vettek egy-egy programon. Az egyéni versenyzők és a szocialista brigádok külön- külön kategóriában indulnak.
