Szolnok Megyei Néplap, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-07 / 287. szám
1977. december 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Törülköző belföldre, exportra Hőgyész községben évszázados múltja van a textiliparnak. A szövetkezet az öreg gépek helyett az NSZK-beli Hős- sen cégtől 36 modern Jacquard fejjel ellátott szövőgépet vásárolt. így lehetővé vált, hogy évente másfél millió szines törülközőt gyártsanak: 1 milliót NSZK exportra, 500 ezret pedig belföldre » miNM»D»MSI KOSSUTH TSZ-BEH Tegnap is a máért dolgoztak Hogyan ért el az idén jelentős sikereket a termelésben a kunmadarasi Kossuth Tsz? Az 1977-es esztendő elemzésétől hiába várjuk a választ. Ha valós következtetésekre akarunk jutni, akkor vissza-vissza kell kalandoznunk a múltba. Megfontolt beruházások Már csak azért is, mert a ma 8 ezer hektáros gazdaság 1959-ben még 11, külön- külön dolgozó üzem volt. Az egyesülések nem mindig hozták meg a várt eredményt, de 1966-ban már kialakult a mostani szakembergárda magva. Ekkor látott hozzá a tsz a terület 75 százalékát érintő belvízrendezéshez, amely 1971-ben fejeződött be. Már a munka időtartamából is látszik, hogy nem mindennapos teendővel birkózott meg a gazdaság. Ha viszont hozzátesszük, hogy tavaly mindössze tíz hektár búzát pusztított ki a belvíz, holott korábban három-négyszáz hektár egyáltalán nem termett, s ennek többszöröse volt a veszélyeztetett terület, akkor világos: megtaláltuk az 1977-es esztendő sikerének egyik alapját. Nyomozzunk tovább. A termelőszövetkezet 1969-ben több mint 4 millió saját erő felhasználásával lucer- naszárító-üzemet épített. Ez lehetővé tette, a növénytermesztés technológiájának megváltoztatását. Fajtaváltást hajtottak végre, szakfokos vetőmagot telepíttettek, nagy adagú műtrágyával látták el a földet. A korábbiakhoz képest jelentősen megnövekedett területen új gépek láttak hozzá a folyamatos kaszálásához, s mindezek eredményeként a hozam hektáronkénti 30—32 mázsa szénáról 1975-re 85 mázsára emelkedett. Ugyanebben az évben felújították az üzemet: a régi épületbe még egy szárítóvonalat iktattak be. s ezzel a termelés megduplázódott, a keverőberendezés beépítése pedig lehetővé tette a táptakarmányok gyártását. A tsz elnöke elmondta, hogy a tavaly 600 vagon terméket előállító üzem annyiszor kétezer forint jövedelmet hoz, ahány órát dolgozik, úgy, hogy folyamatos használata nagyon gazdaságos. Számokban kifejezve ez annyit tesz, hogy 1976-ban a termelőszövetkezet összes jövedelmének 20 —25 százalékát, azaz 4 millió forintot a lucernaszárító adta. Íz állattenyésztés is felzárkózik Mi történt még? Az, hogy a szövetkezet a főbb növényeit 1973 óta a KITE iparszerű technológiája szerint termeszti. Négy év elteltével a kukorica hektáronkénti hozama 43 mázsáról 51-re, a repcéé 14 mázsáról 19-re, a cukorrépáé 260 mázsáról 340-re, a búzáé pedig 32 mázsáról 56 mázsára emelkedett. S a szakemberek a kukorica és a cukorrépa esetében azt mondják, hogy mindössze, ugyanis nem tudtak elegendő vizet adni a növénynek. Az öntözhető területek felújítása, kibővítése 1980-ban fejeződik be, s akkor már nem az időjáráson múlik, hogy 82 mázsás termés lesz-e kukoricából, mint 1975-ben. Nem mehetünk el szó nélkül a búza hozama mellett se. Az új, bőtermő fajták mellett itt az idejében befejezett talajmunkának, vetésnek, műtrágyázásnak, vegyszerezésnek és a korai betakarításnak köszönhető, hogy a növény a tavalyihoz képest az idén 14 százalékkal nagyobb árbevételt hozott úgy, hogy bőségesen jutott a takarmányfajtákból nemcsak a nagyüzembe, hanem a háztájiba is. A növénytermesztésből egyetlen jelentős kultúra maradt hátra: a gyep. A gazdaságban mintegy 2000 hektár rét, legelő van, ebből a közeljövőben az AGRO- COOP termelési rendszer javaslatai alapján ötszáz hektárt újítanak fel. A távolabbi cél további területek termőképességének bővítése, ugyanis ebben a?, esetben a szarvasmarha és a juh takarmányának nagy része megterem itt. a szántóföldön pedig több árunövényt vethetnek. A szarvasmarhatenyésztéssel egyébként nem dicsekedhet a gazdaság, de ennek is megvan az oka. Tavaly fejezték be az állomány tbc- és brucella-men- tesítését. ami 12 milliójába került az üzemnek — s így nincs mit csodálkozni azon, hogy 1976-ban az egy tehénre jutó évi tejtermelés 2045 liter volt. Az idén viszont már 2500 liter várható tehenenként, s ez jó alap ahhoz, hogy 1980-ig elérjék a 3000 literes átlagot. További dinamikus fejlődés Az évi 2500 hízót kibocsátó sertéstelep rekonstrukciójához nemrégiben láttak hozzá, az ISV technológia beépítése jövő tavasszal fejeződik be. Ettől kezdve a telep évj 5—6 ezer sertés felnevelésére lesz képes. A legkomolyabb fejlesztés viszont ettől függetlenül a juhászatra vár. A mostani 2 ezres anyalétszámot az V. ötéves terv végég saját sza- porulatú állatokból megháromszorozzák. S ennek is jelentős része lesz abban, hogy a gazdaság termelési értéke, amely a tavalyi 109 millióról az idén várhatóan 125 millióra emelkedik, továbbra >s dinamikusan növekedjék. B. A. A nemrégen átszervezett Vasipari Vállalat törökszentmiklósi üzeme változatlan gyártmányösszetétellel dolgozik. A könnyű vasszerkezeteken kívül azonban lakossági szolgáltatásként évi százezer négyzetméter drótfonatot készítenek. Képünkön a fonógépen Balázs Józsefné dolgozik Szolnoki szakemberek Szíriában Korábban Mongóliában, ez év második felében pedig Szíriában épült fel egy felsőruházati termékeket gyártó üzem- a Május 1. Ruhagyár közreműködésével. A damaszkuszi gyár építésénél a Csepel Művek varrógépgyára volt a ruhagyár partnere, közös feladatuk a gépek beszerelése, üzembe helyezése és a munkások betanítása is. A Május 1. Ruhagyár szolnoki üzeméből május óta Damaszkuszban dolgozik Ig- nácz György műszerész, akinek félévre szóló kinntartóz- kodási engedélyét a közelmúltban egy évre meghosz- szabbították, tekintve, hogy munkájára a termelés megindítása után is igényt tart az új gyár. Augusztus elején további három szakember utazott Szolnokról Szíria fővárosába. Duhaj Istvánná meo-csoportvezető, Bérezi Jánosné művezető és Fekete Mária technikus előbb a gépek kezelésére és varrni tanították a leendő munkásokat, jelenleg már a szalag- szerű termelés rejtelmeibe vezetik be őket. Az ott dolgozók, vagyis tanítványaik jó munkájától függ, hogy január végéig kint maradnak-e vagy hamarabb visszatérhetnek a szolnoki szakemberek. A megyei pártbizottság levele a sajtó napja alkalmából Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Szolnok megyei Bizottsága nevében köszöntőm önöket a magyar sajtó napja alkalmából. A 25 éve megjelenő Szolnok megyei Néplap dolgozóira emlékezve üdvözöljük újságíróinkat, akik a leghaladóbb hagyományokat folytatva politikai felelősséggel működnek közre a fejlett szocialista társadalom programjának megvalósításában. Tisztelettel gondolunk azokra, akik 1918-ban útjára bocsátották a Vörös Újságot, a Tanácsköztársaság előhírnökét, azokra, akik az illegalitás ideje alatt írták, nyomtatták és terjesztették a párt sajtóját, azokra, akik a felszabadulás után elsőként ismerték fel, hogy a sajtó a szocialista forradalom nélkülözhetetlen eszköze. Egész történelmi korszakot felölelő gyorsütemű fejlődésünk során a kommunista sajtó teljesítette hivatását: úgy szólalt meg, mint a párt propagandistája, agitátora, s mindenkor számíthattunk rá, mint szervező, mozgósító erőre. Az élet a sajtó munkásaitól ma is azt követeli, hogy bátran álljanak ki pártunk politikája mellett, hogy őszinte hittel Szolgálják népünk ügyét, tudatos következetességgel munkálkodjanak a fejlett szocializmus építésén. Szervezzék megyénk dolgozóit a XI. kongresz. szus határozatainak sikeres teljesítésére, az V. ötéves terv feladatainak megoldására. Kívánjuk, hogy továbbra is eredményesen végezzék nemes megbízatásukat, fokozódó tudatossággal, Szilárd hittel munkálkodjanak pártunk politikájának töretlen megvalósításán. Munkájukhoz további sikereket, erőt, egészséget kívánunk. Szolnok, 1977. december 6. Elvtársi üdvözlettel ANDR1KÓ MIKLÓS a megyei pártbizottság első titkára Politikai munka a műszaki értelmiség között Nemrégiben két érdekes tanácskozást tartottak a szén- bányászatban. Az ágazat műszaki és közgazdasági szakemberei arról folytattak eszmecserét: a mai politikaigazdasági viszonyok között milyen teendői vannak e szakterületek dolgozóinak. S bár különböző időpontban zajlott le a tanácskozás, és a legbensőbb szakmai problémák vetődtek fel, a végkicsengés mindenütt ugyanaz volt: az ország gazdasági helyzetével, fejlődésével függ össze mind a műszakiak, mind a közgazdászok szerepének növekedése. Hagyomány, kritikával A műszaki-gazdasági szemlélet erősítése, uralkodóvá tétele nemcsak az iparban dolgozó, hanem a tudomány, a kutatás-fejlesztés területén tevékenykedő műszaki értelmiség körében is fontos. Mind a termékek, mindazok előállítását technikailag-gaz- daságilag irányító értelmiség is felmutathat erre biztató, jó példákat. Hogy csak néhány területet említsünk: a közúti járműgyártás, a hűtőgépipar, a gyógyszeripar, a petrolkémia stb. — Mindezek azt mutatják: hazánk gazdasági adottságai sok lehetőséget kínálnak, s ezek ki- és felhasználásában döntő szerepe van a műszaki értelmiségnek. Azoknak az embereknek, akik tisztelik a haladó hagyományt, s képesek saját tevékenységük kritikus elemzésére. Ha belegondolunk, ez nem is olyan egyszerű. Minden fejlesztés bizonyos értelemben a régi kritikája. Éppen ezért nagyon döntő ebben a személyiségek hozzáállása, magatartása. S következésképpen az is: adott munkahelyen mit támogat a párt- szervezet. Azokat-e, akik mernek, akarnak, s tudnak is változtatni, újítani, vagy azokat, akik a járt út biztonságát vallják, s azt a magatartást konzerválják, amely megkérdőjelez minden alkotókészséget. A szocialista gazdaság fejlesztésében több mint három évtized áll mögöttünk. Ez alatt az időszak alatt átalakult az ország gazdasága. Lényegében kialakultnak tekinthető a népgazdaság ágazati szerkezete. Az ötödik ötéves terv második évének befejezése előtt állunk. Nem árt emlékeztetni a tervtörvény egyik fontos előírására: „A gazdasági hatékonyság növelését az élenjáró tudományos és műszaki eredmények gyorsabb gyakorlati alkalmazásával, a termelés szerkezetének javításával, az exportképesség fokozásával, a nemzetközi munkamegosztásban — elsősorban a szocialista gazdasági integrációban — való részvétel szélesítésével, az állami gazdaságirányítás módszerének további korszerűsítésével, a vezetés és szervezés színvonalának emelésével, a termelőegységek önállóságának és felelősségének erősítésével és kezdeményezőkészségének kibontakoztatásával, dolgozók szakértelmére, kulturáltságára és szocialista öntudatára támaszkodva kell elérni”. Ebből is kitűnhet, hogy nagymértékben növekszik a műszaki értelmiség szerepe és felelőssége; tevékenysége lényegében meghatározza az eredményességet. A fejlődés tényei mutatják alkotókészségüket, részvételüket az ország gazdasági fejlesztésében. Tulajdonképpen ezzel teremtődött meg az a lehetőség, hogy nagyobb, igényesebb célokat tűzzünk magunk elé: a minden piacon versenyképes termékek gyártását. Alkotó kedv A pártszervezetek erősítsék és bátorítsák azokat a kezdeményezéseket és alkotó kedvet, melyek megtalálhatók a legjobbak munkájában, hogy minél szélesebb körű és általános legyen a népünk javát szolgáló célok megvalósítása. Ahogy a szelektív iparpolitikában az itthon gazdaságosan nem gyártható termékeket import útján igyekszünk pótolni, éppúgy a kutatás és fejlesztés területén is bátran alkalmazni kell a licenceket és technológiai eljárásokat a hazai gyártásban, a gyorsabb előrehaladás érdekében. A kutatási-fejlesztési költségeknek ma még csak öt százalékát teszik ki a licen- cek és technológiai eljárások vásárlásai. Mi lehet ennek az oka? Sok egyéb mellett egy szemléleti problémát is felfedezhetünk. Mégpedig azt, hogy ezzel csökken a hazai műszaki értelmiség szerepe. Hogy él olyan felfogás, miszerint azért vásárolunk, mert mi nem tudjuk elkészíteni, nem kielégítő a műszakiak szakmai felkészültsége ... Ténylegesen nem tagadható. Mindazonáltal tudni kell: ez a szemlélet nem általánosítható, s mindent meg kell tenni, hogy ne lehessen — ha mégoly csékély mértékben is — visszahúzó erő. Új szemlélet Nagyon világosan kell látni, hogy nem csökkenti a tudományos és kutató-fejlesztő műszaki értelmiség szellemi értékét, ha a kiemelkedő külföldi eredményei hazai adaptálásában gyümölcsöztetik gazdag tudásukat, hiszen tudománypolitikánk egyik fő célja, hogy a kutatások segítsék a gyakorlatot. A (licencek és a külföldi korszerű technológiai eljárások hazai alkalmazásának jó előkészítése egyébként nem kevés tudományos felkészültséget, alapos kutató és fejlesztő tevékenységet kíván. Ezek továbbfejlesztése pedig — amelyre nem egy példa van az iparban és a mezőgazdaságban — más tudományos kutatómunkával egyenrangú elismerést érdemel. Az ilyenfajta szemlélet térhódításához nélkülözhetetlen a politikai felvilágosító munka. Ebben a politikai munkában nemcsak a munkahelyek pártszervezeteinek, hanem a műszaki értelmiségnek — vezetőnek és beosztottnak — egyaránt szerepe van. Felelősségük ugyanis nem szűkíthető le, hiszen az értelmiség minden műszaki tevékenységében benne van a politikai állásfoglalás is: mennyiben járul hozzá a hétköznapok gondjainak megoldásához, az egész társadalom haladásához. A párt — régi hagyományokhoz híven — támaszkodik a megújulás, a társadalmi gazdagodás úttörőire: a műszaki értelmiségre. Számít felelősségteljes munkájukra. Ezt tükrözi az a dokumentum is, amely a külgazdaság hosszú távú fejlesztésének, az iparszerkezet korszerűsítésének kérdéseit elemzi. Minden gazdasági tevékenység alapjának tartja a műszaki-külgazdasági megalapozottság, felelősség növelését. B. M.
