Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-16 / 40. szám
4 SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 1978. február 16. Az állomány sokoldalú felkészítése A Szolnokon működő szakszolgálati és üzemi polgári védelmi szervezetekben a politikai munkában viszonylag hosszú időre szóló feladat a testületünkre megszabott feladatok megismertetése és egységes értelmezése a személyi állománnyal. El kell érni, hogy a feladatok tudatosítása cselekvőén hasson ki egész tevékenységünkre. A politikai munka során mindenekelőtt azt kell megértetni, hogy e feladatok Törzsvezetés: gyakorlat esetében is elsősorban politikai döntésekről van szó. E fontos politikai döntések egyik legalapvetőbb célja, hogy egy esetleges nukleáris konfliktusban a lehetőséghez mérten legjobban felkészített polgári védelmünk legyen. Feladataink megkövetelik tehát azt, hogy a következő években a lakosság felkészítésével párhuzamosan fokozzuk a védelem tárgyi feltételeit és lehetőségeit is. Ez pedig nem csupán gazdasági, műszaki és egyéb tevékenység, hanem mindenekelőtt kiemelten fontos politikai kérdés is. A politikai munkában helyet kell biztosítani annak megértésére, hogy a korszerű feladatok végrehajtásához korszerűen gondolkodó emberekre van szükség. Ennek érdekében a pártszervezeteknek, a parancsnokoknak és a társadalmi szervezeteknek a jelenleginél is nagyobb figyelmet kell fordítani az állomány sokoldalú felkészítésére és továbbképzésére. Ezt a felkészülést jól szolgálja az üzemi polgári védelmi parancsnokságok által szervezett polgári védelmi kiállítások megrendezése is. Sáska Dénes törzsparancsnok NKFV EGYÉNEK VÉDELMÉBEN Házilag is készíthető eszközök Gézből készíthető porálarc Filckalapból készíthető porálarc A tudományos-technikai forradalom legújabb eredményeit reprezentáló gépek és eszközök, az alkalmazott korszerű termelési és művelési technológiák gyakorta inkább növelik, mintsem csökkentenék a munkahelyi és környezeti egészségkárosító hatásokat. Az ipari jellegű veszélyforrások mellett a mezőgazdaság fokozott ütemű kemizálásával növekszik a porártalom, a mérgezés és fertőzés veszélye a termelő- munka e területén is. Ezért kényszerülnek egészségük védelme érdekében védőeszközök használatára nemcsak az ipari, hanem egyre több mezőgazdasági munkaterület dolgozói is. Az egyének védelme egy esetleges tömegpusztító fegyverekkel vívott háborúban nagyon előtérbe kerülhet. Ezt a sokrétű, körültekintő gondoskodási azok a maradó jellegű egészségkárosító hatások indokolják, amelyek bármely tömegpusztító fegyver alkalmazása esetén huzamosabb időn át veszélyeztetik az embereket, nehezítik a mentési — mentesítési munkákat, akadályozzák a folyamatos termelést, befolyásolják a megszokott, zavartalan mindennapi életet. A műszaki védőlétesítmények, óvóhelyek által nyújtott hatásos mechanikai védelmet, szükségszerűen egészíti ki a specifikus védelmet biztosító egyéni védőeszköz. A személyek egyéni védőeszközökkel való közvetlen védelme csak egy része az egyéni védelemnek, a fogalomkörbe tartoznak még a személyek radioaktív kiszóródás körülményei közötti védelme, az élet- és munkarend, a magatartási szabályok foganatosítása. Ezek közül kétségtelen, legfontosabb a személyek egyéni védőeszközökkel való fizikai megvédése. Az egyéni védőeszközök megvédik viselőjüket a szennyező, mérgező, fertőző anyagok bejutásától a szervezetbe, megakadályozzák azok megtapadását, egészségkárosító hatásuk kialakulását, kiterjedését. A légzésvédő eszközök megakadályozzák, hogy az rbv harcanyagok a fejen anatómiai kapukon át, bármilyen halmazállapotban bejussanak a szervezetbe, megtapadjanak az arc- és fejbőrön. A bőrvédő eszközök pedig nemcsak o fedetlen bőrfelület, hanem a ruházat szennyeződését, fér ■ tőződését is meggátolják. A párt és kormány a polgári védelem fejlesztésére hozott határozataiban kiemelt feladatként jelölte meg az ország lakosságának mindenirányú védelmét. Megoldásához, a népgazdaság teherbíró képességének szem előtt tartásával minden feltételt biztosít. A lakosságvédelem keretében a helyi (műszaki) és távolság- (kitelepítési) védelmi módszerek egyidejű alkalmazásával minden személyre vonatkozóan valósul meg az egyéni védelem feladatkomplexuma is. Ezen belül is kiemelt fontosságú a védőeszköz-ellátás. A lakosság egyéni védőeszköz ellátása meghatározott követelmények szerint, differenciáltan, a polgári védelem távlati fejlesztése során valósul meg. Az ellátás a jóváhagyott terveknek megfelelően, békeidőben legyártott és felhalmozott nagy- illetve közepes védőképességű eszközökkel folyik. Legegyszerűbb és megfelelő védelmet biztosítanak mindezek mellett a házilag szükséganyagból készíthető különböző légzés-védőeszközök, melyekből két fajtát a fenti képeken mutatunk be. Tüzek, tüzkatasztrófák II barát ne váljon ellenséggé A tűz mindig valami megmagyarázhatatlan, lenyűgöző hatással volt az emberre, s e hatás alól ma. sem tudja kivonni magát. Nagyon hosszú időnek kellett eltelnie, hogy az ember a maga szolgálatába állíthatta a tüzet. A pekingi ősember barlangjában (150 ezer évvel ezelőtt) a durva kőeszközök mellett hamu maradványokra és égett csontokra bukkantak. A Bükk-hegységben feltárt barlang 12 méter hosszú tűzrakása, valamint az istálóskői balang 3x4 méteres tűzpadja mellett már ősemberek melegedhettek. A füzesi holás módjai közismertek. A tűz ma már mindennapi életünk része, s az élet minden területén találkozhatunk kedvező és pusztító hatásával egyaránt. Gondatfanság, figyelmetlenség Káros. tűzesetek legtöbbször gondatlanságból, figyelmetlenségből keletkeznek. Sok tüzet idézett már elő tiltott helyen történő dohányzás, világító eszközök) (lámpa, gyertya) szabálytalan használata, olajos ruhák benzinnel történő mosása, az ágyban való dohányzás, a nyitva felejtett gázcsap, a gyermek meggondolatlan játéka, és még lehetne sorolni az eseteket. Tűz keletkezhet öngyulladás útján is különösen a barnaszén, tőzeg-telepek és a nedves takarmány, kazlak hajlamosak erre szabálytalan tároláskor. De elősegítheti ezt a folyamatot a nyári nagy szárazság is. A Moszkva melletti tőzegtűz eloltására hónapokon keresztül eredménytelennek bizonyult minden próbálkozás. Sok kárt okoztak már a természetben, erdőkben, mezőkben, aranyló búzatáblákban nem egyszer, főként zsupfedeles falusi településekben a villámcsapások által okozott tűzesetek. Heroikus küzdelmeket vívott ilyenkor a tűz ellen a falu közössége és a tűzvédelmi szolgálat mentő osztagai. Hányszor megesett, hogy hatósági felhívások ellenére felelőtlen kirándulók tűzrakása gyönyörű fenyvesek leégéséhez vezetett. A háztartások sem mentesek a tűzesetektől. A legtöbb bajt az elektromos berendezések, háztartási gépek szabálytalan szerelése és használata okozza (biztosítékot dróttal, szöggel hidalják át a túlterhelés miatt vagy hibás a kapcsoló a porszívó^ nál, villanyvasalónál, stb.). Tovább nőtt a tűzveszély a fűtőolajak, vezetékes és palackos gázok használatával. A kéménytisztítás elmulasztása kéménytűzhöz, tetőtűz- höz vezethet. Az iparosodás folytán egyre bonyolultabbá és veszélyesebbekké válnak az óriási ipartelepek, kőolajfeldolgozók, a szerves vegyipar minden ága, de fokozottan tűzveszélyesek a szövő-fonó, textil- és ruhagyárak és még sorolhatnánk a helyeket. A veszély fokozódásával párhuzamosan fejlesztjük a tűzoltóerők számát és hatékonyságát, elsősorban ez magyarázza, hogy a tűzesetek nem válnak katasztrófává az utóbbi időben, és nem szednek sok emberáldozaitot. Rosszakarat és szándékosság A természet és az élet véletleneinél gyakrabban okozott tűzkatasztrófákat az emberi rosszakarat, a szándékosság. Moszkva városa 1812- ben, Hamburg, Drezda és Tokió 1945-ben vált a tűz martalékává. Hirosimában az atomfegyver fény. és hőhatása váltott ki területtü- zet. Hamburgban 43 ezer, Drezdában 135 ezer ember pusztult el. Több mint két hónap kellett a hullák romok alóli eltávolításához. Az említett városokra óriási mennyiségű gyújtóbombát szórtak. A kialakult területtűz és tűzvihar leírhatatlan szenvedést és felbecsülhetetlen anyagi károkat okozott. A városok elleni gyújtóbomba — támadásoknak rendszerint az a célja, hogy tömeges tüzet okozzanak, amely több tűzfészek egyesülése útján jön létre.' Az ilyen tűzfészek olyan intenzívekké válhatnak, hogy lehetetlen őket megfékezni, és csak akkor hagynak alább hevességükből, amikor már nincs több el nem égett gyúlékony anyag. A tömeges tüzek két csoportba sorolhatók: Az egyik csoportba sorolt lüzeknél az égés frontja gyakran igen nagy sebességgel terjed a széliránynak megfelelően; a másodiknál a tüzek központja helyhezkö- tött, és az erős léghuzat minden oldalirányból odavonzza a levegőt. Ez a huzat kéményhatású, de óriási méretben érvényesül úgy, hogy gyakorlatilag minden gyúlékony anyag elég az érintett területen. Ezeket nevezik tűzviharoknak, melyek pusz- títóbbak az előbbieknél. Akár tűzviharnak tekintjük, akár nem, a tömeges tüzet forró levegővel, égési gáztermékkel, füsttel és szilánkokkal jellemzett erős áramlási oszlop kíséri. Két vagy három négyzetkilométeres területről súlyos anyagokkal táplált tűz gyakran 800 méter vagy ennél is magasabb áramlási oszlopot hoz létre. A lángok az első fázisban igen magasak, és ez rá a jellemző, míg a második fázis a lassú égés időszaka, mely a városokban több nap is lehet. A széltől is függ Nagyvároson kívül a tűz terjedésének gyorsasága a széltől is függ. A talajmenti szél a közeli éghető anyagok felé tereli a lángokat, növeli a repülő szikrák számát és méretét, ezáltal a hatótávolságukat is. Erdős körzetekben ezek a repülő szikrák nem ritkán egy kilométerre, vagy ennél nagyobb távolságra is eljutnak. Városokban általában a tüzek terjedése kisebb mértékben függ az éghajlattól és időjárástól, mint a lakatlan területeken. Helyiségekben több tényező határozza meg a tűz egyik épületből a másikra terjedését. A kezdeti fázis határozza meg a későbbi fejlődés menetét, és a károk nagyságát. A hő gyors emelkedésétől az ablaküvegek összetörnek, ezáltal az felélénkíti a tüzet. Amikor egy épület valamely helyisége a leírt módon kigyullad, az égés gyorsan terjed helyiségről, helyiségre, ugyanez történik a lépcsőházban és a szellőző- berendezéseken felfelé, valamint az ablakokon és az ajtókon * kifelé. Az ehhez szükséges idő épülettípusonként változó. A tűz épületeken belüli terjedése felfelé és vízszintesen a legjellemzőbb. A terjedés különösen gyors lehet az éghető anyaggal burkolt folyosókon. A nem gyúlékony anyagból álló felületek hővezetőként szolgálhatnak a gyúlékonyabb részek felé. A lefelé irányuló terjedés, amely lassúbb, mint a felfelé irányuló, általában akkor következik be, ha a padló és a födém teljesen átég és a szikrák lehullanak a soron következő emeletre. Következésképpen a gyújtóbombák hatása pusztítóbb lehet, ha az érintett épület felgyújtása előtt átüti annak néhány emeletét. A tűz egyik épületből a másikra való átterjedése általában úgy történik, hogy a tűz átfogja a soron következő épület felületét, főleg annak tetőzetét. A lángok és a szikrák áramlása, valamint a hősugárzás fokozza a tűz terjedését. Másodlagos tüzek A kipattanó szikrák a széltől függően még 100 méterre is átjátszhatják a tüzet. Így az elsődleges tűz másodlagos tüzeket okozhat, ha nem alkalmaznak hatásos rendszabályokat. Attól a pillanattól kezdve, hogy a gyújtóeszköz által egy épületben keletkezett tűz lángjai elérik a szabad levegőt, a továbbterjedés jórészt a szél erősségétől függ. A tüzek terjedésének mechanizmusa nagyvárosokban komplikáltabb, mint a városokon kívül. Az épületek szerkezete és egymáshoz viszonyított helyzete elsődleges szerepet játszik. A legfontosabb építészeti jellemzők a magasság, a terjedelem, az építőanyag típusa, ablakok méretei és az épületek közötti távolságok. Talán az utóbbi tényező a legfontosabb, mert ha nagyok az épületek közötti tér- és távközök, nagy mértékben csökken a városokon belüli tömeges tűz kialakulásának lehetősége. A városok tervezésekor és építésekor különböző tűzvédelmi rendszabályok foganatosíthatók. A városok 6— 7 százalékos beépítettségi sűrűségénél a tüzek általában nem terjednek, a 7—20 százalékos beépítettségi sűrűségnél az egyedülálló tüzek továbbterjedhetnek, a 20 százaléknál sűrűbb beépítettségnél összefüggő tüzek keletkezése várható! Ezek csökkenthetik a tömeges tüzek keletkezését. Tér- és távközöket lehet például beiktatni az épületek közé. Igen fontos az építőanyagok helyes megválasztása és a hatékony, jól felszerelt, felkészített tűzvédelmi szolgálat. Az intenzív égésű nagyobb tüzek jelentős mennyiségű oxigént fogyasztanak. Ezért a tűz az emberek vagy állatok életét veszélyeztető oxigénhiányt okozhat, különösen épületeken belül az olyan zárt helyiségekben, ahol a szellőzés valamilyen okból korlátozott. Az égéssel egyidejűleg keletkező nagy nagy mennyiségű kénmono- xid. szénmonoxid és füst növelik a globális fojtó hatást. Ahogyan az égés folyamán csökken az oxigén úgy növekszik a szénmonoxid mennyisége. Fennáll tehát annak a veszélye, hogy az érintettek mérgezést szenvednek, és ez a kockázat igen nagy területekre vonatkozhat, különösen olyan körzetekben, amelyen nagy fokú a beépítettség. A második világháborús légitámadások áldozatainak nagy része, szénmonoxidtöl pusztult el. Semmit sem kimé Igen kevés az olyan anyag, épület amelyben a tűz nem tehet kárt. Bármilyen építőanyagokat alkalmaztak is, az épületek belsejében mindenkor találhatók gyúlékony ingóságok és berendezések. Ha a tűz kigyullad és elterjed, akkor még a legtűzállóbb anyagokat sem kíméli a keletkezett hő. Az acélgerendák meghajolnak, a fémburkolatok megolvadnak, deformálódnak , a beton és a kő széttöredezik, a habarcs elporlad, stb. Eddigiekben bemutattuk, hogy milyen károkat okozhat az ember egyik- legősibb segítője és egyben legősibb ellensége a tűz. Az embernek mindig nagy gondot kell fordítania arra, hogy a barát ne váljon ellenségévé.
