Szolnok Megyei Néplap, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-01 / 1. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. január 1. Képek, gondolatok mozdulnak, gyámoltalanul kopácsolnak a tudat éjszakájából, mint tojáshéjat szétverni, lerúgni készülő kiscsi- be. Ez még a születés előtti káosz: villan egy kép, fiú és lány nevet egy lépcső tetején, lámpák állnak díszőrséget az elhangzó szavakhoz. Ezek mi is lehettünk... Mikor is...? És ismét a kopácso- lás. A tudatból? A tojásból? A fából? Kép: a fa le- ' rugdalja magáról a forgácsokat• születni kíván a csikó, talán nyihog is egyet, a szobrász erős, teremtő keze világra segíti a táltost. A tudat bugyraiból fölmerül egy félénk hang, megint egy, megint, egy hegedű képe, a harmóniát teremtő kéz, és diadalmasan fölharsan a zene... A behavazott ágyról felröppen egy mosoly, felröppen egy oá, a legszebb szó, és az újszülött a világra csodálkozik, mennyi új dolog, és majd megtanulja, hogy ez pipi, ez cocó, születnek a szavak; játékkockájából talán majd lépcsőt, épít, és látja, ott áll egy fiú, egy lány és házat épít., nekik, muzsikál nekik kis hegedűjén, táltoscsikóról mesél nekik, közben felnő, képeket nézeget, egy fiú, egy lány egy lépcső tetején, lámpák állnak díszörséget, ezek mi voltunk, mondja, mikor is, kérdezi, ez te vagy, amikor születtél, mondja és talán majd átérzi a teremtés, a születés nagyszerűségét, és akkor képek, gondolatok mozdulnak, gyámoltalanul kopácsolnak a tudat éjszakájából, s talán világra jön egy vers, mint tojáshéját szétverő, lerúgó kiscsibe. TORONYÓRÁT LÁNCCAL? — Szó ami szó, nem mindennapi ajándék egy toronyóra. Hogy jutott eszükbe ezzel kedveskedni a városnak? Kecze István igyékszik minden félreértést elkerülni: — Nem az egyházzal kezdeményezett vallási kapcsolatról van szó, nehogy azt gondolja. Utóvégre egy szocialista brigád "munkája ez. — Hát akkor? — Hatszázéves Mezőtúr, illik valamivel meglepni. A főtéri műemléktemplom tornyába — mint a hegymászók — kötélen kapaszkodunk. A régi falépcső kopott- s a galambok félméteres guanodombjait is tanácsos kikerülni. Az egyik harang tizenöt mázsás, a másik harminc. Testvéri munkamegosztás van -köztük. A „kicsi” üti a negyedeket, a nagy pedig óránként zeng. Oldalán felirat: „Istennek dicsőítésére, az élőknek buzdítására, a holtaknak megsiratására öntette a mezőtúri ev. ref. egyház.” A ma élőket már más buzdítja. Nem utolsósorban társaik jó példája. Azt mondja Pályi Sándor, a KONTAKT A Alkatrészgyár mezőtúri gyára Ifjúság Szocialista Brigádjának vezetője: — Segítésünkre megmozdult a fél város. A toronyóra fogaskerekeit a Fémtömegcikk Ksz készítette, az ingát a KAEV, a számlapok megvilágítását a TITÁSZ vállalta. A kooperáció jól sikerült. Szűcs Sándor bazsalyog: —■ Mondtam is az apósomnak, hogy a toronyóra halkabban ketyeg, mint az ő vekkerje. Nem hitte el, pedig így igaz. Persze- a munka oroszlán- részét a KONTAKTA Ifjúság Szocialista Brigád végezte. Szobafalnyi számlapokat, petrencerúd mutatókat készítettek a szerelés mellett. — Kár, hogy nem fényképeztük le az eredeti állapotokat — jegyzi meg Török Mihály. — Egy fénykép kedvéért nem állítjuk vissza. Meg aztán harminc méterre felhúzni ismét a betonnal teli vödröket... A szereléshez ugyanis először sima betonpadlót kellett készíteni. — Aztán meg „galambta- lanítani” kellett. Az Asztalos Ksz farostlemezbódét’épí- tett az óraszerkezetre. Mondták is a KONTAK- TÁ-ban: minek vesződtök annyit, elektromos impulzusokkal vezérelve könnyen megoldjuk a toronyóra működtetését. — Dehát így az igazi, a régi szerkezetet újjávarázsolni — bizonygatja Kecze István. Mezőtúron a munkahelyi felajánlásokon túl, harminc- három vállalat, gazdaság, intézmény dolgozói kapcsolódtak be a „600 év — 600 perc” mozgalomba. Amikor erről kerekedik szó, Török Mihály csendesen megjegyzi: — A mi brigádunk teljesítménye „600 év — 800 óra” lesz. Most már túl vannak a nehezén, az óra üzemképes, csupán a beszabályozás van hátra, öten álljuk körül a szerkezetet. Mindegyíkőnk órája másként jár. Á kis Török tanácstalan: — Hogy találjam így el a közép-európai időt? Azt mondják, negyvennégyben érte találat a tornyot. Állítólag három napig égett. Akkor ment tönkre az óra is. Helyreállítói lakatosok, villanyszerelők. — Kecze Pista hobbija az órajavítás — magyarázza Szűcs Sándor — ezért boldogulunk. Meg aztán akkora szerkezet ez, hogy rendbetétele közelebb áll a lakatos, mint az órásmesterséghez. A hátralevő munka meg egyenesen szakmánkba vág. Szeretnénk az óra felIgen, még azt is! húzását elektromos úton megoldani, mert rövid a felhúzókötél, naponta háromszor kell ezért f elmászni a toronyba. — Vigyázzanak, mert ha híre megy, hogy értenek a toronyórához. — Már pedzik. Mondják, hogy az alsórészen is van egy toronyóra. Annak m?g az a baja, hogy jó volt. Elkopott. Kecze István bizonyára arra gondol, van elég munka a gyárban is. — Az alsó részit majd megcsinálja valamelyik utódunk a hétszázadik jubile- umre! A KONTAKTA Alkatrész- gyár mezőtúri gyárának vezetője Szabó Béla. — Nekünk kettős jubileumot jelent 1978. — Mégpedig? — Hatszázéves Mezőtúr és huszonöt éves az üzemünk. — Mit vár a jubileumi évtől? — Üj gyárunk építésének kezdetét, 120 milliós éves tervünk teljesítését és a gyártmányszerkezet korszerűsítését. — önnek mit jelent Mezőtúr? — Gyermekeim itt születtek, itt lettem, ami lettem. Örülök, hogy környezetemben nincsenek lumpen elemek. Eredményeikre büszke, jó értelemben vett rátarti emberek a túriak. Asszimilálódtam ... Vége a műszaknak a Mezőtúri Állami Gazdaság gépműhelyében. Herbály József már pattanna kerékpárra, ha nem tartóztatnánk. A Március 15. Szocialista Brigádnak ő a vezetője, ök csatlakoztak először a „600 év — 600 perc” mozgalomhoz. — Mit jelentett ez? — A korábbi társadalmi munka duplázását az újvárosi óvodában. — Nem zsörtölődnek miatta az asszonyok? Prémes kucsmáját feljebb tolja a fején. — Már megszokták, hogy bekapcsolódunk a város életébe. Mindenről tudunk, segítünk, ha kell. Az állami gazdaság dolgozói a termelés érdékében 1966 társadalmi munkaórát ajánlottak fel 1977-ben. Ezen felül 1018 órát Mezőtúr fejlesztésére. szépítésére. Sokan gondolkodnak úgy, mint Herbály József: — Arra várunk hogy megmondják: 1978-ban hol, miben számítanak ránk. A DATE mezőtúri mezőgazdasági gépészeti főiskolai karán (atyaisten, * de hosszai neve van) dr. Tolnai Gábor sorolja a jubileumi év főiskolai rendezvényeit. — Júniusban itt lesz az országos mezőgazdasági gépesítési tanácskozás. Akkor leplezzük le Szabó Gusztáv mellszobrát is. Kb. ezer szakember részvételére számítunk. Májusban tudományos ülésszakot tartunk, melynek témája a mezőgazdasági gépek gondozása. 1978-ban ünnepeljük egyébként a mezőtúri gépészképzés 25. jubileumát is, — Ezen túl? — Helyet adunk egy KGST-tanácskozásnak. melyen a szakemberek továbbképzéséről cserélnek tapasztalatokat. Szó van még országos gépkereskedelmi konferencia megrendezéséről és egyebekről is. — Mindez tagadhatatlanul rangot ad Mezőtúrnak, — Tudjuk, hogy a középfokú oktatási intézményből főiskolává való válás nem jelent egyszerű cégtáblacserét. Az utóbbi 600 év több mint egyhuszad részét a mezőtúri tanácsházán töltötte Molnár Ernő. Több osztályon dolgozott, mire elnökhelyettes lett. Keresve sem találhatnának tehát méltóbb embert a jubileumi ünnepségek előkészítésére, összefogására. A tanácsháza egyidős vele. — Édesapám részt vett az építésében. Molnár Ernő pedig a mezőgazdaság átszervezésében és főleg az ipartelepítésben. — Sok kedves emlékem fűződik az ipartelepítéshez. A Fémfeldolgozó Szövetkezet például egy pesti szövetkezet részlegeként alakult meg a régi laktanya elavult ebédlőjében. Most háromszor any- nyit termel, mint a pesti részleg. — Háromévtizedies tanácsi munkát tekintve minek örül leginkább? — Főleg annak, hogy valamikor a legnagyobb ügyfélforgalmat a munkát keresők jelentették. 1950-ben 2—2,5 ezer ember dolgozott az iparban, kb. 4,5 ezer a mezőgazdaságban. Most ez az arány megfordult, s egyetlen deka munkaerő-feleslegünk sincs. — Persze, sok másban is örömét leli az ember. Gyermekkoromban példni az volt a legnagyobb büntetés, ha édesanyám elküldött vízért. Másfél órát biztosan várakozni kellett az ártézi kútnál. Most meg elkészült a 700 köbméteres víztorony, 1978- ban pedig kicseréljük azösz- szes főnyomóvezetéket. A jubileumi évben gazdagodik Mezőtúr. Elkészül a 200 személyes óvoda és a 600 adagos konyha is. — A társadalmi összefogásnak köszönhető — summázza Molnár Ernő. 1978-ban várhatóan átad.- ják a sporttelepi munkacsarnokot. s valószínűleg használatba vehetik a túri gyerekek a bánhorváti kastélyt is, melyhez temérdek társadalmi munkával járultak a város lakói, önzetlen munkájukra jellemző, amit a kastély környékének egyik lakója mondott: — Ha mindenhol ilyen intenzíven dolgoznának, egy évtized alatt Kánaán lenne Magyarország. Azt mondja Jakucs Magdolna, a városgazdálkodási vállalat főkönyvelője: — „Belenőttünk” a társadalmi munkába. Ki mihez ért, úgy segít a városnak. En például az igazgatási és rendészeti bizottságban veszek részt. Akinek nincs lehetősége a közvetlen segítségre, a maga módján járul a jubileumi év gazdagításához. Több művész — Varga Miklós, Veress Miklós, Török János, Lapis András — egy-egy alkotását ajánlotta fel. A kisemberek is buzgólkodnak. Kozák Gyula Miskolcról írta: „Városom jubileumi programjához kiállítás céljára felajánlom szerény gyűjteményemet. Ez áll kb. 40 darab fegyverből és 15 olajfestményből. Közöttük nincsenek világhírű darabok, de véleményem szerint arra megfelelnek, hogy az érdeklődő emberek élményt és gyönyörűséget nyújtsanak.” — Amikor Mezőtúrra kerültem, azt mondta a cimborám — emlékezik Papp János tanácselnök —, hogy az itteni nép tartózkodó, de ha befogad valakit, akkor tiszta szívvel kitárulkozik előtte, eltölti melegséggel. S a szülőföld mélységes szeretetével. Simon Béla Kölcsönös vonzalomból szerelem Tojásból kiscsibe Papi Lajos keze nyomán szobor Anyja méhéből a gyermek Zene a hegedűn És a régi helyett egy újabb: 1978 Szöveg: K. L. Fotó: T. Katona László
