Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-05 / 31. szám

'1978. február 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP T A garázsok rendeltetésük szerint Zsiguliknak, Skodák­nak, Trabantoknak adnak fe­delet, a kőtelki iskolaigazga­tó autó helyett azonban rok­kát, szövőszéket, mángorló­kat, cserépedényeket, köpü- lőket tart benne. Hogy mi­ért? Nincs máshol helye a község helytörténeti gyűjte­ményének. Igaz, az iskola padlásfel­járó helyisége is rejt né­hány értékes, a falusi múlt­ról árulkodó darabot. Néhány köcsögöt, szilkét, füstös fa­zekat, korsót a rajzteremben is találunk. A régi cseléd,- könyveket, a század elejéről származó egyházi és hivata­los iratokat pedig szekrény­be zárva tartják. Helytörténeti gyűjtemények a községekben Ián megvásárol a község egy régi falusi házat a helytör­téneti gyűjtemény számára. De mikor? Abádszalókon már nem gond a helytörténeti gyűjte­mény elhelyezése. Tavaly augusztusban állandó kiállí­tásra alkalmas helyiségbe költözött a gyűjtemény. Ügy tűnik, ezzel minden gond megoldódott: a község la­kossága, felnőttek és gyere­ma már a falusi gyerekek is csak iskolai tanulmányaik, olvasmányaik útján talál­koznak nagyanyáik, nagy­apáik korának mindennapos gazdasági, háztartási eszkö­zeivel. Cibakházán például ebből kiindulva hozták lét­re az általános iskola hely- történeti gyűjteményét. Amíg korábban gondot okozott, hogy a gyerekek egy-egy, számukra ismeretlen szó mi­att nem értették Petőfi vagy Csokonai szép magyar ver­seit, ma kézzelfogható, igazi jelentéstartalommal bírnak tudatukban ezek a kifejezé­sek. Az iskolások munkájá­nak minden bizonnyal mél­tó folytatója lesz a művelő­dési házban egy hónapja ala­kult honismereti szakkör. Kőtelken tíz éve kezdték meg néhány lelkes helybéli irányításával az iskolások a gyűjtőmunkát. Egyre több, a paraszti háztartást, a népi díszítőművészetet, a mezei munkát, az állattartást idé­ző tárgyi emlék került le a padlásokról, vándorolt elő a fiókok mélyéből. Jó szándék szerint nőttünk megismerése céljából az utókornak, nem pedig az enyészetnek átadva a maradandó értékeket. Ma­radandók? Nem hisszük, hogy a nedves garázs, vagy a padlásfeljáró a régi tár­gyak megőrzésének ideális helyei lennének. Félreértés ne essék, Kő­telken nem az ügyszeretet hiányának következménye a helytörténeti gyűjtemény ál­datlan állapota. Az általános iskolások honismereti szak­körének munkáját az egész falu, a Hazafias Népfront, a községi tanács is támogatja: erkölcsileg. Sajnos az anya­gi támogatás mindeddig —a lehetőségek hiányában —el­maradt. Rebesgetik, hogyta­Az elmúlt évben az or­szág minden megyéjében létrehozták a felnőttnevelési stúdiókat. A céljuk az, hogy kialakítsák, fejlesszék a köz- művelődési intézményekben folyó felnőttnevelési-oktatási formákat, módszereket, s mintegy műhelyül szolgálja­nak a dolgozók iskolájába járóknak a vizsgákra való felkészülésben. A stúdió nem önálló intézmény, hanem a megyei művelődési központ részlege. Szolnokon, a Komarov- teremben alakították ki a stúdiót, amely a közeljövő­ben kezdi meg működését. Főbb feladatai: folyamatosan szakmai, módszertani segít­séget adni a felnőtt- és if­júságneveléssel foglalkozók­nak; betöölteni a műhely szerepét a közművelők szá­mára, s végül különböző szolgáltatásokkal segíteni a művelődési házak munkáját. A megvalósításhoz szükséges tárgyi feltételek létrehozása kék, de a környéken majdan kialakuló üdülőkörzet révén Abádszalókon járó idegenek is, a kiállítás jóvoltából meg­ismerhetik a község múlt­ját. Egyelőre azonban éven­ként egyszer nyílik erre al­kalom, a honismereti hónap idején, amikoris iskolások tartanak ügyeletet a kiállí­tóteremben. Az abádszalóki- ak álma egy tájház, amit a jelenleg 300 darabos, de egy­re gyarapodó helytörténeti gyűjteményükkel berendez­hetnek. Az álom azonban hosszú ideig álom marad még: megvalósítására nin­csen pénz. A fentiekből is kiderül, hogy a gyűjtőmunka legtöbb­ször az iskoláktól indul ki. A pedagógusok felismerik a helytörténeti gyűjtemények jelentőségét és tanítványa­ikkal elkezdik a kutatómun­kát. Szükségszerű ez, hisz már részben megtörtént. A Kulturális Minisztériumtól és az Országos Közművelő1 dési Tanácstól kapott 300 ezer forintból különböző eszközöket, vetítőket, diaso­rozatokat vásároltak, illetve kiegészítették a már meg­levő szemléltetési eszköz­tárat. A stúdióban lehetőséget teremtenek majd az egyéni és csoportos tanulásra is. A szemléltetési eszközöket hosszabb-rövidebb időre ki­kölcsönözhetik a megye köz- művelődési intézményei. A megyei felnőttnevelési stúdió rajtra készen áll. Adottak a tárgyi feltételek, s elkészült az idei munka­terv is. S hogy milyen ered­ménnyel működik majd? Ez nemcsak a stúdió vezetőin múlik, hanem sokkal inkább azon, hogy a megye műve­lődési otthonaiban dolgozó népművelők mennyiben él­nek az adott újabb lehető­séggel. Vajon munkájuk gyümölcsö­zik-e majd, közkinccsé lesz-e az, amit annak szán­nak? A kérdést Kőtelken, Abád­szalókon & Cibakházán kí­vül a megye más községei­ben is feltehetik a lelkes gyűjtők. A múlt méltó meg­őrzéséhez, megbecsüléséhez nem elegendő csupán össze­gyűjteni a régi korokat idé­ző tárgyakat. Közikinccsé csak úgy válhatnak, ha meg­felelő, mindenki számára el­érhető helyiségben őrzik, gondozzák a gyűjteményeket Török Erzsébet Fotó: T. Katona László A martfűi Tisza Ci­pőgyárnak tágas, jól föl­szerelt művelődési köz­pontja van, amelynek életét képzett szakembe­rek szervezik. A műve­lődési központ működé­séhez szükséges anyagi támogatás ugyancsak adott. Mindez elég vol­na az üzem kulturális életéhez? Természetesen nem. A gyár szocialista brigádjaiban, KISZ,- alapszervezeteiben folyó művelődést is mozgat­ni kell. Ebben nagy sze­repük van azoknak a fiataloknak, KISZ-ta- goknak, akik példát mu­tatva segítik, szervezik szűkebb munkahelyi kö­zösségük közművelődési életét. Névnapokra könyvet Köztu­dott. nehéz azok szá­mára bár­milyen kö­zösségi progra. mot szer­vezni, akik váltott mű­szakban dolgoznak. Hogy az aljakörön dolgozó fiatalok mégis az átlagosnál gazda­gabb kulturális életet élnek, abban nagy szerepe van Füri Máriának, a műhely KISZ- alapszervezete szervezőtitká­rának. RAJTRA KÉSZEN 0 felnőttnevelési stúdió Színházba, - de hová? Megjegyzések a gyermek-és ifjúsági előadások hiányához Párbeszéd a Szigligeti Színház szervező irodájában január elején: — A vasárnapi gyermek­előadásra szeretnék jegyet. — Csak február végére tudunk adni. A jelenség, ha nem is mindennapos, de gyakran előfordul. Van javulás, de... Színházi vezetők, pedagó­gusok, újságírók vitatták meg a közelmúltban a szín­házak gyermek- és ifjúsági előadásairól készített, az Ál­lami Ifjúsági Bizottság elé terjesztett összegzést. A vitában is megállapítást nyert, hogy némi fejlődés tapasztalható a gyermekekés az ifjúság színházi ellátásá­ban. nőtt a nézők száma — 1,7 millió — de a különbö­ző korosztályok színházba járása nem egyenletes. Hazánkban az úttörőkorú és ennél kisebb gyermekek száma 1,5 millió, a KISZ- korosztályúaké 2,5 millió. Ha ehhez a négymillióhoz viszo­nyítjuk az évi 1,7 milliónyi gyermek- és ifjú színházlá­togatót, máris érződik a fe­szültség. Mindez — sajnos — természetes következ­mény. Míg a szocialista or­szágokban átlagosan egymil­lió lakosra jut egy bábszín­ház, kétmillióra egy gyer­mekszínház, nálunk 10,5 mil­lió lakosra egy bábszínház és egy gyermekszínház. Szá­molnunk kell persze a vi­déki színházak évi 300 körüli előadásával is, de mindez alig változtat az arányokon. A Szovjetunióban ötven gyermek.1 és ifjúsági színház, 110 bábszínház működik, Lengyelországban 24. Bulgá­riában 9 bábszínház és 20 gyermekszínház-tagozat, az NDK-ban 13 báb- és gyer­mekszínház, Csehszlovákiá­ban 5 gyermekszínház, 15 bábszínház — sorolhatnánk. Kézenfekvő lenne tehát, hogy a pedagógusok gyer­mek- és ifjúsági csoporto­kat utaztassanak a főváros­ba és a környező vidéki szín­házak előadásaira, más vi­déki városokból pedig Szol­nokra, a Szigligeti Szín­házba. Kétségtelenül hasznos len­ne ez, de az utaztatás — a pedagógusok véleménye sze­rint — egyre drágább és komplikáltabb (autóbusz, szállás stb.), s ezenkívül a rosszul értelmezett „terület­szemlélet” is gátló tényező: honnan lehet jó előre meg­tudni, hogy a környező szín­házakban mikor tűznek mű­sorra gyermekdarabot vagy a középiskolai oktatást segí­tő drámát,? Ebben persze a sajtó is ludas. A színházak műsorán az országos lapok a fővárosi színházak előadá­sait értik. Tudatosabb nevelést Több előadást, Elfogadhatatlanul kevés a színházak műsorán az ifjú­ság mai problémáival foglal­kozó mű, a klasszikus mű­vek repertoárja gyakran olyan szűk, hogy egész ge­nerációk nőnek fel anélkül, hogy a világirodalom és a magyar klasszikusok kulcs- fontosságú drámáit látnák — így fogalmazható meg a gondok lényege. Tegyük hoz­zá: érdemi felmérés szerint a KISZ-korosztály 15 szá­zaléka még egyáltalán nem volt színházban! Felmerült, hogy a vidéki színházaknál jobban figye­lemmel kell lenni az elmon­dottakra, szaporítani kell a gyermek- és ifjúsági előadá­sok számát. Több megye- székhelyen — Békéscsaba, Pécs, Győr — önálló gyer­mekszínházi tagozatot hoz­tak létre, illetve szerveznek. (Békéscsaba az elmúlt évad­de hogyan? ban 90 gyermekelőadást tar­tott.) A vidéki társulatok hely­zetének ismeretében úgy vél­jük, mindehhez számottevő szervezeti változások szüksé­gesek. Nem hisszük például, hogy a szolnoki társulat a ’jelenlegi körülmények kö­zött képes lenne növelni a gyermek- és ifjúsági előadá­sok számát. Kérdezhetnénk: mikor ját­szották utoljára a szolnoki színpadon a Hamletet, a Ró­meó és Júliát, a Bánk bánt, az Ember tragédiáját stb . . . De nézzünk szembe a té­nyekkel: a szolnoki Szigligeti Színház társulata jelenleg — és évtizedek óta! — kisebb mint a hajdani vándortásu- latok javarésze volt. A veze­tő színészek túlterheltsége maximális, számukra nincs idő — vagy csak olykor nagyritkán — filmezni, té­vézni, haknizni. Egy képzeletbeli körző Látszólag jó megoldásnak tűnik a színházak vonzás- körzetének kiterjesztése. Lé­nyegesen jobb a gyermek- és ifjúsági előadások arány­száma, ha egy olyan száz- százhúsz kilométeres sugarú körön belül gondolkodunk; amelynek központja a Tisza —Zagyva torkolatában van. Míg a 3—8 éves gyerme­kek számára minden sze­zonban bemutat egy dara­bot a Szigligeti Színház — sőt, ősbemutatóként is. — a 15—18 éves korcsoport kap legkevesebbet a színháztól. A műsortervezés igyekszik ugyan őket is figyelembe venni, de a sokirányú szemp- pontoknak nem tud megfe­lelni. A jelenlegi lehangoló hely­zet felszámolására hamaro­san állami intézkedések vár­hatók. A következő színházi szezontól már gondoskodni kell a klasszikusok és a szín­házművészetet megismertető repertoár darabok folyama­tos műsoron tartásáról, a műsortervekben szerepelnek majd a gyermek- és ifjúsági előadások, olymódon, hogy a színházak költségvetése tartalmazza azok anyagi fe­dezetét — ahol ez eddig nem így történt. Valamelyest javít majd a gyermekelőadások arányán a Népszínház működése, de a megyében számottevő válto­zást — a művészi színvonal veszélyeztetése nélkül — mindaddig nem várhatunk, amíg önálló gyermek- és if­júsági tagozat szervezésére nincs lehetőség. Tiszai Lajos II közművelődés önkéntesei Martfül lányok — A váltott műszak nem akadály. Igaz, hogy moziba, színházba ritkábban jutha­tunk el — de eljutunk. Több középiskolát végzett tagja van az alapszervezetnek, az ő bevonásukkal gyakran ren­dezünk alapszervezeten bé­lül felolvasást, megemléke­zést. A múlt évben Ady-mű- sort is csináltunk. A könyv, az olvasás állandó szereplő­je a beszélgetéseknek. Majd­nem mindnyájan könyvtári tagok vagyunk. Emellett so­kunknak van „házikönyvtá­ra”. úgy hogy egymás közt is csereberélgetünk könyve­ket. A névnapokat közösen ünnepeljük, az ajándék — szinte kötelezően — mindig ugyanaz, mégis örömet okoz: könyvet veszünk egymásnak! Együtt a brigád kiállításon, moziban Nehéz Irén a 140-es műhely­ben dolgo­zik. Kitűnő szakmun­kás, s nincs hí­ján egyéb jó tulaj­donságoknak sem, hiszen ve­zetésével a műhely húsztagú szocialista brigádja Arany­koszorús minősítést kapott. A brigádvezető huszonhárom éves, a brigádtagok átlag- életkora 34—35 év. — Nagyon jó kollektíva a miénk. Tavaly a termelési tervet 134 százalékra telje­sítettük. Komolyan vesszük a kulturális vállalásokat is, nem kell erőlködve szervez­ni, egy-egy közös program­ra. Tagja vagyok a műve­lődési központ társadalmi vezetőségének, így aztán tu­dunk minden eseményről, kiállírtjásról, színházi elő­adásról. Színházba1 együtt járunk, tizenkét bérletet vett a brigád. Moziba is gyakran megyünk. Nemrég például nagyon tetszett az Árvácska. A látottakat, hallottakat az­tán megbeszéljük. Hogy a közös programok szervezése, előkészítése plusz munkával jár? Nehéz Irén szerint szóra sem érdemes. A brigádban szokássá vált a színház, a mozi, a kiállítá­sok látogatása. Nem a vál­lalások formális teljesítése a cél, hanem a mindenna­pok megtöltése élményekkel, közös örömökkel; vagyis tel­jes életet akarnak élni. Néptáncos bérelszámoló A húszéves Hegedűs Piroska bérelszá­moló, öt évvel ez­előtt, még tanuló ko­rában íz­lelte meg a néptánc örömeit. A műve­lődési7 központ csoportjához azóta se lett hűtlen. Sőt! — Három évvel ezelőtt el­kezdtem egy C-kategóriás néptáncoktatói működési en­gedélyt adó tanfolyamot, amit az idén fejezek be. A művelődési központ csoport­jában hetente kétszer pró­bálok, emellett két gyermek- csoportot is vezetek. Az egyi­ket Tiszaföldváron. A föld­vári csoportba cgánygyere- kek járnak, nem egyszerűen néptáncoktatói feladat a ve­lük való foglalkozás. A pró­ba szüneteiben gyakran be­szélgetünk iskoláról, tisztál­kodásról. öltözködésről, vi­selkedésről is. Nem kevés, amit Hegedűs Piroska vállalt. A tánc mel­lett KISZ-alapszervezetében kulturális programokra szer­vez ifivezetője az egyik út­törőcsapatnak és végzi a ci­pőipari szakközépiskolát. Ez­zel együtt az is természetes, hogv nagyon szeret olvasni, rendszeres vásárlója az üze­mi könyvesboltnak. Sz. J. Fotó: Járdány A. Garázsban, padlásfeljáróban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents