Szolnok Megyei Néplap, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-06 / 286. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. december 6. Megnyílt az MPLII első kongresszusa Ai angolai fővárosban, Luandában vasárnap meg­nyílt az MPLA (Angolai Népi Felszabódítási Moz­galom) első kongresszusa. A megnyitóban Lucio Lara, a mozgalom Politikai Bi­zottságának tagja először arról a harcról szólt, ame­lyet az MPLA folytatott a függetlenségért és az or­szág területi egységének megvédéséért. A Központi Bizottság kongresszusi beszámolóját Agostinho Neto. az MPLA elnöke terjesztette elő. Neto először részletes áttekintést adott a mozgalom eddigi tör­ténetéről. A beszámoló szólt arról is, mennyi veszteséget, kárt okozott a mozgalomnak a belső frakciózás és a sze­paratista szervezetek ellensé­ges tevékenysége. A Közpon­ti Bizottság számvetése az idei májusi elvetélt ellenfor­radalmi kísérlettel kapcso­latban rámutatott, hogy az MPLA számára az a követ­kező tanulságokkal járt: vi­lágosabbá kell tenni minden­ki számára az eszmei, gazda­sági, szociális és külpolitikai célokat, és a szervezeti kér­désekben nagyobb fegyelmet és éberséget kell tanúsítani. Neto beszámolója részlete­sen foglalkozott a munkás- osztály élcsapat-pártja létrehozása szükségességé­nek elvi kérdéseivel. Neto hangsúlyozta: az MPLA, amely győzelemre vitte a nemzeti felszabadítási harc ügyét és megkezdte Angolá­ban a szocializmus építése anyagi alapjainak lerakását — betöltötte történelmi hiva­tását. Hangsúlyozta: az angolai forradalmi folyamat előre­haladása diktálja azt, hogy jöjjön létre egy egységes és tudományos ideológiával fel­vértezett párt Angolában. A jövőbeni párt belső éle­tét szabályozó legfontosabb szempontok — hangoztatta — a demokratikus centra­lizmus, a szabad vita, ugyan­akkor a többségi döntések vállalása. A beszámoló a továbbiak­ban behatóan foglalkozott a népi hatalom helyi szervei, a népi bizottságok és az ál­lami szervek közötti kapcso­lattal, munka megosztással. A beszámoló kiemelte azt a hatalmas katonai és anya­gi támogatást, amelyet a Szovjetunió és Kuba adott a Népi Köztársaságnak. A töb­bi szocialista ország — így Magyarország —, a világ demokratikus erői és több afrikai ország segítségnyúj­tásáról is megemlékezett. Angola külpolitikájának alapelvei és célkitűzései kö­zül kiemelte a szocialista or­szágokkal és az afrikai orszá­gokkal való kapcsolatok szo­rosabbra fűzését, valamint az el nem kötelezettek mozgal­mában való aktív részvételt a közös antiimperialista és gyarmatosítás ellenes célok érdekében. A beszámoló részletesen tárgyalta a gazdasági hely­zetet is. Tegnap Luandában foly­tatta munkáját az MPLA első kongresszusa. Délelőtt a küldöttek szekcióüléseken vettek részt. A külföldi ven­dégek hétfőn jelen voltak a luandai történelmi emlékmú­zeum ünnepélyes megnyitó­ján, majd gyárlátogatáson vettek részt. Délután plenáris ülést tar­tottak több külföldi küldött­ség vezetőjének felszólalásá­val. A Pravda az enyhülésről Európa számára ma az a legidőszerűbb feladat, hogy politikai enyhülés folyamatát a katonai enyhüléssel egé­szítsék ki — állapítja meg hétfői vezércikkében a Prav­da. A lap rámutat: a világ­ban bekövetkezett változá­sok, az erőviszonyok módo­sulása, a Szovjetunió és a szocialista közösség erejének, nemzetközi tekintélye növe­kedésének eredményekép­pen reális és ésszerű lehető­séggé vált a különböző tár­sadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése, amely a Szovjetunió külpoli­tikájának egyik alapja. „A változások éppen Euró­pában a leginkább szembe­tűnők — írja a lap. — A Szovjetunió és a többi szo­cialista ország kezdeménye­zésére összehívott biztonsági és együttműködési konferen­cia sikere nem kis mérték­ben járult hozzá ahhoz, hogy szilárdult a népek jószom­szédi viszonya, kölcsönös megértése és megbecsülése, a Szovjetunió nagyra érté­keli azt, amit az elmúlt évek­ben sikerült megvalósítani az európai kontinensen és kö­telességének tartja, hogy megóvja, megszilárdítsa ezeket az eredményeket”. „Bár az enyhülés folyama­ta egyre erősebb lesz, még nem mondhatjuk el, hogy megszűnt a termonukleáris világháború veszélye — e veszélyt egyelőre csupán csökkenteni sikerült. A lap rámutat: az SZKP és a szovjet kormány min­den tőle telhetőt megtesz an­nak érdekében, hogy kiszéle­sítsék a nemzetközi enyhü­lést. Ezt szolgálják azok a kezdeményezések, amelyeket az európai béke megszilárdí­tására tett — hangsúlyozza a Pravda. Tripoli nyilatkozat Egyiptom négy arab állammal megszakította diplomáciai kapcsolatait Palesztin vezetők Kadhafi ezredes líbiai államfő társaságá­ban a Szódat politikáját elutasító tripoli arab csúcsértekez­let színhelye, a népek palotája teraszán (Telefotó: KS) Finn barátaink ünnepén M em sokkal azután, hogy a Szovjetunió és — immár évtizedek óta — a világ a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfor­dulójára emlékezik, Finnor­szág népe is ünnepel. Az idő­beli sorrend ok-okozati ösz- szefüggést is jelent. Az „ezer tó országa” ugyanis azért nyerhette el függetlenségét 1917. december 6-án, mert néhány héttel azelőtt végleg összeomlott a „népek bör­töne”, a cári rendszer. A bol­sevikok győzelme, a lenini elvek diadala nyomán szület­hetett meg, éppen most hat­van esztendeje az önálló, a független Soumi. A finn—szovjet kapcsola­tok a második világháború óta nem egyszerűen jól, ha­nem példamutatóan fejlőd­nek. Ehhez a Szovjetunió — elveiből következő — önzet­lenül segítőkész magatartá­sán kívül az kellett, hogy az ország legmagasabb rangú vezetői idejében felismerjék: mind hazájuk, mind Európa és a világ érdékeit akkor szolgálják a leghatásosabban, ha az európai béke egyik pillérévé teszik a finn—szov­jet viszonyt. „1944 után — jelentette ki egy emlékezetes beszédében Urho Kekkonen, a Finn Köz- társaság jelenlegi elnöke — a finn nép megértette, hogy a külpolitikai biztonság meg­teremtése jó egyetértést és bizalomra épülő együttmű - ködést követel minden szom­széd állammal. Ez különösen vonatkozik nagy szomszé­dunkra, a Szovjetunióra.. A Szovjetunió számos ki­emelkedő gesztussal nyilvánította ki elis­merését a kapcsolatok ala­kulása felett — az egyik leg­emlékezetesebb ilyen gesztus­ra 1956. I. 26-án került sor, amikor Moszkva visszaadta Helsinkinek a békeszerződés értelmében a Szovjetunióhoz csatolt Porkkala Udd-i tá­maszpontot. Finnország konstruktív kül­politikája jelentős szerepet játszott abban, hogy éppen Helsinki lehetett az össz­európai biztonsági és együtt­működési konferencia házi­gazdája. Tegnap délelőtt ünnepélyes záróüléssel véget ért Tripoli- ban a Szadat egyiptomi el­nök politikáját elítélő arab országok konferenciája. A vendéglátó Líbia küldöttsé­gének vezetőijén kívül Szíria, Algéria, a Jemeni Népi De­mokratikus Köztársaság, va­lamint a Palesztinái Felsza­badítási Szervezet képviselői záróközleményt írtak alá, amelyben elítélik Szadat po­litikáját, és intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy az egyiptomi elnök leg­utóbbi lépésedből eredő ve­szélyes következményeket el­hárítsák. Az aláíró országok, illetve a PFSZ egyúttal létrehozták az egységes pánarab „ellen­állási és szembenállási fron­tot”. Kadhafi líbiai államfő az ünnepélyes záróülésen a kon­ferencia vendéglátójaként el­mondott zárszavában foko­zott szolidaritásra szólította fel az arab országokat. Hangsúlyozta, hogy a Tripo- liban elhatározott lépések nem az egyiptomi nép ellen, hanem Szadat elnök leg­utóbbi politikai lépései ellen irányulnak. Az iraki küldött­ség, amely reggel kivonult az értekezletről, nem írta alá a (Tripoli-nyilatkozatnak nevezett) záródokumentumot. A küldöttség vezetője, Taha Jasszin Ramadan azzal in­dokolta ezt, hogy Szíria és Irak nem ért egyet a jövő­ben követendő közel-keleti politika kérdésében. A Dzsana líbiai hírügynök­ség ismerteti az értekezleten hozott határozatok teljes szövegét. Eszerint a tanács­kozás résztvevői elítélik Sza­dat elnök izraeli látogatását, mert az nem más, mint az egyiptomi arab nép, az egyiptomi haderők, valamint az arab nemzet elárulása. Mindent elkövetnek Szadat izraeli látogatása és a cionis­ta ellenség vezetőivel folyta­tott tárgyalásai következmé­nyeinek — beleértve a java­solt egyiptomi találkozót is — felszámolásáért. A részt­vevők figyelmeztetik mind­azon országokat, amelyek követni akarják egyiptom példáját, hogy viselniük kell a felelősséget országos és összarab szinten egyaránt; Ügy döntenek, hogy befa­gyasztják az egyiptomi kor­mányhoz fűződő politikai és diplomáciai kapcsolataikat, és arab, valamint nemzetközi szinten egyaránt felfüggesz­tik tárgyalásaikat (az egyip­tomi kormánnyal). Minden olyan egyiptomi társaság, in­tézmény és egyén ellen, amely a cionista ellenséggel kapcsolatot tart fenn, érvé­nyesítik a cionista ellenség­gel szembeni arab bojkott törvényeit, szabályait és ha­tározatait; Egyiptom elhatározta, hogy megszakítja diplomáciai kapcsolatait Szíriával, Líbiá­val, Algériával és a Jemeni Népi Demokratikus Köztár­sasággal —, közölte tegnap a Mena közel-keleti hírügy­nökség. MADRIDBAN 1.1 gazdasági krízis tünetei hétfőn Spanyol- országba érkez­tünk, éppen vé­get ért a háromnapos hét­végi repülőtéri sztrájk, amely becslések szerint 4 milliárd pezetájába került a kormány­nak. A repülőtéri alkalma­zottak bérkövetelésének évi költségkihatása 260 milliót tesz ki. A kormány azért nem volt hajlandó engedményeket tenni, mert attól tartott, hogy a kivétel szabályt te­remt: „felrobban” a Monc- loa Paktum, amit az infláció megfékezésére hoztak tető alá. Akkor még nem gon­dolhattuk, hogy a madrid— barajasi repülőtéren készült címképünk hűen tükrözi a mai Spanyolország pangó gazdasági életét. Spanyolország gazdasági helyzete az 1964—1974 kö­zötti fellendülés után súlyo­san megingott. Abban ma mindenki egyetért, hogy a krízis tartós, a kóros gazda­sági tünetek egyre terjednek és mindinkább veszélyesek. A spanyol közgazdasági szak­értők egyik csoportja azon­ban a bajok okát a külső tényezőkben, mindenekelőtt a nyugat-európai tőkés orszá­gokat ért válság begyűrűzé­sében jelöli meg, azért, hogy a belső okokat elrejtse — figyelmeztetett madridi be­szélgetésünk során Ricardo Lovelace Guisasola, a Spa­nyol Kommunista Párt köz­ponti hetilapja, a Mundo Obrero (Munkásvilág) gaz­dasági szerkesztője. És valób­ban: a spanyol gazdaság vi­szonylagos fejletlensége, megoldatlan strukturális problémái határozzák meg a mai helyzetet, amelyet két­ségkívül súlyosbít, hogy a tőkés országok is válsággal küzdenek. Mi jellemzi a spanyol gaz­dasági életet? Első helyen a hatalmas méretű inflációt említjük, mely az idén el­érte a 30 százalékot. Egyes számítások szerint az 1974-es Imikor 1000 pezetás most decem­berben már csak 475-öt ér. A hivatalos statisztika sze­rint a munkaképes lakosság­nak mindössze 35 százalékát foglalkoztatják. A munka- nélküliek száma megközelíti az egymilliót, s ugyaneny- nyien dolgoznak vendég- munkásként külföldön. A krízis másik mutatója a fizetési mérleg óriási pasz- szívuma, melyet 7 milliárd dollárban ismernek el hiva­talosan is. Az import két­szerese az exportnak. A me­zőgazdaság teljesen defor­málódott, messze elmarad az ország iparának fejlettsé­gétől. Az aktív lakosság 20 százalékát foglalkoztatják a mezőgzdaságban, amely a bruttó nemzeti jövedelemnek csak 10 százalékát produkál­ja. A belső piac elsősorban a hústermelés fokozását kö­veteli meg a növénytermesz­tés rovására. Az ehhez el­engedhetetlen beruházásokra viszont nincs elegendő sza­bad tőke. A belső feszültsé­gek növekedését a mezőgaz­dasági árszínvonal lökéssze­rű emelkedése jelzi és az, hogy a mezőgazdaság évi deficitje mintegy 1 milliárd pezetára rúg. _ . vonás, hogy a SajátOS mezőgazdaság­------------ bán jelentős a merikai tőkeérdekeltségek vannak, amelyek otthoni pi­acra termeltetnek; például kukoricát, amelyre Spanyol- országnak akkora mennyi­ségben nincs szüksége. A me­zőgazdaságilag művelésbe vont földek döntő hányada a nagybirtokosok tulajdoná­ban van (Andalúziában 15— 20 ezer hektár az átlagos üzemnagyság). Délen a la­kosság többsége földnélküli, illetve a kevesek 1 hektáron kínlódnak, és az is négy-öt egymástól öt-hat kilométerre levő parcellákból tevődik össze. Az újságok híradá­sa szerint egyes déli vidéke­ken szabályszerű éhínségtől szenvednek. ■ * . alapján nyil­R lentiek vánvaló, hogy —---------- Spanyolor­szá g elsősorban exportjának növelésére, és importjának mérséklésére kényszerül. Pontosabban nyersanyagot és energiahordozókat vásá­rolnia kell, mert ezekben rendkívül szegény, a mező- gazdasági termékek behoza­talára is rászorul, viszont az ipari termékek piacán —ha tehetné — szinte kizárólag eladóként jelenne meg. Csak­hogy: ipari termékeinek — mint ezt egy tapasztalt mad­ridi szakértő hangsúlyozta — döntő része nem versenyké­pes a világpiacon. Spanyolországnak tehát létérdeke a gazdasági stabi­lizáció, amelynek egyik le­hetősége, hogy bővítse ke­reskedelmi kapcsolatait, ter­mészetesen nemcsak a tőkés partnereivel, hanem a szo­cialista országokkal is. És még valamit: feltétlenül be akarnak jutni az Európai Gazdasági Közösségbe, s az erőteljesebb „keleti” nyitást jó lapnak tartják ebben a játszmában. Az EGK igen tartózkodóan viselkedik, Schmidt nyugatnémet kan­cellár Suarez miniszterelnök­nek értésére adta, hogy aKi- lencek egyelőre nem szíve­sen látnának maguk kö­zött „sántákat”. (Spanyolor­szág, Portugália, Görögor­szág stb.) Az EGK-hoz tartozó fej­lett tőkés országokban hat­millió munkanélküli van, ehhez nem hiányzik plusz kétmillió spanyol. Másrészt a hozzájuk képest jelentősen elmaradott és korszerűtle­nebb spanyol gazdaság to­vábbi lépészavarokat okozna a Kilencek együttesében, mert vagy mindenki lassí­tásra kényszerülne, vagy a „tizedik” szakadna le unos- untalan. Fábián Péter (FOLYTATJUK.) MOSZKVA Finnország állami függet­lensége kikiáltásának 60. év­fordulója alkalmából Leo- nyid Brezsnyev és Alekszej Koszigin táviratban üdvö­zölte a baráti finn népet. Urho Kekkonen köztársasági elnökhöz intézet táviratukban a szovjet vezetők hangsúlyoz­zák: Finnország nemzeti te­kintélyének növekedését elő­segíti, hogy a helsinki hatá­rozatok szellemének megfe­lelően aktívan résztvesz az enyhülés és a népek közötti együttműködés üevének elő­mozdításában. * * * Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügy­minisztere hétfőn fogadta Vang Ju-pinget, a kínai Nép- köztársaság nemrég kineve­zett moszkvai nagykövetét, s megbeszélést folytatott vele. A találkozót a nagykövet kérte. WASHINGTON Čarter elnök szerint 1978- ban aláírják az új Salt- egyezményt s megállapodik az Egyesült Államok a Szov­jetunióval a nukleáris kísér­letek teljes betiltásában is. Az elnök jelentős haladást vár a közel-keleti béke útján. S ahhoz kész amerikai ka­tonai biztosítékokat is nyúj­tani. A New York Times hét­főn közölte Čarter nyilatko­zatát, amelyet a múlt héten adott James Restonnak. Az elnök általában sikeresnek minősítette első évének kül­politikai tevékenységét, ne­hezebbnek belpolitikai fel­adatait. LISSZABON A politikai válság alkot­mányos megoldása, a Portu­gál Kommunista Párt véle­ménye szerint, demokratikus platform alapján létrejövő új kormány megalakítását követeli meg, vagy ügyveze­tő kabinet létrehozását, amely az idő előtt megtar­tandó parlamenti választáso­kig lenne hatalmon. Ezt az állásfoglalást tartalmazza a Párt Központi Bizottságának vasárnapi plenáris üléséről kiadott nyilatkozat. LONDON Vasárnap befejeződtek a brit—izraeli kormányfői tár­gyalások. A megbeszélésen jelen volt David Owen brit külügyminiszter is. Jólérte­sült forrás szerint elsősorban az izraeli—egyiptomi párbe­szédről volt szó. Begin izraeli miniszterelnök részletesen beszámolt Szadat egyiptomi elnök izraeli látogatásáról. Arra sürgette a közös piaci országokat, hogy támogassák a béke megteremtését célzó lépéseket. BUKAREST Ceausescu román és Tito jugoszláv államfő Tumu Se- verinben vasárnap befeje­ződött találkozójáról hétfőn közös közleményt adtak ki: A közlemény hangsúlyozza: Románia és Jugoszlávia a múlt esztendőben Belgrádban közösen elfogadott nyilatko­zat szellemében gyümölcsö­zően fejlesztette tovább min­den téren sokoldalú kapcso­latait. A két ország együtt­működésének elmélyítésére továbbra is érvényesek azok az elvek, amelyek szerint a felek kölcsönösen tisztelet­ben tartják a szocializmus építésének országaikban ki­alakult sajátos viszonyait. GENF A Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia képviselő hétfőn Genfben folytatták tárgyalásaikat az atomkísérletek általános és teljes betiltásáról. PÁRIZS Igennel felelt a hét végén tartott beszédében Georges Marchais arra a kérdésre, hogy lehetségesnek tekinti-e még — a szocialista párttal folytatódó vita hónapjai után — a baloldal összefogását a demokratikus változásért. Az FKP főtitkárának kijelentése egy tömeggyűlésen hangzott el, amelyen Párizs asszonyai vettek részt.

Next

/
Thumbnails
Contents