Szolnok Megyei Néplap, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-13 / 292. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. december 13. Fogad a Palota Szálló Három évig tartó felújítás után december 0-tól ismét fogadja a szakszervezeti beutaltakat a lillafüredi Palota Szálló. Az átépítés során minden szobához fürdőszobát építettek. A társalgókban színes- és fekete-fehér televíziók, rádiók, 2500 kötetes könyvtár, zenegép és játékterem szolgálja a 250 vendég pihenését. A GORKIJ NYELVISKOLÁBAN Több mint hatszázan tanúinak oroszul Negyvenöt tanfolyamon hatszázharmincegy hallgató kezdte meg illetve folytatja az orosz nyelv tanulását az új tanévben az MSZBT Központi Gorkij Nyelvisko­lájának Szolnok megyei ta­gozatán. Az első négy évvel összehasonlítva az idén, az ötödik tanévben, többen iratkoztak be a különböző tanfolyamokra, mint koráb­ban, A legtöbb tanfolyam — összesen tizenhárom — a megyeszékhelyen indult. A járások közül pedig tíz tan­folyammal a jászberényi áll az első helyen. Noha az idén több nyelv- tanfolyam indult, mint az előző években, még mindig akad a megye területén né­hány fehér folt. Jászberény­ben például egyetlen egy csoportot sem hoztak létre, s a szakmunkásképző inté­zetek közül is csak két is­kolában, a karcagi 629-eS számú ipari, és a jászapáti mezőgazdasági szakmunkás- képző intézetben indult orosz nyelvtanfolyam. Sajnálatos, hogy a többi intézet nem szervezett csoportokat, — hiszen a szakmunkásképzők tantervében nem szerepel az orosz nyelv. így a diákok még azt is elfelejtik, amit az általános iskolában tanultak. A tanfolyamok többsége haladó. A résztvevők külön­böző felkészültséggel jelent­keztek a Gorkij Nyelvisko­lába, s ez meghatározza az elsajátítandó tananyagot. A tankönyvek között szeren­csére akad választék bőven, s a hallgatók rendszeresen olvassák, fordítják az orosz nyelvű folyóiratok, újságok cikkeit is. Akik a társalgá­si vagy nyelvvizsgára elő­készítő tanfolyamra járnak, egyetemi, főiskolai jegyze­tekből, a külkereskedelmi és társalgási könyvből tanul­nak. Az egyes tanfolyamok tan­anyaga különböző, a peda­gógusok módszerei azonban hasonlóak. Az órákon fel­használják a legkorszerűbb szemléltetési eszközöket — diafilm, írásvetítő, magnó­szalagok, lemezek segítségé­vel igyekeznek megtanítani a hallgatókkal az orosz nyel­vet. Az idei tanév is — az elő­zőekhez hasonlóan — tanul­mányi versennyel ér véget. A legsikeresebben szereplők jutalma egy-egy szovjetunió­beli utazás. Módszertár a szolnoki Komarov-teremben Avagy: kihasználatlan lehetőségek oha a közelmúltban — N égy átépítés folytán — alapterülete kisebb lett, lényegét tekintve vál­tozatlan a Ságvári Endre me­gyei Művelődési Központ Komarov-termének működé­se. Sajnos — egyelőre — vál­tozatlan az a közömbösség is, amely a Komarov-teremben létesített módszertár szolgál­tatásai iránt a megye közmű­velődési intézményeiben mű­ködő csoportok, valamint a KISZ-alapszervezeteJí és az ifjúsági klubok részéről meg­nyilvánul — az erőteljes pro­paganda ellenére is. Különös: esztendőkön át kinyilvánított igény sürgeté­sére hozták létre a Komarov- terem módszertárát, s lám, akik igényelték, ma nem használják. Pedig a „mód­szertár” szolgáltatásai komoly segítséget nyújthatnának a — nem ritka az ilyen — „prog­ramínséges” intézményeknek. Kölcsönözhetők kiváló minő­ségű technikai eszközök, fil­mek, diasorozatok és gazdag hanglemez- illetve magnó­szalagtár anyagát lehet át­játszani sztereo berendezések segítségével. Ugyancsak a Komarov-terem a központja, bemutató fóruma a különbö­ző képzőművészeti, zenei, irodalmi és technikai komp­lex ismeretterjesztő előadá­soknak, klub-körműsorok- nak. Az utóbbi „szolgáltatá­sokat” különösképp az ifjú­sági klubok és a KlSZ-alap- szervezetek használhatnák fel — az eddigieknél jobban. Ezeknek a komplex — több érzékterületre ható — prog­ramoknak nemcsak változa­tosságukban, érdekességük­ben rejlik értékük, hanem összehasonlíthatatlanul keve­sebbe is kerülnek, mint egy- egy ORI-tól, Filharmóniától „vásárolt’ műsor. A következő esztendő kul­turális, közművelődési terveit ezidőtájt állítják össze min­denhol. Lehetne a Komarov- terem az igényes tervezés, műhelymunka színhelye, is. Jól fel lehetne használni eh­hez az ott megtalálható — s bárkinek rendelkezésére álló — kézikönyveket, módszerta­ni kiadványokat, forgató­könyv-gyűjteményeket, ötlet­tárakat. olytathatnánk a kima­F radó lehetőségek sorát. Egy bizonyos: a „mód­szertár” olyan eszköz lehetne a megye népművelői, klubvezetői kezében, amely- lyel tartalmasabbá, színeseb­bé tehetnék a közművelődést. Csak használni kellene ... Sz. J. Új rend a színházak műsor- tervezésében A műsortervezés új rend­jét alakítják ki a színházak. Olyan terveket készítenek — már a következő évadra — amelyek az eddigieknél job­ban elősegítik a színházak sajátos profiljának, karakte­rének formálódását. A je­lenlegi mű'sortervezés me­chanizmusa — amint a Kul­turális Minisztérium szín­házművészeti osztályán el­mondták — a hatvanas években alakult ki. Jól szol­gálta a fejlődést, mennyisé­gi és minőségi változást eredményezett: a magyar Színpadokon jelentős ténye­zővé vált a magyar, a szov­jet és más szocialista orszá­gok drámája, a műsorokból fokozatosan kiszorultak a kommersz, nívótlan szóra­koztató művek. A színházak — főleg a vidékiek — szá­mos és sokféle előadást tar­tottak, hogy minden társa­dalmi réteg igényét kielégít­sék. Emiatt azonban a mű­sortervek nem járultak hoz­zá egy-egy színház saját ar­culatának kialakításához, jóllehet az alkotó műhelyek egyre határozottabban töre­kednek erre. Az elképzelések szerint most 3—5 évre szóló távlati tervet készítenek. Megfogal­mazzák kultúrpolitikai kon­cepcióikat, közművelődési céljaikat. BÁRDY GYÖRGY ELŐADÓESTJE Az én színházam Elhisszük-e az emlékezetes kabarék „szenesembere” szá­jából Ady, Schiller, Örkény és a Cirkusz Karinthy Fri­gyesének gondolati mélysé­geit? Kétségünk volt, ám ta­lán az előadóest pályakezde­tén — a vasárnap esti szol­noki előadás volt sorrendben az ötvenedik — magának Bárdy Györgynek is lehetett aggálya, mert némely kaba­részámának feledését kérte a közönségtől. Remek expozí­ció: erre a kérésre máris ját­szani kezdtek a nézőkben Bárdy több évtizeden át meg­ismert és megszeretett har­sány figurái. Mert ezeket csak ideig-óráig lehet elte­metni, világrahozójuk neve hallatára is feltámadnak. Mindez inkább kolone, sem­mint előny, ha színész ki akar lépni a „skatulyából”. Bárdy Györgynek nem ke­vesebbel kell megküzdenie, mint a tv, a rádió, a film­gyár teremtette ..beskatulyá­zással”. Jó szándék ez. tisz­teletre méltó vállalkozás, bár a műsor szerkezeti egységét felesleges bugyrok, zsákut­cák, kiszólások zavarják, rontják. Olykor a közvetlen­ség és a közvetlenkedés ha­tármezsgyéire téved az elő­adó. Bármennyire is egyet­értünk a pénz. az olcsó sike­rek után talpaló pályatársai­ról alkotott véleményével, mégis szívesebben hallottunk volna arról többet, ami Bárdy számára kedvesebb, amely­ben — idézzük — örömét le­li. Bárdy Györgynek már nem kell sztorizgatni a kö­zönség megnyerése érdeké­ben. Felesleges a felületen mozgó mesélgetés, — még ak­kor is, ha mindez kötőanyag a műsor építőkövei között. Ne a bemutatott művek le­gyenek betétszámok, hanem az összekötő szöveg — az életrajz ihletésű sztori — maradjon olyan, mint a jó filmzene: a néző ennek csak a hiányát veszi észre. Bárdy — ezt már nagyon sokszor bizonyította — szug- gesztív alkat. Kevesen bírnak hozzá hasonló nagy megjele­nítő erővel. Erre csak egy példa: a Jávor-paródiánál a nézők — e sorok írója fs — látni vélték a híres amorózó legendás, férfidivatot terem­tő bajuszát, — Bárdy borot­vált arcán. Ezeket a pillana­tokat nevezj ű színházi világ „csodának”. S Bárdy vasár­nap esti műsorában esett né­hány efféle csoda. Az említett paródia-soro­zat kitűnő ötlet: Petőfi-pa- ródia Karinthy tollával, más magyar írók felfogásában, különböző előadóművészek stílusában tolmácsolva, Bárdy remek hasonulásával. Az örkény-novellák elő­adásakor fanyar, mondhatni „gyilkos humort” alkalma­zott. Érződött, kitűnő isme­rője Örkény világának. A szép számú közönség méltán ünnepelte a művészt, bár hisszük, előadói sikere csak növekszik, ha világké­pét még több, igazán nívós, emberi véleményét hatásosan alátámasztó irodalmi alkotás tolmácsolásával tárja fel. — ti — Szünidei programok diákoknak Játékdélelőtt, iáncház, vidám szilveszter December 22-én megkez­dődik a téli szünet, a tíznapos vakáció. A megye úttörőházai gazdag programokkal várják az úttörőket és kisdobosokat. Szolnokon az úttörőházban minden délelőtt kilenc órától filmvetítéseket tartanak a gyerekek részére. 28-án a kis­dobosok, 30-án az úttörők vi­dám szilveszteri mulatságá­nak ad otthont az úttörőház. A megyei művelődési köz­pont gyermekfoglalkozásait a Komarov-teremben kereshe­tik fel a napközis csoportok és a diákok. A programok december 23-án mesefilmve­títéssel kezdődnek. 28-án a Corvinka néptáncegyüttes közreműködésével „táncház­ba” invitálja a gyerekeket a művelődési központ, 29-én pedig mesedélelőttre gyüle­kezhetnek, míg 30-án a me­gyei művelődési központ paj­tás-klubja játékos ügyességi sportvetélkedőn látja vendé­gül a tószegi művelődési ház gyermekklubját. Karcagon december 22-én és 23-án „Gyere velünk, csi­náld velünk!” címmel torna­termi sportvetélkedőt rendez­nek az úttörőknek és a kis­dobosoknak. A város napkö­zis csoportjai is találkoznak az úttörőházban, amikor az úttörőház színjátszócsoportja gondoskodik szórakoztató műsorról. 28-án a Győrffy István Nagykun Múzeumba látogatnak a gyerekek. A múzeum munkatársai bemu­tatják nekik a múzeum gyűj­teményét. A szünidőben téli túrán, szánkóversenyen is részt vesznek a vakációzok az úttörőház szervezésében. Az ifjúsági klubban zenével, tánccal, játékkal búcsúztat­ják az óévet. Az úttörőház játékterme a téli szünetben minden délelőtt várja a gye­rekeket. Túrkevén karácsony és új­év között mesefilmvetítések­re és játékos vetélkedőkre hívják az iskolásokat. Janu­ár 2-án a napközis csopor­tok Ki mit tud? versenyére énekkel, vers- és prózamon­dással is benevezhetnek a pajtások. Törökszentmiklóson, az út­törőházban a gyerekek játék- készítést tanulnak, 28-án dél­előtt 10 és délután 3 órakor a Varázssapka című filmet vetítik úttörőknek. 30-án a Ki tud többet a Szovjetunió­ról? úttörővetélkedő városi döntőiét rendezik meg. Az úttörőhöz íátékszobái a szün­időben minden nap várják a gyerekeket. Három együttes kiváló Páva-körök megyei seregszemléje Szolnokon Vasárnap Szolnokon, a Komarov-teremben rendez­ték meg a Páva-körök me­gyei minősítő versenyét. A zsűri tizenkét csoport telje­sítményét értékelte: a leg­fontosabb általános megálla­pítás: a népdalkörök bemu­tatott 8—10 perces műsorait a magyar népdalkincs érté­kes darabjaiból állították össze, véletlenül sem „Csú­szott” műdal a programok­ba. Több együttes jól alkal­mazta a citerás hangszeres kíséretet, kiegészítést, Kiváló minősítést a me­zőtúri Petőfi dalkör, a túr- kevei művelődési ház és a megyei művelődési központ Páva-köre kapott, öt együt­test „jól megfelelt”-nek mi­nősített a zsűri: a szajoli klubkönyvtár, a jászszent- andrási Áfész, a tiszafüredi Hámán Kató Tsz, a török­szentmiklósi Béke Tsz és a szolnoki Kilián Repülő Mű­szaki Főiskola pávakörét. liullcunítíMTÁPi December Hónapról hónapra jelent­kezett Müller Tibor egyórás műsorral. Általában a hó­napok érdekességeit, törté­nelmi eseményeit, ritkasá­gokat gyűjtött mindig cso­korba, sok jó zenével. így volt ez most is, az év utol­só hónapjában. A „rendha­gyó keresztmetszet” csütör­tökön délután hangzott el a Petőfi-adón. Megtudtuk be­lőle, hogy 55 évvel ezelőtt alakult meg a Fővárosi Ope­rettszínház elődje, s hogy kik voltak sztárjai, jelentős művészegyéniségei a félév­század alatt. Besegített eh­hez a zenés beszélgetés Fé­nyes Szabolccsal, aki fel­idézte a magyar operettet, s benne pályája emlékezetes sikereit. Hallottunk arról is, hogy mint minden évben, most is jóelőre készült és készül a tévé szilveszteri műsora. A bolondos horosz­kópból ugyancsak okulhat­tak azok, akik decemberben látták meg a napvilágot. Persze szó volt a magyar űrkutatás jubileumáról és arról is, hogy az első ma­gyar matematikakönyv is decemberben készült vala­mikor az 1800-as években. Mindent, — a jó zeneszá­mokat is — meghallgatva, változatlanul érdekes mű­sornak tartjuk Müller Tibor műsorát. Pedig — lehet, csak az év végére tekintettel — a műsor elbúcsúzott. Ha ez volt az utolsó adás, kár ér­te. Ha jövőre újítanak, más „köntösben” tálalják a ku­riózumokat, még jobb lesz. Röviden Angyalosi László gondolt egy merészet, és természe­tes maradt. Nem jópofásko- dott, nem akart mindenáron fiatalos hetykeséggel ügyes­kedni — szolidan, de igen érdekesen vezette a Táska­rádió vasárnapi műsorát. A zenés műsor ezért talán az utóbbi hetek legjobbjának bizonyult. Pedig csupán a műsorvezető változott. Az egyéniség ebben az esetben a megújulás élményét adta. Kispista István emlékez­tetőit mindig szívesen hall­gatjuk. Most a „Lovakrul” szólt műsora. Kezdte a ló­sportot honosító Széchenyi Istvánnal, aztán eljutott a mai lótenyésztő gazdaságok­hoz, a mostani lóversenyek­hez. Ezek az emlékeztetők nemcsak élményeket adnak, ismereteket is. Stefka István lassan fel­zárkózik a dokumentumjá­tékok avatott riportereinek sorába. Ezt bizonyította a „Csak egy feketeséget lát­tam” című péntek délutáni riportja, amely a közúti cserbenhagyásról szólt. Drá­mai részleteket, vallomáso­kat, önváddal teli embere­ket hallottunk, akik pilla­natnyi meggondolatlanság­ból sorsukra hagyták azokat, akik miattuk lettek sérül­tek, esetleg örök életükre szenvedők. Van a rádiónak egy késő este jelentkező, mindössze tízperces műsora, ami min­dig aktuális külpolitikai té­mát dolgoz fel. Hétfőn este P. Szabó József Kínáról, a kínai hadseregről szólt elő­adásában. Kár, hogy az is­métlés — mert az is van mindig — szinte holt időben hangzik el. Másnap, reggel nyolc óra után ugyanis a legtöbb korán kelő ember már dolgozik, este pedig nem bizonyos, hogy fél ti­zenegyig ébren van. Pedig ezek a külpolitikai műsorok — hetek óta tapasztaljuk — igazán közércfeklődést vív­nának ki, ha legalább az ismétlés jó adásidőben len­ne. (SJ)

Next

/
Thumbnails
Contents