Szolnok Megyei Néplap, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-09 / 289. szám

1977. december 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 % szarvasi óvónőképzőben a-TÚrttáncú tv-há lózat jelentős szerepet kap az oktatásban. Képünkön: A stúdió technikai szobájában Ifjú lakásigénylők Tiszafüreden ,,Fészekrakás" vállalati segítséggel Fiatalok és a lakás. Tisza­füreden az idén 44 OTP-la- kás épült, harminchatba fia­talok költöztek. Négyen nem kértek vállalati segítséget, a többiek viszont csak így tud­ták a kötelező „beugrót” fi­zetni. Ennek az összegnek a mértéke az állami támogatás mellett üzemenként változik. A Hámán Kató Termelő- szövetkezetben eddig minden jelentkező kapott lakásépíté­si kölcsönt. Percze István termelési elnökhelyettes in­dokol : — A gyárakhoz viszonyít­va nálunk kevesebb a fiatal. Az idén hét ifjú dolgozónkat segítettük. A helvi OTP-ben létrehoztunk egy 600 ezer fo­rintos, kamatmentes segély­alapot, amelyet a társasház­építő tagjainknak kölcsön- zünk. Az összköltség tíz szá­zalékát biztosítjuk, s ez ál­talában 20—25 ezer forint. A kölcsönt tizenöt év alatt rész­letekben kell visszafizetni. Három igénylő kérelmét bí­ráljuk el a közeljövőben, s bizonyos, hogy valamennyien megkapják a kért összeget. Mindez annyi kötöttséget ró az adósra, hogy a teljes visszafizetésig nálunk kell dolgoznia. Ellenkező esetben — kivéve, ha az áthelyezés állami érdekből történt — a részlet hátralévő összege azonnal esedékes. Segítünk a kertesház-építőknek is. Két­ezer kilométerig kedvezmé­nyes fuvart biztosítunk, ki­lométerenként két forintért. Ez egy-egy építkezésnél 15— 25 ezer forint költségmegta­karítást jelent. Az Alumíniumárugyárban már jóval nehezebb a döntés. Kovács Zoltán, a személyzeti osztály vezetője szerint az idén zökkenőmentesen osz­tották szét a lakásokat és a vállalati támogatást az igény­lők között: — Nálunk évek óta műkö­dik egy öttagú lakáselosztó bizottság. Tagjai a pártszer­vezetet, a KISZ-t, a szak­szervezetet. a fizikai munká­sokat képviselik. A munkásla­kás építő akció keretében az idén hét lakást adtunk át fia­tal dolgozóinknak, s összesen 256 ezer forint kamatmentes kölcsönnel segítettük őket. Ez személyenként 35—38 ezer forint, amit 25 év után kell visszafizetniük. Valamennyi támogatottunk huszonéves. Ráadásul a visszafizetési kö­telezettségből tíz év után tíz­ezret, további öt év után újabb ötöt engedünk el. — Sokan igénylik évente ezt a támogatást? — Az idén tizennyolcán. Heten kaptak, ötöt jövőre előjegyeztünk, de akad olyan dolgozónk is, akit magatar­tása, munkája alapján nem javasolt a bizottság. Beke András szákszervezeti titkár: — Mi tavaly kapcsolódtunk a munkáslakás-építési akció­ba. Évente 280 ezer forintot osztunk szét a társasház- építkezők között. Az idén a tizenyolc igénylőből nyolc kapott. Héttagú javaslattevő bizottságunk — amely hat fi­zikai dolgozóból és a sze­mélyzeti osztály vezetőjéből áll — helyszíni szemle után döntött. Valamennyien, akik kölcsönt kaptak, harminc éven aluliak, fiz’kai munká­sok. Személyenként 15—20 ezer forintot adtunk. Húsz­éves. kamatmentes hitelre. Két fellebbezés is akadt, s a gyáregység vezetősége ezek közül egyet elfogadott. — Jó ez az akció? — Igen, mivel munkásaink lakáshoz jutását segíti. Mind­ezek ellenére keressük a le­hetőséget arra, hogy alkal- mazottainkat is bevonjuk va­lamilyen sajátos kedvez­ménybe. A tanácstól bérlő kijelölési jogot vásároltunk, így a tanácsi lakásba egy­másután háromszor mi jelöl­hetjük ki a lakókat. Tarjáni Bálint, az OTP he­lyi kirendeltségének vezető­je: — Ha valakinek ifjúsági takarékbetétje van, sokkal hamarabb jut kedvezményes lakáshoz. Az ifjúsági tör­vény értelmében az OTP- értékesítésű lakások tíz szá­zalékát fiatalok kapják. Ti­szafüreden ez az arány 80 százalék vilt. ötéves tagsági viszony után, ha valaki ezzel a takarékbetéttel rendelke­zik és munkás, lakáskérelme egy-két év, ha alkalmazott négy-öt év után megoldódik. Tiszafüreden novemberben 277 jelentkező — köztük két­száznál töb fiatal — várt la­kásra. A nagyközségben 1980-ig 156 OTP-lakás, 28 tanácsi- értékesítésű és 28 ta­nácsi bérlakás épül. A kima­radt hetven igénylő pedig ha saját erőből addig nem tud építkezni, illetve nem kap va­lamilyen rendkívüli vállalati kedvezményi, két lehetőség közül választhat: vagy marad a jelenlegi lakásában, vagy ami valószínűbb, másik mun­kahelyet és települést keres. Az ipartelepítés, létszám- fejlesztés velejárója a dolgo­zók lakáshelyzetének javítá­sa és megoldása. Ezen a té­ren a nagyközségben már több vállalati kezdeményezés akadt, (kedvezményes fuvar, bérlő-kijelölési jog, elenge­dett kölcsön) de a segítség- adás további kiterjesztésre is szükség van. Hiszen a mun­káskéz mindenhol kell, s a lakásigénylők száma — ha fokozatosan csökken is — még évekig jelentős lesz Ti­szafüreden és a megye más településein is. D. Sz. M. Az általános iskolai diákotthonokban Eredményes nevelőmunka Az általános iskolai diák­otthonokat száz százalék­ban, a szakmunkástanuló otthonókat mintegy 90 szá­zalékban, a középiskolás in­tézményeket több mint 70 százalékban fizikai dolgozók gyermekei lakják. E három intézménytípus nevelő mun­kájának eredményeivel és gondjaival a közelmúltban foglalkozott az Állami If­júsági Bizottság. Megállapították: az álta­lános iskolai diákotthonok legfőbb hivatása, hogy biz­tosítsa a szakrendszerű Ok­tatás teljessé tételét a szór­ványtelepüléseken élő gyer­mekek számára. Ma még csupán 12 százalékuk él a diákotthonok adta lehetősé­gekkel. A tanyai kisiskolák folyamatos megszüntetésével a diákotthonokban lakók 40 százaléka már az alsőtago- zatos gyerekek közül kerül ki. A középiskolások 22 szá­zaléka, a szakmunkástanu­lók csaknem egyötöde ne­velődik diákotthonban. Ked­vező tapasztalatokat szerez­tek Budapesten és Hajdú­böszörményben az úgyneve­zett munkás—paraszt kol­légiumok munkájáról, amely- lyel a fizikai dolgozók te­hetséges gyermekeit készí­tik elő a felsőfokú tanulmá­nyok folytatására. A három intézménytípus­ban több mint három és fél ezer nevelő tevékenykedik. Valamennyien kedvezően fo­gadták a kötelező foglalko­zási idő 36 *órára csökkenté­sét, s az új rendtartásokat, továbbá az idei bérrendezést. A szakmunkás diákottho­nokban a kulturális fejlesz­tés, sok esetben a gyerekek művelődési hátrányának le­küzdése, általános művelt­ségük gyarapítása a legfon­tosabb feladat. Fokozott tö­rődést, támogatást kívánnak — hiszen sokan kisegítő is­kolából érkeznek, mások ál­talános iskolai tanulmányai­kat nem fejezték be és esti iskolába járnak. Az ország középfokú intézményei be­kapcsolódnak a kollégiumi versenybe. Évente 15—20 kollégium nyeri el a KISZ KB kollégiumi zászlaját és díszoklevelét. A KISZ Köz­ponti Bizottságával egyetér­tésben az Oktatási Miniszté­rium a jövőben a kollégiumi versenyt kiterjeszti vala­mennyi középfokú diákott­honra. Országos tapasztalat: az intézmények aktív segítői a helyes pályairányításnak, a hivatástudatra nevelésnek. Többnyire kialakult már a gyerekekkel váló differen­ciált foglalkozás, az egyéni korrepetálás rendszere. Vi­szont találkozni lehet neve­lői türelmetlenséggel is. Elterjedt a felzárkózó fog­lalkozások gyakorlata az al­sóbb, a tehetségkutatás a felsőbb évfolyamokon. Több megyében a fizikai dolgozók diákotthonba felvett gyer­mekeit egyhetes nyári elő­készítő tanfolyamra hívják be, hogy megbarátkoztassák őket a bentlakásos élettel, megismerjék őket, s tájéko­zódjanak felkészültségükről. A nevelőotthonok eredmé­nyes munkáját dicséri: az általános iskolások szinte mindegyike továbbtanul. „Ősi hagyomány ez a falumban, így szokás, Búcsútól farsangig főzzük a pálinkát. Ápoljuk is szorgalmasan e régi hagyományt, S ha az idő eljár, majd főzi az unokám, így mondták ezt régen a kedves nagypapák, Amikor még itt is, ott is főzték a pálinkát. Részibe főzték, kifutotta magát, Nem kellett eladni ingét s gatyáját. Kiült a kapuba, bagózott vagy pipált, Nagyokat szippantott, s öblögette torkát. Hosszú életük volt, megadták a módját, Ha betegeskedtek, itták a pálinkát.” Mint gyógyszer — Sok-sok éve főzöm a pálinkát, de még nem tud­tam megutálni — mondja Kurcz Mihály, a Délalföldi Pincegazdaság abádszalóki bor- .és gyümölcs szeszfőzdé­jének vezetője. — Borzasztó jó lesz tőle a gyomrom, olyan éhes leszek ... Pálinkát kedvelő körökben jól ismert aranyigazság, hogy az eperpálinka (kis mértékben!) az epére, májra gyógyszer; a szilvapálinka mindenre gyógyszer; a tör­köly pedig a szívre, vérnyo­másra. Igazolja ezt a szesz­főzde szomszédjában lakó nyugdíjas, Dányi Sándor. — Én Pesten dolgoztam, kőművesként, négy-öt eme­Harmadik hete az abád­szalóki Lenin Tsz pálinkáját főzik. A szövetkezet kerté­szetének két munkása, a 60 esztendős Lipcsei Ferenc és az 57 éves Sándor Lajos reg­gel öttől este nyolc, kilenc óráig dolgozik a szeszfőzdé­ben Kurcz Mihály vezérleté­vel. Tanúsíthatom, hogy munkájuk eredménye kivá­ló minőségű! — Ha azt mondaná a főnö­kömnek, hogy részegen látott engem, nem hinné el — mondjai Lipcsei Ferenc. — Jó ital a pálinka — ál­lítja Sándor Lajos. — Kö­zelhozza az embereket. Disz­nótorban, lakodalomban, névnapon, keresztelőn isz- sza az ember leginkább, — Az a rossz ebben a szak­mában, hogy az ember hat­hét hónap alatt dolgozik egy évre valót. Jobb lenne ha megoszlana. — Amikor nincs sze­zon? ... — Kapok 520 forint ké­szenléti díjat. És méhészke- dem: vándorolok velük. Mi­re vége a méhész-idénynek, kezdődik a szezon a szesz­főzdében, mégpedig eperrel, úgy július körül. Utána a szilva következik augusztus végén, szeptember elején, ez tart január végéig, és akkor még kerül egy kis szőlőtör­köly. De az idén rengeteg gyümölcs termett, márciusig biztos elhúzódik a szezon. — Csak az abádszalókiak- nak főznek? — Hordják ide Kisköréről, Kunhegyesről, Tomajmonos­let magasban mászkáltam. Egyszer valahogy az orvos elé keveredtem, aki megálla­pította, hogy magas a vér­nyomásom, kettőszázharminc per mittudom én mennyi. Adott gyógyszért, az le is vitte százhetvenre. De elment az étvágyam: Nem volt ez így jó. Na, amikor nyugdí­jas lettem, és hazakerültem Abádszalókra, dolgozgattam a kertben, főzettem a pálin­kát, a törkölyt. Hát kérem, amióta én törkölyt iszom, semmi bajom a vérnyomás­sal. Ha a fentiekben van is valami igazság, azért első­sorban az ital dicséretére a pálinka „hívei” hangoztat­ják őket. amikor együtt a család, a rokonság, a barátok, szom­szédok. Amikor jól érezzük magunkat. — A szeszfőzde környé­kén nem látni részeget, — mondja a főnök, Kurcz Mi­hály. — Itt nem isznak, csak kóstolnak. Egyébként a ré­szegesek, az alkoholisták nerh főzetnek pálinkát, hi­szen míg idekerül a cefre, addig rengeteg munka van a gyümölcsökkel egész évben. Egy alkoholista pedig dol­gozni sem szeret. — Mióta főzi a pálinkát? — Mint üzemvezető, 1965. óta, de magával a munkával a negyvenes években ismer­kedtem meg. Most 44 éves vagyok. toráról, Tiszafüredről is. De főleg a szalókiak. _ Egy szezonban mennyit f őz? — Általában 16 ezer hek­toliter fok szokott lenni, de most lesz vagy 20 ezer. Egy hektoliter fok megfelel két liter 50 fokos pálinkának. Nagy zárt kertek vannak Abádszalókon, a Lenin Tsz- nek is nagy gyümölcsöse. Az eperre 180 ember iratkozott fel a nyáron, a szilvára pe­dig 340 személy. — A szeszfőzdés is főz? — Persze. Van egy 450 kvadrátos telkem, 18 szilva­fám, az idén annyi termés volt rajtuk, hogy szakadoz­tak a fák. Van vagy négy üst cefrém. — Hány fokos ez a pálin­ka? — Abádszalókon általá­ban az 52 fokosat szeretik. Hogyha az eper hosszabb ideig áll, és gyengére, mond­juk csak ötven fokosra főz­zük, behínárosodik. Van egy pár szőröstorkú ember, aki az erőset szereti, annak 53— 54 fokosat főzünk. Ami elmúlt A riport bevezetőjében kö­zölt verset az ötven év fölöt­ti abádszalóki villanyszerelő, Lipcsei Gyula írta. A har­minckilenc versszakból álló „A pálinkafőzés balladája” címet viselő munka bizonyos pálinkával szimpatizáló kö­rökben közkézen forog, s jó- ízűeket nevetnek ma is a ré­gebben esett humoros törté­neten. A régi típusú szeszfőzdé­ben kézzel kellett kavarni a cefrét, hogy oda ne égjen, úgyhogy a pálinkát főzetni kívánó gazda izzadhatott há­rom óra hosszáig is. Régeb­ben még az abádszalóki szeszfőzdébe is vinni kellett a fát, vágni kellett a fát, tü­zelni. — Ezelőtt, míg tüzelni kel­lett, itt voltak az emberek, s ment a szöveg. Főztük a pálinkát éjjel-nappal, s hogy jól teljen az idő. viccelőd­tünk — mondja Kurcz Mi­hály. — Most már csak fel­öntik a cefrét, és lelépnek. A többit elvégzi a technika. Bizony, ebben a szeszfőz­dében olyan tisztaság van, akár egy patikában. A gépek diszkréten zúgnak. A cef­rét motor kavarja, tüzelni sem kell a régi módon, itt már az olaj járja. Úgyhogy erősen a múltat idézi Lipcsei Gyula ritmusának részlete: „A pálinkafőzés mindig sok bajjal jár, (Hajlongva szedni epret és a szilvát.) Előkészí­teni a szükséges tűzifát, (Vagy annak híján a fának csak a gallyát.) (Valamikor jó volt e célból a tőzeg.) Vagy külön engedéllyel eset­leg a rőzse. (A tuskó sem volt végleg egyszersmind megtiltva,) Ha oly volt a mé­rete, hogy befért a katlan­ba ...” Szóval korszerű üzem lett az abádszalóki szeszfőzde. A vezetője, Kurcz Mihály még­is ideges. — Naponta 40—50 ember jön, rágja a fülemet, hogy az övét mikor főzzük. Hivata­losan csak 12—14 órát dolgo­zom, valójában 18—20 órát. Le is vagyok eléggé robban­va. — Azt mondták a pálin­ka gyógyszer is... — Ügy sejtem, idegre tán nemigen jó. Akinek nem fő le a pálinkája karácsonyra, nagy bajnak érzi. ugye min­denkinek kellene az ünne­pekre. Jönnek nyáron, hogy „jaj Mihály, főzze ki az ep­ret, kéne a hordó, mert jön a szilva!” Utána megint meg­jelennek, hogy „jaj Mihály, főzze ki a szilvát, mert jön a szőlő!” Aztán „jaj, Mihály főzze ki a szőlőtörkölyt, mert vágjuk a disznót, mert jön a karácsony, az újév, a nem is tudom micsoda.” Körmendi Lajos Az alkoholisták nem főzetnek Szezonmunka Különleges, egyedi gyártással készülnek a deformálódott lábakra oz ortopédcipők Kisúj­szálláson, a Gyógyászati Segédeszközök Gyárában. Minden cipőhöz külön kaptafát készíte­ww, és erre dolgozzák rá a cipőt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents