Szolnok Megyei Néplap, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-15 / 13. szám
1978. január 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Gazdátlan folyosók Juhász Gyula verseiben gyönyörködtek a nyolcadikosok. Elmerültek a szebbnél szebb költői képekben, a vers nyelvezetében. Aztán kicsöngettek. A diákok szaladtak ki a folyosóra eltölteni á szünetet. A „tiszta rendes osztály” címet viselő tanteremből • a nem tiszta és nem szép folyosóra. A falak mentén kiselejtezett. ormótlan szekrények, fölöttük matrózblúzos hosszú hajfonatos lánykák mosolyogtak a tíz-húsz évvel ezelőtt végzett nyolcadikosok tablóin. Ez az összes látnivaló az iskola folyosóján. A kép egy jászsági község általános iskolájából való, de hasonlóval másutt is találkozhatunk. Amíg az osztálytermek tisztaságáért, berendezéséért az osztályfőnökök a felelősek, az úttörőszobáért a csapatvezető, a napköziért a napközis nevelő; az iskola folyosójának nincs felelőse. A házirend is jobb esetben csak annyiban érinti, hogy megállapítja, „vigyázzunk a folyosó tisztaságára”. Ez sem utolsó szempont, főleg, ha még be is tartanák. Nem kevésbé lényegtelen azonban, hogy mi fogadja a belépőt a tisztaság mellett az iskola folyosóin, milyen képet kap a pedagógusokról, a diákokról, az intézmény életéről. Lépjünk be néhány iskola kapuján! Tiszakürtön gondozott, szép folyosón vezet az út az osztályokba. A falakat a diákok legsikeresebb hímzései, rajzai díszítik, a másik oldalon pedig ott láthatjuk az eredeti darabokat, amelyeket a honismereti szakkör tanulói gyűjtöttek lakóhelyükön. Szelevényen, ahol a „Tiszta, virágos faluért” országos mozgalmat elindították, az iskolában csak elvétve akad virág, a folyosón egy szál sem található, de nem láthatunk képeket, rajzokat sem. Egy régi épület nem veheti fel a versenyt az új iskolákkal — vélekedik sok pedagógus. Kétségtelen, köny- nyebb szebbé varázsolni egy új iskolát, mint egy hetvennyolcvan éveset. Ez azonban nem lehet mentség. Szolnokon a Verseghy Ferenc Gimnázium épülete sem új, mégis ragyogó tisztaság, virágok, hirdető táblák, képek, rajzok fogadják a belépőt. A tavaszi szünet ep,v napját a gimnazisták felajánlották második otthonukért. Az iskolatáska helyett vödrökkel, törölgető rongy- gyal lépnek be a kapun, rendbe teszik, kitakarítják az osztályukat, a tornatermet, a pincét, a padlást s legvégül a folyosókat. Nyilvánvaló, hogy ezután megtanulják értékelni a takarítók munkáját, vigyáznak a rendre, a tisztaságra. Az iskolai folyosók kellékei a különböző hirdető táblák, faliújságok. Rendszerint ezekből értesülhetünk az úttörőcsapat, a KlSZ-szerve- zet munkájáról. Hogy hol mi kerül ezekre a táblákra, iskolánként változó, attól függően, hogy mit tartanak érdemesnek rá. A szolnoki Rákóczi úti Általános Iskolában például arról tudósít az ötödikesek írása. hogy levelet küldtek szovjet pajtásoknak. Máshol, mint például az Újvárosi Általános Iskolában a papírgyűjtési verseny legutóbbi eredmény- listáját függesztették ki. rossz példák sokaságát említhetnénk hol igazán faliújság a faliújság, vagy csak kiragasztott papír, hogy a fal ne maradjon üresen. A környezet — jól vagy rosszul — alakítja a diákok egyéniségét, a szép iránti fogékonyságot. Nincs felmérés vagy statisztika arról, hogy milyen volt az az iskola, amelyben a bérházakban lakó emberek tanultak. A lépcsőkön heverő cigarettacsikkek. papírok és egyéb hulladékok eldobálása azonban valahol ott is kezdődött: az iskolák folyosóin. Jó és Az órán A kézi munka adja az értéket a karcagi Agyagipari Szövetkezetben készülő dísztárgyaknak. Termékeik mór a külföld érdeklődését is fölkeltették: most francia, holland és NSZK- beli értékesítésre készítenek mintakollekciót Ma nyílik Szolnokon Téli tárlat 1978 A megye képzőművészeti eseményei sorában évek óta a legrangosabbak közé tartozik a Téli tárlat. A ma délelőtt 11 órakor a Damjanich múzeumban megnyíló kiállításon huszonkét képzőművész több mint félszáz alkotását tekinthetik meg az érdeklődők. A kiállítók névsorában ott találjuk — természetesen — a megyénkben élő művészek nevét, de rajtuk kívül több, Budapesten és Vácott élő alkotó szerepel. A kiállítás február 26-ig tart nyitva. A Szolnoki Művésztelep monográfiája Megjelent Egri Mária könyve A MŰVELŐDÉS ÜZEMI A munkásművelödés fejlesztése, a munkahelyi közművelődés hatékonyabbá tétele érdekében — az Országos Közművelődési Tanács elnöksége és a SZOT elnöksége határozata alapján — a minisztériumok és a tanácsok irányítása illetve felügyelete alatt álló gazdasági egységeknél a múlt év végéig kellett megalakítani a vállalati művelődési bizottságokat. A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata - a Szolnoki Művésztelep alapításának 75. évfordulója alkalmából - a megyei tanács támogatásával jelentette meg Egri Mária A Szolnoki Művésztelep című könyvét. A Szolnokon dolgozó művészettörténész négy főbb részben tárgyalja a Zagyva— Tisza háromszög művészetének történetét. Az Alföld, a festészet új témája című fejezetben azt mutatja be a szerző, hogy mit is találtak vászonra kívánkozót a két folyó partján az osztrák festőpionírok. A szerző jó érzékkel festi meg a szolnoki piktúra kialakulása korának történelmi, gazdasági hátterét. A szép kiállítású könyv második fejezete tárgyalja a tulajdonképpeni Szolnoki Művésztelep megalakulását, s a II. világháborúig folytatódó történetét. A harmadik fejezet történelmileg az előzővel párhuzamos, a szolnom Úgy fess A Jelmezkészítő és Kölcsönző Vállalat jelmez- és kelléktára évről évre hatmillió forint értékű felszereléssel gazdagodik. A vállalat tizenhárom vidéki és négy budapesti boltjában valamennyi tv-játék, televíziós film és nagyfilm jelmezei, népszerű mesefigurák ruhái, régi korok divatját visszaidéző és modern estélyi ruhák, valamint tarsolyok, legyezők, gyűrűk, láncok, balett- és reneszánsz cipők, lámpások, páncélingek, kardok — mindmind megtalálhatók. így vízkeveszttől hamvazószerdáig, vagyis a farsang idején szinte minden ruha, felszerelés gazdára talál, sokan szeretnének jelmezt felki művészeti egyesület 1901— 1950 közötti tevékenységét elemzi. A negyedik rész a Képzőművészet Szolnokon a felszabadulástól napjainkig gyűjtőcímmel „naprakészen” adja meg a szerző a művésztelep és vonzáskörzetében alkotók munkásságának történetét, elemzését. Számos mű, tanulmány látott már napvilágot a Szolnoki Művésztelepről, de — és ezzel nem az előző publikációk értékét véljük csökkenteni — Egri Mária könyve az első, részkérdéseket is összegező, teljességre törekvő munka. A Kossuth nyomdában készült reprezentatív könyv a 24 színes és 60 fekete-fehér képpel vált teljes értékűvé, hiszen mindez — gondos válogatással — vizuálisan is átfogja a szolnoki művészetet, August Pettenkofentől a ma is az Alföld vonzásában élő alkotókig. Külön szót érdemel a könyv gazdag jegyzet- és irodalomanyaga, amely jelenleg a legteljesebb kútfőgyűjfe- ménye mindannak, amit a témáról publikáltak. a menüett venni, bálokon, mulatságokon álarc mögé Jbújva szórakozni. Az immár hagyományossá vált nyitótáncokhoz — február 4-től március végéig már minden táncruhát lefoglaltak — keringő, palotás és néha rokokó menüettruhákat keresnek. Népszerűek a közelmúltban ismét bemutatott Fekete gyémántok, Egri csillagok című filmek jelmezei. A gyermekek farsangi bálján sok kedves mesefigura, huszár és délceg lovag elevenedik meg. A jelmezeket és ruhákat — amelyeket két-három napra 60—140 forintért kölcsönözhetnek a farsangolók — mindig újabbak és újabbak váltják fel. A vállalati művelődési bizottságok a megyében jóval a határidő lejárta előtt rendre megalakultak, sőt néhány kiemelt nagyüzemben már 1976-ban is működtek. Általános tapasztalat, hogy nem a muszáj bürokratikus kényszere, hanem a megértés ereje vált működésük mozgatórugójává. Mi tette szükségessé a vállalati szakszervezeti bizottság és a gazdasági vezetés alá rendelt, koordinatív feladatokat is ellátó testület életre hívását? Röviden válaszolva: a célszerűség. A vállalatoknál folytatott köz- művelődés hatékonyságának erejét ugyanis — elsősorban — a dekoneentráltság csökkentette. A különböző szervek, szervezetek, társaságok külön-külön igyekeztek egy- egy üzem, vállalaton belül „népművelni”, — sok jóakarattal, szerényebb hozzáértéssel. (Tisztelet a kivételnek.) Képletesen: mindenki a maga nótáját fújta, hiába volt azonos a kotta, nem együtt szólt a zenekar. Külön szót érdemel a de- koncentráltság anyagi kára. Nem veszendőbe ment pénzekről — súlyos milliókról! van szó, de nem kellőiképpen kamatoztatott hatalmas összegekről, a szétcibált, el- apróztatott — néha eszem- iszomra „átbújtatott” — vállalati kulturális alapról. A „nincs itt pénz kultúrára” — panaszt az elmúlt években már imamalomsze- rűen mondogatták a vállalatoknál. Közben — kisüzemeknél is! — tízezres összegeket költöttek kétes művelődési értékű kirándulásokra, amelyek többsége az egri borpincékben, vagy még északabbra, jónevű sörözőkben értek véget. Az igazság: a termelőüzemeknél hihetetlen nagyságú összegek segíthetik a dolgozók művelődését. NINCSENEK „GYHRMBTOK” A jászberényi Hűtőgépgyárban tizenöttagú művelődési bizottság dolgozik. Nem működik — ez így elég megfoghatatlan és pontatlan lenne — hanem dolgozik. A bizottság titkára Nagy Judit, a gyár kulturális osztályának vezetője. — Az elmúlt évben csaknem háromnegyed millió forintot használtunk fel érdemi kulturális célokra. Rajtam kívül két közművelődési előadó, és egy könyvtáros — csak a szakképesített munkatársaimat említem — segíti a vállalati művelődési tervben rögzített feladatok megvalósítását. — Az idén sem kell szű- kebbre húzni a művelődés „nadrágszíját.” — Nem. Sőt. Szóval nincs anyagi gondunk. Igyekszünk előkészíteni a most épülő munkás- és ifjúsági klubunk munkáját. Ha az építők végeznek, mi már kész tervekkel vesszük át a területi jelleggel működő új intézményt. — Es a „gyarmatokra” mi jut? Tudja, hogy vaskos, nem minden keserűség nélküli humorral a különböző kisebb-nagyobb községekbe telepített gyáregységeknél használatos olykor ez a „titulus.” — Esetünkben nem jogos. Az elmúlt évben — azért hivatkozom 1977-re, hogy konkrét legyen a válasz — 127 ezer forintot — sőt, talán ennél is többet — biztosítottunk a különböző helyeken működő gyáregységeinknek. Nem is beszélve az egyéb, pénzben nehezen mérhető, de meghatározó szerepű kulturális szolgáltatásokról. Ide tartozik még az is, — ez már a javuló közlekedés hatása is —, hogy a bejáró dolgozók már nemr csak munkába járnak Be az anyaüzembe, hanem az őket érdeklő rendezvényekre is. — Néhány üzemben sajnos nem egy a porta á kemencével. A függetlenített népművelő nem tagja a művelődési bizottságnak. Erről mi a véleménye? — Ha nem mondaná, nem hinném él. Több megközelítésből is helytelen ez: a függetlenített népművelőnek segítenie kell a nem szakemberekből álló, de a dolgozók művelődéséért felelősséget érző bizottság munkáját, folyamatosan informálni kell a bizottságot, de ha megfordítjuk a kérdést: a függetlenített népművelőknek első kézből kell tájékozódniuk a bizottság döntéseiről. Sőt, a vitában alakítóan kell részt venniük. Hozzátesszük: bizonyos, káros szemléletet érzünk azokon a helyeken, ahol a függetlenített, tehát az operatív munkát végző népművelőt nem fogadta be a — többnyire — kétségtelenül tekintélyes emberekből álló testület. SZÁMOLJUNK CSKK! A MEZŐGÉP cibakházi gyáregységében szerény, de „takaros” munkatervet készített a közművelődési bizottság. Nem ígérnek „toronyórát hajólánccal”, érezhető, hogy a realitásokból indultak, arra építenek. A gyáregységben nem egészen háromszázan dolgoznak, a művelődési bizottság hetvenezer forintból tud gazdálkodni. De ehhez az összeghez számítottuk hozzá a tervezett tíz, tizenkét színházlátogatást, amelyhez a gyáregység díjmentesen biztosít autóbuszt. Ez bizony újabb félszázezer forint segítség! Külön elismerésre méltó, hogy a gyáregység művelődési bizottsága tervet dolgozott ki az olvasóvá nevelés érdekében. (Kihelyezett könyvtár, bizományos hálózat.) S ha az imént számolgattunk, folytassuk. A művelődésnek nemcsak a MEZŐGÉP az egyetlen pénzügyi forrása Cibakházán. A művelődési házon kívül a különböző más gazdálkodó egységek is rendelkeznek kisebb-nagyobb kulturális alappal. Ha a rendelkezésre álló összegek felhasználása célszerű, akkor az ország legkiválóbb előadóművészei léphetnek fel — rendszeresen! — Cibakházán, — anélkül, hogy valamelyik vállalat kulturáMOTORJAI lis alapját kimerítenék. Mindez csupán koordináció és közös teherviselés kérdése! AZ IGÉNY DIKTÁL A Beton- és Vasbetonipari Művek kunszentmártoni gyárában a határozat megjelenése előtt is működött — más néven — művelődési bizottság. Az elmúlt évben 234 ezer forintot költöttek kulturális célokra. — Az idén nem tudunk ilyen összeget biztosítani — mondja Szabó András, a bizottság tagja —, mert tekintélyes pénzt előre elköltöttünk a kunszentmártoni klub létesítésére. De megérte: az elmúlt hónapok bebizonyították a klub hasznosságát. A kunszentmártoni járási művelődési vezetőkkel beszélgetve is erről győződhettünk meg. A nagyközség szellemi központjainak egyikévé a BVM-klub vált. A színvonalas program vonzza a közönséget. — Említette, erre az évre kevesebb pénz jut. Mennyi? — Százezer forint körül. De pénzben szinte kiíejez- hetetlen az a segítség, amelyet a tanulni, művelődni vágyók kapnak. Kiszámoltuk például, hogy évente 2 ezer 300 munkanap esik ki a gyárunknál tanulás miatt. Tessék végiggondolni, ez micsoda termelési érték! De nem mondhatunk le: sem az egyikről, sem a másikról. Jelenleg kilencvenötén tanulnak a gyárból, köztük ötvenötén szakközépiskolában. Azt is kiszámoltuk, hogy anyagiakban mérhetően is megtérül majd ez a. befektetés. S ami ennél fontosabb : kulturáltabb életformák alakulnak ki az emberekben. S ez az igény diktál. Csak egy parányi példa: építjük a teniszpályákat, — teniszezni akarnak.. . — Evekkel ezelőtt a nagyközségnek még volt szolid színházi élete. A művelődési ház elektromos berendezései elöregedtek. Marad a televízió? — Nem csak! Az idén is 20—25 autóbuszjáratot indítunk, többnyire színházakba. Programját és szervezettségét is a vállalati művelődési bizottság dolgozza ki. TISZTA LAPPUL A vállalati művelődési bizottságok egészének munkájáról még nem lehet véleményt summázni, hiszen a legtöbb helyen néhány hete, hónapja kezdték működésüket. De máris jelentős, távlatra szóló eredmények mutatkoznak. Tisztázódott, — munkatervben, feketén-fehé- ren, — hogy a vállalatnál ki. melyik szerv mit akar tenni a munkásművelödés érdekében, — s kiké a felelősség ! Nyilvánosságra került, hogy miből, mennyiből lehet gazdálkodni. A sok helyen oly ködösen kezelt bolyongó, „virmanolt”, erre is arra is használt pénzek helyett a bizottságok munka- tervébe — ahol ezek talpon vannak! — konkrét szám került: kulturális célokra felhasználható összeg ennyi és ennyi tíz, vagy százezer forint. A látszatszegénységnek talán ezzel vége is van! Tiszai Lajos H túrkevei Ványai Ambrus Közlekedésgépészeti Szakközépiskola tanulói 9, korszerűen felszerelt műhelyben gyakorolhatják a gépjármüvek javításának mesterfogásait. Györfi Sándor, Gyenes Mátyás és Balajti Imre harmadikos tanulók a legmodernebb villamos próbapadon vizsgálják a dinamó működését. — ti — Jelmezek farsangra T. G.
