Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-03 / 29. szám

1978. február 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Körzeti orvosi szolgálati lakást építettek Jásialsószentgyör- gyön, 700 ezer forintos költséggel. A régi egészségházból átalakított épület a Petőfi Tsz építöbrigádjának munkáját dicséri így közlekedünk Mindennapi szabálytalanságok A közúti balesetek jegyzőkönyveit lapozva a balesetek okai - cím­szavakban — így foglalha­tók össze: gyorshajtás, ittas vezetés és figyel, metlenség. A GYALOGOS. A rendőr­ségi járőrkocsi tiszteletet pa­rancsol. Szolnokon, a Beloi­annisz úton, 500 méteres sza­kaszon négyen torpantak meg: az idős nő az egyik lábát már átemelte a járda melletti lánckorláton. Küsz­ködve visszahúzza, gyorsan bemegy a legközelebbi kapu­aljba. Neki sikerült, de nem mindenkinek. Később egy ta­nár kísérletezett az átkelés eme módjával, ám beakadt a lába a láncba, ő pedig orra esett. A járókelők rémületére — egyesek nagy derültségére — a tömött aktatáska tartal­ma, füzetek, papírlapok, el­árasztották az úttestet. A kí­nos jelenet „ára” 100 forint helyszíni bírság. Két fiatalembernek látszó­lag sikerült átcikázni a kez­dődő csúcsforgalomban. Tíz méterre a kijelölt gyalogát­kelőhelytől. A járőr „lefüleli” őket. A jóindulatú lelkifröccs után — nyomatékként — öt­ven forint helyszíni bírságo­lás, szigorú figyelmeztetés. Fékcsikorgás kíséri egy far- meros fiú útját az aluljáró közelében: a zöld lámpa jel­zésére megindult autósor kö­Gyógyszörpök Ezrével töltik a gyógyször- pös üvegeket a Herbária Szövetkezeti Vállalatnál. Bő­ven van miből meríteni, hogy a meghűléses betegsé­gek idején, főképp a fertő­zések megelőzésére az el­lenállóképesség fokozására, hatásos vitaminkészítmé­nyekkel láthassák el az üz­leteket. A budaörsi üzemben naponta mintegy 22—25 ezer üveget töltenek meg C-vita- mindús szörpökkel. Ezek közül a „Csipkeszörp” olyan mennyiségben tartal­mazza az emberi szervezet számára szükséges C-vita- mint, hogy belőle egy-két pohár fedezi az ember egy­napi vitaminszükségletét. A „Viroma” elnevezésű csipke- szörp-változatnak vérnyo­máscsökkentő hatása is van, a „Diviroma” pedig a cu­korbetegek számára mester­séges édesítőszerrel készül. A gazdag termésből nagy mennyiségű „csipkebogyó” és „csipkehús” tea-alapanya­got is hoztak forgalomba. zött vágtatott át a túloldalon integető barátaihoz. a gépjárművezető. ö sem angyal. Az utóbbi na­pokban gyűjtött példák: a kijelölt gyalogátkelőhelyen szabályosan áthaladó gyalo­gost elüti az autó. Iskolapél­dája az effajta baleseteknek, hogy az egyik sávon haladó gépjárművezető fékez, áten­gedi a járókelőket. Sokan — udvariasan — jól látható karjelzéssel adják tudtul, megállnak. Ám a takart sá­von közlekedő járművezető nem fékez, az átkelők közé hajt. A járőrkocsiból megfigyel­hettük például, hogy a JB 69—29 forgalmi rendszámú taxi vezetője — egy perc alatt — két szabálytalansá­got is elkövetett: utasát buszmegállóban tette ki, majd az integető újabb utast a gyalogátkelőhelyen vette fel. Figyelmeztette a járőr a Lada gépkocsi vezetőjét is, ő sem „tisztelte” a „megállni tilos” jelzőtáblát, a Volgás vezető pedig — bár száraz az út — olvashatatlan rend­számtáblával közlekedett. « * * Mondhatnánk, apró sza- álytalanságok, figyelmetlen­ségek ezek. Ám sokszor — sajnos, egy nem rég történt halálos baleset is tanúskodik erről — éppen ezekből tra­gédiák történhetnek. — t. sz. e. — Alapítvány versmondóknak Fridrich Margit nyugdíjas pedagógus 100 ezer forintos kulturális alapítványt tett a pusztaszabolcsi Velinszky László Gimnázium és Szak- középiskola javára. A szer­ződés szerint az alaptőkéhez nem nyúlnak, az Országos Takarékpénztárnál elhelye­zett betét kamatait a Fejér megyei középiskolák leg­jobb versmondóinak jutal­mazására használják fel. lugoszlávia-könyv A Panoráma sorozat úti­könyvei közül negyedik át­dolgozott és bővített kiadás­ban kerül a közeljövőben az üzletekbe Bács Gyulának Ju­goszláviáról írt munkája. A kiadó terveiben szerepel az itáliai nagy útikönyv ha­todik kiadása, s negyedik ki­adásban készül el a Francia- országot ismertető útikönyv. Salgótarján—Losonc Közvetlen vonat A csehszlovák vasúttal történt megállapodás alapján közvetlen vonatösszeköttetést létesítenek Salgótarján és Lo­sonc között. A két helység és vonzáskörzete közti forgalom ugyanis ma már eléri az évi ötszázezer utast. A bővítés reg­geli, délelőtti, délutáni és esti vasúti közlekedést biztosít Losoncra és vissza gz 1978—79, évi új menetrend életbelé­pésétől, RÓLUK VAN SZÓ Örömmel üdvözöljük a vendéglátóipar kezdeményezését Hozzászólás a gyermekélelmezéshez Húsz éve dolgozom oktatá­si intézmények gyermekélel­mezésében, s így mint érde­kelt szeretnék néhány gon­dolattal a vitához hozzászól­ni. Az iskolák, óvodák kony­hái, bár szétszórtan dolgoz­nak, mégis igazgatóságunkon keresztül szoros egységet al­kotnak a városi tanács vb művelődésügyi osztály irá­nyítása, valamint a városi tanács vb pénzügyi osztály és a városi Közegészségügyi Felügyelőség felügyelete alatt. Élelmezésvezetőink, szakácsnőink szakképzettek, az elmúlt években beiskolá­zásukat is oly mértékben biztosítottuk, hogy tartalék­erőkkel is rendelkezünk. Konyháink kihasználtsága bár jelenleg 100 százalékon felül van, de az ez év szep­temberében beinduló József Attila lakótelepi általános iskola konyhája ezt csökken­teni fogja. A működéshez szükséges gépi felszerelésünk a kony­hák főzési létszámához mér­ten biztosítva van. Gondolok itt a dagasztó, galuskaszag­gató, univerzális konyhagép (12—15 műveletet végez), burgonyahámozó gépekre. Je­lenleg hat, szeptembertől nyolc gépkocsink lesz. Ami azonban nehézséget okoz: a minden időben és minden esetben megfelelő nyers­anyag biztosítása. Egyik oka ennek az, hogy a kereskedel­mi szervek nem minden eset­ben kezelnek bennünket egyenlő partnerként a többi, élelmiszert még nagyobb tö­megben vásárló kiskereske­delmi és vendéglátóipari vál­lalatokkal. Másik oka, hogy konyháink nem rendelkeznek hűtőkam­rákkal, s így csak naponként kénytelenek megvásárolni az árut, és így gazdaságos felhasználása nehezebb. Ezért igen nagy örömmel üdvözöljük azt a kezdemé­Ügy tartják: népvándorlásko­rabeli főemberé lehetett. Talán éppen Árpádé. Még a legtartózkodóbb vé­lemények is megkockáztat­ják: jelentős magyar törté­neti értéke van a honfogla­láskori sírhelyeknek. Mindez, persze, csak felté­telezés. A tény: érdekes le­letre bukkantak Óbudán. A Bécsi úton, a VOLÁN autó­busz végállomásától nem messze, á Selyemipari Vál­lalat területén január első napjaiban kövékbe ütközött a bulldózer vasfoga. A fa­gyos földből hatalmas kő­téglalap körvonalai rajzo­lódtak ki. Ma már letisz­tázva, elkülönítve áll a le­let: az előtérben római kori koporsó (római temető te­rült itt el), egy kőfal, hát­rább pedig az a bizonyos kettős sír. Két, egymásba- folvó kő sírhely. Óbuda zarándokhely lett ismét: szakértők és egyszerű érdeklődők kísérik figyelem­mel az ásatást. Régészek, geológusok, földmunkásak birkóznak az agyagos föld­del. A munka ebben a sza­kaszában már valóságos ké­zimunka : meggémbered.ett ujjakkal kapargatják a kö­veket. óvatosan fejtenek le minden rögöt: minél épeb­ben kerüljenek elő a múlt emlékei. A szomszédos kis faház. a melegedő csak arra elég. hogy a munkatársak szélvé­dett helyen böngésszék át a térkéneket. beszéljék meg a munka további menetét, tör­jék le az érdeklődők lelke­sedését, Hiszen még semmi nyezést, hogy a vendéglátó­ipari vállalat gyermekélel­mezési osztály létrehozását tervezi, valamint hogy meg­született a hús, zöldség és burgonya központi tárolásá­nak és feldolgozásának gon­dolata is. A gyermekélelme­zési osztálytól valószínűleg igen sok segítséget kapnánk élelmezésvezetőink, szakács­nőink továbbképzésében, s amire még nagy szükségünk volna: a korszerű és életko­ri sajátosságokat figyelembe vevő étrend kialakításában. Bár étrendjeink kialakításá­ban már az elmúlt években nagyot léptünk előre, de saj­nos még igen sok esetben okoz nehézséget, különösen az általános iskolás korosz­tályú gyermekeknél hogy egyes ételeket (pl. tejtermék, főzelék) nem szeretnek. A gyermekek és 'a szülők ízlésének kialakításában ás sok segítséget nyújthat ez az osztály, társadalmi szervek, óvodai iskolai nevelők szü­lői munkaközösségek bevo­násával és segítségével. Har­madik nehéz Is alapvető problémánk Szolnok város lakosainak nagyarányú fejlő­désével magyarázható. Az általános iskolák és napkö­zi otthonok zsúfoltságára gondolok itt, mely igen meg­nehezíti helyzetünket. Sok a régi, ebédlőhelyiség­gel nem rendelkező iskolánk, az új iskolákban pedig ahol ebédlőterem van, olyan ma­gas létszámú a napközis ét­keztetést igénybe vevő gyer­mekek száma, hogy több­órás megfeszített munkával tudják csak megoldani az el­látást. Nehezen tudják meg­oldani az iskolák, különösen a délelőtt és délután tanítók, pl. tej, kakó és egyéb folyé­kony uzsonna kiadását, külö­nösen ott, ahol ebédlőterem nincs. Sok ilyen kezdemé­sem biztos, még csak a mun­ka kezd.etén vagyunk ... Lent az üregben földmun­kás fejti a falat, súlyosan hull alá az agyág a véső nyomán. Fölkiált: „Valamit találtam!" A lebontott föld helyén jól látható a kő fe­hér színe. Mi lehet az? Az itt táborozó honfoglaló elő­dök újabb emléke? Vagy nyezésünket nem válthattuk valóra a fentiekben említett zsúfoltság miatt. Szeretném még a viták so­rán újra és újra megtárgyalt nyersanyagnorma kérdésé­hez néhány gondolatomat hozzáfűzni. Szinte minden hozzászólásban 10,60 forintos normáról esett szó, holott mi 10.60 forintos nyersanyag- normát csak igen kis száza­lékban használunk. Mi jelen­leg 2800 adag ebédet főzünk naponta, ebből kb. 1200 óvo­dás, 1600 általános iskolás gyermek. Az óvodás gyerme­kek így az összlétszámúnk 43 százalékát teszik ki, ezek nyersanyagnormája 9,20 fo­rint, ebből kell biztosítanunk napi háromszoros étkezte­tést, tízórait, ebédet és uzson­nát, az ebédnyersanyag nor­mája 6 forint. Az általános iskolás gyer­mekek létszáma 1600, ennek megosztása a következő: 960- an alsótagozaitos gyermekek (napi nyersanyagnormája 10 forint), 600-an felsőtagozato­sok (nyersanyagnormájuk 10.60 forint), negyvenen menzásak (nyersanyagnor­mája 6,90 forint). Az alsó ta­gozatos, felső tagozatos gyer­mekek napi két — szolnoki sajátos helyzet — étkeztetés­ben részesülnek, a menzások csak ebédben. Örömmel vettük, hogy a gyermekélelmezés jelenlegi helyzetét és fejlesztési gond­jait napirendre tűzték, és a súlyának megfelelően foglal­kozik vele a sajtó is. Ezzel egyrészt ráirányítják a terü­letre a figyelmet, és minden­képpen a társadalompoliti­kai szempontból igen fontos feladatunk megbecsülését látjuk a kezdeményezések­ben. Veresegyházi Béláné a Bajcsy-Zs. úti általános iskola gazd. vezetője minden eddigi feltevés elve­tésének végső bizonyítéka? Kérdések, amelyek vála­szához hosszú munkára, ala­pos tudományos vizsgálódás­ra, mély szakmai értékelésre van szükség. Az ásatás tovább folytató­dik Óbudán... M. A. A falu télen n falusi télről azóta jelen­nek meg riportok, pub­licisztikák, amióta új­ságot írunk. Mi tagadás, ezek az eszmefuttatások szinte re­ceptre készültek. Harminc esztendővel ezelőtt még azt írtuk, hogy télen a falu pi­hen. Mostanában azt írjuk, hogy a falu télen sem pihen. Országos és megyei progra­mok alapján tanfolyamokat szerveznek, tanul a falu. Igaz, hogy az országos és megyei oktatási, közművelő­dési programok kicsit elké- nyelmesítették a helybelie­ket. Ez ellen szeretnénk most szólni. Bizonyos, hogy a MÉM Továbbképző Intézet nem tud mindenütt téli tanfolya­mot szervezni, az e célra rendelkezésre álló állami pénzösszegekből sem jut mindenhová. Szakember azonban mindenütt van. Megteheti tehát a téesz, a fogyasztási szövetkezet, hogy saját szervezésű tanfolyamot rendez. Összeülnek például a nyáron felvásárlással fog­lalkozó alkalmazottak az áfész agronómusával és el­beszélgetnek arról, hogy me­lyik terménynél mire kell vigyázni, hogyan lehetne ügyesebben csomagolni, stb. Nem tanfolyam ez csak be­szélgetés, néhány napos, né­hány órás eszmecsere, de a felvásárlók jobban dolgoznak majd nyáron. Ugaynezt a téeszekben még tágabb kör­ben, még több variációban lehet megtenni. Ez persze nem kerül be a statisztikák­ba, éppencsak a munkában felhasználható szakismeret javul egy árnyalattal. De ne csak a termelésről beszéljünk. Minden falunak, minden téesznek vannak esett sorsú, magárahagyott öregei. Segítik persze őket, de tavasszal, nyáron, ősszel sok a munka, sokfelé kellene figyelem, társadalmi erő. Hát most egy kicsit ráérünk! Hát azok a fiatalok, vagy nem fiatalok, akik egy kicsit „lazítani” tudnak a kerté­szetben, vagy másutt, igazán felkereshetnék az öregeket. Kiszállítani egy kis tüzelőt, vagy feldarabolni azt a tüs­köt, amibe az öreg ember már nem vágja bele a fej­széjét. Talán egy kicsit ren­det is lehetne teremteni a ház körül, vagy — csak el­beszélgetni. Néha a legna­gyobb hiány éppen az embe­ri szó, egy csengő hang a ré­gi bútorok között. Érdemes éppen most be­szélni arról a bizonyos cent­ralizálásról is. Hogy téeszek egyesültek, falvak, egyesül­tek, áfészek egyesültek. így ott maradt sok apró község, közigazgatási központ nél­kül, gazdasági központ nél­kül. Persze ezek a települé­sek is tartoznak valahová, csakhogy a vezetők áltálá­ban a központban vannak. Hát most, zárszámadás után, tervkészítés után könnyebb időt szakítani, hogy kimen­jenek azokra a települések­re, ahol csak 500, netán mindössze 50—100 ember la­kik. Szót érteni velük, meg­hallgatni gondjaikat. Mert gondjaik vannak, mivel tá­volabb került a központ, an­nál nyomasztóbbak. És most nemcsak a vezetőknek van idejük, de egyik-másik szo­cialista brigádnak is, egyik­másik szállító- vagy útkar­bantartó gépnek is. T alán amíg tart a „falu­si tél” alkalom kerül arra, hogy minden kü­lönösebb előkészítés nélkül meg is oldjanak egy-két gondot. Betömni kátyút, megjavítani tetőt, illetve nem is kell tanácsot adni, aki felkeresi az oldalirányba eső településeket, meglátja, meghallja, mi a legfonto­sabb. A télből — reméljük — már nincsen sok hátra, ki­felé haladunk belőle. De annyi idő még mindenképpen van, hogy néhány hasznos tennivalót elvégezzünk. F. B. ÉRDEKES LELET ÓBUDÁN Kié volt a kettős sír? Előtérben a római sir, a kép hátterében a kettős sirhely

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents