Szolnok Megyei Néplap, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-13 / 267. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. november 13. Őszinte együttér­zéssel, cselekvő szo­lidaritással figyeli és támogatja a ha­ladó világ — benne elsősorban a szo­cialista közösség, tehát a Magyar Népköztársaság is r- Afrika déli részén a haladó felszaba- dítási mozgalmakat. Amikor 325 eszten­dővel ezelőtt, 1652- ben a holland Jan van Riebeeck kikö­tött a Jóreménység- fokánál, hogy meg­alakítsa a fokvárosi Holland-Kelet-indi- ai Társaság szék­helyét, kezdődött meg a térség ősla­kosságának napja­inkban is tartó gyarmati kizsákmá­nyolása, leigázása. Csak a térképre kell tekintenünk, s máris világossá vá­lik, miért ragasz­kodnak foggal-kürömmel-fegyverrel és terrorral a fajüldöző rezsi- mek Afrika déli részéhez, miért támogatják az ENSZ-közgyűlés és a Biztonsági Tanács elítélő határozatai ellenére a tőkésha­talmak a Vorster és Smith vezette kolonialista és fasiszta—milita­rista kisebbségi rendszert. A szinte kimeríthetetlen gazdagságú föld és a térség stratégiai értéke egyaránt vonzó a nemzetközi tőke és a Nyugat katonapolitikáját irányítók számára. A napról napra szélesedő és erősödő nemzeti felszabadító mozgalmak térnyerése folytán azonban meg vannak számlálva a fajüldözők napjai. Nincs messze az idő, amikor az őslakosság teljes egészében visszaveszi jogos tulajdonát, szülőföldjét, kiker­geti Dél-Afrikából, Rhodesiából és Namibiából a gyarmatosítókat és csatlósaikat. DÉL-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁG Hivatalos megnevezése: Re- publiek van Suid-Afrika (af­rikaans nyelven), Republic of South Africa (angolul). Területe: 1 221 037 négyzet- kilométer. A két évvel eze­lőtti népszámláláskor 25,47 millió lakosa volt, közte 18 milliónál több afrikai, négy­millió fehér, 2,5 millió fél­vér és egymillió ázsiai erede­tű. A legnagyobb afrikai, te­hát fekete népcsoportok: zu­lu, xhoza, szotho, csvana. A fehérek többsége angol ere­detű; az országban élnek szép számmal német, holland, portugál, olasz stb. szárma­zásúak is. A Dél-afrikai Köztársaság fővárosa Pretoria (670 ezer lakos); további nagy városok: Johannesburg (1,5 millió la­kos), Fokváros (1,1 millió) és Durban (850 ezer). A hivata­los nyelv: az afrikaans és az angol; a köznyelv: bantu és hindi. Az ország pénze a rand (= 1,196 USA-dollár). Miniszterelnök: Balthazar Johannes Vorster (1966 óta), az államfő Nicola<ís Diede- richs (1975 óta). A parlament Fokvárosban ülésezik. Vá­lasztásra csak a 18 éven felüli fehérek jogosultak. Pártok, tömegszervezetek: Dél-afrikai Kommunista Párt, 1921 alakult, 1950 óta illega­litásban működik, a munkás- osztály vezető ereje; elnöke: dr. Yusuf M. Dadoo. Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC), 1912-ben alapították, 1960- bán betiltották, a felszabadí- tási mozgalom vezetője; elnö­ke: Olivér Tambo. Nemzeti Párt (1914), a fajüldöző re­zsim pártja, elnöke Vorster miniszterelnök. Egyesült Párt, 1933—34-ben alakult, a fehé­rek legális ellenzéki pártja, „a módosított apartheidet” követeli. Vezetője: Sir de Vil- liers Graaff. A párt az idén kettévált, s egyik része be­olvadt az immár új néven a színre lépett Demokratikus és Konföderatív Pártba. A diákság szervezete: a Dél-af­rikai Diákok Nemzeti Uniója. DÉL-RHODESIA NAMÍBIA A Dél-afrikai Köztársaság megszállása alatt álló terü­let, 824 295 km2, 888 ezer la­kos, négyötöde afrikai, tizede fehér, 4 százaléka félvér. A legfőbb afrikai népcsoportok: ovambo, damara, herero, ka- vango, nama. A főváros Windhoek (85 ezer lakos). Néhány, tízezer lakosúnál nagyobb város: Keetmanshoop, Swakopmund, Tsumeb. A hivatalos nyelv: afrikaans, angol, német. Az ország pénze a dél-afrikai rand. Bár az ENSZ-közgyűlés 1966-ban határozatban fosz­totta meg a Dél-afrikai Köz­társaságot a terület kormány­zásának jogától, a Vorster- rezsim továbbra is saját tar­tományának tekinti. Az idén szeptember 1-én a pretoriai kormány Marthinus Steyn személyében úgynevezett fő- adminisztrátort nevezett k; Windhoekba, hogy „megold­ja” a Namibia-problémát, előkészítse az alkotmányozó testület megalakítását. Pártok, szervezetek: Dél­nyugat-afrikai Népi Szerve­zet (SWAPO), 1960-ban ala­kult, vezetője Sam Nujoma. Ez az egyetlen, az ENSZ ál­tal is elismert népképviselet; szerv, amely a függetlenségi harcot vezeti. A Nacionalista Párt a fajüldöző dél-afrikai rezsim eszköze, „führerje” A. H. du Plessis. Mit akarnak a felszabadítási szervezetek Hazafias Front (ZIMBABWE) Harcát politika'-diplomá- ciai és katonai fronton egy­aránt folytatja, hogy pozícióit a lehető legjobban megerő­síthesse. Nélküle nem kép­zelhető el átfogó rendezés Zimbabweban. A front fegy­veres erői. tehát a ZAPU és ZANU hadseregei, az ország kétharmad részén küzdenek a fajüldöző rezsim ellen, szá­mos „ellenőrzött zónát” ala­kítottak ki eddig is. A Haza­fias Front célja: Zimbabwe területén önálló, független afrikai nemzeti államot ala­pítani és választásokat* tar­tani, természetesen faji meg­különböztetés nélkül. afrikai Nemzeti Kongresszus (DÉL-AFRIKA) A szervezet egyik vezetője mondotta nemrég: a hatal­mat a népnek, a földet an­nak, aki megműveli, a termé­szeti kincseket annak, aki ki­termeli, az ipar államosítá­sát — ezt akarjuk. S mind­ezt elérhetjük a gyarmatosí­tók és a fajüldözők elleni széles, népi felszabadító harc­cal. A Vorster-rezsim széles körű hajtóvadászatot indított a felszabadítási mozgalom tagjai ellen; a börtönökben százakat vernek halálra, gyil­kolnak meg. Legutóbbi áldo­zatuk Stewe Bika diákvezér volt. Dél-Afrika hazafiai a kapitalista rezsim hivatalos politikája, a rasszizmus és a fasizmus gyökerestül való ki­irtásáért küzdenek. Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (NAMÍBIA) A SWAPO elveti a preto­riai rezsim vezetőivel aján­lott közvetlen tárgyalások gondolatát. Első számú kö­vetelése: azonnal és feltétel nélkül vonják vissza az or­szágból az odavezényelt 60 ezer dél-afrikai katonát. Ál­láspontja az ENSZ Bizton­sági Tanácsának 385. számú határozatán nyugszik, amely elítélte a dél-afrikai megszál­lókat, Namíbia területének a Dél-afrikai Köztársaságba be­olvasztását. Az ENSZ elle­nőrzése melletti szabad vá­lasztásokat követel. MELYEK A FRONTÁLLAMOK? ’KUncHC Suráz ASazbeszt, Ab -3 üst Crkróm h_ Au arany nj nikkel l_ Pbólom Ptplatinat Fjvaséro gskobalt H Mwnensén Phfoszfátr agy ámánt SbantimonC S.SÓ Pypirit ■­uurán Btberiliuö- Znoink u lítium "~~ Ssón Stkőszán EB kőolaj Brbarnaszán volfram« vanádiunT­. G-ana. c í ------­^ Ntchoisoo g ÍT DÉL-: RHODESIA = ZIMBABWE) J# fr^WINpHOEK * & TOTai*. RahoboihA gfc. Jfc. »Nytairoom Ladysmith De Aar (Zimbabwe) Az' ENSZ hivatalos meg­nevezése szerint: Dél-Rhode- sia (Zimbabwe) gyarmat; a fajüldöző fehér kisebbség egyoldalúan kiáltotta ki a Dél-rhodesiai Köztársaságot. Területe 390 580 km2, lakos­sága 6,4 millió, melyből 6,1 millió az afrikai; 273 ezer a fehér, mintegy 20 ezer a fél­vér és 11 ezer ázsiai. Az af­rikaiak fő népcsoportjai, ma­sona, matabele, csonga és venda. Az ország fővárosa Salis- bury (502 ezer lakos). A hi­vatalos nyelv az angol; a leg­fontosabb afrikai nyelvek: CiSona és IsziNdebele. Egy rhodesiai dollár 1,62 ameri­kai dollárt ér. A kisebbségi fehér telepesrezsim elnöke John Wrathall, a kormányfő; lan Douglas Smith. A fehé­reket általános választójog il­leti meg, a feketék azonban csak iskolai végzettségük és beosztásuk arányában vá­laszthatnak; az ilyenek csu­pán nyolcezren vannak. A legfontosabb pártok és szervezetek; Zimbabwei Af­rikai Népi Unió (ZAPU); alakult 1962-ben, elnöke: Joshua Nkomo. Zimbabwei Afrikai Nemzeti Unió (ZANU), 1963, elnöke: Róbert Mugabe. A ZAPU és a ZANU tavaly óta együtt alkotja a Hazafias Frontot, melynek társelnökei: Nkomo és Mu­gabe. A front legfontosabb követelése: Zimbabwe igazi függetlensége és a fehér ki­sebbségi kormány eltávolí­tása. A Smith-kormány pártja az 1962-ben alakult Rhodesiai Front. Léteznek továbbá a fajüldözőkkel együttműködő különféle csoportok. Az af­rikaiak ilyen csoportosulásai­hoz tartozik a Muzorewa püspök és Sithole lelkész ve­zette, egykor a felszabadítási mozgalom fedőszerveként működött Zimbabwei Afrikai Nemzeti Tanács (ANC). Mindazok, amelyek határo­sak a jelenleg a népelnyomó, fajüldöző rezsimek által hi- torolt országokkal, tehát Na­míbiával, Dél-Afrikával és Rhodesiával. Az öt frontál­lam — Angola, Mozambik, Tanzánia, Zambia és Bots­wana — hagyományosan nagy szerepet játszik a tér­ség népi felszabadító mozgal­mainak támogatásában. Az Afrikai Egység Szervezete el­ismeri és méltányolja a front­államok eme igyekezetét, amely elsősorban az imperia­lista mesterkedések ellen, a gyarmatosítók és fajüldözők uralmának megrövidítéséért folyik. Kulcsár László M. Gépipar C3 vegyipar A textilip. ® ílmip. IS úpitűag ®;'aipar H cellulóz OH boripár ■Jkozl.eszk (J papíripar H umiipsr s üveggyár ©:epilogep '■'atomi pár ® tönerőm! ,-Aii erőm.'. Kjhőerőmü ®:ienzetk.re $repülőtér vasút ^ közút ui* kikötő **.11; tten Vi'.'i " iriölo s & - lő f kőkorié-' Cuza gyapot z öldsé »VESuti jer: Hveskohóaz' El 'zir.»3iér.: curgoe citrus hal A mai rasszizmus „A mai rasszizmus és az ellene vívandó harc felada­tai” témakörben nemzetközi szimpóziumot rendezett a kommunista és munkáspár­tok elméleti és tájékoztató folyóiratának, a Béke és Szocializmusnak a szerkesz­tősége. A résztvevők — ve­zető pártmunkások, tudósok, a folyóirathoz akreditált pártképviselők — alaposan körüljárták a napjainkban is jelentkező, sőt egyre ve­szélyesebb méreteket és új formákat öltő rasszizmus osztályjellegét, fejlődési irá­nyait, társadalmi-politikai funkcióit és megvitatták az ellene való harc feladatait is. Nyílt és leplezett fajgyűlölet Az emberi rasszok (em­berfajták) létezése tény. Há­rom nagy csoportjuk van, az europid, a negrid és a mon- golid. A tudomány azonban bebizonyította, hogy a kö­zöttük való eltérések, kü­lönbségek másodlagos jelle­gűek, nincsenek alsóbb vagy felsőbbrendű emberfajták, szellemi vagy fizikai telje­sítményeikben semmifajta jellegzetes különbség nem létezik. Ennek ellenére a rasszizmus, a fajgyűlölet ideológiája, a faji megkü­lönböztetés politikája napja­inkban is létezik. A rasszizmus „hagyomá­nyos” és durvább vállfája a nyílt fajgyűlölet. Tuda­tunkban ez (leginkább a né­met fasizmusnak a rosen- bergi fajelméletből levont tudománytalan következteté­seivel (a másodlagos faji jel­leg abszolutizálása, az em­beriségnek alsóbb és felsőbb­rendű fajokra való felosztá­sa, a német imperializmus agressziós törekvéseinek faj­elméleti alátámasztása) és ezek szörnyű következmé­nyeivel, a koncentrációs tá­borokkal, a népirtással (ge­nocídium) fonód,ott össze. Ilyen /jelenségekkel ma is találkozunk. Gondoljunk csak a dél-afrikai apartheid­politikára, a cionista Izrael arabellenes „választott nép” ideológiájára, az amerikai színesbőrűek még mindig lé­tező megkülönböztetésére. Sőt. A durva fajelmélet időnként „civilizált”, koráb­ban tőle nem érintett ha­gyományos polgári demokrá­ciákban is jelentkezik: Ang­liában legújabban választási sikereket és faji zavargáso­kat produkál a fajvédelem, a „tiszta fehér Anglia” jel­szavával fellépő Nemzeti Fronti Hollandiában a dél- molukkuiak elleni érzelmek lángolnak fel időnként viha­ros erővel; egyes színes bő­rű államokban viszont a fe­hérekkel vagy indiaiakkal szemben hoznak hátrányos megkülönböztetéseket. Bizo­nyítva, hogy a tudat csökö­nyös és hamis előítéletei ma­napság is erős konzervati­vizmussal hatnak. Modern értelemben rasz- szizmusnak azonban nem kizárólag és elsősorban eze­ket az elmaradott tudatot tükröző és politikailag jól kihasználható jelenségeket tekintjük. Korunkban — a kapitalista országokban és az ún. harmadik világ ál­lamaiban — a fogalom je­lentős értelmezése változá­son ment keresztül, új, kor­szerű formákat vett fel. Ezek — leplezett rasszizmusnak nevezzük őket — szembetű­nően bizonyítják, hogy a rasszizmusnak ma már nem a nyilvánvaló és ideológiá­vá emelt fajgyűlölet a leg­jellemzőbb vonása, hanem a gazdaság szférájában ér­hetjük legjobban tetten. A termelési viszonyokban gyö­kerezik, a termelési eszközök tulajdonán alapul, célja' a tőkés extrakizsákmányolás és ennek következményeként az extraprofit. Arról a tényről van szó itt, hogy — leegyszerűsítve — a munkaadók és a mun­kavállalók, a tőkések és a proletárok a kizsáfcmányolók és a kizsákmányoltak hagyo­mányos, a gyarmati kizsák­mányolásból eredő rassz- különbsége konzerválódik, és az ebből fakadó társadalmi hendikep öröklődik. A fej­lett tőkés országokban, a leg­nehezebb, legrosszabbul fi­zetett, szakképzettséget nem igénylő munkákat faji vagy nemzetiségi kisebbségekkel, vendégmunkásokkal végez­tetik. A tőkések nyilvánvaló törekvése, hogy ez az álla­pot állandósuljon, hiszen az alacsonyabb termelési költ­ségek (bizonyos foglalkozá­sok mesterségesen alacso­nyan tartott munkabérei) kö­vetkeztében extrakizsákmá­nyolásra, tőkés extraprofira tehetnek szert. Ebből a szempontból ér­dekes, hogy a konferencia végső soron rasszizmusnak tekintette az esetleges azo­nos fajú vendégmunkások és nemzeti kisebbségek kizsák­mányolását is és megállapí­totta, hogy a jelenség ma nem elsősorban ideológia és előítéletek rendszere, hanem „mindenekelőtt a kapitalis­ta munkamegosztásnak és az extrakizsákmányolásnak a faji diszkrimináció révén ki­alakult történelmi formája”. Lehet és kell is harcolni A konferencia leszögezte, hogy a rasszizmus gyökerei véglegesen csak társadalmi­gazdasági bázisának, á ka­pitalizmusnak megsemmisí­tése után szűnnek meg. Er­re ékes bizonyság a szocia­lista országok gyakorlata. Azonban lehet és kell is har­colni a jelenség mindenfaj­ta megnyilvánulásával szem­ben, hiszen a rasszizmus el­leni harc része a nemzetközi osztályharcnak. Mindenek­előtt az elnyomott tömegek­nek a helyi sajátosságokhoz igazodó fellépésével és a nemzetközi szolidaritás erő­sítésével enyhíthetők a lé­tező rasszizmus negatív, a munkásosztályt és a fejlődő országok népeit megosztó tö­rekvései. Dél-Afrikában a fegyveres és a fegyvertelen, a legális és az illegális, a szervezett és a spontán ak­ciók széles körű és helyileg- időben megfelelő alkalmazá­sával kell küzdeni. Izraelben az arab felszabadító mozga­lom és a nemzetközi haladó erők akcióegysége a járható út. Az Egyesült Államokban első lépésként szorgalmazni kell az egységes .fehér-fe­kete” szakszervezetek kiszé­lesítését, újabbak alakítását; Nyugat-Európában törekedni kell a vendégmunkásokkal szembeni diszkrimináció megszüntetésére, az egyenlő jogok biztosítására. flz erük mozgósítása A rasszizmus ma a gazda­sági, a politikai és az ideo­lógiai jelenségeknek igen összetett komplexuma, s en­nek megfelelő komplex, eré­lyes ellenlépéseket követel a béke, a társadalmi haladás és a nemzeti felszabadulás erői részéről, megköveteli egységfrontjukat a faji el­nyomás és kizsákmányolás imperialista rendszere elleni harcban. Ebben a kommu­nista mozgalomra nehezen túlbecsülhető szerep és fe­lelősség hárul. A kommunis­ták, mint ezt az európai kommunista és munkáspár­tok berlini konferenciájának dokumentumában is leszö­gezték, támogatják az arab népek, a dél-afrikai népek antiimperialista harcát, ako- loniajizmus és a rasszizmus ellen harcoló összes erőket. A kommunisták a marxiz­mus—leninizmus és a prole- tán internacionalizmus szel­lemében az összes erőket mozgósítják, hogy meghiúsít­sák az imperialisták kísér­leteit, amelyek a társadalmi haladásnak a rasszizmus se­gítségével való lelassítására irányulnak,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents