Szolnok Megyei Néplap, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-08 / 288. szám
1977. december 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Cél és eszköz életében is flz egyén fontos, egy ország gazdálkodásában pedig döntő lehet, hogy össze ne keverjük a célokat az eszközökkel. Szabadjon ezt egyetlen példasorral illusztrálni. Az ország előrehaladásában nagyon fontos kérdés a munkaerő-gazdálkodás. Ennek intézése, a személyzetis tevékenység, ma már szakma. Megbecsült szakma, de mindenképpen csak eszköz a cél elérésének szolgálatában. Minálunk azonban bizonyos területeken mintha összekeveredne a kettő. A szakemberek például kalkulációkat dolgoznak ki arról, hogyan tudnánk jobban hasznosítani a rendelkezésre álló munkaidő alapot. Vizsgálataik során úgy találják, hogy a mezőgazdaságban még mindig van felesleges munkaerő, tehát irányszámokat adnak ki az átcsoportosításra. A mezőgazda- sági üzemekben dolgozó személyzetisek ha teljesíteni akarják ezeket az irányszámokat, furcsa helyzetbe hozzák a vezetőket. A növénytermelésben és az állattenyésztésben ugyanis beszerezhető gépek segítségével valóban képes kevesebb ember is elérni ugyanazt az eredményt. A gyümölcsültetvényeken, szőlőföldeken, és kertészeti táblákon azonban más a helyzet. Ott több emberre van szükség. Ha tehát a létszám csökken, akkor az üzem vezetője kénytelen lesz abbahagyni a kertészkedést, lemondani a szőlő-, vagy gyümölcstelepítésről. Vagyis az eszköz a termelési szerkezet torzítását eredményezi, gátolja a cél elérését. A kétoldalúság még inkább tetten érhető a szakmunkás- képzésben. Frázisnak számít ma már az a megállapítás, hogy a mezőgazdaságban kevés a szakmunkás. Mit tesz hát a személyzetis? Arra igyekszik befolyásolni a vezetőket, hogy képezzék szakmunkássá a dolgozókat, illetve igyekezzenek végzett szakmunkások felvételével javítani az arányszámokat. Mit mutat ezzel szemben az élet? Egy gyakorlott, a termelés minden ágában többé- kevésbé járatos parasztember nem szakmunkás, még- csak nem is betanított munkás. Ám ahova állítják, ott meglepő gyorsan elsajátítja az adott munka végzéséhez szükséges fogásokat, ismereteket. Ha meg tudják győzni az üzem érdekeiről^ vagy anyagi érdeke kívánja úgy, akkor hajlandó más megbízatást vállalni — mondjuk beállni egy új üzemrészbe — és ott is elsajátítja a fogásokat. Mi a jellemző ezzel szemben a szakmunkásokra? Kétségtelen, hogy a betanított munkásnál jobban ismerik szakterületüket, de ahhoz görcsösen ragaszkodnak. Egy vizsgázott baromfitenyésztő szakmunkás például hallani se akar arról, hogy mondjuk átmenjen a most épült nyúl- farmra, főképpen, hogy tanult szakmájától még távolabb eső megbízatást vállaljon. Már a kérést is sértésnek tekinti. (Tisztelet a ki- véltelnek.) Az állami gazdasági dolgozók soraiban ma 30 százalékos arányt képviselnek a szakmunkások. A divatos megítélés szerint ez kevés, de a vezetők már kezdik úgy érezni, hogy sok. Túl nagy a megmerevedett létszám. Jobban örülnének annak, ha „magas szinten betanított” munkásaik lennének, és ezekre jobban számíthatnának a változások követésében. Csakhogy akkor nem teljesítenék a szakmunkásképzésre vonatkozó „elvárásokat”. Tehát az eszköz megint a cél elé tolakszik. Kicsit több magyarázatot igényel, de riasztó is tud lenni a falun telepített ipari üzemek példája. Ezek a rendszerint kicsike üzemek általában úgy születtek, hogy felmérés készült és az kimutatta, hogy az adott területen „pangó munkaerő” található. Családtagok, asszonyok, stb. akikre csak szüretkor, almaszedéskor van szükség, egyébként tétlenül ülnek odahaza. A munkaerőhiánnyal küszködő iparágak örömmel fogadták a hírt, és apró részlegeket létesítettek a felmérés által „fehér foltnak” kimutatott településeken. Azután jön a szüret, vagy az almaszedés. (A példa tetszés szerint választható). Kiderül, hogy nincs, aki elvégezze. Óriási futkosás kezdődik, miniszterek tárgyalnak, és a végén esetleg Budapestről jönnek mérnökhallgatók, hogy szedjék le az almát. Persze jó, ha a mérnökhallgatók megismerkednek az almaszedéssel, de közreműködésükhöz autóbusz kell, szállás kell, zuhanyzó, étkező és pedagógiai érzékű mezőgazdasági dolgozó, aki betanítja őket. Miközben az asszonyok — az adott faluban lakó, mezőgazdaságban járatos asszonyok — fáradhatatlanul állítják elő a helyi kisüzemi részlegben azokat a termékeket, amelyeket nem bizonyos, hogy könnyű lesz majd eladni. Ha ez az üzem két hétre leáll, és az asszonyok jó pénzért elmennek almát szedni, akkor ezzel nemcsak az almatermesztő gazdaság nyer, de az ország is. Ám ez a leállás Magyarországon ma jogilag szinte megoldhatatlan. Még akkor is, ha a mezőgazdasági üzem és a helyi ipari üzem vezetői meg tudnának egyezni egymással. Az eszköz szinte lehetetlenné teszi a cél rugalmas szolgálatát. ez most, dur- Igy van vábban vagy finomabban; könnyebben vagy nehezebben kimutathatóan — de egyáltalán nem bizonyos, hogy törvényszerűen. Meggyőződésem, hogy rendelkezünk mindazokkal a lehetőségekkel, amelyek révén a dolgokat helyükre lehetne tenni. Földeáki Béla A KÖJÁL és a városi NíB megvizsgálta Technológiai, higiéniai hiányosságok a karcagi tejüzemben A negyvenmillió forintos költséggel épített karcagi tejüzemben ez év elején kez_ dődött a termelés. A modern gépsorokai felszerelt tejfel- dolgozótól a város és a környező települések lakossága azt várta, hogy jó tejet, tejterméket kap. Az átadás után azonban hamarosan kiderült, hogy a tervező nem vette figyelembe a helyi adottságokat: a tejüzem alkalmatlan a kannás tej átvételére. Tetemes többletkiadással fejőtanko kát, tejgyűjtő autókat kellett beszerezni. A modern üzem ellen az év első felében szaporodtak a bejelentések. Ügy tűnt, valami nincs rendben a technológiával, vagy az ott dolgozók munkafegyelmével. Dr. Jakschitz Sándor, a városi közegészségügyi és járványügyi főorvos az iratokat, lapozza : — Már novembert írunk, de a tej minősége még mindig kifogásolható. Itt vannak a laboreredmények: akadt nap, amikor ezer litert vittünk vissza az üzletekből. A KÖJÁL és a megyei állategészségügyi állomás szeptember 26-án vett tejmintát, októberben megkaptuk tőlük a vizsgálati eredményt. A pasztőrözött és az iskolatej, a- csokoládés tej, a túró, emberi fogyasztásra éppen csak elfogadható volt. Sellei Gyula, a tejüzem vezetője: — Főleg az év első felében voltak gondjaink, mert a bonyolult csőrendszer működését, tisztítását nem ismertük. Sok volt az új munkásunk, így előbb meg kellett teremteni a megfelelő higiéniai szemléletet. Azóta bakteriológus dolgozik nálunk, aki naponta ellenőrzi az elkészült tejtermékeket. — Véleménye szerint azóta javult termékeik minősége? — Igen, határozottan állítom. — A megyei KÖJÁL szeptember végj vizsgálata újra kifogásolható termékeket talált. — Egyedi eset lehetett... — De az október 27-i utó- vizsgálat szintén számos hiányosságot tárt fel. Többek között alacsony színvonalú a gyárban a személyi higiénia, a technológiai leírás bonyolult, a pohártöltő automata töri a poharakat, a pasztőröző gép írásrögzítője hetekig nem működött, így a hőkezelés hatékonysága ellenőrizhetetlen. — Felszámoljuk, megszüntetjük a hiányosságokat. Folyamatosan, gyorsan. Vass Jánosné, a városi pártbizottság politikai munkatársa ismeri a gondokat: — Sok kifogás akadt a karcagi tej ellen. Pártbizottsági ülésen is foglalkoztunk a tejüzem ügyével, beszámoltattuk a vezetőséget munkájukról, az -ottani helyzetükről. Azzal védekeztek, anynyira bonyolult a technológia, hogy nem értenek hozzá. Mi úgy véltük, s ma is azt valljuk: a dolgozók munkahigiéniáján is van még javítanivaló. Mindezt a NEB utóvizsgálata is megerősítette. Egyébként november végén a városi NEB is foglalkozott az üggyel. Szabó Sándor, a karcagi Népi Ellenőrzési Bizottság vezetője november 25-i helyszíni látogatásuk, testületi ülésük véleményét összegzi: „Hatékonyabb intézkedéseket kértünk a tejüzem vezetőségétől a hiányosságok megszüntetésére. Az egyéni és a termelési higiénia szigorúbb betartása szükséges, hogy a termékek megfeleljenek a szabványnak, az egészségügyi követelményeknek. Az okmányfegyelem laza, a labor- és művezetői naplók vezetése hiányos, ezért az ellenőrzés nehézségekbe ütközik. Apróságnak látszó, de súlyos mulasztás: a cukrot és a vegyszereket ugyanazon helyiségben tárolták. Mindezek megszüntetésének végső határideje 1978. március 30.” Mivel a karcagi tejüzem termékeit naponta sok tízezer ember fogyasztja rendszeresen. valamennyien remélik. hogy a hiányosságokat a fenti időpontnál jóval hamarabb felszámolják az üzem vezetői, dolgozói. D. Szabó Miklós ZÖLDSÉG GYÜMÖLCS BURGONYA Jó termés, bőséges ellátás A kertészeti ágazatok termelése a negyedik ötéves terv idején elmaradt az igényektől, és ezért a zöldséggyümölcs ellátásban átmeneti zavarok keletkeztek. A belföldi igények kielégítése és a javuló exportlehetőségek kihasználása szükségessé tetté, hogy a mostani tervciklusban jelentős termelésfejlesztés valósuljon meg. Az elhatározás szerint országosan 1980-ban zöldségből 50, gyümölcsből pedig 33 százalékkal többet kell termelni, mint 1975-ben. A megvalósításból megyénk mezőgazdaságának is részt kell vállalnia. Az ötödik ötéves terv első esztendejében az ellátás még a korábbinál is kedvezőtlenebbül alakult, A kiugróan nagy áremelkedés mérséklésére és az ellátás javítására 1976 őszén újabb kormány- határozat született. A határozat alapján 1977. január 1-től a zöldségfélék felvásárlási ára 15 százalékkal emelkedett, míg a gyümölcs-, szőlő- és borárak átlagosan 10 százalékkal növekedtek. Bővült a beruházási támogatások köre. és emelkedett a támogatások összege, illetve mértéke is. Az egyéb intézkedések közül jelentőségénél fogva kiemelkedik a zöldségtermelést számottevő mértékben fejlesztő mezőgazda- sági nagyüzemek — pályázati rendszerű — fejlesztési alap bővítését szolgáló támogatása. Mindezek együttesen megteremtették a termelés eddiginél gyorsabb ütemű fejlesztésének feltételeit. A termelés bizonyított Az intézkedések hatása a „legmozgékonyabb” ágazatban, a zöldségtermelésben már 1977-ben a vártnál is erőteljesebben megmutatkozott. A burgonya vetésterülete egy év alatt 42 százalékkal növekedett; legjobban a termelőszövetkezetekben. ahol a burgonyaterulet megháromszorozódott. A zöldségfélék vetésterülete 1977-ben az országos ütemet (16 százalék) lényegesen meghaladó mértékben (25 százalékkal) nőtt, és elérte a 7300 hektárt. A termelési kedv emelkedését jelzi, hogy mind a kisgazdaságokban, mind pedig a nagyüzemekben — ha eltérően is — bővült a zöldségtermelés. Kedvezően alakult a zöldségféléken belül az áruösszetétel is. A központi elképzeléseknek megfelelően az átlagosnál nagyobb mértékben növekedett a vöröshagyma, a zöldbab, az uborka, a fű- szerpaprika, a sárgarépa, a petrezselyem és az egyes káposztafélék termelése. A zöldségtermelés bázisai továbbra is a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, amelyek zöldségkertészetében á koncentráció és a szakosodás kezdeti eredményei is megfigyelhetők. A jövőben erősíteni kell e kedvező tendenciákat. elsősorban azók- nál a zöldségféléknél, amelyek gépesítése többé-kevés- bé megoldott. A kézimunika- igényes kultúrák termelését célszerű azonban továbbra is decentralizáltan végezni. A gyümölcs- és szőlőterület 1970 óta fokozatosan csökken. Jelenleg 3714 hektár gyümölcsös és 4623 hektár szőlőterület van a megyében. _ Az elmúlt időszakban a szükségesnél kisebb termőterület mellett a legnagyobb gond,ot a termésátlagok — elsősorban az időjárás alakulásától függő — évenkénti nagymértékű ingadozása okozta. Ebből a szempontból is a jó évek közé tartozott viszont 1977, ugyanis a hozamok a legtöbb növénynél meghaladták a múlt esztendeit. Ennek következtében burgonyából az előző évinek mintegy a kétszeresét, zöldségfélékből 40—50 százalékkal többet takarítottak be. mint egy évvel korábban. A gyümölcstermés 10—15, a szőlőtermés pedig mintegy 50 százalékkal növekedett. A varázsszó: összhang A viszonylag nagy, de a népgazdasági igényeknél kisebb termés elhelyezése, illetve célszerű hasznosítása gondot okozott és okoz még ma is. A termelés, forgalmazás és feldolgozás folyamatában ugyanis — döntően amiatt, hogy rövid idő alatt kellett a nagy tömegben jelentkező termést átvenni — nem sikerült mindig és mindenütt megfelelő összhangot biztosítani. Ebben nagy szerepet játszott az, hogy a termelésnövekedéstől a felvásárló kereskedelem és a feldolgozóipar felkészültsége elmaradt. Nem volt elegendő felvásárló, szállító, feldolgozó és tároló kapacitás a csúcsidőszakban, emiatt az átvétel helyenként és időszakonként akadozott. A kétségtelenül meglevő hiányosságok mellett a kereskedelem és a feldolgozó ipar erőfeszítéseit a következő néhány adat jól érzékelteti. A megye gazdaságai az első háromnegyed évben 73 százalékkal (csaknem 32 ezer tonnával) több árut adtak át a felvásárló szerveknek, mint egy évvel korábban. A három legnagyobb felvásárló közül legjobban (82 százalékkal) a konzervipar növelte az áruátvételt, legkisebb felfutás (59 százalékos) a Zöldértnél volt. Az idei viszonylagos ter- másbőség is rámutatott: igen fontos a termelés, a forgalmazás és a feldolgozás összhangjának biztosítása. Ehhez feltétlenül szükséges a technikai feltételek, kapacitások jelentős bővítése. A jó termés mindenekelőtt a lakossági igények mind teljesebb kielégítését szolgálta. Érdekes módon míg a piaci felhozatal az első háromnegyedévben burgonyából, zöldség- és gyümölcsfélékből együttesen 21 százalékkal emelkedett — addig — reprezentatív felmérés szerint — a szövetkezeti szakboltok forgalma az előbbi cikkektől összességében hat százalékkal visszaesett. Az év első kilenc hónapjában például burgonyából a szövetkezeti boltokban 11 százalékkal kevesebbet vásároltak, mint az előző év azonos időszakában. A kereskedelmi forgalom csökkenésében több tényező játszott közre. Mindenek előtt megnövekedett a lakosság termelése és ezzel együtt az önfogyasztása is. Nagyobb mértékű volt — elsősorban a burgonyánál — a közvetlen termelői eladás. A kiskereskedelem zöldség-, gyümölcsforgalmazása is egyre több problémát vet fel: kevés az elárusítóhely, szűkösek az eladó- és raktárterek. Csökkent a különbség a szabadpiaci és a bolti árak között; a vevő pedig szívesen fizet többet a jobb minőségű piaci áruért. Többet alacsonyabb áron A kereskedelem ennek ellenére növelni igyekezett a zöldség-, gyümölcsforgalmat, ezt a célt szolgálták a mérsékelt árakkal megrendezett vásárok. Ezek közül jelentőségénél fogva kiemelkedett a paprika-, a paradicsom-, a burgonya- és az almavásár. Az idei jó burgonya-, zöldség- és gyümölcstermelésből kiegyensúlyozott téli ellátás várható, ehhez a tavalyinál több, összesen 1050 vagon (ebből burgonya 650, zöldségféle 220 és alma 180 vagon) áru téli tárolását biztosítják. Az 1977-es bőséges árukínálat. illetve felhozatal összességében a fogyasztói árak csökkenéséhez vezetett. Így a zöldségféléket a piacon 18, a szövetkezeti boltokban pedig 13 százalékkal olcsóbban lehetett megvásárolni. A gyümölcsféléknél az árcsökkenés kisebb volt: a piacokon 7, a boltokban pedig tízszázalékos. A burgonyaárak egy év alatt a piacokon nyolc százalékkal mérséklődtek, a szövetkezeti boltokban viszont 11 százalékkal emelkedtek. A burgonya-, zöldség- és gyümölcstermelés programja azonban nem egy esztendőre szóló feladat. Ahhoz, hogy a kedvező termelési eredmények tartósak maradjanak, a termelési kedvet tovább kell fokozni, és jobban fel kell készülni az ideihez hasonló, vagy még ennél is nagyobb termés fogadására. Fekete-Szabó Sándor A Kunhegyes és Környéke Vegyesipari Szövetkezet a BNV-n bemutatott termékéből, a szobai bordásfalból a jövő évre 2000 darabot rendelt a TRIÁL. A bordásfalak első szériája azonban már az idén is kapható lesz a sportszerüzletekben
