Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-26 / 49. szám

I XXIX. évf. 49. sióm, 1978. február 26. vasárnap A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Jótállás A TERVEZETTNÉL ELŐBB Sajnos, átfogó statiszti­kák nem készülnek arról, hogy ki, hányszor és milyen értékben él — keli élnie — garanciális jogaival, pedig nem lenne érdektelen ez az adat. Az összforgalom ará­nyában az elmúlt időben látatlanban is bizonyos, hogy sokszorosára nőtt az összeg, amely egyfelől ör­vend,etes, megnyugtató dip- log. Híven tükrözi ugyanis az életszínvonal alakulását, az életmód változását min­den olyan adat, amely a tartós fogyasztási cikkekre vonatkozik. Nyilvánvaló, hogy minél több televízió, automata mosógép talál gazdára, 'annál több erőt köt le a garanciális javítás és maga a lakossági szol­gáltatás. Az sem közömbös, hogy a gyártó cég hónapok, vagy évekre vállal jótállást — jócskán befolyásolhatja ez is a szavatosságra fordí­tott összeget. Azonban a jótállásra köl­tött összegek mást is mu­tatnak, amelyekre gyára vá­logatja, melyik figyel oda: a készített termékek minő­ségét. A garanciális javítá­sokról vezetett grafikonok biztos szeizmográfként jel­zik, ha baj van. És nem mindegy — bármennyire jó szavatossági feltételeket kí­nál a gyár, s bármekkorára is nőtt a forgalom —, hogy milyen magasra ugrik a jót­álló kiadása. Kétszeresen sem mindegy: rontja a vál­lalati eredményt és fokozott terhet ró az amúgyis szo­rongatott helyzetben levő szolgáltató egységekre. Rá­adásul, minden ellenkező hí­resztelés ellenére, a vásárló igazi biztonsága még csak az, amikor üresen mariad a garanciafüzet bélyegzőinek helye. A vevő sem örül an­nak, ha a gyártónak mind­untalan jót kell állnia ter­mékéért. Mindenképpen nagyobb fi­gyelmet kellene szentelni ál­talánosságban véve is a jótállásnak, megkövetelni minden egyes cégtől, hogyne csak termékeinek forgalmá­val, hanem a szavatosságra fordított költséggel is tö­rődjön. Ismeretes, hogy va­lamennyi garanciális gyár­nak van kerete, ha ebből kifut — automatikusan rossz bizonyítványt állított ki áruinak minőségéről. A kereten belüli mozgást már kevesebben ellenőrzik, hol­ott az is értékmérő. Külö­nösen így van ez az épí­tőiparban, ahol már króni­kusan magas az ingyen vég­zett utólagos javítások nagy­sága. Akadt olyan építőipari vállalat, amelyiknek hat fel­épített házában kétezer (!) hibát számolt össze egy szákértőkből álló bizottság, miután a lakásfenntartó szö­vetkezet négyévi huzavona után sem tudta érvényesíte­ni garanciális jogait: a bíró­sághoz fordult, csak ezután egyezkedett meg a kivitele­zővel. Ne szóljunk itt a la­kók kálváriájáról, arról, hogy az építőipari vállalat készpénzzel akarja megvál­tani a hanyag munkát, mert sem ereje, sem ideje a ga­ranciális javítások elvégzé­sére. .. Ennél az esetnél ugyanis az a fontos, hogy a kétezer hiba feltérképezése után is minden megy to­vább, senki sem keresi a vétkeseket. Pedig erről az oldalról nézve a jótállás is valamennyiünk zsebére megy! T. E. Fizetik a nyereséget a megye nagyvállalatainál A Tiszamenti Vegyiművek elsők között volt a megye nagy iparvállalatainak sorá­ban, amelyek meegkezdték a nyereségrészesedések kifize­tését. A vállalat meglehető­sen nagy gondokkal kezdte az évet, hiszen néhány hó­napig nyersanyaghiány gá­tolta a termelés folyamatos­ságát. A kollektíva azonban rugalmasan használta ki a kényszerű pihenőt, a terve­zett évi nagykarbantartáso­kat elvégezte az állás ide­jén. Így lehetővé vált, hogy a nyersanyag megérkezése után zavartalanul termelje­nek. A jubileumi munkaver­senyben fokozatosan ledol­gozták az év eleji hátrányt, végül is a vegyiművek tel­jesítette éves tervét, sőt az értékesítés vonalán a tőkés piaci exportot megkétszerez­te, a vállalat dollárbevétele meghaladta a 6 milliót. A következetes munka azt eredményezte, hogy a múlt évi árbevételből 6 millió fo­rint nyereségalapot képez­hettek. Ez kereken 1 millió forinttal haladja meg a ter­vezettet. A képzett részese­dési alapból 4 millió forin­tot kaptak kézhez a dolgo­zók, átlagosan 12 napi mun­kabérnek megfelelő összeget fizettek ki. A törzsgárda-ál- lományhoz tartozóknak a munkában eltöltött évektől függően 300-tól 1000 forin­tig terjedő külön pénzjutal­A hétfőn kezdődő nemzet­közi és nemzeti nem kor­mányszervezetek genfi le­szerelési világkonferenciájá­ra tegnap délelőtt Budapest­ről elutaztak a magyar kül­döttek. Az Országos Béke­mat fizettek ki. Azok pél­dául, akik 20 évnél több időt töltöttek a vegyiműveknél, 1000 forint törzsgárda-juta- lomban részesültek. A vál­lalatnál tulajdonképpen sze­rényebb nyereség kifizetést terveztek, a dolgozók még­sem elégedetlenkedtek, mert a visszamaradt 2 millió fo­rintot a jóléti alap kiegészí­tésére, illetve egyéb célok­ra, mint például munkaver- seny-jutalmazásra, ösztöndí­jakra, lakásépítési támoga­tásra, vagyis borítékon kí­vüli juttatásokra tartalékol­ták. A Nagyalföldi Kutató és Feltáró Üzem 1977-ben fi­gyelemre méltó termelési eredményeket ért el. A ter­vezett 250 150 méter kutató és feltáró fúrással szemben teljesített, ami a tervhez ké- ténylegesen 256 622 métert pest 2,6 százalékos túlszár­nyalást jelent. A szocialis­ta munkaversenyben dolgozó olajbányászok ezt a sikert úgy érték el, hogy a furó- berendezések teljesítményét igyekeztek maximálisan ki­használni, egy fúróberende­zéssel 197 méterrel többet mélyítettek le a tervezett­nél. A takarékosságban is kitűntek, az 1 méterre jutó költségből átlagosan 113 fo­rintot takarítottak meg. Az üzem ezzel a teljesít­ményével az V. ötéves terv időarányos részét túlteljesí­tette. A gazdálkodás egyéb tanács delegációjában Pethő Tibor, az OBT elnökhelyet­tese, Berend T. Iván és Straub F. Bruno akadémiku­sok, valamint Lőrinc Tamás, az Országos Béketanács tag­jai keltek útra. mutatói mellett a feltárt és iparilag hasznosítható szén- hidrogén-vagyon mennyisége is meghaladja a tervezettet. Az éves szinten tervezett 10 millió forint részesedési alap 12 millió 311 ezer forintra nőtt. Az eredmény ilyen mérvű alakulása lehetővé tette, hogy a kollektív szer­ződés szabályai alapján a különböző jóléti, szociálpo­litikai célokra történő tarta­lékolás mellett 9,5 millió fo­rintot fizessenek ki a dolgo­zóknak. Az év végi részese­dés az elmúlt évhez képest változatlan létszám mellett 1 millió forint többletkifize­tést jelent, vagyis 11,5 szá­zalékos növekedésnek felel meg. A részesedési alap fel­osztását egyébként területi bizalmi értekezleteken, majd a központban a bizalmi kül­döttekkel kiegészített válla­lati szakszervezeti tanács­ülésen megtárgyalták és jó­váhagyták. Kifizetésre feb­ruár 28-án kerül sor. A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalatnál a si­keres múlt esztendő ered­ményeként a termelési, ár­bevételi és nyereségtervük túlteljesítésével 95 millió fo­rint nyereségre tettek szert. Ez az összeg jelentősen meg­haladja a tervezettet és az 1976-os évi tényleges nyere­séget is. A dolgozók részére pénteken a részfizetéssel egyidőben 6 mlilió forint nyereséget fizettek ki. Hazaérkezett Maróthy László Maróthy László, az MSZMP PB tagja, a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának első titkára tegnap hazaérkezett Berlinből, ahol részt vett a Demokratikus Ifjúsági Vi­lágszövetség X. közgyűlésén. Genfbe utazott a magyar békedelegáció Megkezdődött a beköltözés a szolnoki Járműjavító új Diesel-csarnokába. Képünk a hajtóművek szerelőműhelyéről készült A távlati fejlesztési ter­vek szerint fontos cél, hogy koratavaszi belvizek leveze­tésének idejét 17-ről fokoza­tosan 12 napra csökkentsék. Ennek megfelelően kell bő­víteni a csatornahálózatot és másodpercenként mintegy 200 köbméterrel növelni az át­emelő szivattyútelepk telje­sítményét. Mindinkább elő­térbe kerül azonban a táro­zók építése, amely a belvíz- veszély csökkentésével egy­idejűleg lehetővé teszi a csapadékvíz tartalékolását az öntözési idényre,- Tízéves a MAV-kórház Ez elment vadászni... A szolnoki Boldogtalanok-ról Előkészületek a tavaszi belvizek elvezetésére Bövitetiék a csatornahálózatot Több ezer kilométeren iszaptalanították, gaztalaní- tották a belvízcsatorna-háló­zatot, a megjelölt helyeiken rendbehozták a belvízáteme­lő szivattyútelepeket, a hor­dozható szivattyúkat, s meg­tisztították a zsilipeket, a hidak és az átereszek kör­nyékét, hogy minden aka­dályt elhárítsanak a leve­zetendő belvíz útjából. A várható belvizet jelző tényezők közül a hidrológiai és a meteorológiai adatok eddig nem utalnak különö­sebb veszélyre, mert az utóbbi évben a Dunántúlon és az Alföldön a sokévi át­lagnál kevesebb csapadék hullott. Ennélfogva a talaj­víz szintje is alacsonyabb a szokásosnál, csupán a Ti­szántúl néhány körzetében haladja meg a közepest,' ál­talában egy méterrel. A Tiszántúl magas ta­lajvízszintű területein még a februári hideghullám előtt üzembe helyezték az át­emelő szivattyútelepeket, hogy a várható belvíz be­fogadása érdekében minél jobban kiürítsék a levezető csatornák medrét. A víztáro­zókat is felkészítették mint­egy 200 millió köbméter bel­víz visszatartására s későbbi hasznosítására. A belvízká­rok megelőzésének leghaté­konyabb eszköze azonban az országos csatornahálózat, a szivattyúállomások és más védművek tervszerű fejlesz­tése, amire évente több száz millió forintot költenek. A beruházási erőforrások ha­tékony felhasználása érdeké­ben koncentrálták a fejlesz­tést a vízkárnak leginkább kitett területekre, elsősorban Kisköre körzetére, valamint Békés, Csongrád, Borsod, Szolnok és Szabolcs-Szatmár megye területére. Az utóbbi két évben csaknem 2000 ki­lométeres szakasszal bővítet­ték a belvízlevezető csator­nahálózatot. A vízügyi igazgatóságok, a tanácsok, a viztársulatok és a mezőgazdasági nagy­üzemek országszerte befe­jezték a tél végi - kora tavaszi belvíz elleni véde­kezés előkészületeit.

Next

/
Thumbnails
Contents