Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-23 / 46. szám

1978. február 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nemcsak kölcsönzőhelyek Megjegyzések a szakszervezeti könyvtárhálózat munkájához A karcagi zeneiskola nagy­termében tizenkét csillogó szemű, feszült figyelmű ap­róság. Előttük kotta, kezük­ben hegedű. Az „idősebbje” tízéves, az ifjabbja hét. Min­den szempár a karmester Halász tanár bácsi pálcájára tapad. Egy intés, és... szó­val a kezdő hang sokhelyütt hamis. — Újra húzzuk meg! Hosz- szasan vezesd a vonót... Ne szorítsd a hegedű nyakát, mert megfullad! Valamennyien külön-külön megszólaltatják az első han­got, és máris elkezdődnek az ujjgyakorlatok. Egyre nehe­zebb motívumok, dallamívek váltják egymást, egy-egy bo­nyolultabb vagy nem elég tisztán megszólaló variációt újra és újra ismételnék, ja­vítanak. Közben Sipos An­tal igazgatóval a szobájában beszélgetünk. — A Tücsök zenekart ok­tóberben alapítottuk. A fel­vételt zenei hallásvizsgálat előzte meg. Az ifjú együttes tagjai már két-három éve hegedűinek. A névadást Sza­bó Lőrinc híres verseskötete sugallta, meg a parányi em­berkék alkata. Mi, magyarok nagyon szeretjük a nyáréj­szakai, falusi tücsökzenét, és remélem, ez a kis vonós együttes is sok örömet, ma­gasztos pillanatot szerez majd a város zenekedvelő lakói­nak. A kollektíva zömmel kilencéves. Ezt az együttes muzsikálást pedagógiai kí­sérletnek szántuk. Nemcsak utánpótlást remélünk belőlük felnőtt vonós zenekarunkba, hanem azt is, hogy a közös játékban minden gyerek megtalálja önmaga helyét, a képességeinek és a tudás­szintjének megfelelő muzsi­kát. A nehezebb szólamokat a jobbak játsszák, de az ide­május 19. — Ma 4Q14 éjjel viszik el ■ **“*»■ Augusztámat Len­gyelországba „munkára”. A gályára, a tí- fuszhalálba. Nékem pedig néhány hetem, talán két-há­rom hónapom van még hát­ra. Irataimat ugyanis át­adták már a bíróságnak; így hát talán még négy hétig ülök itt vizsgálati fogság­ban a Pankrácon; s azután még egy vagy két hónapom marad. Ezt a riportot nem tudom már befejezni. Min­denesetre igyekszem folytat­ni, ha e néhány nap alkal­mat ad rá. Ma azonban nem tudok tovább dolgozni anya­gával. Agyam és szívem ma Augusztával van tele, ezzel a nemes, mélyen hivő em­berrel és odaadó élettárssal az úton, mely mindig me­redek volt ®s mindig nyug­talan. Estéről estére azt a dalt éneklem neki, amit nagyon szeretett: a dalt a sztyeppe kéklő füvéről, mely parti­zánharcok mondáit zizegi, a kozák asszonyról, aki férje oldalán harcolt a szabadság­ért páratlan bátorsággal. így bizony, harcos felem! Mennyi erő van ebben a kis teremtésben, határozottan metszett arccal és nagy gye­rekszemekkel, melyekben annyi a gyöngédség. A harc vezető kapu bármelyikük előtt nyitva áll. — Mitől válik egy zenész jó muzsikussá? — Az a bizonyos szikra szükséges, de önmagában na­gyon kevés. A tehetséget, akár a nyers gyémántot, csi­szolni, formálni kell, és ak­kor egyre szebben ragyog. Ez a csiszolás zenész ber­kekben a napi munka és gya­korlás függvénye. Mondha­tom, igazán jó zenész abból lesz, aki nem tizenöt percet, hanem két-három órát áldoz naponta hangszerére. Saj­nos, gyerekeink zöme „ki­zsákmányolt”, annyi szakkör­re, foglalkozásra jár, hogy a napi gyakorlásuk általában rend szertelen. Félóra múlva rögtönzött koncertet rendeznek a Tücs­kök. A sok tehetséges apró­ság közül is kiemelkedik a Pintér testvérpár bemutató­ja. Franke Bolgár népdalát mély átérzéssel, szinte hibát­lanul szólaltatják meg. Koromsötét már a karcagi utca, amikor az apróka ze­neka,- tagjai hazafelé lépel- nek. Kezükben hegedűtök, hátukon táska. Elmélyülten gázolják a havat, egyikük- másikuk gondolatban még a gyakorlóteremben -kalando­zik. Nem tudom, hány hivatá­sos zenészt ad egykoron a pöttöm-együttes, de egy bi­zonyos: ezeknek az apró em­berkéknek az életét már vé­gigkíséri a komolyzene, a hangszeres muzsika szépsé­ge, szeretete, jellem és em­berformáló ereje. És ha mindebből „csak” az utóbbi valósul meg, a karcagi zene- pedagógiai kísérlet már ak­kor is elérte célját, eredmé­nyesnek bizonyult. és az egymástól való állan­dó távoliét örök szerelmese­ket formált belőlünk, akik az életben nem egyszer, de százszor élik át az első is­merkedés, az első simogatá- sok heves pillanatait. És mégis mindig együtt ver a szívünk, egy a lélegzetünk a boldogság vagy a szorongás, az izgalom vagy a szomorú­ság óráiban. Évekig dolgoztunk együtt és segítettünk egymásnak, ahogy csak bajtársak tudnak bajtársakon segíteni: évekig első olvasóm, első bírálóm volt, s nehezen írtam, ha nem tudtam magam mögött kedves tekintetét. Évekig áll­tunk egymás mellett a har­cokban, amikben kettőnk élete cseppet sem volt sze­gény. És kéz a kézben éve­kig csavarogtunk együtt azokon a tájakon, melyeket nagyon szerettünk. Sok nehéz órát éltünk meg együtt, de sok nagy örömet is, hiszen gazdagok voltunk a szegé­nyek gazdagságával. ÉNEKLŐ IFJÚSÁG Kírusszemle továbbjutókkal és ismétlőkkel Tegnap a kisújszállási, a mezőtúri és a túrkevei gyer­mekkórusok meghallgatásá­val elkezdődött a megyé­ben az Éneklő ifjúság moz­galom kórusszemléjének já­rási, városi fordulója. Ma a jászberényi járás, szombaton a szolnoki, a hónap utolsó napján a karcagi, majd már­cius 1-én a tiszafüredi és a szolnoki járás úttörőkórusai lépnek fel a szemlén. Az el­ső fordulóban összesen 24 énekkar bizonyíthatja fejlő­dését. A kétéves és háromfordu­lós versenyformái ú szemle folyamatossága következté­ben kieső együttes nincs, amelyiknek! nem sikerül a továbbjutás, újabb próbát tehet a következő esztendő­ben. így a március 22-én megrendezésre kerülő me­gyei szemlén hét olyan ének­kar is részt vesz az idén továbbjutók mellett, amely a tavalyi második forduló után nem jutott tovább. Továbbképzés Szolnokon A jogsegély szolgálati veze­tők, a jogi tanácsadók, az ügyintéző bizottsági tagok és az ügyviteli dolgozók részé­re ' március elején tanfolyam kezdődik Szolnokon. A SZOT felkérésére az Eötvös Ló- ránd Tudományegyetem Jo­gi Továbbképző Intézete szervezi a továbbképzést. Ilyen jellegű tanfolyam nem lesz a következő esz­tendőkben, ezért érdemes kihasználni a lehetőséget. Auguszta, íme, ez ő: Az ostromállapot idején történt, az elmúlt év júniu­sában A letartóztatásunk óta eltelt hat hét után először látott, ama szörnyű napok múltával, melyekben egye­dül gondolkozott el zárká­jában a halálomról szóló hí­reken. Hozták, hogy megpu­hítson. „Beszélje rá — szólt, hoz­zá velem való szembesítése­kor az ügyosztály főnöke —, beszélje rá, hogy legyen jó­zan. Ha sajátmagára nem gondol, gondoljon legalább önre. Egy órája van a gon­dolkozásra. Ha viszont ma­kacs marad, még ma este mindkettőjüket kivégzik. Mindkettőjüket!” ő tekintetével végigsímo- gatott és egyszerűen vála­szolt : „Biztos úr, számomra ez nem fenyegetés, hanem utol­só kívánságom teljesítése. Ha kivégzik őt, végezzenek ki engem is!” Meghökkentő szám: a me­gye szakszervezeti könyvtá­raiban negyedmillió kötet könyv várja az olvasókat. Szerencsére már fordítva is igaz: a legkeresettebb köny­vekre — mivel olyan kapó­sak i— az olvasók várnak. Persze van miben válogatni addig is, amíg a keresett könyvet megkaphatják. Ügy­szólván teljes a kínálat. Erre lehet következtetni az új szerzeményekre fordított ösz- szeg nagyságából is. Míg az önálló könyvtárak — a Tisza Cipőgyár, KÖTIVÍZIG, a szolnoki vasutas klub, a Nagyalföldi Kőolajfúrási Üzem, a Hűtőgépgyár — 1971-ben csak 135 ezer fo­rintot, tavaly már 368 ezer forintot költöttek könyvre. A központi könyvtár a letéti könyvtárak részére több mint 200 ezer forintért vásárolt olvasnivalót. Könyvtárak a gyárakban A könyv iránti megválto­zott nézőpontot jelzi a könyv­tárak működési feltételeinek javulása. A hasznos könyv­tári alapterület megduplázó­dott. (1971-ben 713 négyzet- méter, 1977-ben 1427 négy­zetméter.) Az újonnan ala­kult gyáregységek többségé­ben önálló helyiséget kapott a könyvtár. S ami örvende­tes, a fejlődés nem holmi „adminisztratív intézkedések” eredménye — értelemszerűen nem is lehet az — hanem az olvasás igényéből, hasznos­sága felismeréséből ered. Re­mélhetően lassan minden A 600 éves Mezőtúr köszöntése A 600 éves Mezőtúr több, kiemelkedő színvonalúnak ígérkező hangversennyel kö­szöntik az ország, a megye legjobb kórusai, parasztének­karai. A jubiláló városban rendezik a tavasszal az OKISZ kórusok Vándor Sán­dor szemléjét, majd a Páva­körök minősítő versenyét is. A tervek szerint a nyáron megtartják a Berettyó-part- ján a Túri vásárt is — amely­nek tévéváltozata nagy vitát váltott ki — neves népi éne­kesek, hangszerszólisták köz­reműködésével. íme, ez Auguszta: csupa szeretet és határozottság. Életünket elvehetik, ugye Auguszta, de becsületünket és szerelmünket nem, Ö, emberek, el tudjátok képzelni, hogyan élnénk, ha újból meglátnék egymást e sok nélkülözés után! Ha új­ból találkoznánk a szabad, tágas és teremtő életben! Ak­kor, amikor megvalósul mindaz, ami után vágyód­tunk! Igen, minden bizony­nyal holtan is élni fogunk, valahol nagy boldogságtok egy kis zugában,' hiszen er­re tettük fel egész életünket, és ez vigasztal most, amikor szomorúak vagyunk, mert búcsúznunk kell. Azt sem engedték, hogy megöleljük egymást vagy ke­zet szorítsunk. Csak a Ká­roly teret a Pankráccal ösz- szekötő fogházi együttes ad hírt kölcsönösen sorsunkról. Tudod. Auguszta, én is tudom. hogy valószínűleg többé már nem látjuk egy­mást. Mégis hallom, amint a távolból kiáltasz: „Viszontlátásra, kedvesem!” „Viszontlátásra, Augusz­tám!” (Peéry Rezső fordítása) 75 éve született Julius Fucik csehszlovákiai kommunista író. újságíró, ebből az alkalomból közöljük könyvének részletét. üzemben túllépnek a hamis romantikát is hordozó áldat­lan helyzeten: a szerelőcsar­nok sarkában farostlemezből építettek úgynevezett brigád- könyvtárakat, mondván, hogy máshol nincs hely, — a gyár központi irodaépületében vi­szont kihasználatlan, fény­űzően berendezett klubszo­bák vannak. Célszerűtlen le­mondani a szakkönyvtárosok foglalkoztatásáról is, azzal a pedagógiailag helytelen meg­fontolással, hogy a brigád társadalmi munkában ellátja a könyvtárosi feladatokat is. Milyen rossz géplakatosok lennének a könyvtárosok tár­sadalmi munkában! Mindenki húsz könyvet A megye szakszervezeti könyvtáraiból tavaly 400 ezer kötet könyvet kölcsönöztek. Ez azt jelenti, — természete­sen csak átlagszám — hogy minden beiratkozott olvasó húsz könyvet olvasott el. Persze egyre nehezebb lesz az olvasási sűrűségről pon­tos adatokat kapni, hiszen az Olvasó családokhoz mind több csatornán áramlik a könyv. Egy-egy átlagcsalád két-három helyen is könyv­tári tag, de a könyvvásárlók­kal is növekvően kell szá­molni. A műszaki könyvna- pokon például — tavaly — 237 ezer forint értékű könyv kelt el. örvendetes, hogy a szak- szervezeti könyvtárak olva­sóinak 52 százaléka fizikai munkás, többségük szocialis­ta brigádtag. Amikor másfél évtizede Kunhegyesen elkezdődött a középiskolai oktatás, a köz­ség és a környező települé­sek végzős nyolcadikosaiból három gimnáziumi osztály indult. A következő évben már csak kettő, 1975-től pe­dig mindössze egyetlen elsős tanulócsoport képviselte a folytonosságot. A jelentkezések csökkené­séhez nagymértékben hozzá­járult az is, hogy a vidéki szülők szemében a gimnázi­umi érettségi bizonyítvány nem jelentette a biztos meg­élhetési. elhelyezkedési lehe­tőséget. így szóródtak szét fokozatosan az egész megyé­ben a község végzős általá­nos iskolásai, különösen ked­velve az egészségügyi és ke­reskedelmi szakközépiskolát. Időközben azonban meg­változott a társadalmi igény, nőtt a gépesítés, fejlődött az ipar és ez az eddiginél több műszaki szaktudással rendel­kező fiatalt igényelt. (Érde­kes megyei példa, hogy en­nek az igénynek középfokú iskoláink még mindig nem tudnak megfelelni, mivel a tanulók 48 százaléka gimná­ziumba jár, 52 százaléka szakközépiskolába. Pedig a helyes arány, társadalmi szükséglet a 40—60 százalék lenne a szakközépiskolák ja­vára.) Mindezek a körülmények arra késztették a megyei ta­nács vb művelődésügyi osz­tályát. a helyi tanács illeté­keseit és a gimnázium veze­tőségét, hogy Kunhegyesen A Szigligeti Színházban megkezdődtek Carlo Goldoni Bugrisok című komédiájának próbái. A darab főbb szere­A különböző szakmák me­gyei bizottságaival tovább erősítette kapcsolatát a szak- szervezeti könyvtárhálózat. A munkahelyi könyvtárak ha­tóköre — az előzőekből is kö­vetkezően — jelentősen bő­vült. Nem mindegy, hogyan? A mennyiség-minőség ösz- szefüggései egyértelműen ki­mutathatók. Míg 1971-ben csak nyolc, tavaly már 18 fő­foglalkozású könyvtárosa volt a szakszervezeti hálózatnak. Az 1970-es évek elején mind­össze két egyetemet, főisko­lát végzett szakember dolgo­zott ezen a területen, jelen­leg pedig már tizenöt. A fej­lődés lehetővé tette a szer­vezett olvasóvá nevelés elő­térbe kerülését, a különböző tematikus rendezvények meg­tartását. Sikeresek voltak az olvasókonferenciák, olvasótá­borok, és a tudatos könyv- használatot elősegítő egyéb rendezvények. A legjobban dolgozó szak- szervezeti könyvtárak — a Tisza Cipőgyárban, a Hűtő­gépgyárban, a szolnoki Vo­lán és a szolnoki MÁV-cso- mópont könyvtárai — már felsőbb osztályba léptek. A néhány évvel ezelőtti célki­tűzés, hogy ezek a könyvtá­rak ne csupán kölcsönzőhe- lyek, hanem nevelési intéz­mények is legyenek — már valóság. immár elodázhatatlan a kö­zépiskolai profilmódosítás. Szerencsére a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár helyi gyáregysége jó partnernek bizonyult. És mivel a gyár­egység egyre nagyobb üzem lesz.1 szükségük van közép­fokú végzettségű híradás- technikai szakemberekre is. Mivel hasonló jellegű iskola­típus az országban még nincs, a kunhegyesi tagozat igyek­szik enyhíteni a szakember- hiányt. ősztől kezdve egy osztály­bem 36, jövőre pedig két in­duló tanulócsoportban 72 el­sős kezdi meg tanulmányait Kunhegyesen. A tantárgyak 60 százaléka közismereti, 40 százaléka szakmai jellegű. A tanulók egy-egy tanév sike­res befejezése után egyhó­napos szakmai gyakorlaton vesznek részt. így a négy év eltelte után az érettségi bi­zonyítvány mellé elektro- és vizsgálóműszerész végzettsé­get is szereznek. Mivel a hír­adástechnikai képzettségű szakemberek iránti kereslet évről évre nő, az új iskola­típus iránt már most is je­lentős az érdeklődés. Természetesen a szakkö­zépiskolai osztályok mellett az intézet évről évre indít egy-egy gimnáziumi tanuló- csoportot is. A vidékről je­lentkező leány tanulóknak biztosított a kollégiumi fel­vétel. míg a fiúknak csak korlátozott számú diákottho­ni elhelyezést tud biztosítani az új szakközépiskola. D. Szabó peit Papp Zoltán, Tímár Éva, Ivánka Csaba. Polgár Géza. Lázár Kati és Hollósi Frigyes játszák. Az előadást Csiszár Imre rendezi, D. Szabó Miklós Részlet az „Üzenet az élőknek” c. börtönnaplóból Tiszai Lajos SZEPTEMBERTŐL Híradástechnikai szakközépiskola Kunhegyesen Újra Goldoni

Next

/
Thumbnails
Contents