Szolnok Megyei Néplap, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-05 / 4. szám

1978. január 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 TUDÓSAVATÓK A Tudományos Minősítő Bizottság munkája Az MSZMP Központi Bizottsága 1969-ben elfogadta a tudománypolitikai irányelveiket, amelyeknek eredményeként jelentősen fejlődött a tudományos alkotó munka, növeke­dett a tudomány társadalmi szerepe. Megvalósításának nem kis szerepe van a különböző irányitó szerveknek, annak az erkölcsi és anyagi támogatásnak, amelyet államunk nyújt. A tudománypolitikai irá­nyítás állami feladatai közé tartozik a tudományos ered­mények elbírálása, illetve annak a megállapítása, hogy érdemes-e valaki tudomá­nyos fokozatra, vagy sem. A tudományos minősítés ke­retében két fokozat szerez­hető: a tudományok kandi­dátusa és a tudományok doktora. A minősítést a Tu­dományos Minősítő Bizott­ság végzi, amely a Magyar Tudományos Akadémia fel- ügyele alatt működik. Fel­adatairól és módszereiről Kulcsár Kálmán akadémi­kus, a TMB titkára és az MTA Szociológiai Intézeté­nek igazgatója a következő­ket mondta: — Az éred,menyek elbí­rálása a bizottság legfőbb feladata, és ebből a szem­pontból közömbös, hogy a pályázó foglalkozása szerint kutató vagy sem. Tévedés azt hinni, hogy a tudomá­nyos fokozat elnyerése avatna kizárólagos tudóssá valakit. Vannak olyan tudo­mányos területek, ahol igen komoly tudományos munkát végeznek anélkül, hogy tu­dományos fokozat elnyeré­sére kerülne sor. — Miért van akkor szük­ség mégis tudományos mi­nősítésre? — Ezzel tulajdonképpen előnyben szeretnénk része­síteni azokat a kutatásokat, kutatási eredményeket, ame­lyek társadalmilag kiemelke­dően hasznosak, s ezzel együtt természetesen az ezt a munkát végző személyeket is. A Tudományos Minősítő Bizottság olyan testület, amelyben valamennyi tu­dományág képviselve van. A tagjait a kormány nevezi ki. Minden tudományág — a ro­kon tudományok összevon­tan — rendelkezik egy-egy szakbizottsággal. — Hogyan lehet valaki például kandidátus? — Az eljárás a következő: be kell nyújtani egy kidol­gozott témát a szakbizott­sághoz, amely azt elbírálja. — Ez így egyszerűnek hangzik. — A gyakorlatban azon­ban ez nem egészen ilyen egyszerű, mivel egyéb köve­telmények. is vannak. A je­löltnek vizsgáznia kell szak­mai, filozófiai tárgyakból, valamint idegen nyelvekből. Legyen egyetemi, vagy fő­iskolai végzettsége s végül a kiküldött bíráló bizottság előtt meg is kell védenie ér­tekezését. A dolgozatot két opponens bírálja, ezek vé­leménye alapján tűzi ki a szakbizottság a nyilvános vi­tát. Rajtuk kívül további öt szakember tagja a bíráló bi­zottságnak. A tudományok doktora cím elnyerésének feltételei ennél jóval nehe­zebbek. Alapkövetelmény, hogy a jelölt már rendelkez­zen a kandidátus fokozattal. Másik fontos követelmény, hogy tudományos életünkben megfelelő helyet töltsön be, munkássága pedig iskolate­remtő jelentőségű legyen. A doktori fokozat nagyon ko­moly tudományos alkatot igényel. E fokozattal rendel­kezőknek, elvileg vezető sze­repet kell betölteniük tudo­mányos életünkben. S itt már jelentősen esik a latba az egyéb vezetőktől is meg­követelt hármas kritérium. — Milyen magas az a mérce, amit hazánkban a tudományos fokozatok je­löltjei elé állítanak. Van-e ennek valamilyen nemzet­közileg is elfogadott szab­ványa? — Nehéz olyan értékmé­rőt találni, amely minden tudományágra egyformán ér­vényes lehetne. Más orszá­gokban teljesen eltérő mi­nősítési rendszerek vannak. Annyi azonban bizonyos, hogy a mi eredményeink megütik tartalmilag a nem­zetközi mértéket. Ez abból is következik, hogy elvileg csak olyan kandidátusi disz- szertációt fogadunk el, ame­lyik új tudományos ered­ményt hoz. Doktori disszer­tációk esetén viszont azt kí­vánjuk meg, hogy az abban foglalt teljesen új, vagy új­szerű tudományos eredmény iránymutató legyen, új te­rületet nyisson meg a tudo­mány számára. Ügy hiszem, ezek nem alacsony követel­mények. Jellemző talán a Tudomá­nyos Minősítő Bizottság munkájára, hogy igen sok külföldi pályázónk van. So­kan jönnek a baráti álla­mokból, de vannak önkölt­séges jelöltek Angliából, az NSZK-ból, Olaszországból és más államokból is. — Előfordulhat, hogy valaki autodidakta módon ér el magas színvonalú tu­dományos eredményeket. Az ilyen ki van zárva a tudományos minősítésből? —• A jogszabály világosan előírja a felsőfokú iskolai végzettséget. Ez alól rendkí­vül indokolt esetben felmen­tés adható, ez azonban alig fordul elő. Elméletileg le­hetséges, hogy valaki telje­sen autodidakta létére is a szakbizottság elé kerüljön, de eddig nem tudok ilyen esetről. Ugyanis általában azok pályázzák meg a foko­zatokat, akik tudományos munkaterületeken dolgoz­nak, mivel itt vannak meg a kutatási feltételek. Egyéni módon egy-két tudományág néhány eredményeit leszá­mítva ma már alig lehetsé­ges ezeket létrehozni, így nagyon nehéz hasznos ered­ményeket elérni. — A TMB-nek joga van — nem megfelelő disz- szertáció esetén — a pá­lyázót elutasítani. Ez bi­zonyos mértékben olyan szelep, amely orientálhatja a tudományok művelőit. Ez magában rejtheti a gazdálkodás lehetőségét szellemi erőinkkel? — Magát a tudományos kutatást nem a TMB irányít­ja, hanem azok a helyek, ahol ez a munka folyik. A bizottság csupán arra szo­rítkozik, hogy figyelembeve­szi a témák társadalmi hasz­nosságát. így a minősítés nem jelent egyben gazdál­kodást, bár segíthet a kuta­tások orientálásában. — Napjainkban a tudo­mány mindinkább terme­lőerővé válik. A TMB mi­ként kezeli ezt a kérdést a minősítés folyamatában? — Igyekszünk előmozdíta­ni azt a típusú kutatómun­kát, amelyben a tudomány mint termelőerő jelentkezik, így például vannak olyan műszaki alkotások, amelyek' kivitelezésre kerültek, tehát esetleg többet mondanak, mint a legszebben megírt disszertáció. Ha tehát valaki például olyan nagy jelentő­ségű gépet konstruál, amely­ben teljesen új tudományos eredmények testesülnek meg, azt elfogadjuk disszer­táció helyett. Ebben az eset­ben magát az alkotást bí­ráljuk el, s ha az kiállja a próbát, akkor tudományos fokozatot kaphat az alkotó. Ügy vélem, ez igazán ösz­tönző lehet — fejezte be nyi­latkozatát Kulcsár Kálmán akadémikus. L. Gy. Cooptouristtal a Szovjetunióba Már az év első hónapjai­ban nagy az érdeklődés a szövetkezeti dolgozók köré­ben a Cooptourist által a Szovjetunióba szervezett ki­rándulások, társasutazások iránt. Január 24-én a Haza­fias Népfront és az utazási iroda szervezésében harmin­cán utaznak vonattal az uk­rajnai Lvovba. Kunszenlniártonban Hatmillió forint új iskolára Decemberhon megérkezett a Szegedi Tervező Vállalattól a kunszentmártoni Kilián la­kótelepen épülő 12 tantermes általános iskola építési terve és költségvetése. A leendő kivitelező — a helyi TÖVÁLL — most vizsgálja felül a dokumentációt és rö­videsen a szerződést is meg­köti a Nagyközségi Közös Tanáccsal. Ebben az évben 6 millió forintot biztosít a tanács az iskolaépítéshez. A szolnoki Vtlseghy könyvtár gyakran ud közre önálló kiad­ványokat: vezetéstudományi összefoglalókat gazdasági vezetők számára, ajánló bibliográfiát a szinházi bemutatók, iró-olvasó találkozók kapcsán. A könyvtári tudományos kutatások ered­ményeit is közreadják. Ezek a kiadványok a könyvtár reprog­ráfiai műhelyében készülnek. Képünkön Locskay Lajosné dol­gozik a Romayor sokszordsítógépen A Szigligeti Színház holnap este mutatja be Friedrich Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatása című drámáját. Képünkön a két főszereplő, Temessy Hédi, az öreg hölgy szerepében és Ivá- nyi József, aki a kis gülleni szatócs, III szerepét alakítja (Fotó: Nagy Zsolt) Gyárfás Miklós: PAPKISASSZONY A Hortobágy ,,szerelmese" Nagyivánra januárban a Hortobágy felől jönnek a hi­deg szelek. Végigszáguldanak a síkon, bedudálnak a ké­ményekbe. megcibálják a csupasz gallyakat. A falu szé­lén álló nádtetős vendégház­ban melegen duruzsol a tűz­hely. Szabó László természet- védelmi felügyelő éppen jegyzeteit osztályozza. — Unalmas lehet a téli puszta ... — Dehogy, ilyenkor is ér­dekes. Jelenleg harminc kö­tetnyi jegyzetemet rendezge­tem, ezek zömmel madártani megfigyelések, hiszen a nagy síkság Európa-szerte híres a madárvilágáról. — Mit csinál télen? — Hét éve élek Nagyiván- ban, ismerem a falut. Most jöttem haza a brünni euró­pai madártani konferenciáról. Előadást tartottam a Nemzeti Park vízimadár-világáról, s az élőhelyek védelméről. A Kunkápolnási mocsarat ellát­juk friss vízzel, így 1976-ban már három pár nemes kócsag is fészkelt a határban. — Télen gyér a Hortobágy madárvilága. — Látszólag. A valóságban élénk, sokszínű. A hósár­mány, sarkantyús sármány, havasi füles pacsirta például Norvégiából, Svédországból, Finnországból érkezik a pusztára. Valamennyien magevők, s már októberben itt voltak. Kora; jöttük ke­mény telet jelez. — A madarak „szerelme­se" ... — Nemcsak a madaraké, a Hortobágyé is. Van egy saját felfedezésem is, a csíkos fejű nádi poszáta. 1972-ben lát­tam meg először itt, s azóta sok tucat madárpárt szám­láltunk össze. — Mi biztosítja a madarak zavartalan életét? — A friss víz. 1977-ben 15 millió köbméter „szaladt be” a Hortobágyra. , — Mi a madarak legna­gyobb ellensége? — A vonulás. A madár vi­lágpolgár. Sajnos az olaszok, a spanyolok, a dél-franciák ma is hálóval fogják a pa­csirtát, a fecskét. — Nálunk is vannak ma­dárpusztítók ... — Ott sikk, hagyomány a vadászat. Nálunk a madárfo­gók gyűrűzőkké váltak. — Tervei, céljai? — Egyedül élek, a Horto- bágynak, a madaraknak. Elő­adásokat ;s tartok. Az elmúlt hónapokban megfordultam Csehszlovákiában, Ausztrá­liában, Győrben, Székesfe­hérvárott, TIT-előadások ke­retében szinte az egész or­szágot bebarangoltam. Alig várom azonban, hogy újra itthon lehessek, hiszen há­roméves kutatási eredményt zárok, mivel a Hortobágy nö­vény- és állatvilágáról készí­tek tanulmányt. De a ziman­kó sem tarthat vissza. Olykor hosszú túrákat teszek, mert a madarak télen még foko­zottabb gondoskodást, védel­met, figyelmet követelnek. — D. Szabó — Gvárfác Miklós új re­Ufulldo génye kellemes olvasmány a szó nemes ér­telmében. Mert — noha a szerző kitűnően ismeri a mesterség fogásait, — nincs a könyvében semmi trükk vagy mutatvány. Elmesél egy történetet, bemutatja egy munkásasszonynak, illetve munkáscsaládnak a sorsát. A kitűnő színházi szakember a legnagyobbat produkálja: könnyedén emeli fel a nehéz súlyt. A regény nem ígér többet, mint amit nyújt, vi­szont amit ad, azt jószívvel el is fogadhatjuk. A kötet első fele a főhős: Balog Imréné (szül. Barta Erzsébet) naplója. Ez a nap­lóírás hajdanán mindenna­pos gyakorlat lehetett abban a környezetben, ahol Balog- né felnőtt. (Apja falusi pap volt.) Puritán és fegyelme­zett ember akinek éppen a neveltetése miatt fontosabb, hogy önmagával legyen „jó­ban”, mint a világgal. Ez nem feltétlenül vallásosságot je­lent, mint ahogy Balogné (a naplóírás idején) már régen nem is az. Apja a szolgála­ton a falu, a közösség szol­gálatát érti, így aztán 1945- ben örömmel vesz részt a földosztó bizottság munkájá­ban. Ilyen, lényegében „be­lülről irányított” Balog Im­re is, a szocialista, majd kommunista kőműves is, aki­hez minden ellenkezés nélkül adja oda a pap a lányát. Mi­ért fontos mozzanat ez? Mert Gyárfás Miklósnak nagyon is fontos mondanivalója van ezzel: Balog Imre a kőműves, a gondolkodó munkás min­dig tette a dolgát, de „sose vitte semmire”. Valahogy ró­la mindig „megfeledkeztek” félretolták, mert soha nem magának követelt, noha pél­dául élete végéig szobakony- hás lakásban lakott az anyó­sával, nagybátyjával, időköz­ben született és felnevelt két gyermekével, Balogné a férje temetése után írja (egy hétig) a naplót. Számadást készít az életéről, mert az Hetenként csütör­tökön, a Petőfi adón 11 óra 55 perckor jelentkezik a Gyér mekek könyvespol­ca. Minden alka­lommal egy-egy, a Móra Fe­renc Ifjúsági Könyvkiadónál megjelenő könyvet ismertet­nek az adásban. Vannak kö­zöttük a kisebb gyermekek­hez szólóak: versek, verses mesék, mesekönyvek. Az ál­talános iskola felső tagoza­tosainak az „így élt” és a egyszerre rászakadt magány­ban a fájdalom ellen akar védekezni. Fájdalma azért oúlyos, többszörösen is, mert a gyerekei elhagyták, nem kö­vetik, nem fogadják el a szü­lők puritán erkölcsi normá­it. „Korszerűtlenek” — mondják. A fiúból puhányt, alkalmazkodó senkit farag a felesége. Legjobb letagadni a képességeinket, felvenni a mindenkori terep színét, s akkor nincs konfliktus — vallja. A lány a vendéglátó szakmát tanulja meg, s mű­veli profi módon. Hozzámegy egy svájci szál­lodaigazgatóhoz, akit nem is szeret, mert a szakmájának csak ebben a vendéglátó pa­radicsomában lát perspektí­vát. Üzlet a házassága, az élete is. Mindezt részben Ba­logné idézi — emlékeiben — a naplóban és az író közli mozaikszerűen a regény má­sodik részében. Fájdalmas ez a magány, mert csődnek tű­nik: akit szeretett azok meg­haltak (az apja és a férje), a gyerekei lélekben is megta­gadták és elhagyták; Balog­né azonban mégse roppan össze. Nem az a fajta ő. Ápolja a férje emlékét és sírját, s még arra is van ere­je, hogy megszégyenítse azt a kórházi főorvost, akit a férje haláláért vádol (a fér­jét agyvérzés után hazaen­gedték a kórházból — meg­halni). n főorvos ségtelenebb, sőt talán még igényesebb is. mint az átlag (meg is kapja a „kiváló” címet), de beléko- pott, belefáradt a rutinba. Nem emlékszik a betegre, az elhunyt arcái-a. Lényegében ez. a szelíden ironikus csat­tanója a regénynek. Hajla­mosak vagyunk meglátni, nem felismerni a Balog Im­réket, Barta Erzsébeteket: a „tömegembert”, holott az ő életük is sors, színes, egyéni, egyszeri. ^Szépirodalmi Könyvkiadó 1977.) Horpácsi Sándor Delfin sorozatot ajánlják, a pöttyös és a csíkos könyvek pedig a tizenéves lányok ked­velt olvasmányai. Ma Jaan Rannap: Az utol­só Fehérholló című regényét, 12-én Szabó István: Hajna­lok hajnala címmel megje­lent novelláskötetét, 19-én Kovács Judit—Osvát Kata­lin: Nemcsak illemtan című illemkódexét, majd 26-án Hárs László: Pipapó, gyere velem metrózni című regé­nyét ismertetik. A Gyermekrádió műsorából i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents