Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-21 / 44. szám

1978. február 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 * vP!j f y I '"iái i t Négy évszak a fitotronban Martonvásárott, a Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutató Intéze­tének fitotronjában egyszerre programoz­hatják be négy évszak időjárását. A kü­lönböző klímakamrákban a technika se­gítségével mesterségesen elő lehet állítani a legzordabb telet és a legmelegebb nya­rat. A fitotron nagymértékben meggyor­sítja a kutatók, növénynemesítők mun­káját. Képünkön: öntözik a növényeiket. Szántástól a végtermékig Az AGROCOOP közgyűlése Szolnokon Bevált, folytatják A MÉSZÖV székházban tartotta tegnap délelőtti köz­gyűlését a Szolnok megyei Állattenyésztési és Takar­mánytermelési rendszer, az AGROCOOP. Az egybegyűl­teket dr. Budai Kálmán el­nök üdvözölte, majd pedig dr. Lengyel Lajos emelke­dett szólásra. Az AGROCOOP igazgató­ja elmondta, a rövid múlt­ra visszatekintő rendszer anyagi. és szellemi erejét ar­ra fordította, hogy a hozzá­juk tartozó gazdaságokban a gyep, s a lucematermesz- tés, valamint a szarvasmar­ha, a juh és a lúdtenyész- tés a korábbiaknál intenzí­vebben fejlődjék. Ennek ér­dekében hozták létre az irányító testületeket, ame­lyek kidolgozták az ágazatok technológiáját, s megterem­tették a jobb anyagi, műsza­ki ellátás feltételeit, vala­mint gyarapították a szolgál­tatásokat. A Szolnok, Haj- dú-Bihar és Borsod megyé­ben létrehozott alközpontok — ezekről a tájakról csatla­kozott az AGROCOOP-hoz a legtöbb üzem — közös megbeszéléseken megvitatták a teendőket, valamint javas­latokat tettek arra, hogy mi­képpen lehet még szervezet­tebben együttműködni a kö­zös célok megvalósításáért. Időközben kialakultak az úgynevezett bázisgazdaságok is: a zagyvarékasi Béke Tsz a lúdtenyésztés, valamint a rét, legelőgazdálkodás, a be- senyszögi Kossuth Tsz a lu­cernatermelés és feldolgozás, a mezőhéki Táncsics Tsz pe­dig a hústermelés központja lett. A juhágazatot 1977-ben vette át a rendszer, ezért itt még csak a jövőben dől el, hogy melyik üzem lesz a mintagazdaság. A mostani el­képzelések szerint két táj­egység: a Jászság és a Kun­ság — éppen az eltérő ter­melési körülmények miatt — egy-egy üzeme nyerheti el a bázisgazdaság címet. Az AGROCOOP a jövőre nézve változatlanul arra tö­rekszik, hogy erősödjék a komplex, főágazati szemlé­let: lássák át a szakemberek a termelést, a szántástól a végtermékig, a tejig, a húsig, a libamájig. Ehhez kapcso­lódnak a fejlesztési elképze­lések is, s ugyanezt a célt szolgálják a továbbképzé­sek, a tanfolyamok és a teg­napihoz hasonló összejöve­telek is. Munkaverseny a Szolnoki állami Gazdaságban A Szolnoki Állami Gazda­ságban az üzem és a szocia­lista brigádok vezetői közö­sen értékelték a múlt évi munkaverseny eredményeit. Megállapították, hogy tavaly minden vállalásukat teljesí­tették a gazdaság dolgozói és jórészt ezért zárták sikere­sen az 1977-es évet. A bri­gádvezetői értekezleten elha­tározták, a dolgozók kollek­tívája az idén is folytatja a múlt évben sikeresnek bizo­nyult versenyt. Felajánlot­ták, hogy növelik a növény- termesztés hektáronkénti ho­zamait, a tavalyinál több hús és tej értékesítését is vállalták. Az üzem gazdasá­gi eredményeinek javítását a munkaidőalap és a gépek jobb kihasználásával, az ön­költségcsökkentés lehető­ségeinek megkeresésével se­gítik a brigádok. Szépen Csodálatos dolgok szület­nek a fűzfából, ha valaki értő kézzel hajlítja a vesz- szőt. Túrkevés a Vörös Csil­lag Tsz melléküzemének be­mutatótermében is szemet gyönyörködtető termékeket láthat az ember, hát még ha a katalógus fűzbe álmodott áruit megnézi. — Csaknem húsz éve dol­gozunk itt — mondja ka­lauzunk, Soós Lajos, az üzem vezetője. — Az alapanyagot saját telepeinken termeljük meg. Jelenleg húsz hektár füzesünk van, ezt évente négy-öt hektárral növeljük, hogy az ellátás mindig biz­tonságos legyen. A kitermelt fűz először a főzőbe, majd a hántolóba kerül. Az itteni munkakö­rülmények messze állnak az ideálistól, hiszen a sötét, füs­tös helyiség láttán inkább visszafordulni, mint bentma­radni támad kedve a láto­gatónak. A hántoló vagy ahogyan az itteniek hívják, a húzógép is múlt századbeli matuzsálemnek néz ki, s ami még ennél is nagyobb baj: a munka is nehéz vele. — Modern, hidraulikus hú­zógépet vásárolunk, és a fő- zőt is átalakítjuk —• ígéri Soós Lajos, amikor a látot­takat szóvá tesszük. Pénz helyett ötlet Vajon lesz-e a siránkozásból műszaki fejlesztés? Aligha. Pedig sok vállalatnál siránkoznak ezekben a napokban, amikor a beruházásokat visszafogó intéz­kedésekről van szó. Igaz, ami igaz, az elmúlt évben alaposan megnőttek a vállalati beruházások. Hogy ennek káros következ­ményeit elkerüljük, ebben az évben nem lehet nyakra- főre beruháznunk. Az újításoknak, ésszerűsítéseknek most ebből a szempontból is jóval nagyobb a jelentőségük, mint eddig volt. A vállalati dolgozók szellemi potenciálja olyan erős, amely beruházások nélkül is előre viszi a műszaki fejlesztés ügyét. Sokat segít ebben az újítási feladatterv, ami akkor igazán jó, ha nem a műszaki fejlesztési tervtől füg­getlenül jön létre, hanem ahhoz szorosan kapcsoló­dik. A tapasztalatok azt mutatják, a jól megfogalma­zott vállalati problémák mindig rátalálnak megoldó­jukra. Volt már arra is példa, hogy nem kellett a vállalatnak költségbe vernie magát, a műszaki fej­lesztési tervbe állított beruházás helyett az egyik vál­lalati ezermester megtalálta az egyszerű és olcsó meg­oldást. Mindehhez nem kell más, mint jól összeállított újítási feladatterv. Hasonló lehetőség a dolgozók ötleteinek érvényesíté­sére az ötletnapok szervezése. Nemritkán hangzik el olyan ötlet, amely az egymástól függetlenül gondol­kodó újítók agyában nem született volna meg. A vállalati tervek teljesítése nem mindig csak be­ruházásokkal érhető el. A szellemi kapacitások kiak­názása a vállalati műszaki fejlesztés bőséges tartaléka. G. J. A Hajdú-Bihar megyei Szolgáltatóipari Vállalat megismerése előtt csak él­sportolókról hallottam, akik csak hetente, havonta lép­nek át a cég kapuján. Ma már tudom, kőművesek, asz­talosok, műszerészek is van­nak, akiket alig lát (látna, ha lenne) a vállalati portás. Munkájuk nem a blokkoló óra csengetésével, a jelenléti ív aláírásával kezdődik. A munkafegyelem cerberusait csak hírből, vagy korábbi tapasztalataikból ismerik. Csak bérükért járnak be és világraszóló sportered­ményeket sem várnak tőlük? Kényelmes állás .lehet, gon­dolná a részleteket alig is­merő olvasó. A félreértés elkerülése miatt érdemes hát a különleges helyzetet egy kicsit részletezni. A Debre­cenben székelő vállalatnak (ismert nevei: SZOLGÉP, „Vállalati maszekoknak” is titulálhatnánk őket, és módszereiket nézve kiderül, nem is járunk túl messzi az igazságtól. Mint a kisiparo­soknál, náluk is a mester talpraesettségén, szorgalmán múlik, hogy mennyire nye­reséges a bolt. A SZOL VÁLL dolgozói legalábbis ezt mond­ják, a dologhoz azonban hoz­zátartozik: az uborkaszezon kivételével inkább a mosó­gépét, vízcsapját javíttatni akarónak kell sorban állnia. Az otthon dolgozó vállala­ti munkás maga jár alkat­részért és nem egyszer hiá­ba. Műhelyétől 100—200 ki­lométerre is elmehet és a távoli vasboltban mégsem talál egyetlen neki hiányzó csavart, szerszámot sem. Egy. a vállalathoz két éve belépett elégedett szobafestő mesélte: „Nyáron van olyan hét, amikor kétszer is po­tyára megyek Budapestre anyagért és más irányban is hiába próbálkozom. Idősebb embernek nem nagyon érné meg ennyit fáradozni”. Az anyagért rohangáló szakmunkások azonban csak a nagyüzemekhez szokott A vállalat szolnoki osztá­lyának kirendeltségei sokat enyhítettek a szolgáltatási gondokon. Különösen kedve­ző, hogy több mint 9 millió forint árbevételükből 6 mil­liót a lakosságnak és az úgynevezett fogyasztási kö- zületnek végzett munkákért kaptak. A kedvező arányt nem idegi-óráig ható rendel­Időközben azonban átbal­lagtunk abba a részlegbe, ahol a kosárfonók keze nyo­mán készül a nagymamafo­tel, az unokafotel és az egyéb, főképp külföldön nép­szerű termék. Az üzem ta­valy mintegy 15 ezer külön­böző fotelt készített, a csak­nem 5.5 millió forintos ter­melési érték egynegyede nye­reség volt. És hogyan kerestek a munkások? — Van, aki éves átlagban 210 forintot vitt haza na­ponta — büszkélkedik Soós Lajos. — No persze az is igaz — teszi hozzá —, hogy egy ilyen emberünk van. De azért a többiek se panasz­kodhatnak. .. Vass László bizonyára nem, mert jó kedve a nótázásból is -kiderül. — A feleségem dolgozott itt, — most szülési szabad­ságon van — így kerültem ide a leszerelés után. Meg­van a havi 3 ezer, 3 ezer 500 forintom, és ahogy a kézügyességem csiszolódik, talán több is lesz. Házra gyűjtök, paert még az apó- soméknál lakunk. Meghizla­lunk tíz malacot, OTP-köl- csönt veszünk fel, a tsz is segít, úgyhogy mi, ahogy mondani szokták, sínen va­gyunk. SZOLVÁLL, SZOLIVÁLL) alapító levele szerint legfon­tosabb feladata a szolgálta­tások körébe tartozó mun­kák elvégzése. A Hajdú-Bi­har megyei Tanács azt is elő­írta, hogy különleges gond­dal foglalkozzanak a lakos­ság megrendeléseinek telje­sítésével. E komoly feladatot azon­ban nem éppen szokványos módon oldja meg a több mint két éve Szolnok me­gyében is dolgozó cég: mun­kásaik otthoni műhelyeikben fogadják a kuncsaftokat, maguk döntik el, mit vállal­nak el, saját szerszámaikat használják. Helyzetük csak annyiban különbözik a ma­gánkisiparosokétól, hogy a 34 forintos óradíjból 11 fo­rintot befizetnek a vállalat­nak. Ügy dolgoznak, ahogy akarnak, csak az évi óra­szám meglegyen. szemnek szokatlan (néha még annak sem), a szolgáltatás más. Különösen nem hason­lítható más szervezetekhez ez a furcsa vállalat, amely­nek a Szolnok megyei Ta­nács illetékesei szerint épp az az előnye, hogy beruházás nélkül, kevés vállalati rezsi­vel állítja a szolgáltatások növelésének szolgálatába a házi műhelyekben heverő szerszámokat, a keresni aka­rók „fölösleges” idejét. An­nak a megrendelőnek is jó, aki tudja, hol lakik a mes­ter. Az „ellátatlan területen” lakó azonban bajban van, keresgélnie kell, amíg a szol­noki kirendeltség központját megtalálja. A Ságvári körút egyik eldugott kapualjában cégért alig látni, pedig (elvi­leg) itt is vennének fel meg­rendelést. Nehezen érthető az is. hogy a vállalat miért nem segíti dolgozóit anyagbeszerzés­ben. Könnyen elképzelhető, hogy központilag vásárolva és úgy szétosztva az alkat­részeket, a mesterek munká­ját ritkábban hátráltatná anyaghiány, az utazgatással töltött időt is javításra for­díthatnák. kezésekkel érték el. hanem a mesterek kereseti lehetősé­gének jó szabályozásával. Egy órányi fogyasztási szol­gáltatásnak számító munká­ért 23 forintot, ugyanennyi ideig tartó közületi munká­ért csak 18 forintot kap a dolgozó munkabérként és rezsije fedezésére. Szolnok megyében az új Ahogy a jó húsban levő izmos fiatalemberre nézek, az jut eszembe, hogy én vi­lágéletemben női munkának képzeltem a kosárfonást. Papp Imréné mintha a gon­dolataimba látna. — Kell ide az erő, inkább férfinak való munka ez! De én már megszoktam, meg szeretem is. Tudja, mi sza­lagrendszerben dolgozunk, és hozzánk a majdnem kész fo­telok kerülnek, úgyhogy a munka végeredményében gyönyörködhetünk. Egy távolabbi sarokban a fiatalság, az utánpótlás ügy­ködik, több—kevesebb buz­galommal. Kiss István, Osz- tényi Gyula és Lisznyai László különböző életutat fu­tott be eddig. Ki az aszta­los mesterséget hagyta ott a kosárfonásért, ki azért vá­lasztotta ezt a munkát, mert nem szeretett tanulni, kit pedig csak úgy egyszerűen „erre fújt a szél”. Á továb­biakról is háromféleképpen gondolkodnak: egyikük nem akar maradni semmi pén­zért; sem, másikuknak úgy jó. ahogy van. A legreáli­sabb elképzelés így hangzik: — Itt is indul szakmun­kásképzés, ha megszeretem ezt a helyet, én is tanulni fogok. B. Á. vállalat eddig évről évre nö­vekvő teljesítménye azonban akkor igazán hasznos, ha eddig kihasználatlan erők bevonásával is megnöveli a szolgáltatási lehetőségeket Tehát, ha munkaidő , után dolgozókat és nyugdíjasokat alkalmaznak. Ma azonban 137 főfoglalkozású munkás mellett csak 297-en dolgoz­nak mellékállásban vagy nyugdíjasként a SZOLI- VÁLL-nál. Az sem mind­egy, hogy a nem bedolgozók melyik vállalattól kerülnek a debreceniekhez. Sajnos néhány hasonló problémával a városok, köz­ségek tanácsai találkoztak már. Sőt a szigorú előírások ellenére olyan embert is fel­vettek már a vállalathoz, aki előtte kisiparos volt. A laza szervezet, az ellenőrzés hiánya pedig visszaélésekre adott alkalmat. Volt aki a kontárkodás legalizálására használta vállalati tagságát,' műhelyére kitette a cégtáb­lát. a megrendelőnek azon­ban nem. vagy nem mindig adott számlát. Az így szer­zett pénzből nem fizetett a vállalatnak, adót nem kér­tek tőle. Az 1976. áprilisában alakult mezőtúri kirendelt­ségen például 8 főállású és 9 mellékfoglalkozású dolgo­zót zártak ki. (Ma kilencen dolgoznak teljes, és kilenc­venkilencen részmunkaidő­ben.) Amíg nincs jobb A cikkben többnyire gon­dokról és még ma is ki­használatlan lehetőségekről írtunk. Mindezzel azonban nem a szokatlan vállalat lét- jogosultságát vitatjuk. A fő­állásban ötvenezer forint körüli éves keret, a mellék­állásból származó többletjö­vedelem ösztönző, ezért se­gíthet a javítási szolgáltatá­sok kínálatának bővítésében. A Haidú-Bihar megyei Szol­gáltató Vállalathoz hasonló szervezet azért is szükséges, mert — a beszélgetésekből tudjuk — a mellékfoglalko­zásban alkalmazott dolgo­zók közül sokan tartanak az iparengedély kiváltásától. Az adóval túl sok adminisztrá­ció. huzavona jár, mondják. A megyei tanácsnál ké­szült értékelés szerint is jó szolgálatot tesz a hajdúsági vállalat, de az ellenőrzés szi­gorításával, az eddigi hibák megszüntetésével javítani kellene munkáját. Ehhez csak egyet tehetünk hozzá: a szervezett „kisiparosok” lehetőségeit jobban is ki le­hetne használni. V. Szász József „Férfinak való munka” „Befejezéséhez közeledik a mű” (Fotó: Kőhidi) Vállalati maszekok Munkaidő után, munkaidő helyett hajlik a vessző

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents