Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-22 / 45. szám

1978. február 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Lehet-e komolyan venni olyan érzelmi konfliktust, megrázkódtatást, amelyben a főhős, rádöbbenve szerelmi lángolásának reménytelensé­gére, elkeseredésében felhajt néhány kupicával a kocsmá­iban, majd búsultában neki­vág a világnak, azaz csalin- kázik egyet motorjával az or­szág útján, hogy azután vé­gül egy közlekedési rendőr kiintse a forgalomból: no, no pajtás, ezt azért, már még­sem szabad! Cigánykerék Valahogy ideáig jutott el ama Gábor a Cigánykerék­ben, a falu ellenállhatatlan­nak hitt Don Jüanja, nagy és mély drámájában, amely a gyümölcsszedés idején szü­letett, és amelynek szenvedő tárgya azon gyanútlan diák­lányok egyike, akik hasznos nyári munkákra érkeztek egy közel eső állami gazdaságba, — s aztán haszontalan tévé­játék alanyaivá váltak. Ha csupán az említett mozzana­tot ragadjuk ki, a hős szerel­mes fiatalember lelki meg­rendülésének drámailag leg­magasabb pontját, ebben a félig-meddig vagy tán egé­szen megmosolyogni való végkifejletben is jól mutat­kozik meg: az Erdős István írta, Csányi Miklós rendezte tévéfilm úgy viszonylik a va­lódi drámához, miképp egy homokbucka arányítható ma­gasság dolgában a Kékeshez. Hangulatosan kezdődött, a fiatalos jókedv, derű kifeje­ző vízparti képeivel, akár­csak Gaál István filmje, a Sodrásban. Csakhogy a cse­lekmény kibontakozásában, ahogy lépegettünk részletről részletre, egyre kiábrándí- tóbban derült ki: a Cigány­kerékben minden úgy sorjá­zik, olyan események követik egymást, amelyek valósá­gosan is megtörténtek. Azaz nem ahogyan általában meg­történhetnek, ami már alko- tójellegű, lényegkiemelő és a valóságot újrarendező tevé­kenységet tételez fel. A film készítői tehát ahelyett, hogy a tipikust keresték volna, megelégedtek egyszerűen a szürke átlaggal, művük így lett azután felszínes, natura­lista készítmény. Az „így szokott történni” — hamis elve érvényesült a történet fordulataiban. Mert — csupán egyetlen példát — ugyan illik-e másképp len­nie, minthogy a szép, szőke Kata a csélcsap kalandor fiú helyett végül is a szolid és szerény Révészt választja, hisz érték csak értékkel pá­rosulhat ugyebár — a szere­lemben is. De ugyanez vo­natkozik a fiatalok világának filmbeli festésére is. Mi jel­lemezhetné jobban a mai fia­talokat? Derűsek, vidámak, önfeledtek, azért fiatalok: futkosnak, szaladnak, bolon­doznak, elvégre nagy a moz­gásigényük; s akinek pedig motorja is van. az meg szá­guldozik úton és útfélen. Az igazi ellentéteket pedig látszatkanfliktusok helyette­sítik, pontosabban szimulál­ják a Oigánykerékben. Meny­nyire súlytalan — igazolásul rá egy mulatságos mozzanat — és hebehurgya is Gábor és Révész, a váratlanul szerel­mi vetélytárssá váló két ba­rát összecsapásának ábrázo­lata, ama bizonyos árva po- fonocskával. Nem sorolom to­vább, a lényeg: ahhoz, hogy valóban igazi dráma, embe­rileg és „fiatalilag” is hiteles legyen a Cigánykerék, elmé- Ivültebb alkotómunka szük­ségeltetett volna. És az, hogy a film készítői ne akarják még véletlenül sem elhitetni velünk, hogy az érzések fel­színe már egyben maga az érzelmi mélység is. Nem sikerült a Cigányke­rék, s ez annál is inkább saj­nálatos, mert mai témájú te­levíziós drámáknak általában sem vagyunk a bőviben, a ki­fejezetten fiatalok világát áb­rázoló tévéfilm vagy tévéjá­ték pedig egyenesen fehér holló a képernyőn. Lakáskultúra Üj sorozat — szombat dél­után mutatkozott be — a cél­szerű, esztétikus otthoni kör­nyezet kialakításáról szóló A másik 12 óra, pontosan egy héttel ezután, hogy a lakás és emberi magatartás kölcsö­nös egymásra hatásáról szó­ló tévészociográfiát, Az ajtók mögött című filmet sugároz­ta a televízió. Akkor az ügy fontosságát húzta alá, most láthatóan gyakorlati oldalá­ról közelít a kérdéshez ki- lencrészes, úgynevezett eszté­tikai előadássorozatával. Mindez arra mutat — dicsé­retes tervszerűség —, hogy a közízlésnek ezen az igen ér­zékeny területén, a lakáskul­túra és a kulturált lakás kér­déseiben meglévő fogalmakat tisztázzon, mondhatni szer­vezett hadjáratot indítva okos szóval, embert neme­sítve. Már az első részben — Anyagok és formák — vilá­gossá vált, hogy célszerűség és esztétikum olyan közös ne­vezőit tárja fel a sorozat, amelyek leginkább megfelel­nek emberi szempontjaink­nak. Jó volt tapasztalni azt is, hogy egy-egy gondolatot, sok esetben alapelvet azon­nal követett a szemléltetés­ben a jó gyakorlat példája, vagy szükség szerint a téves megoldások figyelmeztető il­lusztrációja. Fekete György nagy magabiztossággal, igen meggyőzően bizonyította a különböző anyagok felhasz­nálhatóságáról szólva az anyagszerűség elsőrendű követelményét, mint megha­tározó elvet. Remélhetően a továbbiakban tartalmi érde­kességén túl a sorozat for­mája is valamelyest oldottab- bá válik, mert a bemutatko­zás még eléggé exkatedra jel­leget öltött. Röviden A Tetthelyre — gondolom — ráillik a jelző: elegáns kri­mi. Eleganciája a cselek­ményszövés finom fordulatai­ban. a cselekvő személyek ábrázolásának emberi mérté­keiben, a megfogalmazás színvonalában testesül meg. De mondhatnánk rá azt is: vasárnapi krimi. Szolid, de mégsem érdektelen, gyilkos­ságról beszél és mégsem borzalmas, és a szokásosnál színésziileg is jóval igénye­sebb. (Evelyn Maria Schell!) Nem túl gazdag váratlan for­dulatokban, meglehet, de a kellő pillanatokban mindig szolgáltatja a szükséges meg­lepetést. Kellemes szórako­zás. Nádparipán — a gyermek- játékra utaló felcím után azt gondolhatnék, hogy művé­szek, írók visszaemlékezései a hajdani boldog időkre, a gyermekkorrá, valamiféle ti­zenéveseknek szánt tanulsá­gos (szórakozás. Pedig aho­gyan az első adásban Tatay Sándor író, majd most szom­baton Barcsay Jenő „vissza­lovagolt nádparipáján” az él­mények gazdag forrásaihoz, ahogyan élet és művészet benső kapcsolatai fejlődtek a portrénak is beillő vallomá- sos filmekben, az bizony fel­nőtteknek is' gyönyörűséggel szolgálhat. Miért is kell, kér­dem eldugni a Nádparipánt a tévéprogramok félreeső „zugába”? Valkó Mihály Kiadványok a nőnapra Á nemzetközi nőnapra több kiadványt jelentet meg a Kossuth Könyvkiadó. A Nők magazinja almanach har­madszor kerül • az olvasók­hoz. A kötetben cikkek em­lékeznek meg hazánk, né­pünk életének jelentősebb évfordulóiról, riportok fog­lalkoznak a helyes életmód­dal és számos más aktuális kérdéssel. A szépirodalmat egyebek között Galambos Lajos, Péntek Imre, Beke Kata, Fekete Gyula írásai képviselik. Difirambus a nőkhöz cím­mel irodalmi válogatás ké­szült a nemzetközi nőnap, az anyák napja és a gyermek­nap ünnepi műsoraihoz. Érdekes könyvritkaságra bukkantak Pécsett II János vitéz népszínmű-változata Pécsett érdekes Petőfi- vonatkozású kiadványra bukkantak: a „János vitéz” népszínmű-változatára. Az elbeszélő költeményt János- házy Zsigmond helyi szer­ző ültette át színpadra, és a könyv a második kiadásból való, jelezve, milyen vonzó volt már akkoriban is Pető­fi Sándor neve az olvasók számára. Az átdolgozó az énekbetétek szövegéül is a költő egy-egy — alkalomhoz illő — versét választotta. A kilencven éve megjelent népszínmű azért is érdekes, mert egyike a „János vitéz” legkorábbi átdolgozásainak és tovább gazdagítja a Pető­fi költészetéhez kapcsoló irodalmat. A karcagi Gábor Áron Gimnáziumban fizika, angol és kémia tagozatos csoportokban is tanulhatnak a diákok. Aki a kémiát választja fakultatív tárgynak, gyakrabban kísérletezhet a korszerűen felszerelt laboratóriumban. Közülük sokan dolgoznak majd a Phylaxia most még csak épülő karcagi gyáregységében Egyetemisták népművelési gyakorlaton Az idén is, mint minden évben, a vizsgaidőszak lezá­rása után, tíznapos, önként vállalt népművelési gyakor­latra, egyetemisták érkeztek megyénk városaiba, falvai­ba. Csaknem harminc or­vosnak, állatorvosnak, köz­gazdásznak, agrármérnöknek készülő fiatal Karcagon, Öcsödön, Cibakházán, Mező­túron, Pusztamonostoron, Jászberényben és Jászalsó- szentgyörgyön kezdte meg gyakorlatát. A tapasztalato­kat gyűjtő egyetemistákkal arról beszélgettünk, mi haszna van, lehet a rövid gyakorlatnak. Németh András, a Gödöl­lői Agrártudományi Egyetem ötödéves hallgatója így ösz- szegezte öcsödi tapasztala­tait: — Ha végzek, falun fogok dolgozni. Budapesti vagyok, így aztán egyetemi éveim alatt minden alkalmat meg­ragadtam, hogy minél töb­bet tudjak meg a falun élő emberekről. Szeretnék majd bekapcsolódni a közművelő­désbe is, ezért végeztem el az egyetemen a népművelé­si speciálkollégiumot. Téli népművelési gyakorlaton most veszek részt másodszor, tavaly Nagykátán voltam. Az Öcsödön töltött időt, azt hiszem, jól kihasználtuk. Alaposan megismertük a mű­velődési ház munkáját, órá­kon vettünk részt az általá­nos iskolában, beszélgettünk a község szinte mindegyik vezetőjével, s rövidebb időt töltöttünk a tanyasi kollé­giumban is. Részt vettem a tsz közgyűlésén, ez ugyan­csak megerősített abban, hogy a mezőgazdászok so­kat tehetnek a falusiak mű­velődéséért. Ugyancsak Öcsödön gyűj­tötte az élményeket Polgár Anikó, a Semmelweis Or­vostudományi Egyetem IV. éves hallgatója. — Nekem ez volt az el­ső gyakorlatom. Őszintén szólva rosszabbat vártunk, mint amit találtunk ebben a faluban. Sok kitűnő szak­emberrel találkoztam. Hatá­rozott szándékom — most végzem a népművelési „spec- koll”-t, — hogy az egyetem után bekapcsolódom a köz- művelődésbe. Ehhez a tanul­mányok kiegészítésére na­gyon jó a népművelési gya­korlat, feltétlenül jövök egy év múlva is. Kertész Ottó állatorvos­nak, Szebeni Márton és Ró­naszéki Márta közgazdász­nak, Hajdú László pedig or­vosnak készül. A jászberé­nyi Kertész Ottó kivételével mindnyájan tősgyökeres bu­dapestiek. Hajdú László mondja: — Számomra nagy meg­lepetés volt ez a gyakorlat. A városi és a falusi emberek művelődési lehetőségeit ha- sonlítgattam. Véleményem szerint — legalább is itt, Cibakházán — kitűnően szer­vezett közművelődés folyik, annak ellenére, hogy az ob­jektív körülmények nem a legkedvezőbbek. A könyvtár és művelődési ház a nap minden órájában kínál va­lamit. Egyszóval a falu— város hasonlítgatásban na­gyobb különbségre számítót- tam. Szebeni Márton hozzá­teszi : — Szerintem is — ha már falu—városról beszélünk — a különbség csökkentésében a közművelődési intézmé­nyek nagyon sokat tehetnek. Nem tudom, máshol hogy van, de Cibakházán azt ta­pasztaltam, hogy az embe­rekben nagy a művelődési igény, kedv, a lehetőségeket maximálisan kihasználják. Tulajdonképpen nekem ez volt a legnagyobb, meggyő­ző élményem. Sz. J. Hathetes turné Hathetes észak-amerikai turnéra indul holnap a Liszt Ferenc kamarazenekar. A 18 tagú együttest korábbi nagy­sikerű vendégszereplései alapján ezúttal harmadíz­ben hívták meg. A’ zenekar az amerikai szereplés előtt két alkalom­mal Dániában is fellép: részt vesz Koppenhága új­jáépített nagy koncertterme — a Louisiana-terem — megnyitó ünnepségén. Ezt követően az USA keleti és középső államaiban — New York, Michigan, Ohio, Iilli- nois, Kansas, Oklahoma és Texas különböző városaiban — félszáz alkalommal ad koncertet, Bach, Bartók, Co­relli, Csajkovszkij, Händel, Mendelssohn és Mozart mű­veiből. Május 4-én fellép a New York-i Carnegie Hallban, ahol Schiff András zongoraművész közreműkö­désével — Bach és Mozart egy-egy zongoraversenyét, valamint Vivaldi Négy év­szak című művét és Bartók Divertimentóját szólaltatja meg. A május 8-ig tartó kör­út során — hat koncertre — a kanadai Űj-Skócia és Üj Foundland tartományok vá­rosaiba is ellátogat az együt­tes. Összefogásból: jeles Két éve adták át Török- szentmiklóson az új ipari szakmunkásképző intézetet. A hattantermes iskolát több mint háromszáz diák vette birtokába. Csakhamar kiderült azon­ban, hogy a hat tanterem kevés, s a diákok a szakok­tatók vezetésével átalakítot­ták az egyik előadótermet és a könyvtárat, így jelenleg nyolc tanteremben tanulhat­nak. Az új intézetben — bár hatmillió forintba került a felépítése — egyetlen tan­műhely sem volt. A tanulók a szövetkezetekbe jártak gyakorlati órákra, ahol nem mindig sikerült eleget ten­ni a tántervi követelmé­nyeknek. Az intézet tanárai, s a szö­vetkezetek vezetői elhatároz­tákhogy az iskola mellett saját erőből tanműhelyeket építenek. Ahol két éve még lebontott házak törmeléke magasodott, most négy tan­műhely sorakozik. Az anyag- költséget — összesen négy- százezer forintot — a Ruhá­zati Ipari Szövetkezet, az Alföldi Szak- és Szerelőipa­ri Szövetkezet, a Tiszatáj Termelőszövetkezet és a TI- TASZ debreceni igazgató­sága állta. Az anyagmozga­tást a termelőszövetkezet bo­nyolította le társadalmi mun. kában. Az iskola tanulói pe­dig — elsősorban a kőmű­ves, szobafestő és mázoló szakmunkástanulók — a gyakorlati idő alatt felépí­tették a tanműhelyeket. Az építésben az intézet min­den pedagógusa, szakoktató­ja részt vett. Akadt munka bőven mindenkinek, nem maradtak ki még a női sza­bó szakmunkástanulók sem, ők varrták a függönyöket az épület ablakaira. A négy tanműhely — ér­tékük meghaladja az egy­millió hétszázezer forintot — az iskola és a szövetkezetek: együttműködésének, össze­fogásának szép példája. — Szinte a semmiből varázsol­ták elő a szakmai oktatás tárgyi feltételeit biztosító épületet. Ök építették fel saját maguknak, bizonyítot­ták vele szakmai tudásukat, felkészültségüket. A válasz­tott szakmából. s az össze­fogásból, közös munkából máris jelesre vizsgáztak az' intézet tanulói, a leendő szakmunkások. Lengyelországi vendégszereplés Egyhetes sikeres lengyel- országi vendégszereplésről tért haza a pécsi Ifjúsági Ház kamarakórusa, amely a televízió „Ki mit tud;?” ve­télkedőjének nyerteseként vált országosan ismertté. A Bydgoszcz lengyel vajdasá­gi székhelyen elnyerték Byd­goszcz város polgármesteré­nek különdíját. Már az első napokban nagy forgalmat bonyolított le a tisza­füredi könyvesbolt, amit nemrég nyitottak meg. Szívesen vá­logatnak a nagyközség lakói a szép, modern 100 négyzet- méter alapterületű üzletben a könyvújdonságok között

Next

/
Thumbnails
Contents