Szolnok Megyei Néplap, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-19 / 16. szám
1978. január 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP „Csillaghullás” előtt Beszélgetés a honvédelmi nevelésről I Lukács Ferencet, a törökszentmiklósi Bercsényi Gimnázium igazgatóját a honvédelmi nevelésben kifejtett kiemelkedő munkájáért a közelmúltban „A Haza Szolgálatáért Érdemérem" arany fokozatával tüntették ki. Hogyan könyveli el ezt az érdemérmet? — Álszerénység nélkül mondhatom, hogy az egész tantestület érdeme. Egyetlen ember erőfeszítése nem sokat ér. Az igazgató tevékenysége csak egy rész az egészből. Nevelőtestületünk egysége, érettsége az eredmények alapja. Ennek hiánya vagy csorbulása károsan éreztetné hatását a nevelőmunkában, melynek szerintünk a többi területtel egyenlő szerves része a honvédelmi nevelés. — Maradjunk az utóbbi témakörben. A honvédelmi nevelés hatákonyabbá tételéért milyen módszereket alkalmaznak? — Igen fontosnak tartjuk az érzelmi ráhatásokat, természetesen nem elhanyagolva azokat a tantárgyakat sem, melyek elősegítik a honvédelmi nevelést. Sokminden kapcsolódik ehhez a témakörhöz, — így például az „Edzett ifjúságért” mozgalom is. Szerintünk igen jó módszer a hadsereggel rendszeresen fenntartott kapcsolat. Intézetünket évek óta baráti szálak fűzik az egyik laktanyához. Szívből örülünk annak, hogy ez a kapcsolat nem egyoldalú. Rendszeresen felkeressük egymást. A laktanyalátogatásoknak köszönhetően a fiatalok ismerete a hadseregről nemcsak informatív jellegű. A honvédelmi napok rendezésében nagy segítséget kapunk a katonafiataloktól. Öntevékeny művészeti csoportjaink viszonozzák egymás fellépését. Nem formális tehát a honvédséggel fenntartott kapcsolat, jól egészíti ki az itteni nevelőmunkát. — A honvédelmi nevelés általános célkitűzései mellett hogyan foglalkoznak a fiatalok katonai pályára való irányításával? — Az osztályfőnökök szívügyüknek tekintik, hogy azok, akiknek hajlamuk van a katonai pályára, életcéljuknak tekintsék a tiszti hivatást. Intézetünkben magától érthető, hogy a katonai főiskolák egyenrangúak a többi felsőfokú oktatási intézménnyel. A tiszti pálya tanáraink, diákjaink szemében ugyanolyan megbecsült, mint akármelyik azok közül, melyek csak továbbtanulással érhetők el. Nem csoda, hogy sok végzett diákunk életcélnak is tekintette. Olyan régi diákunk is van, aki katonai ösztöndíjjal hadmérnöki oklevelet szerzett. — Nem az a hátsó gondolat vezérli őket, hogy oda könnyebb bejutni? — Nem valószínű, hiszen jó képességű fiatalokról van szó, olyanokról, akik más főiskolákon, vagy egyetemeken is megállnák helyüket. Erre vall az is, hogy tavaly a továbbtanulásra jelentkezők közel hetven százalékát első nekirugaszkodásra felvették. Számunkra ez nem a statisztika miatt érdekes. Megerősít bennünket abban a hitben, hogy munkánknak volt, s van értelme. Intézményünk viszonylag fiatal, nincsenek régi hagyományai. Ezért gondoljuk úgy, hogy az általunk kibocsájtott fiatalok többségének főiskolákra, egyetemekre való felvétele az igazi hagyományteremtés, ami kizárólag csak testületi munkával érhető el. — Tiszti pályára lépett, volt diákjaik visszajárnak- e az intézetbe? — Igen. Ez is agitatív erő, hiszen saját élményeikkel kiegészítik az informatív anyagot. — A tiszti hivatás iránti vonzalom nemcsak pillanatnyi fellángolás a fiatalok között? — Nem, mert — ugyanúgy mint más vonatkozásban — igyekszünk alapos ismereteket nyújtani a pályaválasztás előtt. Az osztályfőnökök mellett a velünk kapcsolatot tartó laktanya egyik főtisztje beszélget á harmadikosokkal is. így jó másfél év áll rendelkezésükre a pályaválasztásig. Szülői értekezletre is meghívjuk a honvédség képviselőjét. Nemcsak a katonaélet szépségeit ismertetjük meg velük, hanem a nehézségeit is. Ez már eleve rostát jelent a fiatalok között, a jelentkezőket nem éri csalódás. Ennek tudjuk be, hogy eddig egyikük sem hátrált meg. — Ebben a gimnáziumban is sok a lány ... — Igaz, hogy katonai pályára a kiképzési rendszer miatt nem jelentkeztek, de tőlük sem idegen az egyenruha.. Egyikük például a BM kötelékében ifjúságvédelemmel szeretne foglalkozni. — Persze mindezek előtt jön még az érettségi... — S — A halászat visszavonult a réti vizekre Fejezetek a tiszai hajózás történetéből A Tiszának, mint vízi útnak nem is olyan régen még fontos szerepe volt az ország gazdasági vérkeringésében. A századforduló és a XIX. század első fele a közép-tiszai hajózás fénykorának tekinthető. Szolnokon megépült a terület egyetlen jelentős és korszerű kikötője, a szolnoki kikötő és gabonatárház azzal o céllal, hogy a Duna-Tisza csatorna megépüléséig a korszerű átrakodás lehetőségeinek megteremtésével biztosítsa a Tiszavölgy vízi útjainak maximális forgalmát, illetve kihasználásának feltételeit. Ebben az időben a szolnoki kikötőben a sótalpaktól és szálfatutajoktól, a helyi forgalmat lebonyolító kishajók, a „népi fahajók” mellett a nagyobb áruszállító bárkáig minden hajótípus megfordult. Forgalmuk olyan nagy volt, hogy miattuk a hajómalmok zöme is a sókikötők alá, a halászat pedig a Zagyva, majd a Millér medrébe és a „réti vizekre” szorult vissza. Térkép 1781-böl A hajózás feltételeinek a megteremtését egyébként — a nagyobb kanyarok átvágásával — már a XVII. században megkezdték. Az első hajózási térkép például 1781-ben született. A Tisza átvágásokkal való általános szabályozására vonatkozó első javaslat ekkor került előterjesztésre. A Tisza-völ- gyi folyami és ártéri hajózás fontosságának a felismerésével hozhatók kapcsaliatb'a a még korábban, 1722-ben felmerült hajózási csatornatervek is. A javaslattevő mérnökök jó érzékkel ismerték fel a lehetőségeket, s már ekkor felvetették a terület három fő — azóta már megépült, vagy a közeljövőben megvalósuló — Tisza- kőrösi (ma Keleti Főcsatorna), a Duna-Tisza csatorna és a jászsági csatorna megvalósításának gondolatát és az első tervváltozat javaslatát is elkészítették. A műszaki szempontból helyes elgondolások azonban gazdaságilag koraiak voltak és ezért az akkori kormányzat megvalósításukkal érdemben nem foglalkozott. A korabeli hajózás jelentőségéről tanúskodik az is, hogy 1733-ban önálló hajózási igazgatóságot szerveztek, amelyet később vízügyi és építészeti főhatósággá fejlesztettek. Ebben az időben már a hajózást szolgáló folyamszabályozási munkálatok költségeit mindvégig a sókamara jövedelméből, a só felemelt árából fedezték. (A Tiszán ugyanis igen jelentős volt a sószállítás az erdélyi sóbányákból) Szabályozás a sóalapból Még 1846-ban is ebből a „sóalaóból” utalták ki a Ti- sza-szabályozás intenzívebb megkezdéséhez engedélyezett összegeket. A hivatalos vízügyi szolgálat első munkája ugyancsak a hajózással függött össze. Felmérte a hajózható vizeket, majd elkészítette a hajózó utak és hajózási akadályok ideiglenes térképét a „Preliminaire. fluss-karten”-t. A II. József rendeletére készített térképek első lapjai éppen a Kö- zép-Tiszáról készültek, nyilván az akkor már élénk hajózást lebonyolító szolnoki és poroszlói sókamárára, valamint a szolnoki és a vár- konyi tutaj kikötőre való tekintettel. Az egri Állami Levéltár Heves megyei térképanyagából újabban még ennél is korábbi hajózási térképek kerültek elő. Litzner János megyei mérnök és Sándor József segédmérnök Közös művei időben nemcsak az országps folyófelmérést előzték meg, hanem részletességükkel felülmúlták az akkori legprecízebb katonai térképeket is. A vízlépcsők kiépítése Után... Éppen a tiszai hajózás XVIII. század végi fellendülése hozta felszínre a fejlődés korlátáit. Az elfajult medrek egyre inkább akadályozták az újabb és nagyméretű hajók növekvő forgalmát. Fokozódott a különböző vízhasználók közötti érdekellentét, amelynek következtében a mellékfolyók is sorra elvesztették jelentőségüket az áruszállításban, s a tiszai hajózás lehetősége is egyre korlátozottabbá vált. Második legnagyobb folyónk, a Tisza napjainkban szinte jelentéktelen szerepet játszik az áruszállításban, noha a közutak és a vasutak terhelése egyre inkább sürgeti a gazdaságos viziút kihasználását. A hajózás újbóli fellendülése akkor várható. ha a kiskörei Tisza II. vízlépcső után a csongrádi Tisza III. vízlépcső, továbbá a Duna-Tisza csatorna is megépül. A vízállás szabályozása, illetve a Duna-Tisza közi csatorna megépítése lehetővé teszi, hogy a folyó a nem távoli jövőben bekapcsolódjon a nagy európai nemzetközi víziút-hálózatba, s hajóforgalma virágzóbb legyen, mint valaha a tiszai hajózás két évszázados történetében. • Endrész Sándor II könyv művésze volt Nehéz arról beszélni és írni, hogy Lengyel Lajos Kos- suth-díjas és Gutenberg-dí- jas könyvművész már nincs köztünk. Sokan láthatták Szolnokon a Szociofotó kiállítás megnyitásán, november 5-én. Megnyerő, szerény egyénisége, embersége, mosolya — úgy érzem — megmarad mindenkiben, aki ve. le kapcsolatba került. Karácsony előtt Budapesten a Nyomdaipari Egyesülés irodájában még terveiről, megvalósítandó álmairól szólt, s nemcsak a nyomdaipar fejlesztéséről, hanem aprói is, hogy a szociofotó kiállítás újbóli megrendezése arra ösztönzi, hogy vegye gyakrabban kézbe a fényképezó- gépet és fényképezzen. Ahogy a 30-as évek elején a fennálló társadalom ellen az új, a szocialista társadalom megvalósításáért, most ennek a társadalomnak az erősítéséért. Szolnok emlékezetes volt életében. Az „M. kir. rendőrség szolnoki kapitányságának detektív csoportja 1263 1932. bü.” számú iratában 1932. április 4-én Kassák Lajos és társa ügyében jelentést készített a rendőrkapitány és a vizsgálóbíró szóbeli utasítására, amelyben ez olvasható: „ .. .Lengyel Lajos (1904. dec. 5.). Én a Kassák Lajos szerkesztette Munka c. lapnak vagyok a felelős kiadója. Kassák, én és A harmincas években készült szociófotó: Népkonyha Gró Lajos elhatároztuk, hogy egy munkásfotó múzeumot létesítünk és a képeket kiállítjuk. Ezen képeket először Budapesten kb ezelőtt két hónappal az Athelié-ben kiállítottuk ... a wieni „Naturfreund” egyesülete kérte levélben propaganda célra, Bass Tibor vitte ki március havában, felirati táblákkal. A nálam talált: „Elend — tiltotta, az anyagát elkobozta. A Néplap olvasói emlékezhetnek arra, hogy 1966-ban a szolnoki múzeumban újra be. mutatásra került a Szociofotó kiállítás, amelyet Kassák Lajos most már nyugodtan megnyithatott. A művészi katalógust Lengyel Lajos tervezte. S amikor Szolnok 900 éves jubileumára a megyei tanács Szolnok megyéről kéS amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére „Tegnap és ma” címmel szociófotó kiállítás megrendezésére került sor, nemcsak a katalógus tervezését vállalta Lengyel Lajos, hanem ő javasolta, hogy a Szolnoki Nyomdában készüljön. Mert vérbeli nyomdász volt ő, aki vallotta, hogy „Egy nemzet szellemi és kulturális életének legreprezentánsabb hordozója a könyv. Az a gyűjtő edény, amely magiba rejti az adott korszakok szellemi életét, a tudomány, az irodalom, a művészet, a megismerés minden jelentős alkotását.” S minden nyomdának olyan könyveket kell tudni csinálnia, amely „rendkívül jelentős közvetítőeszköze a tudati kultúra fejlesztésének és korrekt közlési módjával az esztétikai nevelést is szolgálja.” Kaposvári Gyula A Lengyel Lajos tervezte megyei képeskönyv címoldala Die Arbeit — Kompozicio- nen”) Nyomor — munka — kompozíció) szövegű táblákat én készítettem ... Pozsonyba személyes ismerősöm, Stroh Frigyes pozsonyi lakos útján én magam vittem ki... a felirati táblákat is. A nálam talált „Budapest mun- kásfényképezői” c. röpcédulát a pozsonyi szociófotó társulat csináltatta és forgalmazta ... Szolnokon a képeket kísérő „Munka, Munkakompozíció” c. feliratokat én készítettem...” A rendőrségi jegyzőkönyvből kitűnik, hogy a Szociófotó kiállítást Szolnokon a rendőrség bepes albumot szándékozott kiadni, Lengyel Lajos vállalta a tervezését, mint mondta: „Szolnokért vállalom.” S ne hallgassuk el azt sem, hogy társadalmi munkában. Ez a képeskönyv lett különben az új Szolnoki Nyomda vizsgamunkája. Lengyel Lajos ugyanis nemcsak megtervezte, hanem az új nyomdában rendszeres szakmai tanácsokat is adott az ott dolgozó szakembereknek. Lengyel Lajos szakmaszeretete, személyes jelenléte is jobban ösztönözte a tanácsaira odafigyelő nyomdászokat. Gondol-e arra valaki, hogy a nemhivatásos kiadók kezéből kikerülő könyv előállítása milyen társadalmi erőket mozdít meg. Gyermekklub a tízemeletesben A lakóbizottság kezdeményezésére gyermekklubot rendeztek be a Szeged Tarján városrészében egy tízemeletes lakóházban. Mivel a földszinten levő szárítókat és egy másik helyiséget a lakók nem használták és az illetékesek hozzájárultak a gyermeklub létrehozásához, így most a télen is mód nyílik, hogy a szülők felügyelete mellett a gyermekek meleg helyen közösen játsszanak, diafilmeket, bábjátékokat tekintsenek meg, meséket hallgassanak. Táncrokonság A magyar és a horvát néptáncok „rokoni kancsolata- it’ kutatja Jugoszlávia különböző néprajzi tájain Vi- dákovics Antal koreográfus, a Baranya táncegyüttes művészeti vezetője. A pécsi szakember a magyar—jugoszláv kulturális egyezmény keretében három hónapot tölt a szomszédos országban. Főleg a Dráva mente és Dalmácia horvát táncait tanulmányozza majd. különös tekintettel a magyar és horvát néptáncok kölcsönhatására. Különleges Lassan már semmi különlegeset nem találok abban, hogy a különleges szó jelentései különleges jelenségeket takarnak. Kezdetben voltak ugyan apróbb rneg- bontránkozásaim, de ez már a múlté. Bevallom azonban, hogy az átállás nem ment simán. Sokat köszönhetek a paprikának. Megszórtam ugyanis a minap a pörköltömet egy jó adag szegedi édesnemessel — hát láttak még téglaszínű pörköltet?! Mert az olyan volt. Mondom a boltosnak, hogy jártam. A, mosolygott fölényesen: különleges paprikát tessék venni, az szép piros.. Így igaz. Gyönyörű pörköltet főztem. Igaz, ez a paprikám borsosabb volt, mint az előző, de legalább paprika volt. Szóval ami jó, az különleges? Hirdeti az egyik utazási iroda a turista útjait, írva vagyon: „Turista utak a különlegességek kedvelőinek.” Nézem, 40—50 ezer forint egy út. Lám, a különlegesből képzett szó milyen szemérmesen megteszi most is a magáét. Mert hirdethetnénk ám ezeket az utakat így is: „Csak jobbaknak”. Mondja egy mérnök a rádióban, hogy különleges szerepe van annak a ténynek, hogy nem zárnak jól a nyílászáró szerkezetek. Már hogy a szellőzés szempontjából. Megvilágosodott rögtön az elmém: nem arról van tehát szó, hogy az ablakgyárban pocsék munkát végeztek, dehogy. Sőt! Tudományos alapossággal kiszámították, hogy óránként hány kiló friss havat hozzon be a szobámba a szél. Igazán köszönjük ezt a különleges gondoskodást. Nagyon várom, hogy megnyíljon szeretett városom legújabb szórakozóhelye. Ugyanis különleges szolgáltatásokat ígéritek. Ez gyanús számomra, rriert nem tudom, arra gondolhatok-e, amire nagy sandán spekulálok, vagy csupán arról van szó, hogy a sör hideg lesz, a lives meg meleg. Mert némely helyen ez is különlegességnek számít. Persze nem fogom azért visz- sza a fantáziámat. Minden lehetséges. Betértem a minap egy kedves másodosztályú bisztróba, amelyik ételkülönlegességeket kínált. Az illemhely ajtaja egyenesen a bablevesembe nyílott. Hát nem különleges? S ami a legkülönlegesebb, már alig tartom különlegesnek ezeket a különlegességeket... — ti —
