Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-25 / 48. szám

1978. február 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 n magyar Hárfástrió hangversenye Csütörtökön este a szolno­ki Városi Tanács dísztermé­ben ritka élményben volt része a kamarazene bará­tainak: a Magyar Hárfás­trió (Sz. Molnár Anna, Ver­mes Mária és Szeredi S. Gusztáv) adott emlékezetes hangversenyt. Az együttes 1950-ben ala­kult, s azóta Európa-szerte ismertté tette nevét. Kettős cél vezette mindenkori te­vékenységét: a barokk ze­ne rejtett kincseinek feltá­rása és a mai zene meg­szerettetése, terjesztése. Ez a két, látszólag távoleső ze­nei korszak békésen megfér repertoárjában, hiszen a modern zene kísérletező kedvű mesterei szívesen nyúlnak vissza a barokk li­neáris technikájához, ellen­pontozó szerkesztéséhez. Programjuk első felében az együttes tágjai preklasz- szikus műveket mutattak be. Számos kompozíció az ő működésük révén vált is­mertté, s hat ma is a felfe­dezés erejével. Westhof, Birckenstock, vagy a magyar Bakfark Bálint darabjai év­századok pora, feledése után újra élt és gyönyörködtetett, hála a művészek feltáró kedvének, újrateremtő ere­jének. Mai szerzők — Szo- kolay Sándor, Bogár István — műveit tolmácsolták mű­soruk második felében, vé­gül a kitűnő francia kom­ponista, Ibert invenciózus hárfástriója zárta a sort. A hangversenyt érdekessé, változatossá tette, hogy a művészek más és más fel­állásban léptek közönség elé. Szólómű, duók, illetve triók követték egymást, ki­tűnő hangulati felépítésben. A szereplők így nemcsak „kamarázó” kedvükről, ha­nem szólisztikus tudásukról is bizonyságot tehettek. Vermes Mária hegedűjáté­ka rendkívül mély benyo­mást tett ránk. Olasz mes­terhegedűn, ragyogó techni­kával. lenyűgöző tónusban muzsikált, mind szólószvit­jében, mind a pazar tűzijá­tékhoz hasonlító Händel Chaconne-ben kiemelkedőt produkált, szellemi karmes­tere volt a hangversenynek, Sz. Molnár Anna sokrétű igényt töltött be hárfájával. Megbízható coritinuo tudott lenni, pontos ritmussal és kiváló hangzásarány-érzék- kel, de virtuozitását is bi­zonyította Szokolay félel­metes hangszerelésű Con- certantéjában vagy a lázas iramú Ibert-Scherzóban. Sze­redi S. Gusztáv brácsa játé­káról is csak felsőfokon ír­hatunk, pótolta a mélyvonó­sok tömörségét, mélytüzű, bársonyos hangjával szépen ötvözte a trió hangzását, a duókban hallatlan rutinnal és alkalmazkodó művészet­tel vált a hegedű játszótár­sává, egyenrangú partneré­vé. A közönség melegen ün­nepelte a művészeket, kik a zene végtelenjének újabb, eddig ismeretlen szépségeit tárták fel ezen az estén. Nagy Pál Március 15-től Megújul a Reggeli krónika Hírblokk félóránként Több tánczene Március 15-én csendül fel utoljára a reggeli króni­ka szignálja: reggel fél öt­től nyolc óráig ezentúl új zenés információs műsort sugároz a rádió. A zeneszá­mokat frissebbé teszik, több tánczenét sugároznak, s az eddigieknél tömörebb tájé­koztatást adnak a szerkesz­tők a .nemzetközi és hazai élet eseményeiről. Ügy ter­vezik, hogy a főváros for­galmi helyzetéről többször is beszámolnak az URH köz­vetítő kocsiból, s gyakrabban ismertetik a vidéki városok útviszonyait is. Színházi ese­ményekről, filmbemutatók­ról, művészi és tudományos sikerekről a zeneszámok kö­zött is adnak híreket. Pár­beszéd címmel új sorozat in­dul, rövid beszélgetés a nap valamely aktuális kérédésé- ről. Ezzel egyidőben meg­szűnik a „Szót kérek”. A külföldi tudósítók ezentúl nemcsak a nemzetközi politi­kai eseményekről számolnak be, hírt adnak állomáshe­lyük, az ott élők minden­napjairól is. Nem változik a Falurádió 5.40 órakor kez­dődő műsorsorozata, s a hét­fői, pénteki könyvszemlék is megmaradnak. FILMJEGYZET Kálvária MA: Klubtalálkozó lászberényben A napokban tartotta idei első ülését a jászsági if­júsági klubtanács. Az ösz- szejövetelen elfogadták az 1978. évi munkatervet, majd tájékoztatót hallgattak meg a járási, városi VIT-vetélke- dőről, a megyei klubpályá- zatról és az Állami Ifjúsági Bizottság kulturális alapjá­nak elosztásáról. Részeletesen megbeszélték a február 25-i klubtalálkozó programját. A találkozó résztvevőit sokrétű rendez­vény várja, tervezik például: Nagy Tibor pol-beat műso­rát, klubfórumot, ahol a résztvevő klubok mutatkoz­nak be, Vizuális nevelés az ifjúsági klubban címmel elő­adást, amelyet gyakorlati foglalkozás követ. Két iro­dalmi színpad — a gyöngyö­si Játékszín és a jászberényi Ifjúmunkás színjátszócsoport — ad majd vidám műsort, amelyet a jászberényi társas^ tánc klub bemutatója követ. A találkozó idején játéksa­rok, fonotéka stúdió és vizuális műhely működik. A klubtalálkozó a 20 órakor kezdődő műsorral zárul, amit Debrentei Sándor vezet. Idegenforgalmi kiállítás nyílt A hazai utazási, kirándu­lási lehetőségekről nyílt ki­állítás tegnap az Országos Idegenforgalmi Tanács ren­dezésében a Néprajzi Mú­zeumban. A bemutatón több mint 400 fotó, színes kép demonstrálja azokat a tája­kat, üdülőcentrumokat, ame­lyeket a nagyközönség még kevéssé ismer, külön vitri­nekben pedig az egyes tá­jakra jellemző népművészeti tárgyakat állították ki. A tizenkét bemutatott táj­egység közül a Nyírség, a Tiszántúl és más vidékek idegenforgalmi értékei, gyógyüdülőhelyek, érdekes épületek, barlangok és más '^ájtványosságok szerepelnek a fotókon. Emellett az év során megrendezésre kerülő különböző, a turizmus érde­keit szolgáló programokról is tájékoztatást kaphatnak az érdeklődők. II nemzetközi lágban akkor még ismeretlen szovjet rendező­nő, Larisza Sepityko Kálvá­ria című filmje nyerte ta­valy a nyugat-berlini film- fesztivált. Az emberi helyt­állásról szóló monumentális alkotás a fődíjon kívül megkapta a katolikus zsűri díjait is. A magyar közönség szá­mára a Kálvária bemuta­tása előtt sem volt ismeret­len a fiatal szovjet rende­zőnő, hiszen a Forróság, a Szárnyak és a Te és én cí­mű filmjeit vetítették ná­lunk is. Mindhárom film éreztette alkotójuk fantá­ziagazdagságát, mesterség­beli tudását — Dovzsenko tanítványa volt —, de az igazi, átütő sikert a magyar mozinézők előtt is csak a Kálvária hozta meg Larisza Sepitykónak. A Kálvária Vaszil Bikov magyarul is megjelent, Az út vége című elbeszélése alapján készült. Háborús film. de nem a háborúról szól, az csupán a helyzetet teremti meg, amelyben az emberek kíméletlen válasz­tás elé kerülnek. A téma kerete elég szok­ványos. A fasiszták minden oldalról körülvették a par­tizánok maroknyi seregét. A parancsnok két partizánt küld élelemért a közeli fa­luba, Ribakot és Szotnyiko- vot. Üldözik őket, egy ma­gányos házba jutnak, ahol kiéhezett sovány gyermeke­ket találnak. Amikor meg­érkezik az anyjuk. Demcsi- ha. megrémül a két mene­külttől. arra kéri őket, hogy hagyják el a házgt, de ami­kor meglátja Szotnyikov se­besülését. elrejti a két fér­fit. akiket azután a néme­tek mégis elfognak. A film érdemi része tu­lajdonképpen itt kezdődik. A rend.ező végsőkig fokozott, kiélezett élethelyzetben vizsgálja hőseit. A tét: vál­lalják. hogy feladják meg­győződésüket. Nincs idő a magyarázkodásra, a mellé­beszélésre, a mentegetőzés­re. A két partizán közül szá­munkra Szotnyikov az érté­kesebb ember, a filmbéli ábrázolásban pedig társa, Ribak az érdekesebb, mint pszichológiai alany. Közös vonásuk: mindketten nagyon félnek. A film ezt a termé­szetes életérzést és követ­kezményeit vizsgálja, kit, mivé tesz a félelem. Szotnyikov félelme talán erősebb. Fél a haláltól. Ret­teg a mártíromságtól is, de lelkiereje nem hagyja el, magatartása azt vallja, hogy a halálnál is szörnyűbb a becstelenség, amely úgy is önpusztításba taszítaná. Ri­bak nem bírja a terhelést, a túlélés ösztöne mindennél erősebbé válik, áruló lesz. Larisza Sepityko olyan valós és kegyetlen helyzetet teremtett, amelyben teljes­sé válhat a jellemanalízis. Csak a legsikerültebb film­alkotásokban láthatunk ha­sonló és teljesértékű ábrá­zolást, — nagy ritkán. Ez a film ugyanis azt is példáz­za, hogy az embernek min­dig cselekvőén kell dönte­nie. Demcsiha, a paraszt­asszony is hiába próbál ki­térni a vállalás következ­ményei alól, hiába igyekszik árulással segíteni magán, törvényszerűen elpusztul. által vál­n rendező ián témát. a gondo­latsor kibontását Vlagyi­mir Csuhnov operatőr nagy­szerű képekkel segíti, ka­meráival szinte röntgensze- rűen világít be a félelem láthatatlan mélységeibe. A két partizán szerepében — Szotnyikov: Borisz Plotnyi- kov. Ribak: Vlagyimir Gosz- tyuhin — két kitűnő jellem­színészt ismertünk meg. Kettőjük közül B. Plotnyi- kov alakítását véljük meg­alapozottabbnak, hitelesebb­nek. Igaz, szerepe lényege­sen könnyebb társáénál, ke­vésbé összetett, ugyanakkor hálásabb. Figyelemre méltó Demcsiha szerepében Lud,- milla Poljakova alakítása. Tiszai Lajos II művelődés megbecsülése mikor a Központi Bi­A zottság 1974. márciusi határozata szinte jel­szószerű tömörséggel célul tűzte, hogy „a kulturá­lis nevelőmunka legyen a pártmunka szerves része”, sok pártszervezetben megle­hetősen értetlenül álltak a feladat előtt. Azóta a hely­zet sokat változott. A közmű­velődési párthatározat valóra váltásiában az egyik legna­gyobb eredménynek aligha­nem éppen azt tekinthetjük, hogy ma már a pártszerveze­tek túlnyomó többsége tud valamit kezdeni ezzel a ten­nivalóval. A pártmunkában. a politikai cselekvés hétköz­napjaiban — a művelődés mindinkább a fontosságának megfelelő helyre kerül. Része is, eredménye is en­nek a folyamatnak az a vál­tozás, ami a közélet részve­vőinek szemléletében végbe­ment az utóbbi időben. A pártszervezetek politikai munkája kétséget kizáróan jelentős szerepet játszott ári­ban, hogy a vezetők, a moz­galmi aktivisták a korábbi­nál jobban értik a műveltség, a kultúra társadalmi szere­pét. Mindinkább általánosan elfogadott vélemény, hogy a művelődés fejlesztése nélkül alapvető gazdasági és politi­kai céljaink sem válthatók valóra. Ennek a szemlélet­nek a kialakulása jórészt an­nak köszönhető, hogy a párt- szervezetek komolyan vették, amire az említett határozat kötelezi őket, vagyis mind erőteljesebben szálltak szem­be a műveltséget lebecsülő, a tanulás, önművelés jelen­tőségét vitató nézetekkel es gyakorlattal. A mérleg pozitív serpenyő­jébe helyezhető a pártszer­vezetek irányító, koordináló, összehangoló munkájának fejlődése. Általában jól ér­tették meg, hogy ezen a terü­leten is a párt általános mun­kastílusát kell érvényesíteni. Más szóval, nem közvetlenül maguknak kell megoldaniuk a közművelődési feladatokat, hanem elvileg, politikailag kell irányítaniuk az ezzel foglalkozó állami, társadalm5 szervek tevékenységét. Külö­nösen az összehangolás jelen­tett — s jelent most is — ne­héz feladatot, hiszen a dolog természeténél fogva itt több a „gazda”. Még távolról sem a múlté ugyan a szétapró­zottság, az anyagi eszközök és az emberi energiák szét- forgácsolása, de az előrelépés vitathatatlan, s ebben a párt­szervezeteknek ugyancsak nagy az érdemük. A tartalmi feladatok rang­sorolása, a fő teendők kieme­lése szintén fontos helyet ka­pott a közművelődéssel kap­csolatos pártmunkában. Ered­ményei kétségtelenek: általá­nosan a középpontba került a munkásművelődés, széle­sebben a dolgozó osztályok művelődése, s többnyire meg­különböztetett figyelem jut a fiatalok önművelésének, kö­zösségi kulturális tevékenysé­gének is. A munka melletti iskolai tanulás szélesítésére, a hiányzó alapismeretek meg­szerzésére, az általános, szak­mai és politikai műveltség­nek különböző iskolákban, tanfolyamokon történő bőví­tésére nagy energiával és ha­tékonyan ösztönöznek a párt- és tömegszervezetek. Ügy tű­nik, hogy ezen belül a jövő­ben mindinkább a munkások középiskolai tanulásának szorgalmazása kerül előtér­be. munka melletti kö­zépiskolai tanulmá­nyok nemcsak a mun­kásművelődés színvo­nalának emelésében, hanem az arra alkalmas munkások vezetővé válásában is egyre nagyobb szerepet játszanak. Ezt a munkahelyi pártszerve­zeteknek célszerű figyelembe venniük, s a maguk területén előlmozdítaniuk a továbbta­nulással foglalkozó szervek, szervezetek tevékenységének jobb összehangolását. Mint említettük, nemcsak szűkebb értelemben vett kul­turális kérdés ez, hanem ösz- szefügg a kádermunkával. De hozzátehetjük, hogy az ide­ológiai munkával is (hiszen növeli a társadalomtudomá­nyi ismereteket), a gazdasági fejlődéssel is (mert a termé­szettudományos-műszaki is­meretek bővülése szélesebb szakmai hátteret, alapot ad), s a munkásosztály vezető sze­repének érvényesülési felté­teleit tovább javítva, társa­dalompolitikai kihatása is van. Persze mindez nem csu­pán erről a feladatról mond­ható el, hanem minden köz­művelődési-kulturális kérdés­ről, teendőről. Divatos kife­jezés ma a komplex szemlé­let hangoztatása, ám szüksé­gességének aláhúzása még­sem tekinthető és tekintendő divatnak. A pártszervezetek közművelődést irányító te­vékenysége akkor lesz igazán színvonalas, ha nemcsak a ki­fejezetten ilyen tárgyú napi­rendek tárgyalásakor esik szó kulturális kérdésekről, hanem a gazdasági fejlesztés, a tömegpolitikai munka, a kádermunka, az ifjúság vagy a nők helyzete, a tagfelvétel (és sorolhatnánk tovább) problémáiról tanácskozva is mindig számba veszik a mű­velődést érintő összefüggése­ket. A munka módszereiről szólva lényegesnek nevezhet­jük a pártellenőrzés színvo­nalának további fejlesztését. Mivel a pártszervezetek álta­lában nem maguk végzik a közművelődéssel kapcsolatos teendőket, annál fontosabb, hogy folyamatosan ellenőriz­zék megvalósulásukat. He­lyes, ha ez az ellenőrzés a jö­vőben rendszeresebb lesz, s egyúttal szélesebb és mé­lyebb. Szélesebb olyan érte­lemben, hogy a kulturális munka további területeit fog­ja át. Vannak erre jó kez­deményezések, elgondolások: néhol például a pártszerve­zet megvizsgálja a közműve­lődési feladattervek megvaló­sulását. ezen belül az anyagi eszközök felhasználásának ésszerűségét; másutt a mű­velődési otthon, a könyvtár munkájának tartalmát és ha­tékonyságát elemzik; mind több helyen kerül napirend­re az ismeretterjesztés- érté­kelése — vagyis szélesedik az a terület, melyre a pártszer­vezet figyelme kiterjedt. De a szélesedéssel együtt az el­lenőrzésnek mélyebbé is kell válnia, oly módon, hogy a formai elemek mellett mind­inkább a tartalomra összpon­tosul. Mi tagadás, nemritkán megelégednek még a szám­szerű mutatók összegezésével és összevetésével, tudomásul vesznek csupán a statisztikát javító formális lépéseket is Pedig a pártirányítás akkor lesz igazán hatékony, ha ha­dat üzen a formalizmusnak, s igényli az ilyen eljárások, megoldási módok felszámo­lását. pártszervezet nem B utolsósorban a maga irányítási stílusával tud hatni a művelő­désre — mondotta egy ta­nácskozáson egy felelős párt­munkás. Figyelemre méltó gondolat ez. Nem szójáték, ha azt mondjuk: a kulturált po­litikai cselekvés ösztönöz a legjobban a kulturálódásira, a kultúra megbecsülésére. Gyenes László Szombathely díszpolgára: özvegy Dési Huber Istvánná A Képtárépítő Egyesület idei közgyűlésén adták át Szombathely város díszpol­gári oklevelét özv. Dési Huber Istvánnénak, aki a városnak adományozta nagy értékű művészeti ha­gyatékát, melyet a társa­dalmi összefogással épülő képtárban helyeznek el. Képünkön özv. Dési Huber Istvánné a díszpolgári ok­levéllel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents