Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-03 / 29. szám

1976. február 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Márciustól két műszak Már nem forog kockán az üzem hírneve Bővülő szolgáltatások a tiszafüredi autószervizben A tiszafüredi Járási Építő, és Vegyesipari Szövetkezet autó­szervize a múlt év augusztusában fogadta az első javítandó motorkerékpárokat, gépkocsikat. A javítóállomás már indu­láskor a legfelszereltebb üzemek közé tartozott, átlagon felüli elektromos és műszaki színvonallal rendelkezett. Gyors és udvarias volt a kiszolgálás, az ügyfeleknek mindössze néhány napot kellett várakozniuk járművükre A kedvező feltételek elle­nére az üzem mégsem érte el a kívánt forgalmat: a vártnál kevesebb autó, mo­torkerékpár érkezett javítás­ra. A látszólagos ellentmon­dás szálai messzire nyúlnak. A javítóállomás jogelődje egy rossz hírű, alacsony mű­szaki-technikai színvonalon dolgozó szerviz volt, ahol rendszeresen késtek a mun­kákkal, és ráadásul a minő­ség is sok kívánnivalót ha­gyott maga után. A vezetés sem állt hivatása magasla­tán, képtelen volt gátat vet­ni a munkahelyi fegyelme­zetlenségeknek. A modem üzemet a múlt árnya kísérte az első hóna­pokban, ahol már szeptem­berben elkezdődött a rend­csinálás. Új vezetőség került a szerviz élére, akik eleinte szép szóval igyekeztek ren­Szolnőkről indult Az MHSZ megyei gép­járművezetőképző iskola, jának kommunista kol­lektívája tovább folytatva a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. év. fordulójára tavaly kibon­takozott versenymozgal­mat, újabb felhívást in­dított útjára az év elején. A Magyar Honvédel­mi Szövetség megalakulásá­nak 30. és a KMP megala­kulásának 60. évfordulója méltó megünneplésére a me­gyében megszervezett szo­cialista munkaverseny egész országra való kiterjesztését is kezdeményezték. A szolnokiak versenyfelhí­vását a közelmúltban az MHSZ országos agitációs és propaganda értekezletén fo­gadták el, és az ország va­lamennyi MHSZ gépjármű­vezetőképző iskolája, függet­lenített apparátusa és társa­dalmi munkatársa csatlako­zik hozzá. A megyei vezető­det, fegyelmet követelni. Né- hányan hetek múlva sem „álltak be a sorba” —• így tőlük megvált a részleg. Kö­vette őket pár vezető is, s a többiek megértették: az új üzem hírneve, jövője fo­rog kookán. Mindez hónapok eredmé­nye, s még ma is akad ten­nivaló. Olykor még baj van a munkaszervezéssel, állás­idő, üresjárat is akad a mű­szak idején. A hátráltató körülmények ellenére az idén fokozatosan emelkedik a forgalom. Je­lenleg kétmillió forintos rak­tárkészlet biztosítja a folya­matos alkatrészellátást, a huszonöt szerelő munkáját. Időközben bővült a szol­gáltatások köre. Jelenleg a szerelőműhelyben Riga, Ro­már, Verhovina segédmoto­rok garanciális, és ötven köb­ségek, a megyei apparátusok pártszervezetei és szakszerve­zeti bizottságai segítik a ver­senymozgalom kibontakozá­sát, az egyéni és kollektív vállalások összeállítását és si­keres tejesítését. Az országos versenyben „az MHSZ Kiváló Gépjármű­vezetőképző Iskolája”, me­gyénként „az MHSZ Kiváló Oktatója”, Szolnok megyében a szocialista brigád, és az „MHSZ Kiváló Gépjármű­vezetőképző Kirendeltsége” címek elnyerésére nyílik le­hetőség. Az új versenymozgalom céljaként a szolnokiak — többek között — a magasabb színvonalú képzés érdekében a megfelelő személyi é§ tár­gyi feltételek javítását, a szervezettebb. hatékonyabb munka érdekében az újítá­sokra való törekvést, a ma­gasabb szintű szakmai isme­retek elsajátításának ösztön­zését fogalmazták meg. centiméter feletti motorok általános javítása folyik. A várakozási idő 2—8 nap. A motorok mellett naponta 15—18 gépkocsi vizsgálatát is elvégzik. A Zsiguli, a Wartburg és a " Trabant ja­vítása folyamatos, míg a Moszkvics, a Volga, a Polski Fiat, a Skoda és a Zsaporo- zsec szervizére néhány na­pot várniok kell a gépkocsi­tulajdonosoknak. A megnövekedett forgalom miatt március 1-től két mű­szakban dolgoznak a szere­lők. Eredményes tárgyalások folynak a garanciális műsza­ki jog megszerzéséért is. Ta­lán márciusra ez is megol­dódik, és akkor a javítás mellett műszaki vizsgáztatás is lesz a tiszafüredi autószer­vizben. A pár évvel ezelőtti irá­nyító gárdából ma már senki sem dolgozik az üzemben. Örökségül hagyták viszont a kétes hírnevet. Az új vezető­ség és a szerelőkollektíva fel­adata, hogy a megváltozott körülmények után pontos, jó munkával feledtessék ezt az örökséget. — D. Szabó — Segítik a háztájit Növekszik az állattartási kedv Karcagon A nagykún városban az el­múlt évben jelentősen nőtt a háztáji gazdaságok állatál­lománya. A tehéntartók 11 százalékkal több tehénre kaptak állami támogatást, az értékesített tejmennyiség 1976-hoz viszonyítva 31 szá­zalékkal emelkedett. A sertések száma 30 szá­zalékkal, a juhállomány 36 százalékkal gyarapodott ta­valy. A szakcsoport tagjai közös kivitelezéssel felépítet­tek egy 400 férőhelyes juh- hodályt. Az áfész irányításával öt baromfi- és kisállattenyész­tő szakcsoport dolgozik. Ta­valy 32 vagon libát értéke­sítettek, de háromszorosára nőtt a húsgalambszállítás, és a méhész szakcsoport is 14 százalékkal több mézet ter­melt. A kisállattenyésztők részé­re nyújtott pénzügyi támoga­tás tavaly Karcagon három­szorosára nőtt, megközelí­tette a 14 millió forintot. Országos munkaverseny az MHSZ gépjármiivezetöképzö iskoláiban Túl a megyehatáron Sör — katakombákban Ki gondolná, hogy az asz­talsima Kőbánya valóban kőbánya volt valamikor. Fel­szín alatti köveit hordták Budára, a vár építéséhez, la­kóházak, középületek emelé­séhez. így maradt a sörgyár kör­nyékén levő, jó 700 hektár területen egy, három nap alatt is alig bejárható, össze­függő pincerendszer. A há­ború alatt oda beöltözött a repülőgépgyár. Az öreg pin­céket ma már „közérdekű célokra” hasznosítják: ott ér­lelik a sört. Hivatásuknak kiválóan megfelelnek — bár az is előfordul, hogy évszá­zados korukra való tekintet­tel felmentésüket kérik. Ta­valy például a sörgyár fűtő­háza mellett beszakadt az egyik pince. Kétezerötszáz köbméter anyaggal kellett tö- míteni. Több száz hektoliteres, zárt tartályokban érlelődik a sör. Azokat is egyre jobban ki­szorítják ötször akkora, kor­szerű „testvéreik”, melyek­nek mosása, fertőtlenítése már automatizált, Szükség is van rájuk, hiszen a régi tartályok lassan elavulnak, nem bírják a falaikat feszítő nyomást. Megtörtént, hogy emiatt térdig jártak a sörben az egyik pincében. Persze, nemcsak ilyen okok sürgetik a korszerűsítést. A nedves pincerendszerben végzett munka nem vonzó, ráadásul nem ritka a több száz túlóra. így a szabad szombat biztosítása is körül­ményes. A palackozóban száz decibel felett van a zaj — pedig a megengedett csak hetven. Munkásszállásaik negyven évvel ezelőttiek, korszerűtlenek. Évente száz­nál többen lépnek ki a sör­gyárból. így aztán gyártók­nak, fogyasztóknak egyaránt „létszükséglet” a korszerűsí­tés. Eredményei szembeötlők. A betonsilók például korsze­rű nyersanyagtárolást bizto­sítanak. Tucatnyi macska „státusza” szűnt meg építé­sükkel. Mesélik az öreg sör­gyáriak, hogy régen volt olyan dolgozó, akinek mun­kaköri kötelességéhez tarto­zott a macskák etetése. A korábban padláson tárolt árpa miatt ugyanis elszapo­rodtak a rágcsálók. Az árpa miatt kedvelték tehát a gyá­rat —• az emberek kedvelik a sör miatt. A korszerűsítés, az auto­matizálás természetesen ren­geteg pénzt emészt fel, mi­vel sörgyári berendezéseket csak nyugaton gyártanak. Vásárlásuk mégis kifizetődő, példa rá a Borsodi Sörgyár, amely egy év és hét hónap alatt amortizálódott. Sok sört fogyaszt a borivó magyar, fejenként évente 80 litert. Szomjúságának oltásá­ra csak importtal van lehe­tőség, az pedig meglehetősen költséges. Bizonyság erre: egy hektó import sör 18—22 dollár. A kőbányai világos sör hektója viszont csak 230 forint. Ezért is meg kell becsülni a hazait, no meg az íze miatt is, hiszen a csehek és a né­metek tömegméretekben a keserű, a magyarok viszont inkább az édesebb sört ked­velik, SB. CSAPATLáTOGlITáSON L» ür Számíthatnak ránk barátaink A városban nem érez­ni igazán a hideget, de itt a dunántúli hegyek karéjában tél van: erő­sebb a szél, megmaradt a hó is. A gyakorlótér az erdőszélen kezdődik. Autóbuszunk a meredek úton lassan közelíti meg a bemutató színhelyét, ahol a hazánkban állo­másozó szovjet csapatok egyik alakulata harcásza­ti gyakorlatát tartja. Láthatatlan ellenség Magas, őszülő hajú tábor­nok Leonyid Lubgan vezér­őrnagy, a Déli Hadseregcso­port parancsnokának képvi­selője. Tizenhét évesen, még a Nagy Honvédő Háború éveiben lépett a hadseregbe, széles mellén kitüntetések szalagsávjai jelzik katonai érdemeit. Ö körvonalazza a látottakat: Az erdő szélén gépesített lövész alegység készül fel az — elképzelt ellenség — visz- szaverésére. A harcosok el­lenőrzik felszereléseiket: a vegyvédelmi öltözéket, gázálarcot. Ez a védőruha nagy jelentőségű lehet a harcban: nem csupán a gáz­támadás esetén, de a vegyi fegyverek és a rádióaktív csapadék ellen is oltalmat jelent. A lövészárkokból go­lyószórós lövészek igyekez­nek elhárítani az „ellenség” légitámadását. Vagy ötszáz méterre, talajközeiben heli­kopter" húz el, az alacsonyan támadó repülőgépeket jelzi. A kiserdő szélén ásott mé­lyedésben kézi légvédelmi rakétát tartó katonák állnak. A hosszú cső, amelyet vállu­kon tartanak, olyan rakétát indíthat útjára, amely va­dászkutyaként veti magát az ellenséges repülőgépre, s még az aránylag nagy ma­gasságban száguldó vadász­gépeket is utoléri, megsem­misíti. Ezek a „nyilak” bebi­zonyították képességüket már a vietnami háborúban is. A katonák egy másik cso­portja a gyújtóanyagokkal szembeni védekezést gyako­rolja. Villámgyorsan ugrál­nak ki a lángoló harckocsi makettből, fedezékből. Hosz- szú köpenyükkel, oltókészü­lékkel, fenyőágakkal fojtják el a lángokat. A lombok alatt közben már felkészültek a korszerű lánctalpas lövészpáncélosok. Ezek a gyors, páncélozott járművek a mai gyalogság megbízható harceszközei. A toronyban gépágyú van, s a lőréseken keresztül a bent ülő katonák géppisztolyai is tűz alatt tarthatják a terüle­tet. A most hatvanéves szovjet hadsereg élenjáró századának katonái tizennyolc-húsz éve­sek. Igazi nemzetközi század. A fiúk valamennyien elvé­gezték a tízosztályos iskolát, s legtöbbjüknek szakmája is van. Az egyik katona Közép- Ázsiából került ide. Uktán Dzsulbekovnak, az üzbegisz- táni Szamarkand lakójának nem lehet valami kellemes a hideg szél, a csizmákon is át­ható fagyott hó. Nehezen forgatja az orosz szavakat, otthon telefonszerelőként dolgozott, s szeretne sokat megtudni Magyarországról. Szintén a szovjet Dél szülöt­te Artur Szimonjan. örmény fiú, Bakuból való. Vékony termet, az ember igazán nem gondolná, hogy ökölvívó. Otthon is helyezéseket ért el, tavaly ötödik lett a Déli Had­seregcsoport bajnokságán. Ö otthon már elkezdte a fő­iskolát is, levelező tagozaton egy évet végzett a bakui vasútmérnöki egyetemen. Rajparancsnokuk az „öreg” Vlagyimir Mihajlov 21 éves és nős. Érthető, hogy talán ő várja leginkább a postát. Tizenöt nemzetség fiai szol­gálnak az alegységben. Elő­ször oszlopban haladnak, majd vonallá alakul át a tá­madó század. Fölöttük heli­kopter köröz. Hihetetlen se­bességgel törnek előre a sok­tonnás acél járművek. Két harcjármű most megáll, „ki­lőtték” őket, a katonák el­hagyják helyüket és gyalo­gosan haladnak előre ... Hősök emléke A bemutató után a ven­déglátók a laktanyába vár­nak. A parancsnok a háló­termekbe vezet: A falon fia­tal katonák arcképe, s a Szovjetunió Hőseinek kijáró aranycsillag. A szovjet hon­védelmi miniszter parancsa alapján az alakulat két ifjú hősét, Tumár őrmestert és Nozarov közkatonát örökre az első század első szakaszá­nak állományába vették. Kettő az 59 harcos közül, akik megkapták a hősök aranycsillagát. A látogatást Budapesten, az ideiglenesen hazánkban állomásozó Déli Hadsereg- csopont parancsnokságán fe­jeztük be. Vendéglátóink: Fe­dot Krivda vezérezredes a hadseregcsoport parancsnor ka és helyettese, Iscsenko al­tábornagy, politikai csoport­főnök. Mindketten a szovjet hadsereg vezetőinek ahhoz a csoportjához tartoznak, amely közkatonaként a há­ború legnehezebb éveiben lé­pett a hadseregbe, tiszt lett, a háború utáni években tet­ték meg a tábornoki csilla­gokig vezető utat. Barátság-parkok Krivda vezérezredes el­mondotta: „Jó a kapcsola­tunk a helyi szervekkel, me­gyei pártbizottságokkal, ta­nácsokkal, vállalatokkal, gaz­daságokkal. Katonáink és tisztjeink fontosnak tartják, hogy a barátságot közös munkával is erősítsük. Ezt példázzák az együttesen fel­épített barátság-parkok Bu­dapesten és a vidéki váro­sokban, katonáink társadal­mi munkája szerte az ország­ban. Iscsenko altábornagy hozzátette: „Jobb lenne, per­sze, ha nem lenne szükség ránk, de nyugodtan mondha­tom, hogy bármely bajban, természeti csapás elhárításá­ban, mezőgazdasági munkák dandárjában számíthatnak ránk barátaink”. M. G. Az alacsony repülőgépek félelmetes ellenfele a kézi légvé­delmi rakéta Tűzoltás - harci körülmények között

Next

/
Thumbnails
Contents