Szolnok Megyei Néplap, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-17 / 296. szám
1977. december 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Segítség a kisgazdaságoknak Jászladányban az Egyetértés Tsz az idén 300 vagon istállótrágyát és házi hulladékot gyűjtött össze a háztáji és kisegítő gazdaságokból. Ezt a kisgazdaságok számára fontos segítséget a tsz a nagyközségi tanács vb határozatának eleget téve, a következő években is folytatja. Jövőre 1058 lakás Sajtótájékoztató az építőipari vállalatnál A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat idei eredményeiről, s 1978-as feladatairól tartott tegnap sajtótájékoztatót dr. Soós István igazgató a Széchenyi lakótelep idén elkészült és novemberben átadott 1084. lakásában. — Sikeres esztendőt zárnak az építők 1977-bem — hallottuk, — hiszen túlteljesítették a munkaversenyben vállaltaikat, december 14-én teljesítették éves termelési tervüket, s megalapozottan fognak a jövő évi feladatok megvalósításához. Szolnokon — s Mezőtúron, Kunmadarason és Törökszentmik- lóson — jövőre összesen 1058 lakást építenek. Befejezik a megyei művelődési központ, a MÁV Járműjavító Diesel- csarnoka, a 22 tantermes, József Attila úti általános iskola s más létesítmények építését is. Newjegy es garancia Különös rangot kapott az a névjegy, amelyet három megyében — Győr-Sopron, Komárom és Vas — adnak át az Észak-Dunántúli Gázgyártó- és Szolgáltató Vállalat szerelői. A nevek tulajdonosai garanciát vállalnak az általuk végzett javításokért, és amennyiben munkájuk ellen kifogás merülne fel, azt 14 napon belül pótolják. Rendelet a részesmüvelésről A mezőgazdasági nagyüzemekben részművelést vállalókról adott ki rendeletet a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter: a jogszabály részletesen meghatározza, hogy milyen feltételek mellett lehet erre a területművelési formájára szerződést kötni. A rendelet egyértelműen szabályozza a részesművelés feltételeit, s ebből a szempontból azért lényeges, mert korábban — jogszabály hiányában — csupán minisztériumi állásfoglalás alapján művelték a földeket ebben a munkadíjazási rendszerben. Az egységes rendelkezés megszünteti a gyakorlatban mutatkozó bizonytalanságot, s feloldja azt az ellenérzést, ami esetenként a részesművelést valamiféle elvtelen jövedelemszerzési lehetőségnek tekintette. Nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek a nem megfelelő adottságú földrészeket még nem tudják megművelni, illetve egyes kézimunka-igényes növények termesztésére a mező- gazdasági csúcsszezonban nincsen elegendő munkaerejük. Éppen emiatt van jelentősége a részesművelésnek, amely a munkavállalóknak is előnyös, mert tudják, hogy hol és milyen feltételek mellett vállalhatnak munkaidejükön túl is mező- gazdasági termesztést. 80 ÉVE SZÜLÉIÉT! SILL1I IMRE A tiszafüredi Tisza I. áruház első emeletén a november elején megnyílt játék- és üveg-porcelán osztály az első hónapban 974 ezer forintos forgalmat bonyolított le. Decemberben várhatóan ezt is túlszárnyalják. Nehéz körülmények között dolgoznak a mezőtúri téglagyár munkásai, mégis túlteljesítették idei feladataikat. Az öreg téglagyár napjai már megszámláltalak: az épülő új üzem elkészülése után - várhatóan 1981-ben - a régi üzemet lebontják majd. Kilépők pár órára A munkaidő kihasználása a Ganz Villamossági Művek szolnoki gyárában „Főnöik, beteg a gyerek. Nagyon sajnálom, most telefonáltak az óvodából, el kell mennen.” Gyakran hangzanak el ilyen vagy ehhez hasonló mondatok a munkahelyeken. A „sajnos” két okból is indokolt, az egyik: beteg a gyerek, a másik: hiányzik a gyárból a mama. Munkáját legtöbbször másra hárítja a főnök, s mit tehet, kiállít egy kilépő cédulát. Hogy milyen esetekben használják ezt a százezres példányszámban nyomtatott lapocskát? Mint a Ganz Villamossági Művek szolnoki gyárában, úgy többnyire más üzemekben is, megannyiszor hivatalos indokkal — tüdőszűrés, bírósági tanúskodás, ügyintézés, kikérés — töltik ki a vezetők a rubrikákat. Hogyan is kerülhet a dolgozó, később a portás kezébe témánk központja, a kis papír, a bűvös aláírással? Megkap egy másik hasonlót — felhívás tüdőszűrésre, tanúskodásra, ügyintézésre, kutyaoltásra, s így tovább — kérés a főnökhöz, az dühöngve vagy beletörődve odafir- kantja nevét. A Ganz Villamossági Művek szolnoki gyárában „hivatalos esetekben” minden a fentiek Szerint történik, magánügyben viszont két esztendeje — amikor már a gyár vezetői megsokallták a kilépők számát — az igazgatóhoz kell fordulni engedélyért. (Magánügy : halaszthatatlan vásárlás, kölcsön felvétele, gázszerelő érkezik...) Mindezekhez hozzá kell tenni, az „eltávozok” nagy része az elmulasztott órákat vagy perceket, de inkább az előbbieket bepótolja. (Szaknyelven: csúsztat). Kik igénylik a cédulácskát? Űgyszólván mindenki. Régebben előfordult, ma már ritka a megrögzött kilépő-rajongó. A kis cetliken feltüntetett időket összegezve megállapították, hogy minden dolgozó 7.84 órát tartózkodik átlagosan — az adat az 1977-es év tíz hónapjára vonatkozik — az üzem területén. Ha azt nézzük, hogy az országos átlag hat-hét között van, ez szép eredmény, bizonyítéka annak, hogy kellő szigorúsággal, pontossággal — mert igaz, a késéseket nem a kis cédulákra jegyzik, de a kieső időhöz számítják — „pórázon” lehet tartani az elröppenő perceket. Miért kísérik figyelemmel a gyáriak ezek számát, amikor úgy tűnik, csip-csup dolgokról van szó? Felesleges bizonygatni, kilépés előtt már nem a munkájára ügyek az ember, s utána jó idő eltelik, míg újra tennivalóira koncentrál. S az is igaz, nem elég kitölteni a munkahely vezetőjének a nyomtatványt, a munkát at kell szervezni. Ezekkel a gondolatokkal el is jutottunk a munkaidő kihasználásának egy fontosabb állomásához: s mi van a kapun belül? Hogyan töltik el a dolgozók azt a bizonyos 7.84 órát? Néhány éve a gyár több munkahelyén két műszakban készítik a villamosmotorok és transzformátorok alkatrészeit a munkások. Ezzel elérték, hogy a teljesítménybérben dolgozók számát alapul véve a műszakszám elérte az 1.4-es értéket. A fontosabb, például nagyobb értékű gépek, berendezések mindkét műszakban működnek. Nem zökkenőmentesen, de sikerült meg- oldaniok, hogy a műszakok idejére munkát biztosítsanak a dolgozóknak s a munka- körülmények megfelelőek. (Munkakörülménynek számít például a targonca léte, nem léte. A második műszakban reggelig nem várhatnak arra, hogy egy súlyos lemezt a raktárból a csarnokba szállítsanak. Ehhez hasonló „apróságokról” oldalakon keresztül szólhatnánk, a lényeg, hogy akár az első, akár a második műszakban ritka látvány a karba tett kézzel munkára váró, üldögélő munkás.) Ha minden rendben a kapu mögött, hogyan lehet az, hogy több mint 40 ezer túlórát használnak fel az idén a feladatok megoldásához — kérdezhetné bárki. Túlzás azt állítani, hogy tökéletes a belső szervezettség. Hiba lenne viszont az esetenkénti anyag- vagy alkatrészhiányért, s az átszervezésekért hibáztatni az anyagbeszerzőket, a műszakiakat, az üzemvagy művezetőket. Sokszor országhatáron kívül találnánk meg, ha keresnénk a hiányosságok okát. Szükség van túlórákra, mert „hibád- zik” a létszám. Országos gond, nem tudnak mást tenni, csak alkalmazkodni, fejleszteni, korszerűsítéssel é’s túlórákkal. Az utóbbival azért is, mert néhány szakemberük Budapesten dolgozott — kölcsönben — a Ganz Villamossági Művek gazdasági, piaci életében fontos munkákon. Egy tőkéről „szüretelik” a nyereséget, s ez ha így többet hozott, igazuk van. A tervet teljesíteni kell — mondják, noha a több tízezernyi túlóra nem kevés. Hogy ne legyen több, ezért kell yigyázni a kilépő cédulák fölötti rendre. Nemcsak itt, máshol is. H. J. az elfogott „Kistél vár kommunista vezetőkre!” — harsogta Az Est 1932. július 24-i számának címfelirata, egybehangzóan szinte az egész' polgári sajtóval. A kötelet az illegálisan működő KMP három vezetőjének — Sallai Imrének, Fürst Sándornak és Karikás Frigyesnek — készítették, akiket a párt irodáján, Budapesten, a VIII. kerület, Thék Endre utca 32. számú házban fogtak el Horthy rendőrnyomozói. öt nappal később, július 29-én kivégezték az akkor 35 éves Sallai Imrét és a 29 esztendős Fürst Sándort, akik utolsó szavaikkal a pártot, a világforradalmat éltették. A nemzetközi közvélemény felemelte szavát az ítélet ellen, tiltakozott több világhírű író, művész, itthon tízezren írták alá a József Attila fogalmazta röpiratot, mely a dolgozó polgárokhoz, munkásokhoz, dolgozó emberekhez fordulva és az ő nevükben követelte az igazságügyminisztertől az ítélet meg- másítását. Mindhiába, az ítéletet végrehajtották. Ki volt Sallai Imre. akitől ennyire féltek, akit ilyen nagyon gyűlöltek Magyarország akkori urai? Egy korabeli személyreírás így rajzolta meg alakját: „Sovány, 178 cm magas, barna szemű, kiálló arccsontú, szemüveges, barna hajú, nyírott baj- szú. Beszél magyarul, németül és oroszul”. Harmincöt éves volt akkor, s immár másfél évtizedes politikai, mozgalmi múlt állt mögötte. 1897. december 17-én született Erdőfülén, Udvarhely megyében. Apját, aki falusi szatócs volt, kétéves korában vesztette el, s néhány hónappal azután anyja is meghalt. Mindketten tüdőbetegek voltak. Szülei halála után apai nagyszülei nevelték Miskolcon, később anyai nagyszüleihez került, az Udvarhely megyei Homrod-Ok- lándra. Az elemi iskola hat osztályának elvégzése után a Háromszék megyei Bárót község polgári iskolájába íratták be, majd Budapesten a felsőkereskedelmi iskolában érettségizett. 1916-ban. A kitűnő tanulót az iskola ajánlatára a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank Rt. fölvette tisztviselői közé. Az alig húsz esztendős Sallai 1917-ben a Galilei-kör haladó antimilitarista diákjainak maroknyi csoportjában, Szabó Ervin mellett ismerkedett meg a szocialista eszmékkel, s kezdte meg politikai tevékenységét. Háborúellenes röpcédulák terjesztéséért 1918. májusában börtönbe került, ahonnan az őszirózsás forradalom szabadította ki. Alapító tagja volt a Kommunisták Magyarországi Pártjának, munkatársa a Vörös Újságnak, szerkesztője a Vörös Katonának. A proletárdiktatúra idején a Belügyi Népbiztosság politikai osztályán dolgozott, mint Korvin Ottó helyettese. Jelentékeny szerepet játszott az ellenforradalmi összeesküvések felderítésében. A Tanácsköztársaság veresége után mint emigráns a párt és a kommunista ifjúsági mozgalom újjászervezésén munkálkodott, Bécsben. tartott, cikElöadásokat keket írt, dolgozott az osztrák és az Ausztriában kiadott magyar nyelvű kommunista sajtó szerkesztésében, ugyanakkor az illegális mozgalommal való kapcsolattartásnak, a különféle akciók, összejövetelek megszervezésének „aprómunkájában” is nagy odaadással és hozzáértéssel vett részt. Precizitása. szervezőképessége, konspirációs érzéke már ekkor megmutatkozott. A húszas évek elején mégis más feladatkör jutott számára osztályrészül. 1924-ben a Szovjetunióba került, ahol a Marx—Engels—Lenin Intézet tudományos munkatársa, majd osztályvezetője lett. Pontossága, rendszeretete a marxizmus klasszikus műveinek összegyűjtése és feldolgozása során — ami az intézet feladata volt —szintén nagyon jól kamatozott. De a magyar kommunista mozgalom sem nélkülözhette tevékenységét: 1928-ban rábízták a párt budapesti illegális nyomdájának működtetését. Szigorú illegalitásban, lakásából alig kimozdulva állította elő itt a párt lapjának példányait: egymaga készítette a stencilt, végezte a sokszorosítást, javított a kéziratokon és írta meg némelykor a hiányzó cikkeket is. 1929-ben újból Bécsbe, majd a Szovjetunióba került, ahonnan 1931 tavaszán tért ismét haza. Ekkor már tagja a KMP Központi Bizottságának, mely két részből állott: a Külföldi Bizottságból és az itthon illegalitásban tevékenykedő Titkárságból. A két szerv tagjai negyedévenként váltották egymást. Sallaira a legnehezebb, a legtöbb gonddal jáló munkaterületek — a munkanélküliek mozgalma, a szakszervezeti ellenzék, a falusi szervezkedés, a KIMSZ — politikai irányítása hárult. „Kipróbált és állhatatos munkatárs”-ként jellemezte a Komintern végrehajtó bizottságának szóló jelentésében Huszti Ferenc, a KMP Külföldi Bizottságának akkori vezetője, s hozzátette: „Az egész párt legtehetségesebb konspirátora, aki a központi apparátust eddig nem látott magaslatra emelte”. Sallai Imre ebben az időben már sokat betegeskedett, szervezete nehezen birkózott a néhány évvel korábban kapott malária következményeivel, nemegyszer 40 fokos lázzal ment el az illegális megbeszélésekre. Kérhette volna, hogy újra emigrációba mehessen gyógykezeltetésre. De ő fontosnak tartotta, hogy a magyar munkásosztály harcának fellendülése idején személyes része lehessen e küzdelemnek. Horthyék politikai rendőrsége nagy erőket vetett be, hogy rajtaüthessen a KMP vezetőin, s 1932. nyarán sikerült is nyomára bukkanniuk a Titkárság tartózkodási helyének. Itt fogták el július 15-én Sallai Imrét. A legkegyetlenebb brutalitással, válogatott kínzásokkal igyekeztek őt és társait vallomásra bírni, de hiába. Pártkapcsolataikról nem vallottak, sem a rendőrségen, sem a rögtönítélő bíróság előtt. és Fürstre „Sallaira emlékezz ■■■■■■■■■ proletár!” ha'ngzik az ismert munkás- mozgalmi induló szövege. A felszabadult magyar munkásosztály, dolgozó népünk híven őrzi a nyolcvan esztendeje született Sallai Imre emlékét. Gy. M.
