Szolnok Megyei Néplap, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-12 / 266. szám
^1977. november 12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megkülönböztetett módon Döntő az alapszervezetekben folyó munka ■ x vezető szerepének II Pali és politikai befolyásának érvényesüléséhez alapvető feltétel, hogy a pártszervezetek következetesen hajtsák végre a párthatározatokat, ismerjék fel a helyi körülményekből adódó feladatokat, és azokat a párt politikája szellemében oldják meg. A X. pártkongresszus döntő láncszemnek jelölte meg a pártalapszer- vezetekben folyó munka színvonalának, hatékonyságának növelését, a XI. kongresszus pedig az elért eredmények elismerése mellett további feladatként adta a pártalapszervezetek munkájának fejlesztését. A kongresszusi határozatok alapján a pártszervezetek élete, munkája lényegesen változott, mégis napjainkban is ezen a szinten fordul elő a legtöbb hiba a pártirányításban, a határozatok végrehajtásában és a pártellenőrzésben. Az alapszervezetek munkája fejlődött, többségük gyorsan elsajátította a politika érvényesítésének módszereit, mindinkább képesek az öntevékeny munkára. Ugyanakkor az alapszervezetek számottevő csoportjában a gondok, a megoldatlan problémák évről évre visszatérnek, munkájukban nincs előrehaladás, vagy legalábbis alig mérhető. Mi az oka annak, hogy az alapszervezetek egy része, a sok-sok erőfeszítés ellenére sem tud előbbre lépni? A kérdés leegyszerűsítését jelentené, ha a gyengébb, vagy gyenge működés Okait csupán az alapszervezetekben dolgozó párttagokban keresnénk, s egyértelműen őket hibáztatnánk. A probléma ennél sokkal összetettebb. Valamennyi alapszervezet meghatározott társadalmi, gazdasági környezetben dolgozik, fejti ki tevékenységét. Ez a környezet pedig állandóan változik, fejlődik. Legkézenfekvőbb példa erre a termelőszövetkezetek egyesülése. A gazdaságok egyesülésével megváltozott az alapszervezetek helyzete. A kisebb gazdaságok, mint üzemegységek működtek tovább, s amennyiben a községi és járási pártszervek nem fordítottak gondot az alapszervezetek szervezeti kereteinek fejlesztésére, az itt működő pártszervezetek hátrányos helyzetbe kerültek. A gazdasági döntések többsége egy szinttel magasabban történt, s az alapszervezeteknek nem volt módjuk ezek befolyásolására. A párttagok is úgy érezték, hogy munkájuk formális. A községi és járási pártszervek többsége okult ebből, s a gazdaságok egyesülésével egyidőben megoldják a párt- szervezetek szervezeti kereteinek problémáit is. fejlődés elmaradásának oka lehet a káderhiány is. Egy-egy pártszervezetben kevés az olyan jól felkészült párttag, aki érti és képviseli a mindennapi munkában a párt politikáját, aki hatással tud lenni környezetére, példát mutat dolgozó társainak. Nem egy pártszervezetben gond.ot okoz a tisztségekre alkalmas párttagok választása. Ez is főként a kisebb létszámú üzemi, vagy területi alapszervezetben jelent nehézséget. Számos ilyen alapszervezetben jól felkészült, üzemékből pártmegbízatással átirányított káderekkel oldják meg a személyi vezetőségi gondokat. A pártszervezetek egy részének eredményesebb munkáját objektív okok nehezítik, de az eredménytelenség mögött csaknem minden esetben megtalálható a felsőbb — leginkább a közvetlen fe- lettes-pártszervek mulasztása is. Nem arról van szó, hogy a pártszervek nem éreznek felelősséget a pártszervezetek munkájáért, fejlődéséért, még csak arról sem, hogy nem igyekeznek mindent megtenni eredményesebb működésükért. Munkájuk legfőbb fogyatékossága, hogy segítségnyújtásuk gyakran általános, nem elég differenciált, nem elég konkrét. Valamennyi alapszervezet párttitkára kellő eligazítást és tájékoztatást kap felsőbb pártszervétől. Napjainkban már az is gyakorlattá vált, hogy a járási vagy a városi pártbizottságok instruktorai rendszeresen látogatják, segítik az alapszervezeteket. Számos pártbizottság aktívacsoportokat létesített, amelyek tagjainak is ez a feladatuk. Mindezek ismeretében úgy tűnik, hogy szervezeti oldalról minden rendben van, nem hiányzik a kellő segítség. Valójában nem az értekezletek és az információ mennyisége kevés, látogatójuk is akad bőven az alapszervezeteknek — főként azok titkárainak. Az érdemibb, a kézzelfoghatóbb segítséget igénylik a gyengén működő alapszervezetek. A titkári értekezleteken kapott tájékoztatást, feladatokat nem mindegyik párttit- kár hasznosítja azonos hatásfokkal. Többségük számára ez elegendő útmutatás ahhoz, hogy a pártvezetőség tagjaival együttesen a párt- határozatokat területükön alkalmazzák. Ezekben a párt- szervezetekben érvényesül a kolléktivitás, személyreszó- lóan elosztják a feladatokat, nagy biztonsággal és önállósággal szervezik a határozatok végrehajtását. Számos párttitkár azonban nerri tud, mit kezdeni a feladatokkal. Ez adódhat a pártmu'nká- ban való járatlanságából, de abból is, hogy nincsenek mellette kellően felkészült vezetőségi tagok, akikkel megbeszélné, megosztaná a tennivalókat. A határozat pedig nem kevesebb, a feladat gyűlik, a munka csak marad, a pártszervezet nem gazdája területének, sokasodnak a gondok, problémák. Egyetlen hatásos módszer az, ha a pártbizottságok az alapszervezeteket segítő munkájukban megkülönböztetett módon kezelik az egyes alapszervezeteket. Mind,egyik szervezetnek olyan segítséget igyekeznek nyújtani, amely biztosítja hatékony működésüket. Ez alatt érthető az is, hogy az erős, az öntevékeny pártszervezetek annyit kapjanak, ami munkájukhoz szükséges, de az is, hogy a gyenge pártszervezetek segítése érdekében a pártbizottságok operatívan kapcsolódjanak be a feladatok végzésébe. a kérdés: vajon a pártbizottságok ilyen mértékű segítsége, ha úgy tetszik „beavatkozása” nem sérti-e az alapszervezetek önállóságát. A demokratikus centralizmus elve alapján a felsőbb pártszerveknek nemcsak joguk, hanem kötelességük az alsóbb pártszervezeteket segíteni abban, hogy területük politikai irányítói legyenek. Csakis a megkülönböztetett, konkrét segítséggel — ilyen a beszámolókhoz, a munkatervekhez, a cselekvési programokhoz nyújtott támogatás, vagy egy-egy határozat végrehajtásának szervezése — léphetnek ki egyes párt- szervezetek abból a szűk körből, amelyben napjainkban még mozognak. Mihók Sándor A várt Felvetődhet A vegyipar és az AFOR részére készítenek 200 literes vashordókat a MEZŐGÉP Vállalat kisújszállási gyáregységében. A görgőshegesztéssel rögzített köpenyt hengerlés és peremezés után állítják össze hordóvá TVM Teljesítette tőkés exportját Az eredeti tervekben úgy szerepelt, hogy 1977-ben 3,7 millió dollár értékben szállít Jugoszláviába és a nyugat-európai országokba kénsavat, kriolitot, porfestéket a szolnoki Tiszamenti Vegyiművek. Évközben a tervet módosították és tegnap ötmillió dollár értékben teljesítette a felemelt tervét az üzem. Az év hátralevő másfél hónapjában további félmillió dollár értékben szállítanak majd kénsavat és kriolitot a tőkés országokba. ítész-brigádok „mérlege” Túlteljesítették a jubileumi munkaversenyben tett vállalásaikat a Mezőtúr és Vidéke Áfész szocialista brigádjai. A szövetkezet az idén a kiskereskedelmi forgalom 8,5 százalékos növelését tervezte, a 40 brigád 335 tagja a bevétel 9 százalékos növelését vállalta. Ezzel szemben az 51 mezőtúri és kétpói kiskereskedelmi üzlet eddigi 284 millió forintos bevétele 9,4 százalékkal haladja meg a tavalyi hasonló időszak árbevételét. HETI JEGYZETÜNK A beruházók figyelmessége Nem egy olyan létesítmény épül jelenleg a megyében, amely még el sem készült, de kiderül, hogy megvalósításához kevés lesz az eredetileg tervezett pénz. Egyeseknél pár ezer forintról, másoknál milliókról van szó. Többségüknél ez abból adódik, hogy csúsznak, elhúzódnak az építési határidők, s az árváltozásokat be kell kalkulálni a költségekbe. Gyakori ok viszont az is, hogy — mint magyarázzák a beruházók — nem számítottak erre, nem számítottak arra. Leegyszerűsítve: elkészül egy épület, átveszi a használója, rájönnek, rossz helyen a konnektor. Leverik a vakolatot, máshová teszik. Ez, s az is emészti a pénzt, hogy a tervezőknek, a kivitelezőknek mindegy, miből készül az a bizonyos kapcsoló, a fal, vagy legyen az bármilyen épületrész, esetleg beruházandó gép, a lényeg az: lehessen kapni a piacon. A jászberényi Hűtőgépgyárban az ötödik ötéves tervidőszakban több mint egymilliárd forint értékű beruházás készül el. Az eddigiek során kiderült, ennél a vállalatnál 4—4,8 ezer forintba kerül az új üzemcsarnok négyzetmétere, míg az országos átlag 7—8 ezer forint. Nem nehéz utánaszámolni, hogy egy tízezer négyzetméternyi alapterületű üzemcsarnoknál ez menynyi megtakarítást jelenthet. Hogyan csinálják? Már a tervezésnél a tervezőasztaloknál megfogják az elguruló forintokat. A tervezésbe nemcsak a csarnok s a berendezések használói, de a tmk-sok, a karbantartók is bekapcsolódnak. Azt mondják, jó az együttműködés a tervezők, a beruházók s a kivitelezők között. S nemcsak mondják... E sorok írójának szemére vethetik: igen, de a hűtőgépgyári létesítmények építésénél a lebonyolító egyben maga a beruházó, a vállalat. Igaz: nem adatik meg ez mindenkinek. A tervezőknek a ceruzája alá nézni, megvizsgálni „mit kapok a pénzemért”, viszont igen H. J. Versenyző szakmunkástanulók Elméleti kérdésekre válaszolnak a leendő bútorasztalosok Tegnap megkezdődött Szolnokon a II. területi szövetkezeti szakmunkástanuló-verseny. Tíz megye szövetkezeteinek fiataljai adnak számot szakmai, politikai felkészültségükről. Molnár János, a KISZÖV elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd a megnyitó után az elméleti feladatokkal birkóztak meg a kőműves, az angol női szabó, a cipőfelsőrész-készítő, a géplakatos és a bútorasztalos szakma képviselői. Ma gyakorlati ismeretekből „vizsgáznak” a szakmunkástanulók. A kőművesek Törökszentmiklóson, az Alföldi Építőipari Szövetkezet építkezésén, az angol női szabók a Jászsági Ruhaipari Szövetkezetben bizonyíthatják, hogy megtanulták a szakma csínját-bínját. A cipőfelsőrész-készítők Martfűre, a Tisza Cipőgyárba utaznak, míg a géplakatosok a szolnoki 605. sz. Szakmunkásképzőben készíthetik el versenymunkájukat. A bú- torasztalosok a Tisza Bútorgyárban vetélkednek. Tegnap délután a Ságvári Endre megyei Művelődési Központban megnyílt a szövetkezeti fiatalok Alkotó Ifjúság kiállítása, amely november 13-ig várja az érdeklődőket. Körkép az abádszalóki ruházati gyáregységből Zsúfolt termek, málló vakolat, szemetes környezet A határozatokat számon is kell kérni! Ha a „Tiszta udvar, rendes ház" mintájára egy „Piszkos udvar, hulló vakolat” minősítést is lehetne adományozni, tüstént táblát lehetne szegezni a Fővárosi Kézműipari Vállalat abádszalóki gyáregységének falára. Ha ugyan a a táblát a málló vakolat sokáig tartaná. Az épületet körülvevő kertben szeméthegyek, lomkupacok, derékig érő gizgaz. Hogy ez már gyárterület, arra semmi sem utal, mivel kerítésnek, falnak nyoma nincs. Az egykori malom belülről sem tagadja meg külsejét. Keskeny csigalépcső vezet az emeletre, ahol két műszakban 32—32 lány, asszony szorgoskodik egy zsúfolt, kényelmetlen teremben. A földszinten még rosszabb a helyzet. A vasalószobában salétromos, vizes a fal, a munkások a gépek mellett étkeznek. Ebédlőnek, klubteremnek. pihenőhelynek, kulturált öltözőnek nyoma sincs, öt zuhanyozó, négy WC-fülke képezi a „szociális létesítményeket”. Ez a gyárrészleg öt éve települt a fővárosból a nagyközségbe, mivel munkás hiányát Budapesten képtelen volt pótolni. A választás szerencsésnek bizonyult. A Ti- sza-parti lányok, asszonyok remekül dolgoznak, jelentős hasznot hoznak a Fővárosi Kézműipari Vállalatnak. Az innen kikerülő mutatós átmeneti női kabátok, szoknyák, kartonruhák gondos munkáról vallanak. A korszerűtlen munkakörülmények viszont arról árulkodnak. hogy a vállalat központjának vezetői a jelentős haszon ellenére sem tervezik az üzem bővítését, szociális helyiségek építését. Ügy tűnik, az évenkénti ígérgetések ellenére megfeledkeznek arról, hogy az ipartelepítés nemcsak gazdasági, hanem társadalom-politikai kérdés is. Elgondolkodtató, vajon hogyan válnak munkásnőkké ebben a szocialista üzemhez méltatlan környezetben dolgozó lányok, asszonyok? Pedig szociális felmérésekben. kérdőívekben nincs hiány az üzemben. Igaz, a gyárrészleg dolgozói rendszerint kitöltetlenül adják vissza a papírokat a vezetőnek. Talán az abádszalóki ruházati üzem betanított munkásnői nem igénylik a kulturáltabb munkafeltételeket? Aligha. Ezért a passzivitásért nem a dolgozók hibáztathatok. Szinte valamennyien a háztartásból vagy az iskolapadból kerültek ebbe a „gyárba”, s alig akad közöttük valaki, aki saját részfeladatán kívül bővebben ismerné a vállalat össztevékenységét. Ez nem véletlen, hiszen az abádszalóki munkásnőknek öt év után sem szerveztek még látogatást, tapasztalatcserét a többi, hasonló gyárrészlegbe. Így aztán semmiféle összehasonlítási alappal nem rendelkeznek. Legutóbb szeptember 26-án tárgyalta az abádszalóki Nagyközségi Tanács a gyáregységben uralkodó tűrhetetlen körülményeket. Határozatban kérték: A vállalat vezetőinek tevékenysége embercentrikusabb legyen. Végeztessék el az épület külső-belső tatarozását, építtessenek ebédlőt, gondoskodjanak a megfelelő munkavédelemről, szüntessék meg a zsúfoltságot, törődjenek a dolgozók szakmai-politikai képzésével, stb. ígéretekben — mint eddig — most sem volt hiány. Félő viszont, hogy a ruházati üzem háza táján alapvetően ezután is minden marad a régiben. Pedig a megoldás nagyon egyszerű. Akik a határozatokat hozták, kérjék is számon az érintettektől! Következetesen, folyamatosan. A részleg remek munkát végző lányai, asszonyai már régen rászolgáltak ennyi segítségre. D, Szabó Miklós
