Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-24 / 47. szám

1978. február 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nevelés társadalmi—politikai életre A gyerekek kérdeznek A közmondás, amely sze­rint „aki ecet akar lenni, an­nak korán meg kell sava- nyodni” bár nevetségesen hangzik, tartalmában mégis komoly dolgot fejez ki. Azt, hogy valamivé válni, soha­sem lehet elég korán kezde­ni. Társadalmunknak főcél­kitűzése az, hogy tagjai akar­janak és tudjanak politizál­ni, ahhoz, hogy demokrati­kus rendszerünkben megta­lálják a megfelelő helyüket. Ám a kérdés mindig felvető­dik, mikor és hogyan kezd­jük a politizálást. Ezt a szakmát csak keveseknek tanítják hivatalosan. Mégis olyan tantárgya az életnek, amely nélkülözhetetlen ma már mindenkinek, aki ebben a társadalomban éL Fiatal­nak és öregnek egyaránt. „Te még kicsi vagy" Gyakran halljuk, amikor szülők beszélgetnek kisgyer­mekeikkel, hogy egy-egy kérdésre úgy válaszolnak: „Te még ehhez kicsi vagy, majd megtudod, ha nagyie­szel”. Ezeket a válaszokat többnyire kényelmi szem­pontból adják a szülők gyer­mekeinek. Ügy hiszik, hogy egy 5—6 éves gyermek nem értené meg a gazdasági-po­litikai kérdésekre a választ. Pedig a gyereket ugyanúgy érdeklik a gazdasági kérdé­sek — bármilyen furcsán is hangzik — mint a felnőtte­ket, illetve ugyanúgy, mint az, hogy a maci miért alszik télen. Melyik szülő vagy pe­dagógus ne hallotta volna már a kicsinyektől a kér­dést: miért kell a pénz, vagy miért kell dolgozni? Ezeket a kérdéseket tréfá­val, vagy egyszerű monda­tokkal szoktuk megválaszol­ni ahelyett, hogy megpró­bálnánk gyermekeink értel­mi színvonalához mérten meggyőző válaszokat adni. Hogyan is válaszolhatunk ezekre a kérdésekre? Ebben a cikkben azt szeretném el­mondani, hogy miért kell el­fogadható válaszokat adni a gyermekek kérdéseire. A gyermek természetes tulaj­donsága az, hogy kíváncsi, hogy meg akarja ismerni a világot. Elsősorban a saját maga körül látott, tapasz­talt, élt világot. A gyermek csak azt tudja, hogy apja korán reggel elmegy‘dolgoz­ni és azt, hogy ha hazajön a munkából, akkor fáradt. De hogy mit dolgozik, mivel tölti napját, mivel keresi meg a család, kenyerét, ar­ról ritkán tájékoztatjuk. Még ritkábban arról, hogy a munka — bár kötelező, — jó dolog. Azt sem tudják a gyermekek, hogy miért be­szélnek határainkon túl ide­gen nyelven, azt sem, hogy hogyan élnek más országok gyermekei. És azt sem tud­ják, milyen közegben, tár­sadalmi berendezkedésben élünk. Ha azonban belegon­dol a szülő, hogy a választ mennyire fontos érthetővé tenni a gyermeki nyelvre és észjárásra lefordítani. — bi­zonyára elgondolkodik majd azon is, hogy mi lesz a gye­rekéből. Iskolai rendszerünkben az utóbbi időszakban már pró­báltak bevezetni olyan tan­tárgyakat, amelyek a gye­rekeknek ilyen irányú kér­déseire adnak választ. Ám ha a gyermekek csak az is­kolában hallják, tanulják a társadalmi-politikai életet, úgy hiszik majd, ez is csak egy tantárgy, olyan, mint a matematika, vagy a törté­nelem. Pedig sokkal többről van szó. Arról, hogy- az is­kolában is, a családban is közösségi embereket formál­junk gyermekeinkből. Ar­ról, hogy átérezzék a közös­ség gondját, ugyanúgy, mint annak örömeit. Az érdekek egyeztetése Társadalmi-politikai élet­re való nevelésünk fő célja inkább az legyen, hogy tud­ják a gyermekek egyéni cél­jainkat a társadalmi célok­kal összhangban kitűzni, hogy e célok valahol talál­kozzanak a saját maguk és a közösség megelégedésére. Nem azt mondom, hogy marxizmust és leninizmust tanítsunk a kisgyermekek­nek. De azt igen, hogy úgy tanítsuk-neveljük őket, hogy világosan, tisztán és igazul lássák a körülöttük lévő vi­lágot. Hogy tudják: egyszer dolgozniuk kell, hogy leendő munkájukért felelősséggel tartoznak majd, hogy mun­katársaikért, a körülöttük élőkért, szomszédaikért, lakó­helyükért, egész országuk­ért. Nem könnyű ezt meg­tanítani. De fontosabb talán, mint bármi más anyagi té­nyező az életben, fontosabb, mert ebből a tudatból kell származnia későbben az anyagi haszonnak is. Kisdobos kortói a felnőtt társadalomig Léteznek szervezetek, szö­vetségek melyek a közössé­gi tudat formálásában se­gítséget nyújtanak a szülők­nek. Hat éves korban kez­dődnek ezek az iskolában, amikor fölkészítik a gyerme­keket a kisdobosi tagságra s ez később az úttörő korral folytatódik. Ne mosolyog­juk hát meg a kék nyak­kendőt viselő gyermekeket, ne higgyük azt, hogy mindez gyerekség, játék, komolyta­lan dolog. Mert igenis, ko­moly ez, — a közösségi élet első fázisai, a társadalmi tu­dat kialakításának első lép­csői. Innen vezet az út a Magyar Kommunista Ifjúsá­gi Szövetségbe, ahol már ak­tívan politizálnak, amely po­litikai tömegszervezetnek 800 ezres létszámával számol ez a társadalom, ahonnan a szakszervezetekbe és a párt­ba visz az út. Csak időköz­ben felnőnek a gyerekek. S ha helyesen értelmezzük po­litikai szerepüket, ha támo­gatjuk e szervezetekben va­ló munkálkodásukhoz az igyekezetét, ha elősegítjük, hogy jól érezzék magukat, ha komolyan vesszük őket, ők is tudni fogják felnőtt korukban, hová tartoznak. Lényeges ez ahhoz, hogy azt folytassák, amit mi elkezd­tünk, hogy azt továbbfej­lesszék, tökéletesítsék. M. M. Téli „álmát alussza” v az Allatkert A hideg február megritkít- ja a látogatók sorait, s hiányoznak a ,.nagy sztá- • rok” is. Nincs ott sziklaketrece mélyén az oroszlán, s a többi egzotikus nagyvad, színes tró­pusi madár is bevonult a meleg állatházakba. A téli látogató, ha nem vállalja a zárt épületek átható illatát csak a mi ég­övünk négylábú és szárnyas la­kóiban gyönyörködhet. Persze' ezt is csak felettébb feltételes módban lehet elmondani, hi-' szén a budapesti Allatkert mai körülményei nem túlságosan viditóak. Évek óta zárva a látogatók elől a Pálmaház. az akváriu­mok. keresztbe fektetett desz­kák zárják el a Kós Károly tervezte madárház tornyos épü­letét. A nagy ragadozómadarak röptetőjében hasztalán próbál a levegőbe emelkedni egy hatal­mas saskeselyű. Egy másiknak sikerül, pár szárnycsapással át­szeli a ketrecet, s a drótháló­nak csapódva száll le társa mellé. Vidámabb látvány a víziszár­nyasok félig befagyott tava. A. jégen récék, vadludak totyog­nak, a parton néma szoborrá meredve nagy rózsaszínű peli­kán áll. A bennlakók között- felett hívatlan vendégek sirá­lyok. Időnként valami titokza­tos parancsra a sirályraj fel­emelkedik. kört ír le. majd új­ból letelepszik a kacsák közé. A vasúti pálya melletti mű­rom a farkasok és rókák Sing- sineie. Hatalmas, gyönyörű ál­latok forgolódnak az 1—2 négy­zetméternyi ketrecben . . . Négy medve a rács mögött, velük szemben a hazai puszták egykor legfontosabb állatai — rackajuhok. Két kicsi bárány, párnaposak lehetnek, a látoga­tó gyerekek visongva örülnek az ügyetlenül botladozó kis ál­latoknak. Téli attrakció: perui pingvi­nek. Egyikük valószínűtlenül mély hangot hallat, bólogatva beletotyog a félig telt meden­cébe, s undorodva belecsíp egy döglött keszegbe . . . Kisebbfajta tömeg a bozontos pónilovak előtt. Kenyérrel ete­tik az állatot. Eszembe jut, amit a rádióban hallottam: lá­togatók kővel halálra etették az oroszlánfókát . . . A kijárat közelében szarvasok, őzek. őket nem zavarja a fagy. s talán a sósperec sem árt az egészségüknek . . . — m — Képeink a téli állatkertben készültek. Könyvet minden dolgozó kezébe! Megalakultak a közművelődési bizottságok Ülést tartott a MÉSZÖV elnöksége Évről évre emelkedik a po­litikai oktatásban részt ve­vők száma — állapították meg tegnap délelőtt Szolno­kon, a MÉSZÖV elnökségi ülésén. A tanácskozás napi­rendjén többek között a szö­vetkezetek közművelődési te­vékenységének értékelése, s a további feladatok megha­tározása szerepelt. Az előző tanévben a szö­vetkezeteknél dolgozók 41,3 százaléka vett részt párt-, KISZ-, illetve szakszervezeti oktatásban. A jelenlegi tan­évben — végleges adat ugyan még nincs — ez az arány to­vább emelkedett. Egyre többen szerzik meg az általános iskolai végbizo­nyítványt, bár ezen a terü­leten akad még tennivaló bő­ven. Törökszentmiklóson pél­dául a szövetkezeti dolgozók húsz, Jászberényben 17,3, Karcagon pedig 15,2 százalé­ka nem végezte el a nyolc osztályt. A szövetkezetek a helyi általános iskolákkal együttműködve igyekszenek csökkenteni a nyolc osztályt nem végzettek számát. Az utóbbi időben — első­sorban megfelelő művészeti vezető híján — csökkent az amatőr művészeti csöportok száma. Üjszászon az irodalmi színpad, a tánccsoport, és a pávakör, Jászkiséren az iro­dalmi színpad, Karcagon a tánccsoport, Kunszentmár­tonban pedig a pávakor szűnt meg. Ezzel egyidejűleg Kar­cagon és Törökszentmiklóson egy-egy közös fenntartású énekkar, Kunszentmártonban egy néptánccsoport, s ugyan­csak Törökszentmiklóson egy irodalmi színpad kezdte meg munkáját. így jelenleg hét énekkart, négy irodalmi szín­padot, öt tánccsoportot, négy pávakört és három zenekart működtetnek a megye szövet­kezetei önállóan vagy a mű­velődési házakkal illetve a testvérszövetkezetekkel közös fenntartásban. A huszonhá­rom amatőr művészeti cso­portban közel hétszázan te­vékenykednek. Az együttesek munkájában jelentős színvonalbeli különb­ségek mutatkoznak. Éppen ezért a jövő feladatai között szerepel az irodalmi színpa­dok és a néptáncegyüttesek vezetőinek továbbképzése. A csoportok közül néhány viszont mint például a szol­noki Kodály Kórus, a jászbe­rényi Palotásy kórus, s a Jászsági Népi Együttes or­szágos hírnévre tett szert, s számos sikeres külföldi ven­dégszereplést is megörökít­hettek albumaikban. A megyei szövetség — le­hetőségeihez mérten — anya­gilag is támogatja a művé­szeti csoportok munkáját, s számos országos fesztiválon, találkozón tölti be a házigaz­da szerepét. Tavaly hatodik alkalommal rendezték meg a szövetkezeti és közös fenn­tartású kórusok országos ta­lálkozóját. Hazánk huszon­négy arany diplomás minősí­tésű vagy fesztiváldíjas ének­kara lépett pódiumra Szol­nokon. Az elmúlt évben minden szövetkezetnél, ahol a dolgo­zók létszáma meghaladja az ötszázat, megalakították a közművelődési bizottságokat. Ahol pedig ötszáznál keve­sebben dolgoznak, közműve­lődési felelősöket választottak a kőtelki és a túrkevei áfész kivételével. Az írásos beszámoló vitá­ja után az ülés résztvevői meghatározták a további fel­adatokat, amelyek között el­ső helyen szerepel a szövet­kezeti dolgozók általános és szakmai műveltségének eme­lése. A jövőben fejleszteni kell az ifjúsági brigádmoz­galmat is. s minél több szak­mában ajánlatos lenne meg­rendezni a „Ki minek mes­tere” vetélkedőt. Az eddigi tapasztalatok szerint ezek a versenyek jól szolgálják a szakmai műveltség növelését. Ugyancsak a további felada­tok közptt szerepel a KPVDSZ által meghirdetett „Könyvet minden dolgozó kezébe” moz­galom kiszélesítése. T. G. Biológus hónap Kisújszálláson ű NEB jászberényi terveiből Ellenőrzik Végéhez közeledik Kisúj­szálláson a VI. biológus hó­nap rendezvénysorozata. A február elsején kezdődött egy hónapos programban számos előadás, vetélkedő zajlott le a környezetvédelemről, az ember és a természet kapcso­latáról, az egészséges élet­módról. Az előadásokat, ver­senyeket kiállítások, tanul­mányi kirándulások, túrák egészítették ki. A gimnázium diákjai hol­nap ellátogatnak a karcagi talajkutató intézetbe, megis­merkednek az ott dolgozók munkájával. Hétfőn a műve­lődési házban a város üze­meinek, szövetkezeteinek hét szocialista brigádja vetélke­dőjére kerül sor. A téma a környezetvédelem. Testes, vastag télikabátba bújt asszony ült a Tisza ci­pőgyári bejárók autóbuszán. Az influenza tizedelte az utasokat, a kényelem most megengedi neki, hogy hosz- szúszárú, fűzős cipőbe búj­tatott lábát kinyújtsa, pihen­tesse. Amikor látja, hogy né­zem, így szólal: — Még tíz esztendő, aztán fájhat ott­hon. De várom mór a nyug­díjat! Egy másik kép. A bútor­gyári párttaggyűlésen órák teltek már el, vitáztak, ér­veltek a párttagok. Vagy ti­zediknek kért szót egy fáradt arcvonású, csöndesszavú asz- szony. — Mi, negyvenen felüliek mondjuk sokszor, de jó a mostani fiatalasszonyoknak. Ugye, a mi időnkben még mindössze hat hét volt a szülési szabadság. És bölcső­dék, óvodák híján nagyma­mákra aggattuk reggel a kisgyermekeinket. És ha be­tegek voltak, csak mentünk dolgozni. A mostani kisgye­rekeseket meg nem győzzük pótolni, helyettesíteni a mun­kában. Mert „jár” nekik a táppénz, ha beteg a hat éven Vállalatoknál, ipari és me­zőgazdasági üzemekben, ok­tatási és művelődési intéz­ményekben sorra kerülő köz­érdekű vizsgálatokat tartal­maz a jászberényi Járási- Városi Népi Ellenőrzési Bi­zottság idei munkaterve. A népi ellenőrök az év folya­mán több mint 80 gazdasági egységnél, intézménynél tar­tanak nagy érdeklődésre szá- mottartó vizsgálatokat. A konvertálható export árualapok növelésére biztosí­tott fejlesztési hitel haszno­sításáról szóló vizsgálat arra keres majd választ, hogy a tőkés export bővítését szol­gáló fejlesztések a vállalt kö­telezettségeknek megfelelően és idejében valósulnak-e meg. aluli kisgyerek, s alig isme­rek olyan asszonyt, aki fél-, be, negyedébe tart igényt a gyesre. Mi meg elfárad­tunk egy kicsit az eszten­dők során. Talán sok volt a teher, amit fiatalságunkban vállaltunk, ami ránk jutott. Panaszkodnak emiatt sokszor A munkásasszonyok. Elko­pott a szervezet, fáradtabb, kimerültebb az ember. Még­is, mi most is többet válla­lunk, mert több jut ránk még a munkahelyen is. Meg­értjük. Korántsem arról van szó, hogy sajnálnánk, vagy irigykednénk, amiért nekünk nehezebb volt. Az ember mindig jobbra vágyik, több­re képes. A változás termé­szetes. Huszonöt, harminc éve dolgozó, sokat próbált asz- szonyok ők, a mai negyvenen túliak. Egészségüket, erejü­ket nemcsak a két évtizedes munka tétté próbára, hanem a körülmények is. Ezelőtt húsz-huszonöt évvel, de még tízzel is kényelmetlen, csi- galassúságú autóbuszokon utaztak munkahelyükre. A gyárban, műhelyben pedig, — hiába voltak szakmunká­sok — terheket emeltek, ki­Hogyan tartják be a va­dásztársaságok a vadgazdál­kodásról és vadászatról szó­ló MÉM-rendelkezéseket? A választ a vadásztársaságok működésével foglalkozó vizs­gálat adja majd meg. Első .ízben tervezi a NEB az Országos Szakmai Bértáb­lázat végrehajtásának vizs­gálatát, valamint az iparban, az élelmiszerkereskedelem­ben és a vendéglátóiparban dolgozók műszakpótlékra vo­natkozó rendelet végrehajtá­sának vizsgálatát. Közérdekű és mindig idő­szerű témát választott a NEB a gyermekétkeztetést felmé­rő, a város és a járás gyer­mekintézményeiben, vendég­látóegységeiben tervezett vizsgálatával. lométereket gyalogoltak, rossz, öreg gépeken erőlköd­tek, hogy jobbat készítsenek, mint azelőtt. Tanultak, aki csak tehette kisgyerek! mel­lett vállalta a tanulást, — mert korábban nem lehetett. Ök voltak — sokhelyütt még most is ők a derékhad — akik társadalmi munkát vállaltak, vagy elhagyott gyerekek, öregek mellé áll­tak gyámolítónak. És ők vol­tak, akik első hívó szóra mentek a vöröskereszthez, a népfronthoz, — ők alakítot­ták az első brigádokat. Már túl vannajä a negyve­nen. A középkorú nők kö­zött sok a fájós lábú, a rosz- szul alvó, az ideges. Ter­heik most is nagyok. Még gyámolíthaiják idős szülei­ket, már segíthetik kisunoká- juk’ nevelését, vagy vállal­hatnak esti besegítést, gye­rekfelügyeletet a bérházban. Közben természetesen ellát­ják saját háztartásukat, be­csülettel ledolgozzák a napi nyolc órát. Panaszaikra, múlt és jelen összevetésére, igazuk elisme­résére sokszor se időnk, se türelmünk. Pedig talán pon­tosan ennyivel megeléged­nének. Hiszen az évek nem szoktatták őket nagy igé­nyekhez, s a legnagyobb többséget az elismerés, a jutalom se. Ha meghallgat­ják őket, már az is jólesik. Megértéssel. S. J. Negyvenen túl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents