Szolnok Megyei Néplap, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-18 / 297. szám

e SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. december 18. ULPOLITIKAI ORKEP 99 DERŰLÁTÓ” ITÁLIA Itália hajója egyre veszé­lyesebb zátony felé halad. A júliusban kötött hatpárti megállapodás után úgy tűnt: sikerül az alattomos szirteket elkerülnie. Kétségtelen, hogy Giulio Andreotti mindvégig tapasztalt, ügyes kormányos­nak bizonyult: az 1976. júni­us 29. óta egyfolytában hiva­talban lévő kisebbségi keresz­ténydemokrata kabinetje eddig sikerrel állta a legva­dabb hullámveréseket is. Most azonban a korábbinál is veszedelmesebb szakasz következik. Egy nemrég Budapesten járt római barátom — író és főszerkesztő — szóviccel jel­lemezte Itália jelenlegi álla­potát. Szerinte a történelmi kompromisszum helyébe a történelmi optimizmus lépett (compromesso storico — otti- mismo storico). Ha már az előbbi nem valósulhatott meg, hanem a hatpárti meg­állapodás helyettesíti, a köz­ismerten derűlátó alapter­mészettel megáldott olaszok legalább megőrzik optimiz­musukat: ki-ki szája íze sze­rint bízik valamiben. A munkanélküli például abban, hogy előbb-utóbb ál­lást kap. Kilátásai korláto­zottak : legalább egymillió hétszázezer emberrel oszto­zik sorsában, nem is szólva arról, hogy közülük 600—700 ezer az úgynevezett első munkahelyet kereső ifjú, egyetemi diplomával, de le­galább középiskolai* végzett­séggel. Bizakodik a tőkés is: a kor­mány által ígért kedvező fel­tételek egyszer csak érvény­be lépnek, s új gyárat nyit­hat, vagy legalább bővítheti a meglévőt a busás profit re­ményében. Ha nem, legalább sikerül külföldre juttatnia tő­kefeleslegét, olyan feltéte­lekkel, amilyenekkel Michele Sindona, a Vatikán bankára segítette a határokon túlra vagy félezer nagyiparosét, és politikusét. I SÍD és a terroristák .Derűlátóak a terroristák: hetenként átlagban több mint két embert elrabolnak Itáliá­ban, nőttön nő a politikai merényletek száma, a felde­rített bűncselekmények sta­tisztikája pedig egyre rosz- szabb. A nyolc éve Milánó­ban robbantott pokolgép — — sokan 1969. decemberétől számítják a terror stratégiá­jának itáliai fejeztét — vagyis a Mezőgazdasági Bankban ■ elkövetett véres merénylet igazi tettesei ügyé­ben még mindig nem hoztak ítéletet. Catanzaroi perük vi­szont egyre inkább fellebben­ti a fátylat a katonai titkos- szolgálat, akkori nevén a SÍD és a szélsőjobboldali terror­isták kapcsolatairól. Vannak persze mérsékel­tebb optimistáik, sőt kifeje­zetten pesszimisták is Olasz­országban. A szakszervezeti szövetségek például eddig példás önuralmat tanúsítot­tak a bérből és fizetésből élők helyzetének fokozatos romlása iránt: híven a hat­párti megállapodáshoz, a szakszervezeti szövetségek sem léptek föl a kormány- nyál szemben, még ha nem is értettek egyet minden egyes döntésével. Most azon­ban egyre sűrűbben hirdet­nek sztrájkokat. La Maifa javaslata Kezdik elveszíteni türel­müket a háziasszonyok: a megélhetési költségek 1977. első felében 21 százalékkal meghaladták a múlt év azo­nos időszakát. Velük ellentét­ben az olasz gyáriparosok szövetsége, a Confindustria elnöke, Guido Carli — aki előzőleg az Állami Bank élén állt — mérsékelten derűlátó. Szerinte a termelés további fé- kentartásával a fizetési mér­leg egyensúlya javulhat, s közben a külföldi eladóso­dás is csökkenthető. A gyár­iparosok „receptje” osztatlan felháborodást keltett a köz­véleményben, mindenekelőtt az Olasz Kommunista Párt és a legnépesebb szakszervezeti szövetség, a CGIL berkeiben. Carli terve ugyanis — jólle­het az idei, várhatóan két százalékkal szemben jövőre négy-öt százalékos emelke­dést ígér a nemzeti jövede­lemben —, tovább növeli a munkanélküliek számát . Ilyen körülmények között valóságos bombaként hatott a középületben Ugo La Mal- fa-nak, az Olasz Republiká­nus Párt tekintélyes elnöké­nek javaslata: kapjon na- gyob felelősséget a kormány­zásban az Olasz Kommunis­ta Párt. A kormányprogram kidolgozásába amúgy is be­vonták a kommunistákat — érvelt La Maifa —, csakhogy a közös elhatározások hatá­rozott végrehajtására az egy­színű kereszténydemokrata kabinet eddig képtelennek mutatkozott. A polgári poli­tikus szerint elérkezett a kommunistákat is tömörítő kormánytöbbség színrelépé­sének ideje. A kereszténydemokraták egyelőre halogatják bele­egyezésüket a javaslatba, amely — lényegében az OKP korábbi, nemzeti egységkor­mányra vonatkozó felhívásá­tól alig tér el. A keresztény- demokrácia is derűlátó: ab­ban bízik, hogy netán mégis sikerül Andreottinak elodáz­nia a válságot, s a jövő év decemberében esedékes el­nökválasztásokig hivatalban tartania kabinetjét. Kétségtelen, hogy ez re­kordnak számítana az Al­poktól délre, ahol a fasizmus bukása óta 29 hónapig egyet­len kormány sem irányította az ország sorsát. Mindeneset­re jókora optimizmus kell ahhoz, hogy a jelenlegi egy­színű kereszténydemokrata kormány manőverezési kész­ségét úgy ítélje meg bárki, hogy azzal sikerül kikerülnie a zátonyokat. Persze, Itáliá­ban minden lehetséges. Még az is hogy, az idő a derűlá­tókat igazolja. Gyapay Dénes Biko szelleme: „Mond­ja Mister Vorster, nem nyomja valami a leikét? (A Héráid Tribune ka­rikatúrája - KS) Együttműködés NDK és az afrikai országok közön Az afrikai államokra jut az NDK fejlődő országok­kal folytatott külkereskedel­mének közel egyharmada. Az NDK-nak az afrikai or­szágokba irányuló exportjá­ban nő a gépipari, az elekt­rotechnikai és műszeripari termékek részaránya. Komp­lett szállításokra a könnyű-, az élelmiszer- és a nyomda­ipar területén kerül sor. Az NDK főként tropikus mező- gazdasági termékeket és ipa­ri nyersanyagot importál. Tanzánia például elsősorban kávét, csonthéjasokat és szi­zál t exportál az NDK-ba. Ugyanakkor az NDK fejlődő országokból származó im­portjában fokozatosan nő a késztermékek és a félkész­termékek részaránya is, amelyek az importnak je­lenleg 25 százalékát teszik ki. A folyamat azonban csak a gazdaságilag legfejlettebb országokra jellemző. Például az NDK Egyiptomból szár­mazó importjában a kész­termékek és félkésztermékek részaránya meghaladja az 50 százalékot. Többek kö­zött fokozatosan növekszik a pamutcikkek részaránya és csökken a gyapotimport. Az NDK egyre növekvő jelentőséget tulajdonít an­nak. hogy szakembereket küldjön az afrikai országok­ba. Az utóbbi években me­zőgazdasági, egészségügyi és oktatásügyi szakembereket küldtek Bissau-Guineába. Szomáliába, Tanzániába és Angolába. A hetvenes években az NDK részt vett Kongó la­kott területeinek villamosí­tásában, generátorokat szál­lított Kongóba és szerelőket küldött. A Maliban talál­ható Kayesba Magdeburg- ból, az afrikai város test­vérvárosából érkeztek szak­emberek. akik új vízellátási rendszert dolgoztak ki, és se­gítettek az NDK-ban gyár­tott víztisztító berendezések felszerelésében. 1974-ben Kayesben befejeződött a víz­tisztítóüzem építése. Az NDK segítségével Algériában sze­relvénykombinát épül. szer­ződést kötöttek az öntödei komplexum építésére. Önvallomás egy pszichózisról Az utóbbi években 32 enyhüléselle­nes nyugati propaganda több alapvető tételt ismételget unos-untalan. Az egyik állí­tás szerint a Szovjetunió és a többi szocialista ország gazdasága súlyos strukturális gondokkal küzd, ezért a gaz­dasági kapcsolatok fenntar­tásával a fejlett tőkés orszá­gok — úgymond — „segítsé­get” nyújtanak a szocialista országoknak, amelynek fejé­ben politikai engedményeket csikarhatnak ki tőlük. (Lásd az úgynevezett emberi jogok kérdésében beindított és nap­jainkban is folyó túlfeszített kampányt.)-*> A másik alapvető tétel azt mondja, hogy a Szovjetunió stratégiai erőfölényre törek­szik, s ez veszélyezteti a vi­lágbékét. Különösen az ame­rikai politológusok és katonai szakírók hajtogatják, hogy az erőegyensúly az Egyesült Államok kárára tolódott el és a katonai területek döntő részében a Szovjetunió erő­fölényben van. Amennyiben a jelenlegi trendek folytatód­nak, az Egyesült Államok el­veszítheti világpolitika; kez­deményező szerepét. Mi az igazság ez utóbbi ál­lítással kancsolatban? George F. Kennan egyike a vezető amerikai „szovjet- ológusoknak”. Valamikor a hidegháború egyik apostola _________T -í____ az úgynevezett Truman-elv- nek, a Szovjetunió és a vi­lágszocializmus ./megfékezé­sének” elméleti kidolgozásá­ban. Később az ötvenes évek­ben sokáig moszkvai nagykö­vetként tevékenykedett. Je­lenleg tudományos munkát folytat és gondolkodásmódját a realitásoknak a felismerése, az enyhülés bizonyos elfoga­dása jellemzi. Ö írja: .. .A történelem bebizo­nyította, hogy a modern nemzeti állam akkor is hábo­rúba bonyolódhat, ha létfon­tosságú érdekeit nem fenye­geti veszélv. Elméletileg ma is teljesen lehetséges, hogy két nagyhatalom egymás el­leni háborúba sodródjon még akkor is, ha nincsenek köz­tük döntő konfliktusok —, és­pedig csak a fegyverkezési verseny belső dinamikája folytán. Tudjuk, hogyan történik ilyesmi: van egy hadsereg, amelynek létét indokolni kell. A hadseregnek van egy ter­vezési vezérkara. A tervezé­si vezérkarnak konstruálnia kell egy lehetséges háborús esetet, hogy az illetékes ható­ságok és a fegyveres erők tudják, mire kell felkészülni­ük. Idetartozik természetesen egv bizonyos ellenfél elkép­zelése is. Potenciális ellenfél­nek a legjobban a legköze­lebbi és a leghatalmasabb szomszéd illik be, ezért ezt választiák ki erre a szerep­re. Neki azután a leggono­szabb szándékokat tulajdo­nítják. FTOknalí a szándékoknak ciCMieti a valóra vál_ fásához racionális okokra nincs szükség, elegendő maga az a tény, hogy katonai szem­pontból képes, illetve képes­nek tartják a megfelelő mű­veletek végrehajtására. Nálunk katonai részről is­mételten hangoztatják, nem foglalkozhatunk az ellenfél valóságos szándékaival, csak lehetőségeivel és képességei­vel számolhatunk. Feltéte­lezzük róla, hogy minden el­gondolható gonosz dolgot akar elkövetni ellenünk, ami­re csak képes, illetve amire mi őt képesnek tartjuk. Ilyen módon a politikai el­lenfeleknek többé-kevésbé ésszerűen cselekvő vezető csoportja helyére egy érzel­mi színekkel festett szörnye­teg lép. amelynek nincsenek más érdekei és Imás gondo­latai, csak fanatikus rombo­lási szándéka. Ezt a kieszelt ellenfelet minden lehetséges katonai, szervezeti és pszi­chológiai erénnyel felruház­zuk. Nála minden rendben van — nálunk természetesen nem. Valamennyi fegyvere a legmodernebb, és kifogásta­lan állapotban van. Csapatai­nak harci szelleme semmi kívánnivalót nem hagy hát­ra, természetesen a fegyelem sem. Mi így fogalmazunk: A legrosszabb eset feltételezése. Magától értetődik, hogy egy ilyen ellenféllel szemben az ember sohasem lehet elég erős. Bármennyire fegyver­kezünk is, ez sohasem elég. Ahhoz, hogy ezt a helyzetet megfelelően megoldjuk, egy nép egész életét kellene egy háborús helyzethez igazítani, amit — mint mondják — az ellenfél természetesen már régen megtett. Persze a pszichózis terjesz­tői szerint ugyanez történik a kieszelt ellenfélnél is. Ugyanabból a feltételezésből indul ki, ugyanazoknak a kényszereknek van alávetve, k ennek megfelelően beszél és cselekszik. Ezek a pszichopata refle­xeknek az összjátékából ke­letkezik az a helyzet, amely­ben minden lehetséges. Poli­tikai okokat már régen nem firtat senki. A kiagyalt dolog realitássá válik, a lidérces álom valósággá. Végül az embereknek — főleg az ál­lamférfiaknak * és a katonai vezetőknek — jóformán hi­hetetlennek tűnik, hogy az a háború, amelyre olyan soká­ig és olyan alaposan felké­szültek, ne következzék be...” Természetesen Kennnea^ veszi, nem is veheti figye­lembe az amerikai imperia­lizmus természetét, a kato­nai-ipari komplexum össze­fonódásából eredő külpoliti­kai megfontolásokat és célo­kat. Azonban ráérez arra a mesterségesen szított veszély- érzetre, amelyet a kapitalista tömegkommunikációs eszkö­zök terjesztenek az úgyneve­zett szovjet fenyegetést emle­getve. Bár ő csak a pszichó­zis oldaláról ragadja meg a nroblémát, elemzése így is jellemző, s hogy alig igényel további kommentárt. A. K. 12 MPLl-KONGRESSZUS UTtN Fordulat és kezdet Angolában Angola fővárosában Luan­dában december 10-én fel­vonulást tartottak, Nemzeti ünnep ez a nap a portugál gyarmatosítás alól felszaba­dult. két esztendővel ezelőtt született Angolai Népi Köz­társaságban. Az Angolai Népi Felszabadítási Mozga­lom (portugál nevének rö­vidítésével: MPLA) 21 esz­tendővel ezelőtt alakult meg — mély illegalitásban. A portugál gyarmaton akkor még gyakorlatilag nem volt munkásosztály, s a mozgal­mat forradalmi értelmiségiek indították el. Az MPLA által megalakí­tott törvényes angolai kor­mányt két másik, önmagát „felszabadulási szervezet­nek” nevező erő Rohanta meg. Északon az amerikai befolyás alatt álló Zaire, a hajdani belga-Kongó olda­láról az FNLA hadsereg, dé­len pedig a fajüldöző Dél-af­rikai Köztársaság támoga­tásával az UNITA nevű szervezet. Végül a kirob­bant fegyveres polgárhábo­rúban az angolai kormány kérésére kubai önkéntesek nyújtottak fegyveres segítsé­get, a többi szocialista or­szág pedig gazdasági és szervezeti támogatást nyúj­tott, a megtámadott törvé­nyes kormánynak. A pol­gárháborús összecsapás vé- gülis 5 kormány és ezzel a haladó, forradalmi erők győzelmével végződött. Ilyen előzmények után ünnepelték meg most Luan­dában az MPLA születésé­nek évfordulóját. S ami ta­lán még fontosabb: ez tette lehetővé, hogy az MPLA de­cember 4. és 10. között meg­tartott első kongresszusán a mozgalom párttá szerveződ­jék. Hivatalos neve ezentúl MPLA-Munkapárt. Az események nemcsak Angola, hanem egész Afrika szempontjából meghatározó elvi jelentősége van. A kongresszus határozata sze­rint ugyanis az új. pártot a marxista-leninista tanítás ve­zérli. A jóváhagyott prog­ram meghatározza a min­den kizsákmányolástól mentes új társadalom felé­pítéséért vívott harc céljait és feladatait. A határozat szerint az MPLA-Munka- párt az állam és az egész angolai társadalom vezető ereje. Központi Bizottsága 45 tagból 10 póttagból áll. Elnökévé egyhangúlag az MPLA eddigi vezetőjét An- tonio Agostinho Neto-t vá­lasztották. A kongresszus végig zárt ajtók mögött tanácskozott és a külföldi vendégek jelen­létében érdemi hazai fel­szólalások nem hangzottak el. Ennek természetes ma­gyarázata, hogy katonai és stratégiai szempontból az ország továbbra is igen bo­nyolult és feszült helyzet­ben van. Továbbra is köz­ponti kérdés a belbizton­ság és a katonai helyzet megszilárdítása, hiszen a polgárháborúban megvert szakadár-szervezetek, az FNLA és az UNITA egyes tartományokban dzsungel­háborúra rendezkedett be. Az idén májusban pedig puccs-kísérletet vertek le, amelynek felszámolása so­rán kiderült, hogy a zendü­lők néhány fontos minisz­tériumban vezető tisztvise­lők támogatását is élvezték. A biztonsági kockázato­kon túlmenően rendkívül nagyok a gazdasági nehéz­ségek. A polgárháború csak­nem 7 milliárd dolláros kárt­okozott egy olyan ország­nak, amelynek a portugá­lok távozásával gyakorlati­lag „eltűnt” a teljes szakem­berrétege. Az MPLA tehát szétzilált gazdaságot örökölt és a legfontosabb exportcik­kek (kávé és szizál) termelése alig 30 százaléka a három­négy évvel ezelőttinek. Je­lenleg az exportbevétel négyötöde a kőolajkivitel­ből származik. Ennek a'kon- cessziója viszont az ameri­kai érdekeltségű Gulf Oil tröszt kezében van, miután az angolai államnak jelenleg nincsenek meg a technikai eszközei a kőolaj hatásos ki­termelésére. Ráadásul a kő­olaj tartomány (Cabinda) az északi szomszéd, Zaire terü­letébe ékelődik és Angola többi részétől keskeny szá­razföldi sáv választja el. Köz­vetlen kapcsolat csak a ten­geren valósítható meg. Mindez képet ad- arról, hogy a párttá szerveződött MPLA milyen rendkívül ne­héz körülmények között szer­vezi a gazdasági újjáépítést és hajtja végre a társadalmi átalakulást. E feltételekből egyben az is következik, hogy az MPLA-Munkapárt meg­alakulása döntő lépés —, de kezdet. Nyitánya egy törté­nelmileg hosszú és nyilván még kemény küzdelmet ho­zó folyamatnak.-i-e „Meggyilkolt „rhodéziaiak", „1200 áldozat", „Újabb lövöldözés - avagy a Smith-rezsim kétes mérlege” {A Morning Star karikatúrája - KS)

Next

/
Thumbnails
Contents