Szolnok Megyei Néplap, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-11 / 291. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. december 11. \ H ULPOLITIKAI H ORKEP Peking három témája Ha valaki megpróbálná rendezni azt a sokféle, elsősorban nyugati hírszolgálati irodáktól és Pekingben tevékenykedő nyugati diplomatáktól származó értesülést, félig-meddig megerősített hírt, amely a kínai politika új vonaláról naponta érkezik, három fő témakört különböztethetne meg: Az első és valószínűleg meny- nyiségileg legnagyobb hírtömeg „a négyek bandája” tevékenységét megbélyegző jelentés, elemzés, cikk — ezeket úgy kellene nyilvántartania, mint a folyamatban lévő erőteljes tisztogatás adatsorát. A második témakör együtt tartalmazza a katonai készülődésről és a gazdasági élet fellendítéséről szóló lépések híranyagát. Ide kell illeszteni azokat a jelentéseket is, amelyek Fekingnek különböző nyugati (amerikai és nyugat-európai) körök felé intézett felhívásait foglalják össze. A harmadik témakör az, amely immár esztendők óta változatlanul jelen van a 'kínai politika szinte minden megnyilvánulásában: a legkülönbözőbb szovjetellenes szövegek ismétlése, lépések sora. Néhány nappal ezelőtt több — nem egészen egybehangzó — nyugati jelentés adta hírül, hogy a „négyek bandája” hívei közé sorolták azt a zeneszerzőt is, aki egy régi parasztdalt írt át, hogy abból elkészüljön a „Győz a vörös kelet” című Valamiféle himnUpzpótlék. Egyáltalán: az élet legkülönbözőbb területeire is kiterjed a tisztogatás. Még az idén tavasszal kezdődött a tisztogatás erőteljesebb szakasza — azóta tudunk halálbüntetésékről is. Ám a legvilágosabb összefüggést „a négyek bandája” szereplése és így a hatalmi harc, valamint a felelősségre vonások között a Honan-tar- tománybeli őszi per mutatta. Itt azért ítéltek halálra és végeztek ki tizenkét embert, mert a hatalmi harcnak abban a szakaszában, amikor éppen egy Teng Hsziao- ping ellen támadáshullám volt soron, a tartomány egyik részében eltávolították a közigazgatási vezetőket, és magukhoz ragadták a hatalmat. Mind több olyan jelentés érkezik Pekingből, amely azt bizonyítja, hogy a tisztogatás során több ítélet és kivégzés volt, mint amennyiről a pekingi hírközlőszervek — nemegyszer csak helyi lapokban — beszámoltak. 2 A második témakört illetően az egyik legérdekesebb és legjellemzőbb hír szerint Pekingben egy új vadász- repülőgép tervezésén és gyártásán dolgoznak. Még 1976- ban nyugat-európai országokból (mindenekelőtt az NSZK-ból) Peking nagy mennyiségű alumíniumot vásárolt; ennek egy része szolgálná az F—12-nek nevezett új vadászrepülőgép gyártását. (Kétszeresen is, jellemző egy amerikai jelentés. „Kína arra készülődik, hogy a korszerű szovjet harci gépek mintájára, új, fejlett vadászrepülőgépet állítson elő. Az alkatrészeket Egyiptom bocsátaná Kína rendelkezésére, cserébe MÍG—17- es pótalkatrészek adásáért. A szovjetellenes jelszavakat ismételgető Peking tehát attól a Kairótól kér szovjet repülőgép-alkatrészt, amely világszerte azt magyarázgat- ja, hogy „nem kap Moszkvától pótalkatrészeket.”) Egész sorozatot lehetne közölni, idézni a legkülönbözőbb kínai lapok nyugatra is eljuttatott szovjetellenes rágalmaiból, kiáltozásaiból. Ezek helyett és ezek jellemzéséül helyesebb egy tokiói lap tudósítását ismertetni. A Jomiuri Simbun írja, hogy „egy magas rangú kínai katonatiszt Pekingbe látogató nyugalmazott japán tisztekkel közölte, hogy szovjet csapatok egymillió négyzetkilométernyi kínai területet tartanak törvénytelenül megszállva”. A tokiói lap rrfun- katársa beszélgetett a Kínában járt nyugalmazott tisztekkel, akiknek vendéglátója Hszu Hsziang-csen marsall volt. Az idős katonai vezető állította, hogy „a szovjet csapatok a két országkö- zötti vitatott határ mentén éjszakai támadásokat hajtanak végre, így próbálván kínai területre visszatolni a határjelzéseket”. Hszu Hsziang-csen megkísérelte indokolni a kínai politika szovjetellenes vonalának kérlel- hetetlenségét. „Ha enyhe politikát folytatunk a Szovjetunióval szemben, az sietteti egy világháború kitörését — mondotta, és hozzátette azt is: — a szovjet—kínai vita folytatódni fog, akár tízezer évig is.” A marsall érdekes módon most már nem a képtelen határproblémáról, hanem ideológiai ellentétekről beszélt. Az agg marsall szovjetellenes kijelentéseivel egyidő- ben több olyan cikk is megjelent, különböző kínai lapokban, amely örömmel regisztrál katonai költségvetésnövekedést egyes nyugateurópai országokban, NATO- stratégák fegyvercsörtető kijelentéseit; kommentárként azt hangoztatva, hogy „a szovjet terjeszkedési elképzelések egyik fő terepe Nyu- gat-Európa.” ■ 3 A szovjetellenes hangokkal egyid.őben Pekingben nem titkolják, hogy Kína új vezetése mindenekelőtt a gazdasági kérdésekben is legnagyobb tekintélynek tartott Teng Hsziao-ping, a legsürgősebben nyugati gyárakat és berendezéseket kíván vásárolni. November elején, amikor Charles Yost, az amerikai—kínai kapcsolatok amerikai nemzeti bizottságának elnöke Pekingből Hongkongba érkezett, elmondta, hogy minden Pekingben folytatott megbeszélésnek az volt a lényege, hogy Kína mielőbb igyekszik külföldi technológiához hozzájutni. Charles Yostot fogadta Teng Hsziao-ping is. „Nem derült ki a beszélgetésekből, hogy milyen- országokból kívánják beszerezni a technológiát” — mondotta Yost. önkéntelenül is felmerül egy Teng-mondat: „Mindegy, hogy a macska fekete vagy fehér, csak az a fontos, hogy egeret fogjon.” Most a legkülönbözőbb nagy monopóliumok embereivel való tárgyalásoknál is, úgy látszik az egérfogás tudománya az egyetlen követelmény. G. M. Ásványkincs program Bulgáriában A bolgár gazdaság egyre növekvő igényei szükségessé tették a hazai ásványkincsek felkutatásának, kitermelésének és felhasználásának fokozott fejlesztését. Az utóbbi öt év intenzív geológiai felmérései során új vasérc- és szénlelőhelyeket találtak. Az 1976—80 közötti ötéves tervben előirányozták a hazai ásványi kincsek kitermelésének és feldolgozásának egyenletes növelését. Évenként átlagban negyven százalékkal nő majd a föld kincseinek kiaknázása. A tervidőszak végén — 1980-ban — hatszor annyi ásványkincset termelnek ki, mint 1975-ben. Különös figyelmet fordítanak az energetika szempontjából fontos nyersanyagok — a szén-, a földgáz- és a kőolajlelőhelyek feltárására. Alapos kutatásokat végeznek a Fekete-tenger bulgáriai partszakaszának kontinentális talapzatán. Az ásványi kincsek lelőhelyeinek feltérképezésénél is fontosabb feladatnak tartják a kitermelés gazdaságosságának növelését. Űj üzemeket építenek, az ágazathoz tartozó üzemegységeket korszerűsítik, a feldolgozó ipar berendezéseit felújítják, a műszaki színvonalat fejlesztik. Iz orvostudomány Kubában Kubában tíz évvel ezelőtt létesült az első orvostudományi kutató központ, s ma már tíz ilyen intézet működik az országban,- jelentősen előmozdítva a korszerű gyógyászat eredményeit és a gyakorlati gyógyítást is. Az állam nem kíméli az anyagi eszközöket az orvostudomány fejlesztésére. A tudományos kutató központok munkájának támogatására ma annyi pénzt fordítanak, amennyit az egészségügyre 1958-ban ösz- szesen költöttek. Az intézetek szakemberei viszonzásul rendkívüli erőfeszítéseket tesznek, hogy az elért eredményeket a gyakorlatban is bevezessék, alkalmazzák. A kubai tudományos orvosi intézetek fejlesztésében elért sikerek elválaszthatatlanok az egészségügy terén elért egyéb vívmányoktól. A Kubai Köztársaság az orvosi ellátottságot tekintve első a latin-amerikai országok között. A forradalom óta több száz poliklinikát, kórházat, rendelőintézetet hoztak létre, évente több ezer fiatal kap orvosi diplomát. i _______________ E gyüttműködés az alumíniumiparban A 15 évvel ezelőtt megkötött, és 1985-ig változatlan feltételekkel meghosszabbított magyar—szovjet timföld—alumínium egyezmény hatalmas lehetőséget teremtett hazánk alumíniumiparának fejlesztésében. A szerződés Magyarország viszonylagos bauxitgazdagsá- gának (az összes felkutatott bauxitkincset 100 millió tonnára becsülik) és energiaszegénységének ellentmondását hidalja át. Hazánkban 1960-ban közel 1,2 millió tonna bauxitot, 218 ezer tonna timföldet, 50 ezer tonna nyersalumíniumot termeltek. A múlt évben pedig 2,9 millió tonna bauxitot bányásztak, 736 ezer tonna timföldet gyártottak és 70 ezer tonna alumíniumtömböt állítottak elő. 1967 és 1980 között — évenként növekvő mértékben — (1967-ben 30 ezer tonna, 1980-ban 330 ezer tonna) összesen 2,6 millió tonna timföldet kohósíttat hazánk a Szovjetunióban, ahonnan összesen 1,3 millió tonna alumíniumtömböt kapunk vissza, további feldolgozásra. Ha például az 1980- ban a kiszállításra kerülő 330 ezer tonna timföldet a Szovjetunió helyett hazánkban kohósítanák 15 milliárd forintos alumíniumkohászati beruházásról és újabb 2,4 milliárd kWó elektromos energia importjáról kellene gondoskodni. (Ez az energiamennyiség a magyar háztartások jelenlegi szükségletével azonos.) A Szovjetunió számára az egyezmény előnye az alumínium-előállítási kapacitások jobb kihasználásából, ■ a vízerőművekben olcsón előállított energia kedvező áron történő értékesítéséből adódik, így az itt kinyert alumínium önköltsége 20—25 százalékkal kisebb a hazainál. A magyar és a szovjet alumíniumipar közötti kapcsolatok a felszabadulást követő években (alakultak ki. A magyar—szovjet vegyes vállalatok keretében jól kamatoztak azok a tapasztalatok, amelyet a magyar szakemberek a bauxitbányászatban a halimbai . bánya 1920-as megnyitása óta, a timföld- gyártásban és az alumíniumkohászatban a mosonmagyaróvári timföldgyár illetve a csepeli kohó 1934-es beindítása óta felhalmoztak. A háborús pusztításokból helyreállított alumíniumipar nem tud.ta a növekvő alumíniumszükségleteket kielégíteni. Ezen nem tudott maradéktalanul segíteni az 1951-ben Csehszlovákiával és 1960-ban Lengyelországgal kötött timföld—alumínium egyezmény sem. / A Szovjetunióval kötött timföld—alumínium egyezményen kívül szovjet berendezéseket szereltek fel az ajkai timföldgyárban és a székesfehérvári könnyűfémműben! Szovjet segítséggel bővítették az ajkai alumíniumkohó kapacitását és 25 százalékkal csökkentették a fajlagos energia-felhasználást is. — TERRA — A Magyar Népköztársaság diplomáciai kap csolatot létesített nagyköveti szinten a Comor« Köztársasággal és a Seychelles Köztársasággal Seychelle-szigetek Köztársaság A közel 90 szigetből álló Seychelle-szigetek az Indiaióceánon, Kelet-Afrika partjai mellett fekszik. A főképpen korall-szigetekből álló szigetcsoport területe 277 négyzetkilométer, a hozzá tartozó lakatlan szigetekkel együtt 3276 négyzetkilométer. Lakóinak száma: közel 600 ezer (1976.) Fővárosa Viktória (145 000 lakos). Népességét kreolok (a francia telepesek ún. kreol nyelvjárást beszélő utódai), bantu négerek (az afrikai rabszolgák leszármazottai), mulattok, malájok, indiaiak, kínaiak és kis számban európaiak alkotják. A hivatalos nyelv az angol és a francia, a lakosság többsége (94,4 százalék) a kreolt beszéli. Seychelle mezőgazdasági ország. A városi és a falusi lasság számaránya 26:74. A megművelt terület kb. 60 százalékát kókuszpálma-ül- tetvények foglalják el. Termesztenek továbbá fahéjt, vaníliát, illatszer készítésére alkalmas növényeket. Ipara az utóbbi időben indult fejlődésnek. Kisebb korpa- és vaníliafeldolgozó üzemei, illóolaj-lepárlói és szappanfőzői vannak. Mezőgazdasági termékei egyben külkereskedelmének legfontosabb tételei is. Az ország 'két számottevő pártja 1964 óta működik. Ekkor alapította Albert René ügyvéd — jelenlegi köztársasági- és miniszterelnök — a teljes függetlenségéért síkra szálló Seychellei Egyesült Néppártot (Seychelles Peop- le ’SUnited Party), James Mancham — aki Seychelle főminisztere, majd a független állam első köztársasági elnöke volt — pedig megalakította a Seychellei Demokrata Pártot (Seychelles Demokratic Party), amely hosszú ideig az angolokkal való szoros együttműködés szószólója volt. A függetlenség kikiáltását hosszas, többször megszakadó tárgyalások előzték meg. Először 1975. március 14—27. között, majd 1976. januai 19—22. között tárgyaltai egymással Londonban a bri' kormány és a seychellei pártok képviselői. Az alkotmányjogi tárgyalások eredményeképpen 1975 október 1-én Seychelle-szigetek teljes belső önkormányzatot kapott, majd 1976, június 28-án éjfélkor elnyerte teljes függetlenségét. Az 1976. június 29-én életbe lépett új alkotmány értelmében az ország államformája: köztársaság. Az elnök kezében összpontosul a végrehajtó hatalom. Az öt évre választott, 25 tagú nemzet- gyűlés tagjai közül a köztársasági elnök nevezi ki a miniszterelnököt és a kormány tagjait. A függetlenség elnyerésekor a demokrata párt és az Egyesült Néppárt tagjaiból koalíciós kormány alakult, élén Albert Renével, aki 1977. június 5-én sikeres államcsínnyel átvette a köz- társasági elnöki hatalmat is, az éppen Londonban tartózkodó James Manchamtól. Az államcsínyt bejelentő közlemény szerint Mancham megkísérelte módosítani az alkotmányt és öt évvel elodázni a választásokat. A hatalom átvételekor Albert René nyilatkozatban jelentette be, hogy kormánya el nem kötelezett politikát kíván folytatni. A Seychelle-szigetek Köztársaság 1976. szeptember 21-e óta tagja az ENSZ-nek (145. tagállam), 1976. június 29-e óta az Afrikai Egységszervezetnek (48. tagállam). A független szigetország már több állammal tart fenn nagyköveti szintű diplomáciai kapcsolatot. A szocialista országok közül Csehszlovákiával, Jugoszláviával, a Kínai Népköztársasággal, a Koreai NDK-val, a Német Demokratikus Köztársasággal, Romániával és a Szovjetunióval. Comore Köztársaság A Comore Köztársaságot 1975. november 12-én az ENSZ 143. tagállamaként felvették a világszervezetbe. A fiatal állammal diplomáciai kapcsolatokat létesített többek között az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország, az NDK, Jugoszlávia, Kuba. A Comore Köztársaság az Afrikai Egységszervezet tagállama. A Comore-szigetcsoport az Indiai-óceán nyugati részén, Afrika délkeleti partjainál, Madagaszkártól északnyugatra fekszik. A sziget- csoporthoz tartozó négy sziget — Grande Comore, An- jouan. Mohéli és Mayotte — összterülete 2,237 négyzet- kilométer, lakosainak száma 1975. évi becslés szerint 300 000. A mai népesség arab—malgas—néger keverék, a legelterjedtebb afrikai nyelvvel, a szuahélivel rokon comore nyelvet beszéli. Mintegy ezer francia ültetvényes és alkalmazott él a szigeteken. Fővárosa 1956 óta a 15 ezer lakosú Moroni. A főként mohamedán vallású lakosság mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozik. Főbb exporttermékek: a vanília. a kávé. a kakó, a kopra és a különféle illóolajkivonatok. A szigetcsoport a XIX. században lett francia gyarmat. Az 1972-es választások előtt a függetlenség követelésének jegyében a sziget- csoport legjelentősebb pártjai szövetségre léptek.' A választások után Ahmed Ab- dallah, a Comorei Demokratikus Szövetség vezetője alakított kormányt,- amely azonnal tárgyalásókat kezdett a francia kormánnyal a szigetek függetlenségéről. 1973 májusában megegyezés jött létre, hogy a lakosság népszavazáson dönt az ország jövőjéről. Az 1974. december 22-én megtartott népszavazáson a szavazók 95,56 százaléka a Franciaországtól való elszakadás, a teljes függetlenség mellett döntött. Mindössze a 45 000 lakosú Mayotte szigeten volt fordított eredményű a referendum. Erre a tényre hivatkozva a francia parlament 1975. június 30-án a népszavazás szigetenkénti megismétlését rendelte el. Ahmed Abdallah akkori miniszterelnök ezt törvényellenesnek minősítette, s 1975. július 6-án egyoldalúan kikiáltotta a Comore-szigetek függetlenségét; Abdallahot államfővé választották meg. A Comore Köztársaságban 1975 augusztusában az ellenzéki pártokat tömörítő Egyesült Nemzeti Front (FNU) égisze alatt végrehajtott államcsíny megfosztotta hatalmától Ahmed, Abdallahot, államfővé 1976 január 2-án Ali Soilihot választották meg. Az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszaka 1977. november elsején határozatot szavazott meg. amelyben felszólította a Comore-szigetek és Francia- ország kormányát, hogy dolgozzon ki olyan igazságos rendezést a Comore-szigetek- hez tartozó Mayótte-sziget problémájára, amely összhangban áll a Comore-szigetek politikai egységének és területi sérthetetlenségének tiszteletben tartásáról intézkedő ENSZ-határozatokkal, /
