Szolnok Megyei Néplap, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-25 / 303. szám

1977. december 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 AZ IDŐJÁRÁS NAGY ÚR A rizs kálváriája Herceg Sándor pontosan tíz esztendeje rizsőr Karcagon. Ünnepi fekete öltönyben ük feszeng a széken, a Magyar- Bolgár Barátság Termelőszö­vetkezet székházában. Nap­szítta az arca télen is. látszik, sokat járja a határt. A rizs­telepeket. amikből ebben az évben pontosan negyven hek_ tár jutott egy rizsőrre. Mert úgy van az.. — Fogyunk kérem, lassan kiöregszik a szakma. Ugyan­is’ a rizs kényes növény, na­gyon kényes. Mi azt mond­juk, régiek: amikor elvetik, attól kezdve rengeteg ba j van vele. És a rizstermelésbein nincs okos ember, ami igaz az egyik évben, megcáfolja az élet a másikban. És ha szól az ágazatvezető: te, ko­mám, hajnalban két órakor fölötted a repülő vegysze- rezni. irányítsd, integess ne­ki, ugye fel kell kelni, a me­leg ágyból. És ezt a fiatalok nem szeretik. Kátai Sándor, az idősebb rizsőr is bólogat. Ügy ám, úgy ezért ahogyan fogy a rizsőrök száma, úgy növek­szik a kezük alá adott rizs­telep nagysága. ■ ­— Pedig már a kunyhós világnak is vége. Bár áll még a kunyhó az öreg telepek mellett, de nem hál már benne senki se. Valamikor hónapokig kint tanyáztunk. Karcagon a felszabadulás után honosodott meg a „vízi gabona". Jó huszonöt éve épültek az első rizstelepek, ebből is látnivaló, hogy nem­csak a rizsőrök, az egykori­ak öregednek, öregek a rizs­telepek is. többségükre rá­férne már a rekonstrukció. A Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezet három- ezerháromszáznegyven hek­tár rizstelepéből mintegy 2600 hektárnyi ' korszerűtlen, elavult. Ügy tervezték, az ötödik ötéves tervben nagy­részét felújítják. Csakhogy 1976-ban is rossz volt, túl gyenge a termés- s az idén is. Miből tehát? A rekonst­rukció kilencven millió fo­rintba kerülne. — Ha az idén hozzá se nyúlunk, ha parlagon hagy­juk a 3300 hektárt, most vol­na 47 millió forintunk. — Dr. Kasuba János elnök nyugtalan, ideges. Érthető. A szövetkezet gazdasági ba­jai a rizsből erednek. Még beszélni se jó róla! — Jövök be a téesz-köz- pontba, ott a nagy falitáb­la, rajta az idei eredmények. Állnak az emberek, nézik, mondják a magukét. Meglát­nak, tudják, hogy rizsőr va­gyok, már mondják is: me­gint elvittétek a pénzünket a rossz, riherossz rizskásával. Meddig dolgozzunk még hiá­ba? — Kátai Sándor meg Herceg Sándor, a két rizsőr emiatt szégyenkezik. Pedig hát .. . Hazánkban jelenleg ötven­három gazdaságban termel­nek rizst. Szolnok megyében az utóbbi évtizedben erősen' megcsappant a rizstermesz­tői kedv. Szinte egyidőben kezdte a’ rizstelepek csökken­tését Túrkeve, Tiszaigar, Nagyiván, Tiszagyenda, Ti- szaszentimre. Kunhegyes. Mi nem hagytunk fel a termelé­sével, mert a savanyú sziken legfeljebb 15 mázsa búzát termeszthetnénk hektáron­ként. A tsz elnöke kimutatáso­kat vesz elő: Az országban 3000 hektá­ron felül egyedül a mi gaz­daságunk, 2000 hektáron fe­lül egy. ezer hektáron felüt pedig nyolc gazdaság bajló­dik a rizzsel. A mi szántó- területünk 15 ezer hektár. Bármennyire is eredményes — most is teljesíti tervét — a többi ágazat, a rizs kárát magunk alig tudjuk viselni Tavaly kaptunk támogatást, hiszen 56 millió forint kiesett a gyenge termés miatt. Kér­dés, az idén mi várható? Nem akarjuk örökké a mar­kunkat tartani, de egy ilyen tetemes ösmzeget nem bírunk. Amikor kiderült, hogy a szeptember végi fagyok ala­posan megkárosították a nö­vényt, s amikor a bruttó ter­més se haladta meg átlag­ban a 12—13 mázsát, sokan azt mondták a szövetkezet­ben: ennek pedig legyen vé­ge! Pártszervezetnek, veze­tőknek, brigádoknak vitával teli napokba, hetekbe került, amíg kimondták az emberek: ha kell, legyen! És jövőre is termelnek. Mohácsi Imre termelési elnökhelyettes 1959 óta dol­gozik) „rizzsel"'. Tapasztala­taiból nem tanulmány, de könyv is sikeredne. — Tízegynéhány éve meg­próbáltunk matematikai összefüggést keresni a hő­Kiút: új módszerek, új eljárások összeg és a termésnagyság között. Tudjuk, hogy a rizs- termelés bizonytalanná válik, ha 2600 hőösszegnél keveseb­bet kap. Magyarországon kedvező időjárás esetén 3200 körül van az optimum. Az időjáráson is nagyon sok múlik. Április elején juhokat nyírtak a szövetkezetben. Szeles, havas esőben lábukon hajtották vissza őket karám­jukba. A szél, az eső eltérí­tette az állatokat a közeli rizstelepekre. Ügy át volt ázva a föld, hogy egyenként húzgálták ki a szegény álla­tokat. így is sok elpusztult, mert a szív nem bírta a har­cot a sáros talajjal. — Május másodikén kezd­tük a vetést, s húszadika volt, mire befejeztük. Ahol május tizediké után vetet­tünk, gyakorlatilag alig ter­mett. Csak nőtt: a növény, de nem fejlődött. Aztán a szeptemberi fagy 1200 hek­táron totális kárt okozott. Vincze Pál rizstermesztési ágazatvezető sorolja: — Kényes növény. Jó ve­tőmag, korai fajta kellene és hőgazdag időjárás a virág­záskor. Két éve már, hogy virágzás idején rossz az idő. Most augusztusban is esős, ködös napok jártak.- A fajtán sokáig meditál­tunk. A szövetkezetiek nem értik, miért nem tud korán érő, éghajlati viszo.vnaink- hoz alkalmazkodó fajtát ad­ni a lassan harminc éves magyarországi rizsnemesítés, kutatás? Mert egyszerűen a mainál rövidebb tenyészide­jű rizsfajták nincsenek. 145—160 nap tenyészidőt ve­hetnek figyelembe. Az idén a vetés optimális idejéig Kar­cagon 223 mm csapadék hul­lott. Négyszerese a szokásos­nak! Persze, hogy késett a vetés. És ahol. ekkora a terület, nem is végezhetnek vele gyorsan. Ennek határt szab a műszaki-technikai színvo­nal. Mint ahogy a betakarí­tás idején se lehet öt nap alatt ekkora telepekről beta­karítani a termést. * * Mohácsi Imre persze nem mulasztja el, hogy elismerje, emberi ténvezők is közreját­szottak a kudarcban ame- Ivik már második éve nehe­zíti helyzetüket. És nem is csak második, mert: — Tíz év alatt három jó évünk volt Karcagon. 1967, 1968 és 1973. Ez nem jellem­ző valamennyi hazai rizster­melő gazdaságra, mert a mi telepeink a termeszthetőség legészakibb határán vannak. — Ahogy a másik karca­gi „specialitás"" is. — Kovács István rizstermesztéí'i ága­zatvezető mondja. — Vannak olyan régi területeink, ahol rengeteg kárt okoz a rizsfű. Egyszikű gyom. ellenszerét egyelőre nem tudja a tudo­mány se. Ami irtaná, vinné a rizst is. Egy általános gyom­növény ez. amelyik vízállá- sos területek partjain telep­szik le. Ügy mondjuk, egyik lába a talajban, a másik a vízben. És nő. növekszik, el­veszi a rizs elől az erőt. A rizs meg viszi a pénzt. Két év alatt 135 millió fo­rint volt az árbevételi kiesés. Herceg Sándor így érzj ezt a saját bőrén. — Én plég az utóbbi két esztendő kivételével elége­dett voltam a fizetséggel. Két éve viszont rosszabb a helyzetem. Legalább egy ha­vi fizetésnek megfelelő pré­mium oda van. Szidnak a többiek, a pénzem sincs meg, hát csak elkeseredek sok­szor. Azért nem hagynám a rizst, még mindig bízom ben­ne. Az árbevételi veszteség legalább hét-nyolcezer em­bert érint a városban. Aki a szövetkezetben dolgozik, megérzi jövedelmén. "A csa­ládja is, természetesen. Így kerekedik ki a nagy szám. — Mégis folytatjuk a rizs termesztését — sóhajt az el­nök. — A két év tapasztalatait feldolgoztuk, s a rajtunk mú­ló dolgokat kiiktatjuk jövőre. — Szakszerű módon kell termelni — Mohácsi Imre azt is megmondja, hogyan. Szerinte évenként 500 hektá­ron felújítást kellene végez­ni, hatszázon pedig meliorá­ciós tervek szerint javítani. * * * A Magyar—Bolgár Barát­ság Termelőszövetkezetben körülbelül negyven millióra becsülik a meglévő rizstele­pek értékét. Azért ennyire, mert elavult, régi telepeken termelnek. Meglehetősen nagy érték a műszaki-tech­nikai bázis is, amely a rizs­termesztés fontos feltétele. Szakértői vélemények szerint azonban egy ekkora szövet­kezetben katasztrofális lehet egymás után két rossz ter­mésű év. A gazdaság árbe­vételének harminc százaléka ebből a növényi kultúrából származott volna. Sajnos, az idén és 1976-ban se sikerült a tervezett hozamot elérni. Ezért veszteség, nagy kár ér­te ismét a szövetkezetét. Ah­hoz ugyanis, hogy legalább a ráfordítást, a termelés költ­ségét visszaadja ez az ágazat, hektáronként 17—18 mázsás átlagtermés szükséges. A kényes növény viszony­lagos jövedelmezősége is csökkent, éppen az utóbbi két esztendőben. Mint a kar­cagi példából látható, a fel­tételek romlottak. Karcagon mégse úgy dön­töttek, hogy legelőnek hasz­nálják a telepeket, vagy hogy más növényekkel küszködnek a rossz földeken. A tapaszta­latok alapján elmélyült ala­possággal készítik elő a kö­vetkező év munkáit. Javít­ják a termesztés szakszerű­ségét, és a minden bizonnyal segítséget jelentő támogatást pedig arra is használják, hogy a szükséges rekonstruk­ciókhoz hozzá (kezdjenek. A népgazdaság számít a rizstermesztő kis és nagy gazdaságokra. Hazánkban — a növekvő fogyasztás miatt is — 1980-ig további tízezer hektárral kellene növelni a rizs területét:. A karcagi Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezet, az ország legnagyobb rizster- mesztö gazdasága. A kutató­munka gyorsítása és ered­ményessége nélkül, — a meg­felelő feltételek hiányában — nehezen boldogul. Sóskúti Júlia Egyedit, de ne csak egyet Horváth József, az Aprltógópgyár Igazgatója beszél a struktúraváltás gondjairól Struktúraváltás, ebben a szóban sűríthető össze az or­szág, a vállalatok gazdasági szakembereit és a közvéle­ményt ma leginkább izgató közgazdasági kérdés. Milyen termékeket gyártson egy-egy üzem, hogy műszaki, terme­lési és beruházási lehetősé­geit a leghatékonyabban ál­líthassa a nemzeti jövedelem növelésének szolgálatába? A kérdésben kifejeződő köve­telmény azonban túl általá­nos. Hogy tulajdonképpen miről van szó, az csak az üzemekben történt konkrét változások megismerése után derülhet ki. Azért is keres­tük meg Horváth Józsefet, a jászberényi Aprítógépgyár igazgatóját, mert vállalata példamutatóan törekszik ki­aknázni a piac és a terme­lés tartalékait. A jászberényi Aprítógép­gyár igen nagy értékű, egye­di berendezéseket készít. Egy-egy gép átfutási idejét hónapokban mérik, a mére­tekre pedig talán a gépek súlya a legjellemzőbb: 100— 200 tonnás monstrumok hagyják el a gyárkaput. Ek­kora masinák a világ min­den táján egyedi gyártással készülnek, akkora keresletet ugyanis egy vállalat sem ta­lál, amekkora kifizetődővé tenné a szériagyártás meg­szervezését. Az évtizedekig üzemképes berendezésekből egy-egy ország piaca hamar telítődik, más vevőket vagy más terméket kell találni a gyártónak. Hazánkban külö­nösen érvényesek az előbb mondottak, ezért is igyeke­zett az Aprítógépgyár ki­használni a határokon túli kereslet lehetőségeit. Nem is sikertelenül, azonban a 'vállalat vezetősége kevésnek találta azt, hogy bármikor tudnak megrendelőt szerezni, az üzemekben soha nincs üresjárat. Próbálkozásaik el­ső termése 1977-ben érett be. A hatékonyságot növelő vál­tozásokról kérdeztük Horváth Józsefet, — 1977 előtt igen furcsá­nak tűnő képet mutattak a gyár rendelései. Egy-egy géptípusból elkészítettünk néhány darabot, aztán akár el is felejthettük, hogy ilyen berendezést is gyártottunk. Évekig eszébe sem jutott senkinek, hogy hasonló gé­pet kérjen tőlünk. A terve­zés, a gyártás, a munkások tapasztalatait termékeink 70 —75 százalékánál nem hasz­nosíthattuk a következő év­ben. — A gyár profilját, mármint az egyedi gépgyártást ismerve, a laikusnak ez termé­szetesnek tűnik. — Csak a laikusnak ... Mi tudtuk, hogy szériagyártás nélkül is élvezhetnénk a ..termékismétlődés” előnyeit. Gondoljon csak arra. hogy mennyi, addig meddő perc­ből lesz forint, ha egy be­rendezés elkészítése után a munkás nem az új tervrajz­zal ismerkedik, a műszakiak­nak nem az íróasztal mellett megtervezett gyártási folya­mat ésszerűsítésén kell gon­dolkodniuk. Űj szerszámokra sem kell állandóan költeni, a begyakorlás, a vállalati ter­vezés biztonságának előnyeit pedig nem is kell részle­teznem. — Az egyedj ter­mékek visszatérésé­hez azonban olyan piac kell. amely éve­kig képes „felvenni" ugyanazt a berende­zést. — ■ Persze, a piac nagyon fontos, azonban nálunk in­kább a gyártrrtány számít. Mi ebben gondolkodunk, hi­szen amikor kiválasztunk egy-egy gépet, akkor már a piac mellett is döntöttünk. Nem véletlenül határoztuk például el. hogy termelési lehetőségeink egyre nagyobb részét használjuk csőgyári berendezések készítésére. A nyugatnémet licenc szernt épülő csöegyengetö gépcsalád berendezései például akár szocialista, akár tőkés or­szágokban bármikor eladha­tók. a szovjet tervek alapján gyártott, csőhengerlésre hasz­nált „hideg pilger” beren­dezésekből pedig bármennyit átvenne a Szovjetunió. Mint céloztam rá. nem véletlenül választottuk ezeket a termé­keket. hiszen az értékesítés nem okoz gondot. Inkább at­tól félünk, hogy szóba jöhető megrendelőinket elveszítjük, ha nem tudunk elegendőt gyártani. Üj. kelendő termé­keink segítségével az idén húsz százalékkal — negyven­öt százalékra ugrott az éven­te visszatérő gyártmányok aránya. Ennek előnyeit már az előbb érzékeltettem . . . — Van-e lehetősége a vállalatnak a több évig gyártható beren­dezések körének szé­lesítésére? — Szerencsére van. Piaci lehetőségeinket értékelve vá­sároltunk meg egy másik nyugatnémet licencet: 1978- tól korszerű szénőrlő malmo­kat gyártunk. Ezen kívül a VÉGYTERV. a Biogal Gyógyszergyár és az Aprító­gépgyár közös műszaki fej­lesztő munkájának eredmé­nyeként száz—száztíz köbmé­teres gyógyszeripari fermen- torokat is készítünk. Ügy látszik, hogy a két legújabb berendezéssel is jó| válasz­tottunk. A Görögországban és Törökországban nemrégen kezdődött erőműprogram leg­alább három évre elegendő megrendelést ad. sőt később is eladhatjuk a malmokat: a jövő megrendelői már most megkeresték a vállalatot. A gyógyszeriparban néhány éve terjedő fermentációs techno­lógia is nekünk kedvez, nagy méretű berendezéseink be­váltak. a hazai és a külföl­di gyógyszergyárak kérik őket. Ennyit a keresletről, piaci lehetőségeinkről. A piacon sokáig „élő" egyedi gép előnyeit ismerve már csak egyet teszek hozzá: ha számításaink beválnak.' jövő­re már termékeink körülbe­lül 80 százalékát évek múlva is gyárthatjuk. — Eddig szinte ki­zárólag új termékek­ről beszélt. A keres­let adta lehetőségek teljes kihasználásához azonban új kapaci­tásra is szükség le­het. Vannak-e új be­ruházásaik. vagy ter­veznek-e ilyet? — Igen. A szénőrlőmalmok gyártását biztosító új üzem­részt 1979 tavaszáig befejez­zük. és távlati terveinkben is szerepelnek a termelési lehetőségeket bővítő beruhá­zások ... A gyártmányaink iránt megélénkülő külföldi kereslet kihasználása érde­kében bankhitelt is vettünk fel. sőt a következő évek­ben is fontos szerepet szá­nunk a kölcsönnek. Külön­ben az Aprítógépgyár törté­netében először fordult elő. hogy a Nemzeti Bankhoz for­dultunk beruházásaink fi­nanszírozásáért . . . — Nem mindig je­lent jót hitel nélkül gazdálkodni. Gyakran előnyös lehetőségek elszalasztásához ve­zet a túlzott óvatos­ság .. . — így van. Mi. aprítógép­gyáriak nagyon rosszul tet­tük volna, ha. bár idegen pénz felhasználásával, nem gyorsítjuk meg fejlődésünket. Mire ugyanis saját fejleszté­si alapunkból összekuporgat- tunk volna a beruházáshoz szükséges összeget, addig ta­lán változott volna a keres­let. vevőink más partnert ta­láltak volna . . . Rengeteg va­lutától esett volna el a nép­gazdaság. milliókban mérhe­tő nyereségtől a jászberényi Aprítógépgyár. Persze — ezt talán nem is kellene mon­danom — hitelt csak az ve­gyen fel. aki megtalálta a megfelelő terméket és pia­cot. amelyik vállalat a tör­lesztések levonása után is megél: jut neki részesedési alapra, bérfejlesztésre, mű­szaki színvonalának megtar­tására. V. Sz. J. A szolnoki Tejipari Vállalat kiterjedt tejbegyűjtő hálózatához sok apró állomás is tartozik. Ilyen többek közt o vezsenyi, ahonnan naponta mindössze 300 liter tejet szállítanak be a köz­pontba.

Next

/
Thumbnails
Contents