Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-26 / 49. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. február 26. Sok levelet kapott a szerkesztőségünk mostanában Kunnagybütykőről. Mindegyik levél ugyanarról a szenzációs jelenségről szá- mol be. A falu határában lépten-nyomon gúnyos dalokat éneklő hörcsögcsapaj tokkal találkoznak az emberek. A hörcsögök más rendkívüli tulajdonságokkal is rendelkeznek. Többek között az elejtésükre felállított csapdák vasába rendszeresen prekolumián motívumokat rágcsálnak. A rendkívüli jelenség okát egyedül én tudtam megfejteni. Már óvodás koromban ismertem Konyi Gábort. A kunnagybütykői „Űj ga- •rázda” termelőszövetkezet közgyűlésén az elnöki beszámoló a vége felé közeledett. — Az elmúlt évben a téesz vezetősége 795 olyan körlevelet, ajánlást, leiratot, javaslatot kapott, amelyekben kulturális életünk fellendítését sürgetik a feladók: az ÖSZÖV, a MISZÖV és a BEFON. Tegyük hozzá, méltán érte kritika szövetkezetünket, hiszen tavaly kulturális támogatás címén mindössze két petrence zsup- szalmát adtunk a községi műveldési ház födémcseréjéhez, továbbá rendeztünk egy vidám ultibajnokságot nyugdíjas tagjaink számára tízhúszas alapon, összetett bemondás nélkül. A győztes ugyan nagyon szép jutalmat, egy nikkelezett vastüdőt kapott, de ez minden, amit kultúra címszó alatt mondani tudok. Véget kell vetnünk ennek a szegénységnek! A szövetkezet vezetősége elhatározta — s kérj a tagság jóindulatát — hogy a művelődés fellendítése érdekében ez év elejétől nép- és részesművelési előadó státust létesít, a munkakör betöltésére Konyi Gábort javasolja. Az ébren levők tapsolni kezdtek, a tapsra ébredők pedig zavarukban szavazásra emelték kezüket. Ellen- szavazat nem volt. Konyi haladéktalanul munkához látott. A legváltozatosabb formákkal kísérletezett. Többek között a hús- feldolgozó melléküzemág henteslegényeinek hímzővarró tanfolyamot rendezett, amely kiugró sikert hozott: a húsüzem beregi keresztöl- téses-vitézkötéses sonkája több népművészeti kiállításon díjat kapott. Az előadó ténykedése éreztette hatását Kunnagybüty- kő mindennapi életében is. A csürhés hajnalonként Miért énekelnek a hörcsögök? óhindu dallamokkal dudálta össze a disznókat, a kertészetben dolgozó lányok és asszonyok hangos szavalókórusokkal messze riasztották a mezők madarait, Géza bá’ a nyugalmazott inszeminátor pedig rövid idő alatt tűrhetően játszotta a pueblo indiánok medvecsalogató dalait bőrdudává alakított vastüdején. Sok tsz-tagot vonzott természetesen a pávakör. Az alakuló foglalkozáson rögtön elfogyott 42 láda sör és másfél üveg' narancsital. A próbákat — ennek megfelelően — később is rendszeresen látogatták a tagok. Ősz táján már azt mondo- gaták a gyűléseken az emberek, hogy Konyi Gábort valamilyen kitüntetésre kellene felterjeszteni. Ahogy lenni szokott, egy apró véletlen okozta a lelkes nép- és részesművelési előadó bukását. Év vége felé komplex közművelődési napot rendezett a szövetkezetben, amelyet az „Aratás behavazott táblákon” című dia- flexes előadás nyitott meg, záróprogramként pedig a szövetkezet névadójának büty-kőből faragott szobrát leplezték le. A szimbolista, szürrealista és alkoholista szobrászat ismert képviselőjének szobra előtt lépett először közönség elé a pávakor. Már az első dalnál kiütközött — a gyakori próbák ellenére — az összeszokottság hiánya. A közönség — egyelőre — rutintalansággal magyarázta a vérfagyasztó éneklést, sőt azt is elnézte, hogy az egyik könyvelő kotta helyett a pénztárkönyvből énekelt, az „Átvitel” tételeknél igen hamisan. Amikor azonban a „Lassú csősz- bőgető” című lírai dal közben a tenorszólamban éneklő egyik — köztudottan piromá- niás — éjjeliőr váratlanul elordította magát „Égni kell!” kitört a botrány. Az emberek egymást taposva rohantak a tűzcsapokhoz, vizes- lajtokhoz, homokos vödrökhöz, mert tudták, hogy az éjjeliőr nem beszél a levegőbe. Ezúttal Konyinak égett a gyomra. A helyszínre siető tűzoltók szódabikarbónával hamarosan megfékezték. A nagy rohangálásban a szobor feldőlt — és hogy teljes legyen a pánik — kipukkadt. Az „Új garázda” szobrát léggömbből mintázta a szobrász. Az elnök a zárszámadáson rezignált hangon jelentette ki: — Noha a kulturális élét fellendítése érdekében sokat tettünk, az eredmények ... Konyi Gábort gondatlan veszélyeztetés miatt leváltották. Helyére Sörös Gabriellát, Pálinkás Adalbertét és Vinkós Rusztemet nevezték ki. A leváltott nép- és részesművelési előadót pedig a hörcsögásó brigádhoz osztották be ásótisztítónak. Ezen nevet... Az újdonsült orvostanhallgató így szól a könyvtáros- nöhöz: — Bocsásson meg, Miss, én a legújabb anatómia-tankönyvet kértem, nem pedig ezt a húsz év előttit. Hát nincs újabb? — Csak nem gondolja, fiatalember, hogy a legutóbbi években változások történtek az emberi csontváz szerkezetében? * * * Calais francia város egyik kávéházában, ahová igen gyakran járnak angol turisták, a következő hirdetmény olvasható: „Itt megértik azt a francia nyelvet is, amelyet Önök az iskolában tanultak.” * * * A gazdag agglegény egész vagyonát három nőre hagyta, akitől annak idején kosarat kapott. „Nekik köszönhetem azt a békét és boldogságot, amelyet egész életemben élveztem” — írta az agglegény végrendeletében. * * * — Lieschen, de hiszen azt ígérted, hogy sohasem árulod el a titkomat, és mégis. .. — De hát én nem árultam el a titkodat. Csupán elcseréltem egy másikért! * * * Az autójavító műhelybe beállít egy hölgy és megkérdi a szerelőtől: — Nos, mi van a kocsimmal? — Hm... egyelőre csak egyvalamit mondhatok biztosan: a slusszkulcs és a hamutartó tökéletesen rendben van. * * * Két cowboy'beszélget az ivóban: — No és mondd, játszol valamilyen hangszeren? — Persze. Pianínón, tangóharmonikán, orgonán, — még elsorolni is alig győzöm! — No és hegedűn is? — kérdi bizalmatlanul az első cowboy. Megpróbáltam. de sehogy sem megy. Tudod, nagyon kicsi, és a kártya folyton lepotyog róla. Szabó János Gépezet , Izsók Jenő karikatúrája R agyogó téli nap volt, amikor elhatároztam, hogy nemcsak a saját problémáimmal és a házunk lakóinak a problémáival fogok ezután foglalkozni, hanem egész mikrokörnyezetem problémáival, mert én jó közösségi ember vagyok. Igen, én nagyon jó közösségi és hasznos ember vagyok, és még inkább az szeretnék lenni. És nem utolsó sorban azért, mert. kevesen rendelkeznek olyan rendkívüli adottságokkal, mint én. Hogy példát is említsek: hirtelen olyan problémájuk támadt a házunkban lakó gyerekeknek, hogy korcsolyapályát akartak maguknak szerezni. A szülők levelet írtak a tanácshoz. De a tanácsnak más dolga is van, mint ezzel az üggyel foglalkozni. ( És akkor jöttem én! — Egy pillanat... — mondtam —, a pályát megcsináljuk. Igen, mégpedig olyan pályát, amelyen akár nemzetközi versenyeket is lehet rendezni! Beszéltem a szülőkkel, és az első szombaton már mind kivonultunk az utcára, lapátokkal és vödrökkel, majd kiválasztottuk a helyet az egyik üres telken. Én elmondtam, hogy mit és hogyan kell csinálni, majd elmentem az egyik lakóhoz, aki nem nagyon lelkesedett a kezdeményezésért. A lakó meghívott, egy csésze teára, aztán süteménnyel és kom- póttal kínált, közben minz dent megbeszéltünk, a többiek pedig elkészítették a pályát. Néhány nap múlva azt hallottam, hogy az egyik lakótársam, Páska Tyulkin bajba keveredett. Nem tudott elszámolni harminc vagy negyven rubellel, és önként akart jelentkezni a rendőrségen, de én lebeszéltem róla. — Nem szabad egy ilyen reményteli fiatalember Jövőjét veszélyeztetni... hiszen idővel akár akadémikus vagy vízvezeték-szerelő is lehet... Nosza, elindítottam az újabb akciót. Természetesen, nekem nem volt annyi pénzem, hogy segítsek, de a mi lakótársaink megértést tanúsítottak. összegyűjtöttem kerek ötven rubelt. Harmincat átadtam Páskának, hogy I» , rendezze az adósságát, a többit félretettem nem várt eseményekre, hiszen végülis elképzelhető, hogy még egyszer megtéved... Persze, az embereken te- vényeken kell segíteni, nem pedig csak beszélni róla... és nem kell köszönetét várni. Egy hónap sem telt el, Páska elhatározta, hogy megnősül. Az ilyen nagy eseményre, persze, odafigyelnek az emberek. Én is átszaladtam Sztyepanics szomszédhoz. — Ez, meg ez történt... — meséltem — ajándékot kell venni a fiataloknak. Te már úgyis öreg vagy, nem viszed magaddal a vagyonodat a túlvilágra... valami ajándékot adhatnál... mondjuk a takarékbetétkönyvedet. Sztyepanics látszólag meghökkent a szavaimon, de végül is ideadta a betétkönyvét. Az esküvőn előkelő helyre ültettek. Páska valósaggal elsírta magát, a váltamra borulva. ' — Te olyan jó ember vagy... mindig csak másokra gondolsz... — hüppögte —> sohasem magadra... Nekem ez a túlzott dicséret majdnem kellemetlen volt. Eltoltam magamtól buksi fejét: — Ne maszatold össze az ingemet a könnyeiddel... — mondtam. — De ha nagyon hálás vagy nekem, akkor meséld ezt másoknak... nekem pedig adhatsz egy kis malackát... Egyszóval, ha önöknek, polgártársak, valami problémájuk adódik, forduljanak bizalommal hozzám. Ne rös- telljék. Mindent pillanatok alatt elintézek. Mert. én egy jó közösségi ember vagyok... (Antalfy István fordítása) Zaharov Jó ember vagyok JJÖNTTSI 306- mEMEMTE2CSI 306 66YETCCTCSI 3o6JOGGYAKORLÁS NEKED FOGALMAD SINCS AZ IFJÚSÁGI TÖRVÉNYRŐL
