Szolnok Megyei Néplap, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-21 / 18. szám
1978. január 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Miért nem öt százalék? MEGMAGYARÁZTÁK A jászberényi Déryné Művelődési Központban nagy közönségsikere van a „Pódium” előadássorozatnak. Legutóbb Koncz Gábor előadóestjén tapsolhattak a jászberényi irodalomkedvelők Fesztiválok előtt, fesztiválok után Néhány megjegyzés az amatör művészeti mozgalom kérdéseihez Szolnok megyében csaknem négyszáz (!) amatőr művé- ' szeti csoport működik. A számadat nagyságára bizonyára sokan kételkedőén rázzák fejüket: lehetetlen. S ha a szám pontos, hogy lehet az, hogy mindössze féltucatnyi országosan jegyzett együttesünk van? Nos, nem öröm, hogy így van, de természetes. A Népművelési Intézet 1976-os adatai szerint az országban mintegy 10 ezer együttest tartanak nyilván, ebből 300-350 az élvonalbeli, 1500-2000 tartozik a derékhadhoz, a többi működése nem folyamatos, szakmai színvonala gyenge. Ellentmondások a szolnoki iskolák idei bérfejlesztésében Az alkalomszerűség szű- kebb hazánkban különösen jellemző. Egy-egy jelesebb ünnep, kulturális seregszemle előtt a csoportok százait verbuválják össze, mutatóba: nekünk is van énekkarunk, irodalmi színpadunk, néptánccsoportunk, stb. Az eredmény többnyire lesújtó. Nem is lehet más. Elsősorban a különböző csoportokba beszervezett vagy bekénysize- rílettek érzik ennek romboló hatását. A közönség legfeljebb kényszeredetten tapsol, elnézően mosolyog, de akiknek sikertelenség a részük, megfogadják: soha többé nem lépnek közönség elé. S amikor — ráadásul — tehetség hiányában vannak, egyet kell velük értenünk, hiszen a művészi értéktelenség ideológiailag is káros. A fentiekből is kiderül, hogy a tudatosság és a terv- szerűség hiánya okozza megyénkben is a művészeti csoportok középszerűségének — színvonalbeli megközelítésből értjük — foghíj asságát. A csiribi, csiribá, esetleg hó- kusz-pókusz alkalmi ügyeskedés — csak a szemfényvesztésre elég. MIRE ÉPÍTKEZÜNK? Az amatőr .művészeti mozgalom fejlődésének egyik jellemzője, hogy stílusproblémái a legtöbb művészeti ágban párhuzamosak a hivatásos művészetével. Megítélésben művészetpolitikánk általános irányelvei az irányadók. A művészet fejlődése legértékesebb, leghaladóbb eszméjének a realizmust tartjuk: ez tulajdonképpen a valósághoz való korszerű viszony kérdése. Legjobb együtteseink ebben a működésükre aktualizált viszonyban, — amely stílusként lép a közönség elé — értek el szép eredményeket, s ez művészi világkép és magatartás kérdése is egyben. Ebből következik, hogyha a stílus deformálódik, a magatartás is torzul. A különböző vers- és prózamondó, színjátszó fesztiválokon, seregszemléken számos példáját tapasztaltuk a formalizmus veszélyének. Ennek középpontjában a konvencionális giccs áll. Az előadásra kerülő — általában — értékes alapművek a megjelenítési forma hogyanján keresztül értéktelenednek, sőt — számos esetben — kapnak eredeti mondanivalójukkal ellentétes előjelet. Vagyis: olykor a mű szándéka ellenére történik a megjelenítés. Ez — súlyosabb esetekben — politikai hiba is, hiszen az ízlésneveléssel szembenálló tendenciák hordozója. KINEK II FELELŐSSÉGE? Ha részt veszünk egy-egy zeneiskolai növendék-hangversenyen, lehetetlen nem észre vennünk, hogy tehetségesen és szerényebb képességgel előadott zeneszámokat hallunk. De a leggyengébb produkciók sem „csúsznak el” az ízlésrombolás határ- mezsgyéire. Ez kétségtelen a zenepedagógusok érdeme, akik a gyengébb kvalitású gyermekeket is eljuttatják a nyilvánosság előtti elfogadható szereplésig. Nincs ilyen értő pedagógiai rendszer és kontroll a fentebb említett művészeti ágakban. Elsősorban a versmondók körében súlyosak a stílusproblémák. Érthetetlen és mindmáig feloldatlan az ellentét: a televízió rangosabb versmondó-fesztiváljai — legalábbis hatásukban — politikai eseménynek számítanak az ország közvéleménye előtt, ugyanakkor a versmondó fiatalok ezrei amolyan „magányos ordasok” nálunk. Fokozottabban vonatkozik ez megyénkre. Az esetek többségében persze a felkészítésben sincs sok köszönet: a századforduló paté- tikus naturalista modorától az álavantgarde törekvésekig jutó stílus koktélt észlelhetünk a pódiumművészet egy- egy seregszemléjén. Mindez nem az irodalmi színpadra verbuvált szakmunkástanulók, kisdiákok rovására írandó, hanem egyértelműen a közművelődés ezirá- nyú felkészületlenségét bizonyítja. ÉS a TÖMEGSPORT? Az amatőrművészeti mozgalom művészi gyengéit meg- bocsájtóan, sőt „feloldozóan” értelmező szemlélet hívei az olimpiai gondolatot vallják: a részvétel a fontos. Az amatőr művészeti mozgalmat a tömegsporthoz hasonlítják: ott sem születnek kiemelkedő eredmények, mégis hasznos. így igaz, de egyet azért ne felejtsünk: az irodalmi színpad, a színjátszócsoport, az énekkar, a versmondó, sőt az amatőr képzőművész is mindig közönség elé készül, hatást kíván elérni! Ám jó, fogadjuk el látszólag az olimpiai gondolatot. A részvétel minőségét persze ebből a megközelítésből sem tudjuk kikerülni. Ott rossz az eredmény, ahol hibás volt az edzés. NEM elhanyugolható Az amatőr művészet jelentős szerepet tölthet be a szocialista nevelésben. Az egyedül folytatott amatőr művészeti tevékenység — teli útvesztőkkel! — az önművelés fontos formája, a közösségben folytatott amatőrizmus pedig a közösségi nevelés színtere. Mindkét formája jelentős lehet a szocialista magatartás normáinak kialakításában. Mindezekből következik, hogy amatőr művészeti tevékenységet folytatni felelősség. Persze nemcsak azok felelőssége, akik színpadra lépnek, hanem a működtetőké, fenntartóké egyaránt. Sőt talán még fokozottabban, hiszen az amatőr művészeti mozgalomban többnyire kellő élettapasztalat nélküli fiatalok vesznek részt, akik gondolkodásuk formálásában még maguk is pallérozott irányításra szorulnak. A csoportokon belül folytatott állandó nevelő tevékenység tehát a közönség elé lépés egyik fontos feltétele. Csak önművelés eredménye lehet a kisugárzás. Enélkül nincs közönségsiker’, A sikerélmény viszont az amatőr művészeti mozgalomban is döntő fontosságú, enélkül elkedvetle- nedés lép fel, — a csoportok felbomlanak Nem tévesztendő persze össze a sikerélmény kívánása a sztár-szellemmel. Ez utóbbi ugyanolyan káros lehet közösségi szempontból, mint az értéktelenség. Veszélyes nézőpont: — ennek is van nyoma — az amatőr csoport a hivatásossá válás előiskolája. Kétségtelenül lehet ez is, de nem ez a célja, rendeltetése, hanem a kultúra széles körű terjesztése, a szocialista gondolkodás- mód formálása, a közösségi magatartás erősítése. Ez utóbbi, lényegi funkciók eredményesebb gyakorlása teszi szükségessé, hogy fokozottabban törődjünk az amatőr 'művészeti mozgalom szervezeti eszmei-tartalmi irányításának kérdéseivel. Tiszai Lajos Számtanpéldákon törik a fejüket a szolnoki pedagógusok. Százalékot számol az igazgató, a történész, a magyarszakos. Hogyan lett az ötszázalékos éves bérfejlesztésből a valóságban csak 2,8 vagy 3,9 százalék. Hová tűntek a hiányzó százalékok? — keresik a választ. A megye költségvetési előirányzatában 15 millió 722 ezer forint szerepel 1978-ra az oktatásügyi dolgozók bérének fejlesztésére. A miniszteri utasításnak megfelelően a megyei tanács művelődésügyi osztálya minden városi tanács, járási hivatal illetékes osztályának rendelkezésére bocsátotta a bérfejlesztési összeget. A felhasználás alapelvét Szolnok Megye Tanácsa elnökének 1—5/ 1976. sz. utasítása a Pedagógusok Szakszervezete megyei bizottságával egyetértésben így határozza meg: „Az éves bérfejlesztést (5 százalék) teljes egészében le kell bontani a bérgazdálkodók részére; az ötszázalékos bérfejlesztési keretből semmilyen szinten tartalékot képezni nem szabad.” o A megyei tanács vb művelődésügyi osztálya ennek ellenére, de szintén a Pedagógusok Szakszervezete megyei bizottságával egyetértésben, a 43/1975. (XI. 15.) PM számú rendelet alapján — mely szerint „a béralap betartása, a bérgazdálkodás biztonsága és a munkaerőgazdálkodás elősegítése érdekében a fővárosi, megyei, valamint a megyei városi tanács bértartalékot képezhet” — a bérfejlesztési összeg 0,2 százalékát tartalékként visszatartotta, így a városi tanácsok, járási hivatalok művelődésügyi osztályai, az oktatási intézmények dolgozói bértömegének 4,8 százalékát kapták meg, hogy „lebontsák” az iskolákba. Az idézett utasítás azt is meghatározza, hogy „a bér- fejlesztési keretet valamennyi intézménynek, (munkáltatónak) biztosítani kell.” Egyes szolnoki iskolák ennek ellenére a 4,8 helyett mégiscsak 3,9 százaléknak megfelelő összeget kaptak; más oktatási intézmény viszont 7,3-százalékot. Kiemelünk néhány példát a városi tanács művelődésügyi osztályának kimutatásából ! A Költői úti Általános Iskola bértömegének 6,2, az Újvárosi 6,1. a Rákóczi úti 4,9, a Mátyás király úti 7,3, a Tallinn körzeti 6,9, a Beloiannisz úti 5,1, az Abonyi úti 6,6, a Varga Katalin gimnázium 2,8, a Ti- szaparti Gimnázium és Szak- középiskola 4,2, a Vegyipari Finommechanikai és Műszeripari Szakközépiskola pedig 3,9 százalékát kapta. Az általános iskolák között a Rákóczi úti kivételével mindegyik intézmény 5 százalék felett kapott. Ténykérdés tehát, hogy az utasítást nem tartották be. o — Milyen szempontok szerint tettek különbséget elegyes iskolák között? — kérdeztük Káplár Józseftől, a városi tanács vb művelődés- ügyi osztályának vezetőjétől. — Az elosztásnál figyelembe vettük, hogy az egyes iskolákban hány pedagógusnak kell biztosítani a soros előlépést. A 2 millió 912 ezer forintból — amit a város kapott — erre 1 millió 245 ezer forintot fordítottunk. A másik szempont — mivel a 6 1977. (VII. 27.) OM—MŰM számú együttes rendelet előírja, hogy az oktatási intézmények valamennyi dolgozójának 1979. március 31-ig el kell érnie a munkaköri kulcsszámának, illetve pótlékának megfelelő alsó bérhatárt, a Hiányzó összeg felét az idei bérfejlesztésből adtuk ki. A harmadik pedig az volt, hogy segítsük az alacsony bérbeállású iskolákat, a nehéz körülmények között dolgozó pedagógusokat. A fennmaradó összeget pedig felosztottuk az iskolák között a pedagógusok létszámának megfelelően. így az alsófokú oktatási intézményekben az egy dolgozóra jutó bérfejlesztési átlag az idén 146,4, a közép- fokúakéban pedig 127,3 forint. — A részletes kimutatásból az is kiderül, hogy havi 2060 forintot tartalékoltak, ami szabálytalan. — Ha nem tartalékolnánk, akkor miből fedeznénk az év közben felmerülő kiadásokat? Előfordulhat, hogy egy nevelő elmegy, s helyére csak olyant tudunk felvenni, akinek magasabb volt a fizetése az előző munkahelyén, és így nekünk is többet kell adni. A felosztás elveivel egyébként a Pedagógusok Szakszervezete városi bizottsága is egyetértett. Q — Az elvekkel igen. — erősíti meg dr. Hegedűs La- josné, a bizottság titkára, — hiszen köt a határidő, s az általános iskolák nem érhetik el másként 1979. március 31- ig az alsó bérhatárt. Az igazság azonban az, hogy a bér- politikai elvek megtárgyalására bennünket nem hívott meg a művelődésügyi osztály. Amikor készen volt az iskolánkénti bérfelosztás, én aláírtam. Azon a papíron nem állt rajta, hogy melyik iskola hány százalékot kapott, s az sem, hogy mennyit tartalékolnak a tanácsnál. — Máskor is „félreinformáltak” már bennünket az osztályon — vélekedik dr. Császár Józsefné, a Pedagógus Szakszervezet városi bizottságának bérfelelőse. — Anélkül, hogy tudtunk volna róla, visszatartottak bizonyos összegeket. Január elején.a művelődésügyi osztályon járva megmutatták egy fél percre a felosztás vázlatát. Megnézni már nem volt időm, mert közölték, hogy vinni kell a tanácselnökhöz jóváhagyásra. — Egyetértett a felosztási elvekkel? — Igen. Bár a középiskolák kétségtelenül hátrányba kerültek az általános iskolákkal szemben, s ez törést okoz a bérek további növekedésében. — S mi a véleménye a Szolnokon történtekről Szur- gyi Isvánnak, a Pedagógusok Szakszervezete megyei bizottsága titkárának? — Bérpolitikai ballépés volt ilyen helyzetbe hozni a középiskolák pedagógusait. Valami módon megoldást kell találni, nem kerülhet hátrányba egyetlen oktatási intézmény sem a másik miatt. Jövőre semmiképpen sem járulhatunk hozzá azokhoz az alapelvekhez, amelyek szerint az idén elosztották a bérfejlesztési összeget. Egyébként h&dd mondjam el, hogy sajnos a megye más településeiről, a tiszafüredi és kunszentmártoni járásból is érkeztek hasonló panaszok. A napokban éppen ezeket az ügyeket vizsgáljuk ki. — Miért ilyen sok a szabálytalanság az idén? — Nem volt kellőképpen előkészítve, hogy hogyan kell végrehajtani a bérfejlesztést. Idejében és körültekintően kellett volna tájékoztatni az iskolák vezetőit, szakszervezeti t'sztség viselőit és a pe dagógusokat is. Megjegyezzük: a Miniszter- tanács és a SZOT közös határozata a bérpolitikai elvek kialakítását az illetékes választott szakszervezeti testületek egyetértési jogkörébe utalja, nem a tisztségviselőkébe. o Az általános iskolák javára történt differenciált felosztással a megyei tanács művelődésügyi osztálya egyetért. — A mértékével viszont nem, bár a szolnoki középiskolai tanárok átlagbére a megyei átlag felett van — mondja dr. Vincze Sándor, a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának helyettes vezetője. — Éppen ezért levélben kértük a szolnoki Városi Tanács illetékeseit, hogy egészítsék ki az összeget négy százalékra azokban az oktatási intézményekben, amelyek ennél kevesebbet kaptak. A levél nyomán ismét felkerestük Káplár Józsefet, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetőjét, áki elmondta, hogy teljesítik a ké- rést(?).- — De honnan a fedezet rá? — Felhasználjuk a tartaléknak szánt összeget, s ha nem futja, akkor a városi tartalékból kipótoljuk. Ezzel látszólag rendben is lehetne az ügy, ha az iskolákban nem másképp számolnák ki a bérfejlesztésre fordítható összeget, mint a művelődésügyi osztályon. Ebben sem ők a hibásak, hiszen az iskoláknak nem írták meg a hivatalos értesítésben, hogy bértömegük hány százalékát kapták meg az idén. Érdeklődésünkre az iskolák gazdasági vezetői közölték az általuk kiszámított százalékot. Az Újvárosi Általános Iskola a városi művelődésügyi osztály kimutatása szerint a bértömege 6,1, az iskola vezető szerint viszont csak öt százalékát kapta. Eltérés mutatkozik a Tiszaparti Gimnázium esetében is. o Bár elsőként nem a mi feladatunk a pedagógusok tájékoztatása a kiszámítás módjáról — mégis megkérdeztük Mihályi Istvánt, a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya gazdasági csoportvezető-helyettesét, hogyan számolják ki a bértömeg százalékát: — Az 1977. évi módosított béralapelőirányzatból kell kiindulni a bérmegtakarítás és a megbízási díjak kivételével, de természetesen beleszámít a bérrendezés után kapott összeg is. A városok, járások illetékes szervei ennek értelmében kapták meg a 4,8 százaléknak megfelelő összeget. S mi lesz a sorsa a tartalékolt 0,2 százaléknak? A kérdésre dr. Vincze Sándor osztályvezető-helyettestől kaptunk választ: — - A tartalék mindössze 622 ezer forint, ezt természetesen szintén bérfejlesztésre használjuk majd fel. A tanév végéig felülvizsgáljuk a megye valamennyi iskolájában a dolgozók bérét, s ahol nagy a lemaradás, megpróbálunk enyhíteni rajta. — Hányán nem érték még el az alsó bérhatárukat? — A megye 9903 oktatásügyi dolgozója közül 1977. szeptember 1-i helyzet szerint ezerkétszázhuszonhár- man. — S a bérrendezés után? — Erről még nincs adatunk, de 1979. március 31-ig mindenkinek el kell érnie áz alsó bérhatárt. Tál Gizella
