Szolnok Megyei Néplap, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-21 / 299. szám
1977. december 21 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP a M laijmmi asm A „szembenézés” változatai Mm miiem. de én azt az embert, aki miközben hozzám beszél s a tekintetét meg másfelé járatja, még magyarabbul, akinek nem nézhetek a szeme közé, ha velem szól — egyszerűen nem állhatom, az nekem ellenszenves, sőt gyanús is, mi több gyakorta félelmet kelt bennem. Hogy ez a merőben erkölcsi természetű észrevétel valójában mit keres egy, a tévéműsorok többnyire esztétikai értékeit boncolgató és keresgélő jegyzet élén, arra hadd idézzem fel rögvest az elmúlt hét könyvajánló műsorának, a Téli könyvvásár ’77-ne!k egyik részletét; történetesen azt, amelyben Bálint András színész a 48-as honvéd hadsereg katonaforradalmárairól szóló Nemes- kürty-könyvből mondott el néhány passzust. Pontosabban úgy tett, mintha előadta volna őket, csakhogy ő is miközben hozzánk szólott, szüntelenül nem ránk, hanem máshová nézett, talán valakire vagy valamire, aki vagy ami nyilván nem fért be a képernyő kicsinyke mezejébe. Ismerve a televízió emlékezet-kisegítő segédeszközeit, (a súgógépekről láthattunk már a képernyőn kabarét is) feltehetően a színész is efféle, képen kívüli forrásból merített, azaz olvasta a kérdéses szöveget, és csupán azt a látszatot igyekezett kelteni, hogy fejből mondja el a kétségtelen nehézveretű prózai szöveget. Amitől azután egész idő alatt az lett az érzésem, hogy a képernyőn szereplő színész egyszerűen félre — beszél. Mintha nem nekem szánná mondandóját, hanem valaki másnak, és én legfeljebb csak a kívüleső harmadik lehetek ebben a tévé-dialógusban. És ez éppoly „erkölcstelenség” a nézővel szemben, mint a bevezetőben említett köznapi eset az egymás tekintetét elkerülve társalkodó embereké. Túl azon, hogy az ilyen megoldás élményt rombol a maga tökéletlenségével, lelepleződése még gyanússá is teheti magát a becsületes szándékot. A televízió életünk része, jobban mint más a testvérművészetek közül, ha hozzánk beszél igenis mindig látnunk kell a tekintetét akár egyenes, akár átvitt értelemben, különben gyanússá válik a szemünk előtt. Persze nem állítom, hogy ez a máshol és máskor is felbukkanó és kárhoztatandó jelenség lett volna egyetlen hibája a hagyományos karácsony előtt jelentkező televíziós könyvmustrának. Hiányzott ugyanis belőle a képzelőerő is, a friss ötlet, a felfedezésre törő szorgalom. A televíziónak azonban nemcsak velünk nézőkkel kell szembenéznie, más oldaltól közelítve a fogalomhoz, nem árt, ha tévéfilm, tévédráma esetében az alkotók alaposan szembenéznek azzal a valósággal is, amelyikből a mű vétetik, mert megeshet: a legérdekesebbnek tűnő életdarab is érdektelenné válik, elveszti a benne rejlő drámai értékeit. Ilyenkor fordul elő, hogy egy dokumentumfilm vagy tévéjáték ha nem is félre, de mindenképp mellébeszél. A Segítsetek! Segítsetek! esete ehhez hasonló. A szerzők, Szántó Erika és Nemere László egy valóban megtörtént tragédiából kívánták megteremteni a képernyőn a többrevágyás, az okkal és oktalanul megbélyegzett cigánysorból való kitörés megtisztító erejű drámáját, de a valóság igazán mély ismeretének hiányában a történteket nem sikerült átemelniük az egyszeri ség síkjaiból az általánokíthatóan érvényes, magasabb gondolati régiókba. Rácz Kálmán és feeségé- nek féltékenység! drámája a képernyőn megmaradt a részleteiben ugyan igaz és talán el is fogadható, de a lényeg kifejezése szempontjából nagyon is a köznapi naturalizmusnál. Ahogyan Rácz Kálmánná kóstolgatja a szebb éB jobb élet ízeit — egyik férfi után a másikkal kötvén ismeretséget, állítólag a kiválás lehetőségeit keresve ily módon; ahogyan már-már egy cigány „kurtizán” módjára szinte gátlástalanul sza- kajtgatja le a szerelem nap mint nap kínálkozó gyümölcseit, mindez a tévédrámá- ban, ahogyan ábrázoltatik, nem egy társadalmi töltésű probléma megvilágítása felé tereli figyelmünket, ellenkezően sajnos a „kurválkodás” árnyékát veti rá az egyébként megrendítőnek szánt dráma világára. Bizony, sünikor a méltán féltékeny férj gyilkos golyója „leteríti” a végleg szakítani készülő feleséget, akkor nem a kitömi szándékozó nő tragikuma árad a tévéfilmből, azaz Rácz Kálmánná egyáltalán nem válik tragikus hőssé, akit nagy szenvedély hajtana, csak sebezhető pontja, hogy ő rossz, tévés úton keresi kiemelkedését. De ugyanakkor Rácz Kálmán gyilkos cselekedete, majd lelki ösz- szeomlása sem rendít meg, ugyanis amit tett, arról úgy érezzük, mégha egy tehetetlen ember ostoba és szörnyű cselekedete is, hogy egyben a félrevezetett férj jogos elégtételvétele. A cigányság társadalmi beilleszkedése és igaz helye társadalmunkban sok-sok dráma szülője volt és marad is még egy jó ideig, de a felbukkanó konfliktusok gyökered mélyebben nyúlnak a valóságba, mint ahogy a Segítsetek! Segítsetek! alkotói filmjükben — mélységben — eljutottak.- Vitray Tamás Csak ülök és mesélek-jében a varázslat egyik titka — a kettős „szembenézés” művészete. Amikoris úgy tekint ránk a képernyőről, hogy ugyanakkor állandóan szemmel tartja meséit is. Sőt, sorozatról lévén szó, azzal a problémával is bátran szembenéz, hogy az ismétlés, a kifáradás, az elszegényedés is meg- kömyékezheti műsorát. Bizonyára ilyen felismerésből származott legutóbbi „mesegyűjteménye”, melynek da. rabjait a Televízió házatájá- ról szedegette össze, de korántsem azért, hogy holmi reklámot verjen egyes kollegáinak, hanem hogy bizonyítsa, s ettől lett emberi és tanulságos a szerda esti adás: semmiféle foglalkozás nem predesztinálhatja az embert képességeinek börtönbe zárására, hogy egyéniségének javára ne élhessen velük. VéQÍÍI * népiesen szólva ———- van szeme a Vidám padlásnak, hogy humor címén ízetlen tréfákkal, közönséges poénokkal traktálja közönségét, bennünket! Az pedig, hogy mindezen színészek bérben hahotáznak, hátha minket is magával ragad majd e fizetett kacagás, a szem-telenség határát súrolja kifejezetten. Bizony mondom, a Televízió jobban tette volna, ha becsukja szemét, és ezúttal vakon mondja a magáét. Akkor gondolhattam volna arra, hogy maga sem mert szembenézni azzal, amit humoristáink ez alkalommal műveltek. V. M. Kalocsai üveglemez-gyűjtemény Ezerötszáz régi fényképfelvételt tartalmazó üveglemezgyűjtemény került a kalocsai Viski Károly Múzeum tulajdonába. Az érdekes kultúrtörténeti anyagra egy hajdani keceli fényképésKcsalád. leszármazottjánál bukkantak rá. Valameny- nyi fényképfelvétel az 1910-es években készült, Élű Hortobágy • iszafüreden befejeződött az úgynevezett Kemény-féle kastély külső rekonstrukciója, értékes bútorokkal rendezték be a vendégszobákat. Az épület, amelyet a nagyközségi tanács bocsátott a Hortobágyi Nemzeti Park részére, alkotóház lesz, ahol tudósok, tudományos kutatók, pásztorok, juhászok, csikósok - azaz a Hortobágy ismerői — segítségével rendszeres klubfoglalkozásokat, szakköröket rendeznek. A kastély nyáron botanikus, ornitológus és képzőművészeti szaktáboroknak nyújt otthont. Nagyivánon is átadták a környező építkezési stílusba illő nádtetős vendégházakat, mellette a tájmúzeumot. A berendezési tárgyakat a környező tanyavilágból gyűjtötték össze, de helyet biztosítottak háromhárom fafaragó, textiltervező és fazekas — valamennyien a népművészet mesterei - alkotásainak. Az átadott intézmények - amelyek a Hortobágyi Nemzeti Park tulajdonában vannak — a szakemberek zavartalan kutatómunkáját segítik. A felújított Keménykastélyt végleg birtokába vette a Hortobágyi Nemzeti* Park A tájmúzeum egyik szobája \ \ A nagyiváni vendégház jól illik a község arculatához A vendégház bútorai a népi kultúra tisztaságát sugározzák Fotó: T. K. L N apjainkban az új lakás berendezéséhez három dolog szerfölött szükséges: papír, ceruza és pénz. Nos, egy félig megrágott ceruzacsonk még harmadikos elemista koromból maradt rám, két tiszta irkát a feleségem hozott a házasságba, némi pénzmagra meg a zsí- roskenyér-korszak átböjtölt hónapjai után tettünk szert. Megmértem a szobák minden létező kiterjedését, majd nyolcfajta bútorajánlatom közül a feleségem nyolcat elutasított. Az indoklás rövid volt: csúnya, megőrültél, nem megy a falhoz, hová pakolok, egek, láss is, ne csak nézz! Az utolsó ítélet volt a leg- megtámadhatatlanabb: nem! Ezek szerint maradt a kilencedik változat, azaz az övé, ami azt jelenti, hogy majd kiválasztja a két szoba és konyha bútorát, az előszoba, fürdőszoba és kamra hiányzó berendezéseit. A többi helyiség dekorálása (csak a WC maradt ki a felsorolásból) az enyém, ahol ötlettelen fantáziám szabadon csaponghat, s úgy rendezkedhetek, ahogy szeretnék. Nos. a Domus készlete tényleg gyönyörű. Némi öröm az ürömben, hogy feleségem haditerve is csődöt mondott miszerint mindkét szobát. b§ tudjuk rendezni az 50 ezerből. Ennek az oka egy csodaszép jugoszláv garnitúra, amelyet csak készpénzzel lehetett megváltani. Tény, hogy a 40 ezer forintból csak any- nyit kaptunk vissza, hogy egy csomag vajat tudtam érte vásárolni vacsorára a szomszéd üzletben. Vettünk még konyhabútort, kanári kalitkát és előszoba fogast, habverőt és tojástartót, faliszőnyeget és csillárt, hajszárítót és U szeget. Hazatérve mindent a helyére raktunk, s tényleg csodálatosan nézett ki a nagy- szoba. Mondom az asszonynak, fiam. nekünk két szobánk van . — Tényleg! A másik éppen olyan üres, mint a pénztárcánk. Tudod mit, szívem? Az a tied, rendezd be! — lehelte egy puszi kíséretében. Az ember mindig örül, ha erejéhez méltó feladatot kap. Skiccrajzok tucatjai után aránylag olcsón, egyedi módon terveztem meg a berendezést. A bal sarokba a feleségem vadonatúj kerékpárját helyeztem el felfordítva, ö képviselte az első bútordarabot. Vele szembe négy sörösüveg a padlón — a bársarok. Az antialkoholistákra is gondoltam, így az előbbieket két nagy üveg traubi szegélyezi. Az átellenes oldal a kultúra kuckója. Ide raktam kézirataim. Mivel Szilveszterre 11 vendéget hívtunk, az elhelyezésükkel is számolni kell. 7,20-ért fehér csomagolópapírt vásároltam. Nemcsak ülni, de szundítani is lehet rajta a parkettán, elvégre a csupasz padlóra csak nem fektethetjük őket, ha Vala- melyikőjüket a maligánfokok ideiglenesen legyűrik! Különben is az orvosok tanácsa alapján az egyenes fekvőhely a legegészségesebb. Végignézve a kis szobán, elégedettség tölt el. Bársarok, kultúra, ülőalkalmatosságok, bicikli — minden együtt van. Sőt, tegnap este még eszembe jutott, a pumpát te behozom, mert ha már kerékpár van, sose lehet tudni. Huhu, majdnem elfelejtettem! Enyém a mellékhelyiség is. Alapos töprengés u1án oda fejjel lefelé színes folyóiratokat rajzszegeztem. Ez ugyanis több célt szolgál. A képek a vizuális képzelőerőt fejlesztik, s aki el szeretné olvasni, kitekert nyakkal si- labizálhatja az aláírást. Ez komoly testmozgást követel, s nem utolsó sorban hasznos ismereteket sajátíthat el az ide tévedt. És ha valaki esetleg más célra zárja magára az. ajtót? Kérem, ne tegye, ugyanis nem tudja kinyitni! Tapasztalatból tudom, mivel én is behúztam az ajtót. Jelenleg senki sincs rajtam kívül otthon, így aztán várhatok. Még szerencse, hogy akad toll- nálam. Fél hat, s az asszony hatig dolgozik. Nem baj, addig elkészül egy új sztori. Nem a berendezésekről, hanem ezekről a műanyag ajtókilincsekről. D. Szabó Miklós Berendezkedtünk
