Szolnok Megyei Néplap, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-18 / 297. szám

1977. december 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 Á rang már kötelez A közelmúltban lá­tott napvilágot az OTSH új minősí­tési rendszere. Szigorú normatívák szerint szed­ték sorba az egyes sport­ágakat és a szakosztá­lyokat. Hogy a minősí­tés szempontjai mennyi­re igényesek voltak, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy van olyan szakosztály, amelyik NB 1-es csapattal rendelke­zik, ám a „C” minősí­tésnél mégsem vitte többre. A mérlegelésnél elsősorban a sportág múltját, jelenét és jövő­jét tették a serpenyőbe, és Szolnok megyének egyetlen sportágban ad­ták meg a legmagasabb rangot: ez a Vízügy SE vízilabda-szakosztálya. Az „A” minősítéssel járó elvárás nem keve­sebb, mint a nemzetkö­zi középmezőny szintjé­nek elérése. Ezt előle­gezte hát az országos sportvezetés a szakosz­tály számára — tegyük hozzá, hogy teljes jog­gal. A közelmúltban tar­totta ünnepélyes évad­záróját a vízilabda-csa­pat, ahol dr. Boros Ottó, a szakosztály vezetője szedte csokorba azokat az eredményeket, ame­lyeket a pólósok az év során elértek. A íelnőtt együttes az OB I-es baj­nokságban a vidék leg­jobbja lett. Ez a sport­ág történetében elért hatszoros magyar baj­noki cím fényében Is dicséretes szereplés, hi­szen egy esztendővel ez­előtt még azzal a sze­rény célkitűzéssel kez­dődött el a felkészülés, hogy a legfontosabb: megkapaszkodni az el­ső vonalban! Hogy mégis sikerült jóval túlteljesíteni a vá­rakozást, az a szakosz­tály erejét és életképes­ségét bizonyítja. Évek óta ott voltak a szolno­ki fiatalok az úttörő, serdülő és ifjúsági baj­nokság dobogóján, s hogy a következetes utánpótlásnevelés — az edzői szakértelemmel öt­vözve — eredményt ho­zott, kissé a sport igaz­ságszolgáltatása is. Alá­húz egy egyszerűnek látszó, ám gyakran el­felejtett igazságot, amely így hangzik: előrelépni a sportban csak szilárd alapról lehet. Hogy mi­lyen mélyek a gyökerei a sportágnak Szolnokon, mi sem bizonyítja job­ban, minthogy az ifjú­ságiak az idén ismét el­sők lettek a korosztá­lyos bajnokságukban, a szakosztály pedig vala­mennyi korosztály ered­ményét számba véve az országban a harmadik hely körül tanyáz. Ezt a világ élén lévő ver­senyágban aligha kell különösebben méltatni. A huszonhárom éven aluliak bajnokságában, a Komjádi Kupában a második helyet szerezte meg a Vízügy, azMNK- ban pedig döntős lett a csapat. A felnőttegyüt­tes az OB I. legfiatalabb átlagéletkorú gárdája, csapatépítésben tehát je­lenleg lépéselőnyben vannak az egész magyar élvonallal szemben. A jövőt illetően elsősor­ban a korábbi évek ha­gyományos „szolnoki be­tegségétől” tartanak a szakosztály vezetői: attól, hogy kész pólóso­kat átigazolással egyik napról a másikra veszít el a csapat. Jelenleg szemmel látható a tö­rekvés, hogy a fiatal, tehetséges játékosokat a városhoz és az egyesü­lethez eltéphetetlen szá­lakkal kössék. Ha mára hagyományoknál tar­tunk, ebben is vannak szép példáink: olimpiái bajnokaink a Damja/- nich uszoda medencéjé­ből utaztak/ a világver­senyekre — és ide is tértek vissza! E gy időre elcsende­sül a medencék környéke, rövide­sen azonban elkezdődik a felkészülés, az első csapat Csehszlovákiá­ban kezdi az alapozást, egészséges önbizalom­mal, jó hangulatban.. Bizakodva abban, hogy a tehetség a szorgalom­mal és a vezetői hozzá­értéssel párosulva to­vábbi eredményeket hoz majd. — Pb — Labdarúgás — NB I Az FTC nyerte az örökrangadót Ferencváros—MTK VM 2:0 (0:0). Üllői út, 10 000 néző, v.: Kuti. Góllövők: Szokolai, Ke­lemen. Az első félidőben sok volt a szabálytalanság, elsősorban a vendégcsapat „szikrázó” belemenései, szerelései miatt. A szünetben a vállán meg­sérült Nyilasit Kelemen vál­totta fel, ezzel egyidőben Ma­gyar hátrahúzódott a közép­pályára, s többek között en­nek köszönhetően a Ferenc­város lendületbe jött. A 48. percben Pusztai—Rab össz- játék közben Palicskó pró­bált szerelni, a labda a védő balszerencséjére éppen a kö­zépre helyezkedő Szokolaihoz került, s a csatár kivárás nél­kül lőtt Brünyi mellett 8 m- ről a kapuba (1:0). A 63. percben magyar kitűnő lab­dával szöktette két védő kö­zött Kelement, aki a kapu közepébe lőtt. (2:0). Az „örökrangadóra” a Fe­rencváros őszi gyenge szerep­lése után alaposan összeszed­te magát, az MTK VM vi­szont meg sem közelítette az elvárt teljesítmény t. A zöld­fehérek teljesen megérde­melten nyertek, az MTK VM néhány kimaradt helyzete el­lenére is. Vasas—Pécs 2:1 (0:0). Fáy utca 4000 néző, v.: Győri. Góllövők: Váradi, Gass, il­letve Dárdai. A Vasas kezdett és azon­nal kapujához szegezte az erős védekezésre beállt ellen­felét. A 35. percben az egyet­len pécsj ellentámadás végén Dárdai előtt adódott helyzet, de 12 m-es lövését Mészáros védte. Fordulás után a 46. perc­ben Müller beadása után Vá­radi fejesét Iványi vetődve a gólvonal mögül ütötte ki, Izsó biztos, ami biztos, még- egyszer a hálóba lőtte a lab­dát. (1:0). A 68. percben Váradi jobb­oldalról már a Vasas 14. szögletét rúgta, a beívelést Gass kitűnően fejelte a kapu baloldalába (2:0). a 83. perc­ben a Pécs lőtt gólt, a cselez­gető Müllertől Lutz elvette a labdát, Dohánynak adott, akinek lövését Mészáros ve­tődve kiütötte és a résen lévő Dárdai 3 m-ről a kapuba vágta a labdát (2:1). Békéscsaba—Kaposvár 2:0 (2:0). Kaposvár 4000 néző, v.: Nagy B. Góllövők: Pogács és Mártái. Videoton—Budapesti Hon­véd 0:0. Tatabánya—MÁV Előre 4:0 (3:0), Dunaújvárosi Kohász— Zalaegerszegi TE 3:0 (0:0), Haladás—Csepel 3:2 (1:2), Diósgyőr—Rába ETO 0:0, SZEOL AK-U. Dózsa 6:2 (2:0). Jászberényben Válogatott jégkorongmérkőzés A Magyar Jégsport Szövet­ség és a Lehel SC vasárnap délután négy órakor Jászbe­rényben, a hűtőgépgyári mű­jégpályán rendezi meg a Ma­gyarország—Románia ifjúsá­gi jégkorongmérkőzést. Leg­utóbb november végén. az IBV-n találkozott a két csa­pat, s akkor a magyar fiata­lok 8:3 arányú vereséget szenvedtek szomszédainktól. A versenyen a román csapat az ötödik, a magyar a hato­dik helyen végzett. Nyilván­valóan a magyar fiatalok most törleszteni szeretnének. Tekintettel a várható nagy érdeklődésre, a Petőfi térről 13 órától külön autóbuszok szállítják a közönséget. A vá­logatott mérkőzés előtt 14 órakor az FTC—Lehel SC út- törőmérközést láthatják a né­zők. Sporthírek A december 31-én. délután 13 órától kezdődő jégkorong­rendezvény jegyeit a Kissta­dion intézmény vezetőjénél, Mizsei Mihály irodájában le­het megvásárolni egységesen 16 forintért. A szilveszteri hokiprogramban művészek, labdarúgók és öttusázók csa­patai vívnak körmérkőzést. A belépőket hétfőtől napon­ta 8 és 19 óra között lehet megvásárolni. * * * Deyna jövőre belép a „szá­zasok klubjába”? A lengyel labdarúgó-válogatott 30 éves kapitánya, a Legia Varsó kitűnősége, a 92-szeres vá­logatott Kazimierz Deyna Argentínában ünnepelheti 100. válogatottságát. * * * A tizennegyedik forduló­ban folytatták az országos férfi sakkbajnokság döntőjét. Az élcsoport állása: Ribli 10 pont, Sax 9 (l),Portisch F. 8,5, Lengyel 8,5, Adorján 7,5 (1), Vadász 7,5. Az Ü. Dózsa síszakosztálya — a hóviszonyoktól függően — téli iskolaszünet alatt kez­dők és haladók részére sí­oktatást szervez a Kékestetön. Jelentkezés és további felvi­lágosítás az Ű. Dózsa SC székházában (Bp. VI., Eötvös u. 7. telefon: 428—566), az Ü. Dózsa síházában (XII., Eötvös u. 37. telefon: 166— 015), továbbá a kékestetői síházban (telefon távhívás: 06—37—74054. A BSE női csapata már bajnok A Sportcsarnokban meg­kezdődött az 1977. évi női kosárdabda NB I. rájátszá- sos. háromnapos tornája. A BSE 85:59-re verte a Csepel együttesét, ez azt jelenti, hogy a további eredmények­től függetlenül már megsze­rezte a bajnoki címet. A má­sodik mérkőzésen MTK-VM —Bp. Spartacus 79:58. Események Jégkorong. Magyar ifj. vál.— Román ifj. vál. Jászberény, hű­tőgépgyári műjégpálya 16. Vívás. Szolnok városi úttörö- csapatbajnokság. Szolnok MAV- sportcsarnok 8. labdarúgás: NB III: Szolnoki MÁV—Debreceni MTE, Szolnok. MÁV-sporttelep 13. Tóth Lajos. Idegenben szerepelnek: a Szol­noki MTE súlyemelői Békésen, a kunhegyesi női—férfi röp- labdázók Szegeden az NB II-be jutásért folyó osztályozom a labdarúgó NB II-ben a Szolnoki MTE Debrecenben, a labdarúgó NB III-ban a Lehel SC Sátor­aljaújhelyen. a Mezőtúri Hon­véd. Gyulán. Hétfő Kosárlabda. Országos Ifjúsági Bajnokság, elődöntő. Szolnok, liszaligeti sportcsarnok 8. LABDARÚGÓ VB. URUGUAYTÓL — ARGENTÍNÁIG Futballcsaták, emlékezetes pillanatok J Világbajnokságot Európá­nak is! Ezt a jelszót adták ki az európai labdarúgóországok, és fáradságot nem kímélve harcoltak a következő lab­darúgó-világbajnokság meg­rendezésének jogáért. Nyil­vánvalóan nem önzetlenül tették ezt. A Montevideóban lezajlott első világabjnokság óriási erkölcsi és anyagi si­kerrel zárult. Így azok az európai országok, amelyek nem voltak hajlandók vállal­ni az első világverseny meg­rendezését, most „kezüket- lábukat törve” igyekeztek rá­bírni a nemzetközi szövetsé­get arra, hogy nekik juttas­sa a rendezés jogát. Ebben a versenyben a legnagyobb eséllyel az olaszok és a své­dek indultak. A FIFA 1932. májusában. Stockholmban megtartott XXI. kongresszu­sán döntött e jog odaítélésé­ről, s ez. talán éppen a stock­holmi színhely miatt, nagy meglepetést keltett. Nem a svédek, hanem az olaszok rendezhették meg a második világbajnokságot! „Talán az hatott — írták a lapok —. hogy a kitűnő olasz ügyvéd, Mauro, ékes és fő­leg hosszú beszédével meg­győzte a FIFA tagjait arról, hogy az olasz szövetség jobb és korszerűbb stadionokkal rendelkezik, mint a svéd és az esetleges anyagi ráfize­tést is (!) vállalja.” A védő távolmarad Bár az olasz stadionok győztek, kétségtelen, hogy Rómában akkor még nem volt olyan létesítmény, amely vetekedhetett volna a mon- tevideóival; az első döntő színhelyével. Torino. Milá­nó. Genova, Bologna és Tri­eszt azonban már ekkor is kitűnő, viszonylag nagy be­fogadóképességű stadionok­kal büszkélkedhetett. Az első európai Világbaj­nokságra 31 ország váloga­tottját nevezték be, s termé­szetes. hogy az európai or­szágok majdhogynem teljes számban jelentkeztek. A két­szeres olimpiai bajnok és az első világbajnokság győztes csapatát adó Uruguay vi­szont. mintegy válaszul az őt négy évvel korábban ért sérelmekre, közölte, nem vesz részt az olaszországi vi­lágbajnokságon, nem jön át megvédeni világbajnoki címét. Dél-Amerikából így Brazília és Argentína maradt, de újabb furcsa meglepetésként Anglia is bejelentette. hogy nem indul a versenyen. Az angol válogatott pedig az idő tájt a legjobb „európai együttesnek” számított. „Zöldfülű a döntő bírája" A világbajnokság persze lezajlott nélkülük is. És amint az lenni szokott, a tá­volmaradók csak addig ér­dekelték a közvéleményt, a szélesebb publikumot, amíg a résztvevők meg nem kezd­ték a játékot. Attól kezdve, hogy elhangzott az első kez­dést jelző bírói sípszó, ugyan kit érdekelt már az — aki nem volt ott?! Senkit. Azok között, akik „sípol­tak”, volt egy egészen fiatal svéd játékvezető is: Eklind. A neve a kezdet kezdetén még senkinek sem mondott túlságosan sokat, s most, ahogy visszaemlékezik, ma­ga is megállapítja: „őszintén szólva, nemhogy mások, de még én magam sem gondoltam arra. hogy én vezetem majd a világbajno­ki döntőt. Nem is hiszem, hogy valaha is előfordult volna a labdarúgó-világbaj­nokságok történetében, hogy egy 27 éves „zöldfülűre” bíz­zák ezt a nagy felelősséggel bíró feladatot, ha ... De ez már más lapra tartozik. Már egészen fiatalon arra a felismerésre jutottam, hogy amennyiben be akarok ke­rülni a játékvezetők nem­zetközi élvonalába, illetve a rám háruló jelentős felada­tokat sikeresen kívánom megoldani, alaposan fel kell készülnöm. Mégpedig szelle­mileg és fizikailag egyaránt. Már a világbajnokságot meg­előző télen rendkívül sokat jégkorongoztam. amint pe­dig kitavaszodott, kiadós fu­tóedzéseket tartottam a kö­zeli erdőkben. Futottam, a zsebemben pedig mindig ott volt a szabálykönyv. Ha megpihentem, belelapoztam, és meg kell mondanom, hogy minden egyes alkalommal találtam benne valami újat, valami érdekeset, a gyakor­latban hasznosíthatót... Má­sok a villamoson újságot ol­vastak. nekem a szabály- könyv volt itt is az olvasni­valóm ... így is meglepetés volt, mégpedig nagy megle­petés. hogy mindössze három nemzetközi mérkőzés leveze­tése után küldtek Rómába”. Igaz viszont, hogy már az első mérkőzésen is volt mi­ért szurkolnia. A Milánóban lejátszott Svájc—Hollandia világbajnoki találkozón a svájciak csak igen elkesere­dett küzdelem után nyertek nehezen 3:2-re. Olaszország — Ausztria 1:0 Aztán még mindig Milá­nó ! Középdöntő és az Olasz­ország—Ausztria mérkőzés. A rendező ország válogatott­ja, szemben az akkori idők híres Wundermannschaftjá- val. Drámai küzdelem, és Guaita góljával. 1:0-ás olasz győzelem. „A tét pedig a döntőbe ju­tás volt. Alaposan beleizzad­tam, de éreztem, hogy mindkét „bemelegítő” mér­kőzésem jól sikerült. No de, hogy a világbajnoki döntőt én vezessem huszonhét éves fejjel?!.... Három nem­zetközi mérkőzéssel a hátam mögött? Nem, erről az em­ber még csak nem is álmo­dik”. (Folytatjuk) Somos István / Szolnokon a jászkiséri gólkirály Menyhárt József begipszelt lábbal bicegett a Szolnoki MÁV Sportegyesületének iro­dájába. A huszonkét éves, 183 centiméter magas, bozon­tos hajú fiatalember — aki eddig Jászkisér megyei baj­nokságban szereplő csapatá­ban futballozott — a jövő­ben a vasutasok színeiben rúgja a labdát. Magasabb osztályba vágyott, s miután ez teljesült, már Szolnokon beszélgettünk az őszi fordu­lóban nyújtott teljesítmé­nyéről: hosszú időn keresztül vezette a megyei bajnokság góllövőlistáját, s úgy tűnt, gólkirályként ülhet a képze­letbeli trónra. A tizenötödik fordulóban még játszott, két gólt is szerzett, aztán sérü­lés miatt kimaradt, s a jász­berényi Vígh utolérte. Mind­ketten tizennyolc góllal zár­ták az őszt. — Az elmúlt bajnokságban is ment a góllövés, ha jól em­lékszem, huszonnégy gólt szereztem az egész szezon­ban — emlékezett vissza Menyhárt. — Tavaly együtt volt a csapat, a bajnokság vé­gén a negyedik helyen vé­geztünk. Az idén bevonulás és átigazolás miatt szétesett a gárda. Ősszel húsz gólt ter­veztem, s ha az utolsó három fordulóban játszom, talán si­kerül is elérni. — A gólerősségét milyen tényezőknek tulajdonítja? — Egyrészt annak, hogy szeretek edzeni. Sűrűn túl­óráztunk, gyakoroltuk a ka- puralövést, a szélről beadott labdák hálóba juttatását. A mérkőzéseken sok gólt az ed­zéseken begyakorolt mozza­natokból szereztünk. A játé­kostársak közül Silyétől kap­tam a legtöbb segítséget. A gólkirályság egyébként nem került különösebben szóba, de miután a Néplap vezette, jobban odafigyeltünk. — Voltak nehéz ellenfelek? — A legnehezebb a Jász­berényi Vasas volt. Ellenük sem otthon, sem idegenben nem tudtunk nyerni. — Ismeri a vetélytársát? — Sokszor láttam játszani, ragyogó futballistának tar­tom, biztos, hogy megnyeri a gólkirályságot. — A MÁV-hoz hogyan ke­rült? — Korábban is figyelték a játékomat, az idén pedig Földesi János technikai ve­zető megkeresett, és igent mondtam. A kék-fehér szurkolók most azt várják, hogy Meny­hárt József ott folytassa, ahol a megyei bajnokságban abba­hagyta: az NB III-ban is jus­son el a gólkirálvságig. (pl) Sípszó előtt Utolsó bajnoki mérkőzések A Szolnoki MTE NB Il-es labdarúgócsapata utolsó baj­noki mérkőzését játssza ma délután Debrecenben. A DVSC eddigi szereplése nagy csalódást keltett. Feljutási reményekkel vágtak neki a bajnokságnak, és jelenleg csak a 12. helyen tanyáznak. Rossz szereplésük ellenére kitűnő a hazai mérlegük: hét győzelem, két döntetlen, s egyszer sem kaptak ki. Mind­ezt figyelembe véve a piros­feketék számára a döntetlen eredmény már sikernek szá­mítana. A szolnoki együttes­ben egy-két játékos influen­zával küszködik; Szendrei csak pénteken és szombaton edzett, Szakács viszont csü­törtökön megbetegedett, s nem valószínű, hogy játszhat. Porhanda már rendbe jött, és tagja a kezdő csapatnak, amely előreláthatólag a kö­vetkező lesz: Szendrei — Kántor. Sebők, Kolláth, Si­mon, Porhanda, Lódi, Baran, Szatmári, Dákay, Melis. Cse­re: Boros, Kupeczki, Szakács (Varga). Ugyancsak utolsó idei baj­noki szereplésük előtt állnak a megye NB III-as együtte­sei is. Ma a tavaszról előre hozott tulajdonképpeni első fordulón léonek ők is pályá­ra. A Szolnoki MÁV ottho­nában. a Véső utcai pályán fogadja a Debreceni MTE együttesét, míg a Lehel SC Sátoraljaújhelyen, a Mezőtú-i ri Honvéd pedig Gyulán mér­kőzik.

Next

/
Thumbnails
Contents