Szolnok Megyei Néplap, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-11 / 291. szám
IO SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. december 11. G AZDASAGI FIGYELŐ Cél az építés iparosítása Az V. ötéves terv célkitűzéseiből megállapítható, hogy népgazdaságunknak az építőanyag-iparral szemben támasztott igénye szerint a termelésnek mintegy 30 százalékkal kell növekednie a tervidőszak alatt, ami évi 5,4 százalékos növekedési ütemnek felel meg. Ez a követelmény lényegében azonos a IV. ötéves tervidőszak fejlődésével, de teljesítése, a megfelelő termelési szerkezet kialakítása, a hatékonyság növelése nehezebb feladat. Több felmérésből, tanulmányból és a napi gyakorlatból ismeretes a munkaerőhiány. Az elmúlt évek létszámstatisztikai adataiból megállapítható, hogy a létszámcsökkenés az ágazatok közül legnagyobb mértékben (2,4 százalék) az építőanyag-ipart érintette. Egyértelművé vált tehát, hogy a tervezett termelés- növekedési az ágazatokban a termelékenység emelésével kell elérni. Ez szükségessé teszi a technikai színvonal további jelentős emelését. Az állóeszköz-fejlesztési (beruházási) tevékenységnek úgy kell végbemennie, hogy elősegítse a termékszerkezet korszerűsítését is. Az ágazati termékszerkezet átalakításának, korszerűsítésének a funkcionális követelményeknek jobban megfelelő, korszerű, méretpontos, kellő választékú, magasabb készültségi fokú és az építőipar iparosítását szolgáló termékek fejlesztésében kell kifejezésre jutnia. Az építés iparosításában a Beton- és Vasbetonipari Művek igen fontos szerepet tölt be. Tevékenysége meghatározó az iparág hatékonyságának javításában. A tervidőszakra eső fejlesztési feladataink megítélésénél a fő értékelési szempont az volt, hogy az adott műszaki megoldás mennyiségben csökkentse a fajlagos összmunka-ráfordítást változatlan vagy csökkenő költségek mellett — beleértve a kivitelezőknél a létesítmény átfutási idejének csökkentését is. Az 1976—80. évekre szóló fejlesztési célkitűzésében elsők között szerepel a födémszerkezet fenti koncepcióinak — az iparági elvárásoknak is — megfelelő továbbfejlesztése. A födém szerkezeti rendszerének kialakításánál — többek között — érvényre jutott az az elv, hogy gyártási szempontból igazodjon a BVM Nyolc év alatt megtérül a „Span-Deck” beruházás termelési színvonalához, és élőmunka-ráfordítás vonatkozásában a jelenlegi gyártási eljárásokhoz viszonyítva kedvezőbb legyen. A fejlesztési idő rövidítése érdekében a BVM külföldi rendszereket értékelt. A fenti szempontokat figyelembe vevő, műszaki-gazdasági elemző munka alapján született meg az a döntés, hogy a SPAN-DECK rendszerű födémszerkezet adja meg a legkedvezőbb gyártási, illetve használási értéket. A fejlesztési célkitűzés a BVM szolnoki gyárában valósult meg. A födémpallók 27, illetőleg 37 centiméter szerkezeti magasággal és 120 centiméter névleges szélességgel készülnek. Legkülönfélébb épületeknél közbenső és felső födémként alkalmazhatók. A nagy fesztávú, alul-felül sík, vakolást nem igénylő födémpalló lehetőséget ad kötetlen térkialakításokra, nagy áthidalásokra s új építészeti megoldásokat tesz lehetővé. Alkalmazható lakóépületekhez. kereskedelmi épületekhez, sík födémet igénylő ipari épületekhez. A födémpalló alsó felülete vakolást nem igényel, sima vagy célszerűen fröcskölt vagy festéssel kész felületet ad. A beruházás lényegében befejeződött. A fejlesztési célkitűzésekben megfogalmazottak végrehajtása folytán bővült a szolnoki gyár termelőkapacitása, a felfutás évét figyelembe véve közel 200 négyzetméter födém- szerkezettel. A termelőkapacitás bővülésével korszerűsödött a termékszerkezet, ez a korszerűsödés lényegében azt jelenti, hogy bővült a födémszerkezet választéka, ami a szélesebb körű alkalmazási lehetőségekben mutatkozik meg. A fejlesztés tehát nem valamely tevékenység visszafejlesztését, hanem a termelőkapacitás bővítését eredményezte. összehasonlító számítások alapján az ilyen módon végbement korszerűsödés következtében mintegy huszonnégy dolgozó munkáját sikerült megtakarítani (relatíve). A gyári szintű munkaerő-megtakarítás a fejlesztésnek csak Kiépült a Kereskedelmi Kamara szervezete egyik eredménye. A felfutás évének mennyiségét alapul véve a felhasználóknál (kivitelezőknél) megközelítő számítás alapján körülbelül 90 ezer munkaóra megtakarítása mutatható ki. A beruházás gazdaságosságát ma még pontossággal nem lehet kimutatni, ez a felfutás évének időszakában következhet be. Előzetes kalkulációnk alapján a beruházás megtérülésének ideje körülbelül nyolc évre tehető. Most már a felhasználókon múlik, hogy az új gyártmány bevezetése nép- gazdasági szinten is minél hasznosabb legyen. Jámbor Ferenc a BVM szolnoki gyárának főkönyvelője Tizenötezer vagon áru - és még valami A Szolnok—Békés megyei Élelmiszer Nagykereskedelmi Vállalat forgalma — nagykereskedelmi áron — várhatóan eléri az idén a 3 milliárd forintot. A vállalat 850 dolgozója évente mintegy 15 ezer vagon áru beszerzéséről, raktározásáról, szállításáról gondoskodik. Ha ezt a mennyiséget egyszerre kívánnánk vasúton elszállítani, a szerelvény Budapesttől Hajdúszoboszlóig érne. Dr. Szolnoki László főosztályvezetővel a vállalat közönségkapcsolatairól beszélgettem — Mit jelent egy nagyke- reskedelmi vállalat számára ez a szó: közönségkapcsolat? — Folyamatos tevékenységet, amelynek célja a tájékoztatás, a közvélemény formálása, a partnereink bizalmának megszerzése, végül mindezek eredményeképpen egy lehetőleg pozitív vélemény kialakítása a vállalatról. Munkánk során közvetlenül a kiskereskedelmi vállalatokkal, szövetkezetekkel, közületekkel kerülünk kapcsolatba. Végzett munkánkról ők alkotnak ítéletet. Szakembereinknek ez is nagy feladat, hiszen 45—50 kereskedelmi vállalat, szövetkezet 4100 üzletéről van szó, nem is említve az iparvállalatokat, amelyeknél mi vevők vagyunk. — Milyen formái alakultak ki az együttműködésnek? Az együttműködés formáit alapvetően két nagy csoportba oszthatjuk: írásos tájékoztatókra és személyes kapcsolatokra. Az írásos anyagokat az áruforgalmi tájékoztatók. egyes partnereink beszerzéseinek, illetve a vállalatunk eredményeinek negyedévenkénti alakulásáról készített összeállítások alkotják. Nincs titkunk: adataink közlésével is bizonyítani kívánjuk, hogy tervszerűen gazdálkodó, megbízható vállalatról van szó. Az írásos tájékoztatók mellett rendkívüli jelentősége van a személyes kapcsolatoknak. Ehhez rendszeresen felkeressük partnereinket. A látogatások tapasztalatait, akár a vállalatról, akár az általunk szállított árukról van szó, feldolgozzuk, ha kell intézkedünk. Sok esetben ez azt jelenti, hogy az iparvállalatoknak jelezzük a csomagolás minőségére, a termék összetételére, ízére vonatkozó véleményeket. Rendszeresek az élőszavas árubemutatók is. Legutóbb októberben tartottak fiókjaink ismertetést. A velünk kapcsolatban álló kereskedelmi szervezetek képviselői ilyenkor őszintén elmondják véleményüket munkánkról, arról, amit várnak tőlünk. Mi cserébe, tájékoztatjuk őket. hogy egyes árukból milyen ellátást tudunk biztosítani, mit ajánlunk. Bemutatjuk az új termékeket is. Szezonidőszak esetén — ilyen például a karácsony — javaslatot teszünk a beszerzések üteme— Milyen eredményt ért el a vállalat az iparvállala- tokkal kialakítandó kapcsolatokban? Beszerzéseinknél a kereskedelmi vállalatokat, áfé- szeket képviseljük, ezért a célunk az, hogy a hiányosságok felszámolására ösztönözzük az iparvállalatokat. Alapállásunk az, hogymind- egyik fél érdekei érvényesüljenek. Ügy gondolom, megvalósulóban a közönségkapcsolatok megszerzésének alapszabálya: tégy jól, és beszélj róla. Megrendeléseik korrektek, igyekszünk a várható igényeket reálisan felmérni, de ehhez a mennyiséghez körömszakadtáig ragaszkodunk. Éves és hosz- szabb távú együttműködési szerződéseket kötünk. Ezek feltétlenül szolgálják az ipari termelés biztonságát is. — Mindennapi munkájuknak mennyire része __a k özönségkapcsolatok kiala- kítása? — Felismerte vállalatunk, hogy céljait csak a partnerekkel együttműködve érheti el. Szükségesnek tartjuk azt is. hogy dolgozóink a szó szoros értelmében kollégák legyenek. Ezért mindent megteszünk, hogy feladataink, lehetőségeink, de korlátáink is mindenki számára világosak legyenek. Üzletpolitikánk, éves intézkedési tervünk ezért előre trögzíti mindazokat a formákat, eszközöket, amelyekkel ez elérhető. Felismertük a közönségkapcsolatok fontosságát. Szerepének megfelelően éppen úgy kezeljük, mint a legfontosabb gazdasági feladatainkat. Bóka János A Magyar Kereskedelmi Kamara az állami, gazdasági, és társadalmi szervezeteknek a külkereskedelemmel kapcsolatos érdekképviseleti szerve. Ezt szögezi le az 1967 végén hozott rendelet, amely részletezi a Kamara feladatait, szervezeti felépítését és hovatartozását. Tíz év sok idő. A Kereskedelmi Kamara „felnőtt” lett. Munkájának talán minősítése is, hogy jelenleg mintegy 460 vállalat tagja a Kamarának. Ez a 460 vállalat állítja elő az országban megtermelt javak hozzávetőlegesen 75 százalékát. Ez ezporttermékeink 90—95 százalékát jelenti. A vállalatok nagy száma szorosan összefügg azzal, hogy a Kamara segíti létrehozni a szélesebb gazdasági együttműködést — akár kooperációt Is — és közreműködik az üzletfelek felkutatásában, a leendő partnerek összehozásában. Az ipar mellett a mezőgazdaság is képviselve van. Ez év elején a TOT- tal kötött megállapodás alapján a legnagyobb tsz- rendszergazdák is — amelyek igen érdekeltek a külkereskedelemben — tagjai lettek a Kamarának. A Kamara 1970-ben tervezési-gazdasági körzetenként megkezdte vidéki szerveinek létrehozását. A napokban Debrecenben tartotta alakuló ülését az Észak-Alföldi Összekötő Bizottság. Ezzel a Kamara vidéki szervezetei teljesen kialakultak. Ebben a bizottságban vesz részt HajdúBihar, Szabolcs-Szatmár megye vállalatai mellett Szolnok megye 38 vállaAz összekötő bizottságok megalakulásával a Kamara „felnőttkorának” új szakaszát kezdi. B. J. Kislexikonunk az oldal tartalmához kapcsolódik. Éppen ezért nem egyetlen szót vagy fogalmat magyaráz, hanem kitér az összefüggésekre, a rokon értelmű változatokra is. * * * • A kapacitás szót sokféle értelemben és változatban használják. Jóval elterjedtebb, mint megközelítő magyar jelentése: a teljesítő- képesség. Ez ugyanis sem a közgazdasági sem a műszaki témákban nem fedi teljes egészében a kifejezni akart fogalmat. A kapacitás ugyanis egy bonyolult számítás végeredménye, megközelítő adat, és a teljesítőképességnél általában kisebb. A teljesítőképesség felső határát egy gép vagy egy berendezés esetében az előállító, tervező vagy a konstruktőr adja meg. Ez a kapacitásszámítás kiinduló adata. Feltétle- rül figyelembe veszik azonban a lehetséges üzemidőt, a karbantartást, a meghibásodás tapasztalatait adatait s egyebeket. Még bonyolultabb a dolog ha egy gyár vagy vállalat kapacitásáról van szó. Ez esetben nem kapnának használható adatot, ha — tegyük fel — összeadnák a rendelkezésre álló gépek teljesítőképességét. Sőt még akkor sem. ha ebből levonnák a ténylegesen és szükségszerűen kötelező állásidőket. Azért nem, mert az egymás után követ-, kező munkafolyamatokat különféle gépek vagy gépcsoportok végzik, sőt a mechanikus folyamatok közé kézi, emberi munka is jut. A gépiparban például elvileg a szerelde vagy a szerelőszalag három műszakra számított kibocsátóképessége jelenti a kapacitást, és bizonyos számú gyártmányt vagy gyártmányegységet jelent. A valóságban azonban gz úgynevezett „szűk keresztmetszetet” szokták figyelembe venni. Ugyanis, ha — tegyük fel — a forgácsolóműhely nem győzi folyamatosan ellátni a szerelő- szalagot alkatrészekkel, a szerelde nem lehet meghatározó ebből a szempontból. Éppen ezért gyakori, hogy az alapvető kapacitásokhoz igazítják az üzem teljesítő- képességét, sőt az is hogy normaórában számolják. A normaóra az az idő. amit a munkás egy adott művelet elvégzésére „kap”, s amit vagy gyorsabban vagy lassabban végez el, mint megszabták. így a kapacitás a dolgozók számától, teljesítményétől és a munkarend szerinti időalaptól valamint az" alkalmazott gépek teljesítőképességétől függ. Széljegyzet Bizonyítani kell! Mi lesz jövőre? —teszik fel sokan a kérdést, ahogy nyilvánosságra kerülnek az 1978-ra tervezett szabályozóváltozások. Főleg azok a vállalatok és szövetkezetek néznek aggodalommal az új esztendő elé, melyek eddig is éppen csak „megéltek” — az úgymond — zord gazdasági miliőben. Tehát csak éppen szinten tartásra, némi bérfejlesztésre és elodázhatatlan beruházásra tellett, de nagyszabású vállalkozásról, fejlesztésről nem is álmodhattak. És most? A legfontosabb és leginkább használt anyagok ára január 1-től megdrágul, többe kerül az energia és az igénybe vett közszolgáltatás. De a baj nem jár egyedül: a költségnövekedést nem. vagy nem minden esetben lehet áthárítani a vevőre (például a fix áras termékeknél), sőt az államkasszára sem, mert az árkiegészítés is lényegében megszűnik. Mi több, az árváltozások miatt tartósan megnövekvő eszközigény fedezetéről is gondoskodni kell, méghozzá saját, erőből, kivételes eseteket eltekintve kölcsön- támogatás nélkül. Megszűnik néhány adókedvezmény. félévig nem lehet hitelt igényelni új új beruházásokhoz, s utána is csak korlátozottan. Úgyhogy —. akar- merről nézzük is — a gazdálkodás. a vállalkozás feltételei szigorúbbak. nehezebbek lettek. S ugyanakkor nagyobb hatékonyságot követelnek a felügyeleti szervek, sőt maguk a dolgozók is, mert a szabályzók alapvetően ettől teszik függővé a kifizethető béreket és személyi jövedelmeket. Igen. valóban nehéz helyzet! A hatékonyság a legismertebb sematikus képlet szerint az egy dolgozóra jutó bér- és nyereségtömeg növekedési arányát jelenti. És úgy tűnik, a megváltozott szabályzók éppen ez ellen hatnak. Abból az alapállásból kiindulva, hogy a világpiac kedvezőtlen klímáját a vállalatok ís érezzék. S nem kétséges, érezni fogiák, ha nem is teljes hatásában, az eddigieknél minden esetre jobban. És hogy jó lesz-e ez? A válasz egyértelmű: nem. De egyrészt más megoldás aligha lehetséges, másrészt nem is csak központi elhatározás kérdése. hogy az államháztartás rovására a vállalatokat az eddigi szinten pénzeljék. Komoly egyensúlyzavarok keletkeztek abból, hogy a vállalati források a szükségesnél jobban felduzzadtak, miközben a központi erőforrások apadtak. Egyebek között ez okozta a túlzott, s a kapacitáshiányok miatt csaknem elkölthetetlen beruházási vásárlóerőt, és a kevésbé átgondolt, hatékonynak sem mindig nevezhető fejlesztéseket. A szabályzó rendszer változásától ennek a folyamatnak a lassulását, távlatokban az egyensúlyállapot kialakulását várják. S lesznek üzemek, vállalatok melyeket ez kemény próba elé állít. De hát az életképességet mesterségesen fenntartani nem lehet, ezt folyamatosan biztosítani kell. P. I.
