Szolnok Megyei Néplap, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-01 / 282. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. december 1. Barangolás az évezredek között Múl! és jelen Bulgáriában Kötél főtere Most, amikor néhány hét elmúltával megkísérlek valamit papírra vetni bulgáriai kirándulásomról, hamarjában nem is tudom, mivel kezdjem. Ügy járván, mint aki túlságosan gazdagon terített asztalhoz ül le, kapnék ide is, oda is, kóstolnám ezt is, kínálnám amazt is. Annak a szőlőnek illatos mézízét említsem-e, amit Dimitrina asz- szony varázsolt elő a hegytetőn, megmosott a forrás vizében, aztán a kezembe nyomott? A Balkán fenséges hegyeiről próbáljak lelkendezni, amelyek kimeríthetetlen változatossággal kísérték a majd öt órán át rohanó vonatot? Az őszi napsütésben a mezőkön és az országutakon föl-fölbukkanó szama- raskordék idilli képét említsem-e vagy inkább mondjam el, hogy minden új élmény mellett és ellenére milyen meghitt muzsika volt fülemnek a negyedik napon a szliveni szerkesztőség szobáiból kiszűrődő írógépkopogás, mégha azok az írógépek ci- rillbetűsek is? Szliven megye talán átlagos bolgár vidék, gazdag hagyományokkal virágzik a mezőgazdaság, rohamléptekben fejlődik az ipar, az évszázadok (sőt, évezredek) különös, szinte tapintható jelenléte mégis valami rendkívüli sugárzást ad a levegőnek, de ezt — úgy hiszem — az ott élő emberek nemigen érzik, nem zavarja mindennapi életüket, legföljebb azt a szeretetteljes, természetes viszonyt magyarázza, amely itt ember és történelem között oly szembetűnő. Hogy aztán ezt a sokszázéves török hódoltság alatt is fönnmaradt, végül saját lábára állt nép meghatottsága, jogos önbecsülése okozza-e vagy valami más — nem tudom. De a hagyományoknak ez a póztól mentes ápolása, a múlt- nek ez a magától értetődő beépítése a jelenbe számomra tiszteletet és irigységet egyaránt keltő nagy élmény volt. Kötél sajátosan balkáni hangulatú, szívélyes, kedves város. Fafeldolgozójának egynapi termelése annyi, mint annakelőtt az egyévi termelés. A háziipari üzemben a méltán híres koteli szőnyegek utódait gyártják. Az agráripari kombinát korszerű ágazatai mellett ma is megvan a birkatenyésztés, méghozzá az országban a második legjobb. Két középiskolájában népi fafaragást, illetve népi hangszeres zenét tanulnak a diákok. A városnak 101 műemlék épülete van, de bármilyen nagy a sürgető igény és az anyagi lehetőségek szorítása, Kötélben csakis az országos műemlék intézet által is engedélyezett épületet lehet fölépíteni. A restaurálás, a konzerválás központi alapból, meghatározott tervek szerint rendszeresen folyik. Szliven megye egyezer lelkes faluja Zseravna nem szerepel az útikönyvekben. De aki látta, azt mindörökre lebilincseli, fogva tartja az emlék. A völgy teljes hosszában húzódó, törökcserepes parasztházak, a kötőanyag nélküli, durva kőkerítések, a gazdagabbak teljes szépségükben megőrzött, balkáni faragott faházai, a virágos kertek — önmagában is lenyűgöző látvány. Raja Dopalov, a falu múzeumának igazgatója végigvezet a „tetőtől-talpig” díszesen kifaragott faházakon, s közben elmondja, hogy a szú- rágás ellen valamennyi régi faházat átitattak valami vegyszerrel — így aztán még sokáig idejárhat mindenki, aki be szeretne szippantani egy cseppet abból a régi, keleties, talán rózsaillatú levegőből, amikor pipafüst és kávé mellett lassan és kerülőkkel, de alakult, érett a Gondolat, az új idők és forradalmak gondolata. A karanovói tumulusz olyan, mint valami különleges homokbánya, falában a lyukacsok mind a páratlan leletek helyei: tizenhét rétegben találtak itt emberi lakhelyeket, többezer év épült egymásra. Karanovó ma már fogalom a régészek számára. A Nova Zagorai múzeum a világ egyik leggazdagabb archeológiái múzeuma. Néhány tárló ennélfogva üres is, nagy amerikai, nyugati kiállítások kérték kölcsön a tárgyakat. A kőkorszaktól kezdve minden korban éltek itt emberek, a föld ontja a csont-, kő- és fémszerszámokat, az edényeket, az ékszereket, a mitikus szobrocskákat. A Dipsziszka mogila beceneve:^ bolgár Trója. De vannak aztán más hasonló gazdag lelőhelyek, s bár minden korszak gazdag emlékanyagban, a pálmát valószínűleg a trák anyag viszi el. — Kié volt ez a kocsi? — bökök rá az előcsarnokba hevenyészve kirakott, jókora vaskerekekre. — Egy trák orvosé. — Orvosi kocsi? — ámu- lok —, hát mi volt az az ember, körzeti orvos? — Olyasmi — felel a kistermetű igazgató és hirtelen, mintha transzba esett volna, sarkonfordul és elnyargal. Kisvártatva visszatér, a karján rongyokba burkolt holmit hoz, de mint aggódó anya a csecsemőjét. — Ez a mi legújabb kincsünk — suttogja. A trák orvossal vele temették minden holmiját. Ezek a kis bronz eszközök először is csodaszépek. Gyufaszál vastagságú, hengeres nyelük és a végükön a fogó csupa vésett díszítés. Van itt ércsipesz, vénaelszorító, szemorvosi nem tudom micsoda, meg olyasmi, mint a mai orvosok torok-kukucskáló lapátja. — Azt mondták az orvosok, akik megnézték — mondja szinte szerelmesen a muzeológus — hogy ezekkel ma is dolgozni lehetne. Kis gombócforma, meg hosszúkás, gyurmadarabokhoz hasonló valamik is hevernek ott a rongyon. Ezek mik? — Gyógyszerek. A trák orvos gyógyszerei. Most van fönt Szófiában a többi, laboratóriumban vizsgálják, mit tartalmazott. Való igaz, kicsit szédítő dolog a történelem ... Hallania Erzsébet Korszerű bevásárlóközpontok Az NDK-nak nemcsak a nagyvárosaiban, de kisebb településein is a múlté már az az idő, amikor minden egyes közszükségleti cikkért más-más üzletbe kellett járni. A nagy önkiszolgáló vásárcsarnokokban minden háztartási cikket egy helyen meg lehet találni. Több mint 800 ilyen bevásárlóközpont és 300 falusi áruház áll A lakosság rendelkezésére. Az elmúlt években 390 ilyen típusú áruház épült, 1980-ig pedig további 278 átadását tervezik. Egy-egy ilyen bevásárló- központ több mint 30 hagyományos, átlagos méretű üzlet ellátási teljesítményével egyenlő. Ezek a Kaufhallék 4000 különféle árucikket kínálnak, a mindiennapi élelmiszerszükségletet kielégítő áruk mellett ipari termékeket is. Hogy ez mit jelent a vásárló szempontjából, azt jól mutatja az alábbi kis statisztika, amelyet a wittenbergi Kauf halléban készítettek: az a vevő, aki eddig a hentesüzletben 12—15 perc alatt kapta meg a 'kívánt árut, itt 3—6 perc alatt kapja meg, a zöldségvásárlás ideje 6—8 percről 1—3 percre csökkent, a fizetésre fordított idő 5—6 percről 2—2,5 percre! ftz idegenforgalomért Kuba természeti szépsége gyakori témája a népköltészetnek és a szépirodalomnak is. A szigetország ezért mindig sok idegent vonzott, 1959 előtt azonban főleg az amerikai milliomosok paradicsoma volt. A jenkik saját arcukra formálták a napsütéses kubai tengerpartot, s pénzüket az amerikai maffia által kiépített játékkaszinókban hagyták. A forradalom győzelme után gyökeresen megváltozott a turizmus jellege: a kaszinókat bezárták és betiltották a kábítószerkereskedelmet. A vezetés most megkülönböztetett figyelmet fordít a tömeges turizmus fejlesztésére. Az ország legfestőibb tájain gombamódra szaporodnak a szállodák. A mérsékelt árak Kubát a szerényebb jövedelmű emberek számára is elérhetővé teszik. Az id,én már a magyar utazási irodák is több turistacsoport látogatását szervezték mega szigetországba, és vendégcsoportokat fogadtak a többi szocialista országokból is. A VILÁG TETEJE: Felette már csak a csillagok Ha filmet kellene forgatni valamely idegen bolygóról, erre igen alkalmas lenne a Pamir, a Tádzsikisztán délkeleti részén fekvő hegyvidéki magasföld. Nehezen található Földünkön még egy olyan hely, amelynek tájai ennyire nem földiek. Ez a vidék mindig elképesztette az embert. A vállalkozó kedvű olasz, Marco Polo, alti a XIII. században itt kereste a Nyugat-Euró- pából Indiába vivő kereske- d,elmi utak kapuit, azt írta: „Tizenkét napja barangolunk ebben a hegyes országban, amelyet Pamimak hívnak, de egész idő alatt nem láttunk házat, sem füvet; élelmed csak akkor van, ha hoztál magaddal. A magasság és a hideg miatt nem él itt madár sem. A nagy hidegtől még a tűz is másképp világít, más a színe...” És valóban, ebben a hegyes pusztaságban nincs olyan pont, amely háromezer méternél alacsonyabban feküdne a tengerszint felett. Éghajlatára a rendkívüli ridegség és a szokatlan szárazság jellemző. Egyedül a jakok — ezek a hosszú gyapjúval borított tehénfejű, te- vepúpú és lófarkú fantasztikus állatok — érzik itt magukat jól. A Pamirra sokszor mondják: a „világ teteje”. Ezen a 63,7 ezer négyzetkilométernyi területen mintegy 100 ezer hegylakó él, akik a patriarchális-törzsi társadalomból indultak el a szocializmushoz vezető úton. A Pamir: a Szovjetunió legfelső „emelete”, amelyen ott emelkedik az ismert szírt, a 7495 méter magas Kommunizmus-csúcs. A hegylakók 1932-ben ismerkedhettek meg a kerékkel: mégpedig annak a repülőgépnek a kerekével, amely megnyitotta a rendszeres légiközlekedést Dusanbe és Horog (a Pamir területén fekvő Badalisan Hegyvidéki Autonóm Terület adminisztratív központja) között. Aztán két év elteltével megérkezett ide az első gépkocsi is az Osa kirgiziai városból kiinduló úton. Üjabb két év: Horog utcáin megjelentek a lovaskocsik. A Pamirra — teherrel, vissza — rakomány nélkül. Valahogy így lehetne egyszerűen jellemezni a „világ tetejét” a „nagy földdel” ösz- szekötő gépkocsiforgalmat. A felérkező különféle áruk mennyisége jóval meghaladja az onnan származó termékekét. A terület fejlődő ipara a belső szükségleteket elégíti ki. Vasbetonüzemek, tejgyárak, húskombinátok és kenyérsütő telepek termelnek itt. „Kivitelre” csak a kőfaragó üzem termékei kerülnek: a telepet két évvel ezelőtt helyezték üzembe. Ametisztet, lazuritot, ne- messpinellt, jáspist és ónixot dolgoznak fel. Az ipari vállalatokat és a mezőgazdasági szövetkezeteket kisteljesítményű vízierőművek látják el energiával. A Leninről elnevezett hörögi erőmű már 37 éve szolgáltat áramot. Az első zongorát, amely alig több, mint 60 évvel ezelőtt érkezett Horogba, szó szerint kézben szállították fel a helyi határőrség tisztjei számára. Ma már a Pamir 265 iskolájában 30 ezer gyermek tanul. Rendkívül magas itt a képzettségi szint: 525 felső vagy középszintű képzettséggel rendelkező szakember jut minden ezer lakosra. Horogban zenei iskolák működnek, operaház, drámai színház található itt; aztán még egy színház Rusa- néban. 250 könyvtára, 150 klubja és kultúrháza is van a vidéknek. Ilyen eredmények jelzik a társadalmi-gazdasági „hajnalhasadást” a Pamiron. Jurij Zemmelj. Poznan, Merkur városa A legenda azt tartja, hogy ezen a helyen, a Warta folyó partján elterülő sűrű vadonban ismerkedett meg egymással a három szláv fivér: Lech, Czech és Rus. Lech ezután itt várost alapított, s a találkozás emlékére Poznannak nevezte el (a „poznanie” szó jelentése: megismerés). flz Ősi város Az állam kialakulása idején Poznan volt a lengyelség legelső, ősi fővárosa. Minthogy a délről északra és keletről nyugatra vezető, fontos kereskedelmi útvonalak kereszteződésénél helyezkerülölelik az új lakónegyedek. Lengyelországban Poznant gyakran nevezik Merkur (a kereskedelem római istene — a szerk.) városának, vagyis a lengyel kereskedelem fővárosának. S ebben egy cseppnyi túlzás sincsen: minden esztendőben itt rendezik meg ugyanis a Poznani Nemzetközi Vásárt. A világ különböző országait képviselő cégek mutatnak itt be és árusítanak termékeket. Két évvel ezelőtt új életre kelt a Szent Iván napi vásár. A régi piactéren ötletes és csinos pultokat állítottak fel, ahol a turisták és a nemzetközi vásár látogatói emlékA poznani városháza Európa legszebb reneszánsz építményeinek egyike. djk el, gyors ütemben fejlődött, lakosainak jóléte növekedett. A középkorban hí-- resek voltak a Szent Iván napi poznani vásárok, amelyeken az Európa minden részéből érkeztek nem egyszer egzotikus áruk. A város a XVI. században, a reneszánsz korában élte virágkorát. Ekkor épült a formájában egyedülálló reneszánsz városháza, az olasz Giovanni Baptista Quadro építész tervei szerint. A hozzáértők állítják, hogy Itálián kívül ez a legszebb európai reneszánsz városháza. Ugyanebben az időben épülnek a patríciusok és gazdag kereskedők lakóházai, amelyek mindmáig a poznani piactér díszei. Vásár, Szent-lvánkor Poznan azonban nemcsak történelmére büszke. Ma is lendületesen fejlődő város, amely számottevő helyet foglal el Lengyelország gazdasági és kulturális térképén. Közvetlenül a második világháború után, 1945-ben lakosainak száma 240 ezer volt, ma már azonban számuk jóval túllépte a félmilliót. A hajdani óvárost kötárgyakat, népművészeti alkotásokat vásárolhatnak, népi együttesek muzsikáját hallhatják, láthatják, amint a népművészek keze alól kikerülnek az apró remekművek: korsók, szobrocskák, bőrövek, hímzések. Poznan csalogánya Messze földön híresek Poznan műemlékei és múzeumai. Az utóbbiak között különös figyelmet érdemel a Hangszermúzeumnak a világ minden részéből származó gyűjteménye. Érdemes felkeresni Poznan operaházát vagy operettszínházát is. Ha már a zenéről esett szó, nem hagyhatjuk említés nélkül a Poznani Filharmónia fiú-énekkarát és a Poznani fiú kórust, amelyek már szinte minden európai országban felléptek, ezen kívül szerepeltek Kanadában, az Egyesült Államokban és Japánban is. A „poznani csalogányok” — országszerte így nevezik a kórusok tagjait — fiatal koruk (6—14 év) ellenére — terjesztik a világban Poznan és a lengyel zene hírét. Maciej M. Kozlowski GUMIARATÁS A Vietnami Szocialista Köztársaság Nghe Tinh tartományában van a Tay Hieu állami gazdaság, ahol ebben az évben 570 tonna kaucsukot kívánnak megtermelni, 50 tonnával többet az eredeti előirányzatoknál. Képünkön: a gumifa megcsapolása
