Szolnok Megyei Néplap, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-15 / 13. szám

1978. január 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 Tegnap megkezdődött Szolnokon a Kelet-Magyarországi vidéki felnőtt női—férfi asztalitenisz-baj­nokság. A tiszaligeti sportcsarnokban mindkét ne m páros és egyéni versenyeit rendezték az első napon. A bajnokság ma nyolc órától folytatódik. Fotó: T. K. L. A munkát mindig keresni kell Másfél évtized után az OB l-ben a Kilián cselgáncsozói Ritka alkalom, hogy együtt jubilál az edző és a szakosz­tály. Még ritkább, ha ez a jubileum egybeesik a szak­ember pályafutásának csúcs­pontjával és a szakosztály fennállásának legkiemelke­dőbb állomásával. Ugyan­akkor meghökkentő, hogy az edző ekkor mond le tisztsé­géről. Az az ember, akinek munkája elválaszthatatlanul összefonódott a szakosztály fejlődésével, aki meghatároz­ta egy sportág helyzetét az adott keretek között, s aki­nek a sportág is meghatároz­ta életét. Diadalmaskodtak a házigazdák Tavaly november 19-én és 20-án Szolnokon rendezték az OB II-es cselgáncs csapat- bajnokságot. A Honvéd Kili­án FSE tornacsarnokában tíz egyesület csapatai léptek a tatamira. Közülük hárman feljutási esélyekkel. A kör­mérkőzésen végül is megle­petésre a házigazdák diadal­maskodtak, s ezzel „bele­csöppentek” az OB I-be. — Szó szerint — mondja Ferencz Attila, a Honvéd Ki­lián FSE cselgáncsozóinak egykori edzője, hiszen a leg­nagyobb vetélytárs, a Debre­ceni Dózsa már 3:0-ra veze­tett ellenünk, amikor for­dult a kocka, s előbb egyen­lítettünk, aztán nyertünk is 4:3 arányban. Amúgy sem terveztük a felkerülést, a cél az volt — mint már három éve mindig — hogy a har­madik helyet szerezzük meg. Ezt eddig ki is vívta saját nevelésű versenyzőgárdánk. A bajnoki cím elnyerésére akkor csillant fel a remény, amikor 1977-ben véletlenül bevonult három első osztá­lyú cselgáncsozó. A társa­ság fellelkesedett, keményen készülődött, aztán már nem volt megállás. A szakosztálynak jelenleg 40 cselgáncsozója van, a fel­nőttek száma 14. Akik kivív­ták a sikert: Flórusz János — az idén ta«ia lett a fel­nőtt EB-keretnek — Juhász János, Lengyel Lajos I. osz- tláLyú, vallamint Török Fe­renc, Sefcsik Sándor, Bucsi Zoltán és Vincze László H. osztályú versenyzők. Az OB I-ben is elsősorban rájuk tá­maszkodhatunk a Kiliánnál. — A feljutásnak sajnos nemcsak jó oldala van, — folytatja Ferencz Attila. — A sportág követelményrend­szere igen magas. Gondos­kodni kell főfoglalkozású ve­zetőedzőről. és mivel egyéni sportág, így elsőosztályú ver­senyzőket is kell biztosítani. A magyar bajnokságon dobo­gós helyezéseket kell elérni, mégpedig korcsoportonként. A szakosztály értékét végső soron nem az OB I. adja, hanem a magyar bajnoksá­gokon és a rangsorversenye- ken szerzett helyezések. Az elmúlt évben a csapat­bajnoki cím mellé két bronz­érmet tettek az asztalra a Ki­lián cselgáncsozói a junior magyar bajnokságról, két- két ötödik helyezést az ifjú­ságiról és a serdülőről, az úttörők bajnokságáról pedig egy ötödik helyezést hoztak. Az úttörő-olimpián egy aranyérmet és két ötödik he­lyezést szereztek. A heti há- ‘ rom edzésen Czigler Lajos — immár vezetőedző — va­lamint Török Ferenc és Sef­csik Sándor mint játékosed­zők foglalkoztak még a ver­senyzőkkel. A szakosztály az elmúlt évben 63 ezer forint­tal gazdálkodott. Ebből 20 ezret a megyei sporthivatal adott, s hogy felkerültek a legmagasabb osztályba, az idén ezt az összeget meghá­romszorozzák. — Célunk az, hogy bent maradjunk az osztályban. Nem lesz könnyű. Augusz­tusban rendezik az OB I-es csapatbajnoki küzdelmeket, s nekünk ezen két együttest kell legyőznünk: a Baját és a Miskolci VSC-t. Amennyi­ben sikerül, akkor bennma­radunk. Atlétika után cselgáncs Nyúljunk mélyebbre, visz- sza a múltba. — Cselgáncsozott? — kér­dezem Ferencz Attilától. — Nem. Atletizáltam. — Hogy lett akkor csel­gáncs-edző? — A szakosztály 15 éve alakult. Pontosan akkor, ami­kor a Testnevelési Főiskola sportvezetői szakának elvég­zése után, 1963-ban a Kilián György Repülő Műszaki Fő­iskolára kerültem. Megkér­tek, hogy foglalkozzam az akkor bevonult négy elsőosz­tályú versenyzővel, — így „áltam át” a cselgáncsra. Azóta se vonult be ennyi ran­gos versenyző, a versenye­ken 75 százalékban saját ne­velésű cselgáncsozóinkkal szerepeltünk. Kilenc évig egyedül készítettem fel a fia­talokat, utána kezdtem tár­sakat keresni. így bukkan­tam rá Czigler Lajosra is. — A hivatás, a vezetőedzői teendők ellátása mellett még jó néhány társadalmi meg­bízatást is elvállalt. .. — A legszívesebben az út­törő sportolókat támogattam. Nem egy területi és városi úttörőrendezvényen vettem részt, mint versenybíró, és mint szervező. Például se­gédkeztem a Jászberényben rendezett úttörő-olimpia elő­készítésében is, <1 szolnoki nemzetközi Hungári Kupa cselgáncsversenynek pedig én voltam a főrendezője. Csi­náltam persze mást is. A szandaszőlősi általános isko­la sportudvarát én terveztem, építésében is segédkeztem. Nemcsak azért, mert itt dol­gozik a feleségem, hanem azért is, mert az itt tanulók jelentik szakosztályunk szá­mára a legtöbb utánpótlást. — Szereti a gyerekeket? — Nagyon. Van egy má­sodikos fiam, a Verseghy gimnáziumban tanul és egy 6. osztályos lányom. A fiú ezüstjelvényes ifjúsági 'tollas­labdázó, a kislány pedig a szolnoki Városi Sportiskola atlétája. Külön öröm. hogy mindketten jól tanulnak. Leköszönt az edző Ferenc Attila 41 éves. Más­fél évtizedet áldozott egy olyan sportágért, amihez nem is értett, de amelyben a Hon­véd Kilián FSE csapatát mégis a legmagasabb osztály­ba vezényelte. Munkájáért 1972-ben megkapta a „Test­nevelés és Sport Kiváló Dol­gozója” kitüntetést, három éve pedig a „Sport Érdem­érem” bronz fokozatát. A Hungária Kupa megrendezé­sét a megyeszékhely az aranyjelvényes társadalmi munkás kitüntetéssel jutal­mazta, egy évvel később pe­dig ezüstérmes lett. Szép eredmények, noha ko­rántsem állnak arányban az értük végzett munkával. — Miért köszönt le a veze­tőedzői tisztről? — teszem fel az utolsó előtti kérdést. — Katona vagyok, s most megszaporodtak a feladata­im. A kettőt együtt nem tu­dom teljes egészében elvé­gezni. A szakosztálytól per­sze nem szakadtam el; elvál­laltam a vezetését, társadal­mi munkában. Gondolom, így is sokat tehetek a ver­senyzőkért, a sportágért. Sze­rintem a munkát keresni kell, en pedig mindig kerestem. Arra a munkára gondolok, amely valóban teljes embert követel, amelyért valóban tenni, dolgozni kell. Constantin Lajos LABDARÚGÓ VB. URUGUAYTOL — ARGENTÍNÁIG Futballcsaták, _ e mlékezetes pillanatok 1974. július 7.: NSZK-Hollandia (2:1) München, olimpiai stadion 80 ezer néző. A döntő mérkőzés előtti pillanatok: Beckenbauer és Cruyff, a két csapatkapitány zászlócseréje. Középen Taylor, a találkozó angol FIFA-játékvezetője, balra Barreto (Uruguay) jobbról, takarva Archundia (Mexikó) partjelzők. Amint a hollandok mind­inkább védelembe szorultak, Neeskenst figyelmeztetnem kellett, aztán fél perccel a szünet előtt Gerd Müller be­lőtte a nyugatnémetek má­sodik gólját, amely döntő­nek bizonyult. Amint Müller rárobbant Bonhof jobbról érkező be­adására, egy gondolattal túl­szaladt a labdán, de vissza­szerezte, és biztosan lőtte Jongbloed hálójába. Az első félidő néhány má­sodpercre . rá véget ért s ahogy az alagút felé ballag­tunk, az egyik holland játé­kos dühösen felém rúgta a labdát. Arrafelé indultam, de a következő pillanatban Cruyff bukkant fel előttem, és azt mondta: — Nagyobb védelmet ké­rek öntől. Ebben nem találhattam kivetni valót, hát így szól­tam: —1 Rendben van. nagyobb védelmet kér. Most távoz­zék. Félig elfordult, mi tovább mentünk az alagút felé, de Cruyff rögtön vissza is jött és megint azt mondta, hogy nagyobb védelmet kér. Még valamit hozzá tett, de azt nem értettem. — Rendben van — mond­tam. — Hallottam. Most azonban elég legyen ebből. Ha még vitatkozni akar. in­tézkednem kell. Elfordult, de harmadszor is visszajött, és akkor fi­gyelmeztettem engedetlen­ség miatt. Azzal, hogy har­madszor is visszajött, nyil­vánvalóan le akart járatni. Tekintet nélkül arra. hogy mit mondott, a viselkedésé­vel akarta az összes jelenlé­vők tudomására hozni: nem ért egyet a működésemmel. Ahogy felmutattam a sár­ga lapot. Cruyff elment, és többé egy szó sem esett az ügyről. Hollandia a második fél­időben egy időre megtalálta a ritmusát, remek „totális” futballt játszott, és úgy tűnt, hogy még megfordít­hatja a mérkőzést. A máso­dik félidőben gyakrabban al­kalmazhattam az előnysza­bályt. mint az elsőben. A holland rohamok idősza­kában Breitner és Vogts volt a Beckenbauer által virtuóz módon vezényelt nyugatnémet védelem hőse, bár az is igaz, hogy a hol­landok rendre elrontották támadásaik poénjait. Nees- kens kapáslövése mégis biz­tos kiegyenlítést ígért. Sepp Maier azonban valami túl- világias reflexszel hárított. Az utolsó sípszóra a nyu­gatnémetek őrült örömün­nepségbe kezdtek, a hollan­dokra viszont valami szív­szorító szomorúság borult. Esélyesként indultak, aztán — csodálatos nyitány után — valahogyan utat tévesz­tettek. Mire végül lefeküdtem, órákig nem tudtam elalud­ni, újra meg újra átéltem a döntőt. Somos István Vége Ádáz pingpongcsata dúlt | szerdán délután az öltöző j folyosóján. Koiláth és Szat­mári „gyilkolta” egymást. A többi játékos a lépcsőn ülve élvezte a küzdelmet, amelyből Szatmári került ki győztesen, s mint vé­gül kiderült, ő nyerte a Szolnoki MTE NB Il-es lab- | darúgó-csapatának házi asz­talitenisz-bajnokságát. Rövid volt a déli szünet, mer megérkezett Fried- manszky Zoltán vezetőedző, és sorakozót vezényelt. A társaság kivonult a tiszali- geti stadion hóval borított fü­ves játékterére, s gyors el­igazítás után megkezdődött a délutáni program. A két részre osztott csapat, ellen­tétes irányba indulva, hoz­zákezdett a délutánra előírt 5 ezer méter résztávjainak lefutására. A vezetőedző sípjába fújt. Czigony István edző benyomta a stoppert. s kezdetét vette egy-egy 800 vagy 400 méter mérése. — Lassan lendült bele a gárda, mert alig egy órával ezelőtt ebédeltek. Sajnos, te­le gyomorral kezdődik a dél­utáni edzés, s sportcsarnok zsúfoltsága miatt későn tu­dunk ebédelni. így az étke­zés- és az edzés között szük­séges két órát nem tudjuk tartani — jegyezte meg Czi­gony István. Míg a játékosok futottak. Friedmanszky Zoltántól ér­deklődtünk. — Fegyelmezetten, lelke­sen. példamutatóan dolgozik mindenki. Az első hét végén valamennyi játékos dicsére­tet kapott lelkiismeretes munkájáért — újságolta elé­gedetten a vezetőedző. Január másodikán orvosi vizsgálattal kezdődött az MTE labdarúgóinak alapo­zása. Mindenki egészséges, a porcműtéten átesett Kábák is teljes intenzitással dolgo­zik. A huszonkettes keret tagja Zakar. Tasi és Hege­dűs is, az ifjúságiak közül pedig Bencsik került juta­lomból az első csapathoz. — Sajnálom, hogy Tasi iskolai elfoglaltsága miatt csak a délutáni edzéseket látogathatja. Tehetséges, ké­pessége alapján, teljes ala­pozással meggyorsulna, job­ban kibontakozhatna a tu­dása — vélekedett Fried­manszky Zoltán. A játékosok két hétig a KISZ-táborban laktak. Dél­előtt a tornateremben, dél­után a szabadban edzettek. A teremben kiadós, kemény munkával gyűjtötték' az erőt, a kimutatás komoly teljesít­ményekről tanúkodik. A há­romperces szökdelésben pél­dául Zielbauer 223. Szendrei 213 ugrással vezet. A nyur­ga kapus kötéllel három percig 409-et szükdelt. A többiek is alig maradtak le mögötte. Vidám, jó hangu­lat jellemzi a felkészülést. A két futás közötti szü­netben rövid „közvélemény- kutatást” tartottunk. — Sokat beszélgettünk a táborban, s megegyeztünk abban. hogy a tavalyihoz hasonlóan az idén is 46 pon­tot szeretnénk elérni. Ezzel ott lehetünk az élmezőny­ben — mondotta Sebők György csapatkapitány. — Sok alapozáson vettem részt, szerintem jó gyakor­latokat állított össze a Mes­ter, azt hiszem az erőnléttel nem lesz baj. Az első öt mérkőzés nehéz lesz. a csa­patot különben az első hat közé várom — lihegte Kol- láth Béla. Ahogy a játékosállományt néztük, kiderült, hogy egyes posztokért nagy versengés várható, más helyen viszont lehetne bővebb a választék. A bentlakásos tábor szom­baton befejeződött, a követ­kező héten már napközis rendszerben folytatódik a felkészülés. Az edzőmérkő­zések február elején kez­dődnek. Czigony István ez­zel búcsúzott: — Csak sérülés nélkül ússzuk meg az alapozást... (pi) A változatos tornatermi gyakorlatok egyike. Fotó: N. Zs.

Next

/
Thumbnails
Contents