Szolnok Megyei Néplap, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-20 / 17. szám
1978. január 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az ujszásii Vegyesipari Szövetkezet tekercselő üzemében bérmunkában villanymotorok állórészeit tekercselik az ikladi Műszergyár rézére Kötelező az „alakítás?” Több tej lesz Gépészmérnökség Észak-Magyarországon töltötte, megfordult Lillafüred, Miskolctapolca szórakozóhelyein, s hazatérve elégedetten újságolta: na, most aztán kitomboltuk magunkat, csöndben maradhatunk néhány hónapig. Élvezte a szállodák, az üdülők nyüzsgő, éjszakai életét, feleségével hajnalig ropta a táncot, néhányszor ejhúzatta a nótáját a cigánnyal, s valósággal bárszakértő lett. Szóval, elengedték magukat. Régóta ismerem, tudom róla, kiváló szakember, a jónak sohasem elrontója, legfeljebb azt furcsállom, hogy a nyilvános helyeket Észak- Magyarországon ilyen bátran látogatta. Otthon, a járási székhelyen ilyet nem enged meg magának soha. Szűk a társasági köre, s a kikapcsolódását, ha nagy ritkán beiktatja, kíváncsi szemektől távol, majdhogynem zárt ajtók mögött koccintgat, elvégre környezetében ő a komoly ember, akit táncolni még soha nem láttak. Mondom is neki nyomban: ha vannak zugivók, akkor most élménybeszámolódból arra következtethetek, hogy te „zugduhajkodó” vagy. Nem sértődött meg, nem hagyott faképnél, komoly arccal mondta, hogy szerinte ez egy valós probléma, és érdemes lenne egyszer megfelelően foglalkozni vele. Kifejtette: részéről egyszerű önvédelemről van szó, barátjára hivatkozott, aki temperamentumos, életszerető ember, s aki az egyetemről kikerülve a maga módján élt. viselkedett. Eszébe se jutott a képmutatás. A munkáját becsülettel ellátta, ám amikor ideje, kedve, pénztárcája megengedte, be-beült a presszóba, kisvendéglőbe, olykor nótázott is. S mi lett a természetes viselkedés vége? A helybéli értelmiségiek egyike-másika kikerülte, főnöke pedig figyelmeztette, rossz vége lesz annak, hogy nem nézi meg, kivel és hol szórakozhat, hozzá mégsem a tehenészek valók. Hamarosan hírbe hozták, iszákosnak, züllöttnek bélyegezték, az ilyen vádak kivédhetetlenek. Ezen túlmenően egyáltalán érdemes-e magyarázkodni ott, azoknak, akik összekeverik a társaságsze- retetet, a természetes jókedvet a részegeskedéssel, a lealacsonyító tivornyázással. Meggyőző érvekkel bizonygatta a mérnök, hogy mindenfajta lealázó, kellemetlen tortúrát kerülni akar, szórakozásban, kikapcsolódásban az alakítást választotta. Ilyenformán munkahelyén nem esett csorba rangján, becsületén, tekintélyén. Amikor elviselhetetlenül ful- lasztónak érzi a „zugszórakozást”, feleségével beül a kocsiba és elmegy a legközelebbi városba, ahol nem ismerik, s nem kell félnie a megszólástól. Végighallgatva őt, azt kérdezem magamtól: valóban kötelező a munkahelyeken, a lakóhelyeken az alakítás, magyarul az alakoskodás? Attól tartok, hogy igen. Ismerem a becsületes, a betegeiért minden áldozatra kész körzeti orvost. Ennek az embernek nincs tekintélye, s éppen ezért nincs, mert hajthatatlan. A maga tisztességes normái szerint él és dolgozik. És éppen azzal járatja le magát, hogy nem akar különb lenni a falu lakóinál. Szeret jószággal foglalkozni. disznót hizlal, baromfit tart, s szabad idejében kapával a vállán, munkaruhában vonul a hobbikertjébe. Ezt sokan nem bocsátják meg neki. A doktor úr viselkedjék úriemberhez illően. Az a baj, hogy természetesen, egyszerű emberként viselkedik? Igen. A kisvárosokban megfigyelhetjük, hogy az úgynevezett „jól diszponált” emberek merő előrelátásból kerülik a nyilvános szórakozóhelyeket. A felszínes ítélkezés miatt. S az a vége, hogy bezárkóznak, amikor meg ezt teszik, akkor ezért szólják meg őket. Az a vád, hogy lenézik az „egyszerű” embereket. Az alakoskodásra késztető helyzetek számtalan változata közül itt van Z. Anna 27 éves munkásnő esete. Részt vett a brigádvacsorán, férjek és feleségek körében, ahol jól érezte magát, táncolt, nevetgélt, s elfogadta a férjek, emberek lovagias bókjait. Nem szerette volna, ha azt mondják rá, hogy besavanyodva ül, rontja a társaság hangulatát. Másnap, harmadnap megkapta a magáét. Félreérthetetlenül tudtára adta néhány asszony, hogy hová távozzék az a vénlány, aki a munkahelyi bulikon a családos, nős férfiakat csábítgatja. A ,|,megszülés'’ fegyelmező, nevelő és visszatartó erejét bátran elismerhetjük. De a felszínes ítélkezésnek, a kitalációna'k, a képzelődésnek, a gonoszkodásnak ehhez semmi köze. A túlzásba vitt italozás miatt munkatársunkat, barátunkat szemtől- szembe figyelmeztetni kötelesség. Ezzel szemben egy társaságkedvelő embert, olyat, aki szabadidejében be- üi a kisvendéglőbe — gonoszság hírbe hozni, iszákosnak, züllöttnek nevezni. Sajnos, ezért kényszerülnek igen sokan arra, hogy eltakarják igazi arcukat, ne mutassák igazi énjüket. Ilart ki no ismerné azt a Men ki ne típust> aki a vi_ lág legrendesebb emberének mutatja magát „felfelé”, bezzeg egészen más a viselkedése, a magatartása, amikor tisztes távolban tudja azokat, akiktől tartania kell. Művészi tökéllyel gyakorolja a sokarcuságot s kihasználja az ebben rejlő előnyöket. Szerepeit véletlenül sem téveszti el. Bízom benne, hogy mérnököm az alakítás „magasiskoláját” nem járja ki, elvégre akárhogy nézzük, az alakoskodás a gyávák kenyere. — sz — Növekszik a tehénállomány Az elmúlt két évben az ágazat fejlesztésére hozott intézkedések nyomán több mint 480 literrel nőtt az egy tehénre jutó tejtermelés. Tavaly a tehenek átlagos „teljesítménye" meghaladja a háromezer litert, az állami gazdaságokban pedig négyezer liternél több tejet fejtek egy-egy tehéntől. Az 1978. évi tervek a? ágazat további dinamikus fejlődésével számolnak; az egy tehénre jutó teljesítmény B200 literre fokozódik. Mindent egybevetve a mezőgazdasági nagyüzemektől és a kistermelőktől az idén 7—8 százalékkal több tejet várnak, mint 1977-ben. Idén tovább növekszik a tehénállomány, mintegy tízezerrel több állatot tartanak majd a gazdaságokban speciálisan tejtermelési célra. Az úgynevezett húshasznú tehénállomány szintén tízezerrel gyarapodik, és eléri a 75 ezret. Az állattenyésztők 1978- ban a takarmányozás színvonalának javításával is igyekeznek fokozni a tejtermelést. Az állatok fehérjeigényének kielégítésére a tavalyinál mintegy 30 százalékkal nagyobb mennyiségű karbamid-anyagot használnak fel. Az elmúlt évben felére csökkent a borjak felnevelési vesztesége, a terv szerint ezen az arányon tovább javítanak és 1978-ban ugyanilyen mértékben csökkentik az elhullást. Lábsebész szakorvosok „vizsgáztatták” azokat a fapapucsokat, amelyeket tízezrével gyártanak a kisújszállási Gyógyászati Segédeszközök Gyárában. Képünkön Duka Endréné méretre igazítja a talpat Tapasztalatok, tervek Versenyfutás a jövőért Interjú Kozma Tiborral, a BVM szolnoki gyára igazgatójával Sokat hallatott magáról tavaly a Beton- és Vasbeton- ipari Művek szolnoki gyára. Amerikai licencet vásároltak, felépítették az új Span-Deck üzemet, megkezdték a gyártást. Az Európában először készült födémelemek iránti érdeklődés szinte pillanatok alatt „föllángolt” a szakértők körében. A sikeres próbaüzem után a nyár végén elkészült a Span-Deck üzemet kiszolgáló nagy teljesítményű betongyár is. Más termékeivel is „befutott”- a szolnoki üzem. Egyedi betonelemei a paksi erőműtől az albertirsa—vinyicai távvezetékig, a Népstadiontól a Hilton Szállóig fémjelzik nevét. Kisebb létszám, nagyobb termelékenység Eredményesnek tűnik az 1977. évi munka. Kozma Tibort. a gyár igazgatóját ezért kérdeztük a tapasztalatokról. — 1977-ben 300 milliós árbevételi tervvel kezdtük az esztendőt. Teljesítettük. 302 millióra, kétmillió nyereséget értünk el. Lehet, ez kicsinek hat. de ha tudjuk, hogy a gyár 424 millió forintos eszközállománnyal rendelkezik és 76 millió forint értékű forgó eszközállománnyal gazdálkodik. már érthető, hogy aligha tudtunk volna nagyobb eredményt, elérni. Minden gazdasági mutatónkat teljesítettük. hozzáteszem, kevesebb létszámmal, mint terveztük. Hatszázzal szemben — ez volt a terv — ötszáz- kilencven volt a létszámunk. © Korábban jóval többen dolgoztak a BVM szolnoki gyárában? — Igen. többen, s bizonyos mértékig még a gyárkapun belüli munkanélküliség is jellemző volt. Nem akarok nagyon viszamenni az időben, de a hetvenes évek elején ebben a gyárban még ezer ember dolgozott. Szervezési, irányítási feladatokat oldottunk meg. igyekeztünk, hogy tendenciájában is a következetesség. a munkafegyelem szilárdítása legyen a létszám- csökkenés eredménye. Ügy érzem, ebben rengeteg segítséget kaptunk a szocialista brigádoktól is. Nem voltak munkaügyi vitáink és törvénysértő intézkedések sem. de azt mondhatom, a jól dolgozó munkások nálunk maradtak. Különben ezt bizonyítja az is. hogy a termelékenység több mint a duplájára nőtt azóta. Míg 1971- ben 206 ezer. 1975-ben már 507 ezer. tavaly pedig 540 ezer forint termelési érték jutott egy dolgozóra. Ezzel az eredménnyel a Művek nyolc gyára között a második helyen állunk. © Az idén tízesztendős szolnoki gyár életében ez nagy siker, hiszen az első öt-hat év kudarcok, nehézségek időszaka volt. Ha jól tudom, sokáig a sereghajtó volt, a Művek gyárai között. — Igen. nehéz éveink voltak. kár lenne tagadni, hiszen a tények bizonyítják. Most azonban úgy érzem, túl vagyunk a nehezén. © Nyilvánvaló, hogy a létszámcsökkentés már nem járható út, a meglevő gárdára szükségük van. — A létszámcsökkentés, bármennyire is nehéz ügy, mégis az egyszerű szigorítás példája. Nem ez az eredményesség‘egyedüli útja, mondanom sem kell. Tavaly például szétnéztünk évközben, megvizsgáltuk a lehetőségeinket. Amikor például a karbantartók végeztek egy-egy fontos munkával. termelő munkára osztottuk be őket. Jónak bizonyult az átmeneti átszervezés. Amikor persze létszámról, átszervezésről beszélünk, korántsem szabad csak a számokra. a mutatókra figyelnünk. Az emberek foglalkoztatottsága az elsődleges szempont. Éppen a nehéz években és után tapasztaltuk, hogy ha az embereknek van munkájuk, ha érzik- hogy a gyárban mindennap szükség van rájuk, jobb a munkakedvük, jobban figyelnek a maguk és a kollektíva tevékenységére. Ügy is lehetne ezt mondani: jobb a munkahelyi közérzet, a hangulat. És ezt megint nemcsak azért lehet kijelenteni, mert jobb a kereset is. örülünk annak, hogy nemcsak a központi, állami bérkorrekciókat hajthattuk végre tavaly hanem saját erőnkből is módunk volt a bérfejlesztésre. A jó munkahelyi szellemet bizonyítja az is. hogy megnőtt az emberek kedve a társadalmi munkához. 1977-ben nyolcezer órát dolgoztak a BVM-esek környezetük. városuk fejlesztéséért. A siker titka: korszerű gyártmányok © A technológiai fegyelem ebben a gyárban különösen fontos. — A Span-Deck gyártás még nagyobb figyelmet kíván. Azt hiszem ennek az üzemnek a do’gozói azért is vállalják, mert szeretik a betont. Ha hozzáteszem, hogy a múlt • esztendőben iparági szinten is kiemelkedő „biztosítékot” szereztünk 1978-ra. érthető ez. Tavaly a harmadik negyedév, végén szinte az egész ez évi kapacitásunk le volt kötve. © Pedig keveset hallunk, kevés reklámot látunk a Span-Declcről. — Az ősszel meghívtuk az ország tervező, kivitelező vállalatainak szakembereit. Kétszázan jöttek el, ismertettük a terméket, a technológiát. Talán ennek is köszönhető, hogy az érdeklődés nagyra nőtt minden termékünk iránt. Az Élelmiszeripari Tervező Vállalattal például kialakítottuk a BVM—ÉLVÁZ szerkezetet amely kiválóan alkalmas Span-Deck födémű élelmiszeripari üzemek építésére. Az idén mintegy hatvanezer négyzetméter födémet gyártunk. Csak az élelmiszer- ipar már negyvenezret lekötött így. Éppen a napokban írtam alá a szerződést a tisza- kécskei termelőszövetkezettel. Olyan betonsilót kísérletezünk ki, amely iránt talán országos lesz rövidesen az érdeklődés. ® Idei terveik, termelésük tehát megalapozott. Gondolom. nyugodtabb körülmények között is dolgoznak, hiszen a nagy beruházás befejeződött. Vállalkozószellemü munkásgárda — Nyugodtabb. jobb körülmények között. Ehhez nagyban hozzájárul huszonnégy szocialista brigádunk, a társadalmi szervezetek és természetesen a három párt- alapszervezetünk munkája is. Az is 1977 tapasztalata, hogy az 'embereket jobban be kell vonni a vezetés munkájába. Tájékoztatni az eredményekről, s ha nehézség van. kérni a segítségüket. Erre is van példa, az őszön kis ráhajtásra volt szükség, szóltunk a brigádvezetőknek. Azt mondták, ha előbb kérjük a segítséget, még többet tettek volna. Ha ilyen a szellem. ha kölcsönös a megértés, azt hiszem, nem kell félnünk az előttünk álló évtől. Ebben az is erősít bennünket. hogy brigádjaink tovább folytatják a tavaly elkezdett munkaversenyt. Csatlakoztak a Láng Gépgyárban elhangzott felhíváshoz, most pontosítják vállalásaikat, összesenben úgy mondjuk: 6.7 százalékos termelésnövekedést terveztünk. 1 százalékos létszámcsökkentéssel. A műhely- és brigádkollektívák most mérik föl. mi az amit. „rátehetnek", amivel gazdagítják gyári kollektívánkat — és természetesen a magyar népgazdaságot is. hiszen a beton, a betonelem a fejlesztésben, építésben az eddiginél is fontosabb szerepet játszik. Jó. hogy érzik, tudják ezt munkásaink is. Sóskúti Júlia Vasúti szállítások Holtidényben - díjkedvezmény A kígyózó vezeték nyomában Térkép készül Budapest és a többi város közműhálózatáról. A nagyszabású vállalkozáshoz különleges, magyar szabadalom alapján készült műszercsaládot használnak fel, amely a felszínen pontosan nyomon követi a föld alatt kígyózó vezetékeket. Az idén és a következő években Budapesten és számos városokban látnak hozzá a közművezetékek térképezéséhez. Ehhez a különleges műszerparkot kibővítik, s így évente megközelítően 5000 kilométernyi vezetéket tárhatnak fel. A munkálatok előreláthatóan egy évtizedet vesznek igénybe. A tavalyi tizennyolc helyett ez év elején huszonöt délalföldi vállalat igyekszik kihasználni a vasúti szállítási holtidényt, amikor nem terheli a vagonparkot a primőrök. zöldségek, gyümölcsök, a cukorrépa továbbítása. Ennyien éltek azzal a lehetőséggel, hogy előszállítási szerződést köthetnek, s jelentős díjkedvezményben részesülnek, amennyiben építkezési és más hasonló anyagokat az első negyedévben szállítanak. Sokan a tavalyi sikeren buzdultak fel, hiszen az elmúlt idényben csaknem megkétszerezték a szerződésben vállalt áru mennyiségét, s ezért együttesen mintegy három és félmillió forintos pénzvisszatérítést kaptak. Egyedül a Délmagyarországi Magas és Mélyépítő Vállalat háromnegyed millió forintos visszatérítésben részesült.
