Szolnok Megyei Néplap, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-11 / 265. szám
1977. november 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A jövő évi rizs vetőmagját készítik elő a Nagykunsági Állami Gazdaság márialakai rizsszérűjén. Huszonhét vagon előtisztított rizs várja, hogy a tisztítás, szárítás, fémzárolás után a gabonajpar-telepefre kerüljön Belső tartalékok Ötszáz társulás Több mint tízmilliárd forint a közös vagyon Az utóbbi években megnőtt a mezőgazdasági, illetve élelmiszeripari társulások gazdasági jelentősége. A fejlődés során azonban olyan problémák adódtak, amelyek a társulások helyzetének, a kooperációnak és az integrációnak tudományos elemzését is megkívánják - éppen a további fejlődés érdekében. Erről a programról dr. Marillái Vilmos, az Agrárgazdasági Kutató Intézet igazgatóhelyettese nyilatkozott az MTI munkatársának: '— A szövetkezetek és más szocialista szervezetek által létrehozott gazdasági társulások száma 500 körül van — mondotta —, mintegy 300 a „lazább”, és 200 a „feszesebb”, önálló jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társulások Száma. Az összes vagyoni betétállomány 11— 12 milliárd forint. — Számos gazdaság vezetősége az üzem önállóságát féltve nem vállalkozik társulásra, hogyan ítélhető meg ez az álláspont? — A gazdasági integráció csak részben szünteti meg az abban részt vevő szövetkezeteik vagy állami vállalatok önállóságát, hiszen az integrációba nem lépnek be a tagok teljes „vállalatiságuk- kal”, valamennyi tevékenységükkel, összes ágazatukkal, szolgáltatásaikkal stb. Viszont egy meghatározott ágazatban, egy vagy több végtermék előállításánál kétségtelenül függőség alakul ki, enélkül a közös tevékenység el sem képzelhető. Az önállóságnak három értelemben fenn kell maradnia, először: a szövetkezetek önállóan döntenek az integráció vállalásáról, másodszor: a társulás irányításában mód nyílik sajátos részérdekeik érvényesítésére, harmadszor pedig: lehetőségük van az integrációból való kilépésre is. — Van olyan vélemény, hogy a társulások viszonylag kevéssé érzékenyek a piaci konjunktúra idején, és az kihat a taggazdaságok jövedelmére is. A társulások létrehozásánál alapvető fontosságú a gazdasági célok meghatározása, amit sok helyen sajnos elmulasztottak. Nyilvánvalóan más az alkalmas típus a kedvező piaci konjunkturális helyzet kihasználása céljára létrehozott társulás esetén, és ismét más a forma, ha az egyesülésben részt vevők messzenéző, nagy horderejű fejlesztő stratégiát akarnak megvalósítani. A karcagi városi Népi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban vizsgálta a város munkaerő-gazdálkodásának várható alakulását. A jelentés megállapítja, hogy 1980- ig a tervezett létszámfejlesztések miatt Karcag ipari, mezőgazdasági üzemeiben és kereskedelmi hálózatában a jelenleginél 1502 dolgozóval többet szeretnének foglalkoztatni. Az igényből a helybeli általános és középiskolák végzőseiből — a tanulólétszám-emelkedés ellenére is — mindössze 440—450 helyet tudnak csak betölteni. A környező települések fokozottabb munkaerő-lekötését csak a jelenleginél szervezettebb — a munkakezdések, s végzések időpontjához igazodó — autóbuszjáratokkal lehet némileg növelni. Jobb megoldásnak tűnik a város munkaképes nyugdíjasainak tervszerűbb foglalkoztatása, mivel mindössze hat százalékuk (180 ember) dolgozik egykori munkahelyén. A hiányzó munkáslétszámot — több mint ezer dolgozót — csak a vállalati belső munkaerő-tartalékok fokozottabb felhasználásával lehet pótolni. Mindehhez a termelőegységek tudatosabb munkaerő-gazdálkodása szükséges. Átszervezésekkel, a vállalatokon belüli improduktív létszám csökkentésével oldható csak meg Karcag város növekvő munkaerőhiánya. Juhászékra mindig lehet számítani Vállalásainkat teljesítettük. A jászberényi csatornaépítést, az Aprítógépgyárban a megrendelt betonozást első osztályú minőségben, a tervezett határidő előtt fejeztük be. A nyílt víztartással kapcsolatos újításunkat a megépített csatornaszakaszon alkalmaztuk. Egy szocialista brigádnaplóba bejegyzett önértékelés a jubileumi munkaversenyben elért eredményekről. A Ti- szamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat jászberényi építésvezetőségének Kilián György Szocialista Brigádja így veszi számba, hol tartanak vállalásuk teljesítésében. — Mit mond'a brigádról Hábel István építésvezető? — Rájuk vagy ahogyan a vállalatnál nevezik őket, „a Juhászékra” mindig lehet számítani. Nincs az a munka — legyen az bármilyen nehéz — amit ne vállalnának. Amit elvállaltak, azt kifogástalan minőségben, határidő előtt megcsinálják. Csővezeték-szerelő (csőlefektető) brigád a Juhászéké, 1973-ban alakult tizenhárom taggal. Egy évre rá megkapták az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága kongresszusi oklevelét, 1975-ben a szakma kiváló brigádja kitüntetést. Eredményes munkájukat dicséri a szocialista brigádjelvény ezüst és arany fokozata, a Társadalmi Munkáért aranyplakett, a brigáó két tagjának A vállalat kiváló dolgozója, a brigádvezetőnek A vízgazdálkodás kiváló dolgozója kitüntetése. Mit mond magukról Juhász Sándor, a brigád vezetője. — Mindannyian tudjuk, hogy a mi munkánk hosszú évtizedekre szól. Az ároknak, amit kiásunk, a betonnak amivel alapozunk, vagy a csőnek, amit lefektetünk dacolni kell a faggyal, hőséggel, idővel. Ezzel a meggyőződéssel dolgoztunk a szolnoki vásárcsarnok, a tiszali- geti sporttelep építésénél és az idén itt Jászberényben, a csatornamű-rendszer létrehozásánál, vagy az Aprítógépgyárban vállalt — egy fogazógép talpazatául szolgáló — betonozásnál. A munka itt is sürgős volt, vállalatunk ezért a legrövidebb átadási határidőt szabta meg. Az aprítógépgyári alapozási munka befejezését június 30- ra vállalta, de mi április 4-re elkészültünk vele. A város 11 utcáját átfogó csatornarendszer kiépítésének határideje december 15. volt, brigádunk az évforduló tiszteletére vállalta, hogy november 7-re befejezi a 4027 méter csatornaépítést, ami 14 ezer köbméter föld megmozgatásával 9 ezer négyzetméter d.úcolás- sal és csőlefektetéssel járt. Pótvállalásunkat szeptember végére teljesítettük. Természetes, hogy munkánk ezzel nem ért véget. A több mint 100 millió forint költségű csatornamű-rendszer 15 kilométer hosszú csatornahálózatból, a szennyvíz tisztítására alkalmas tisztító- és átemelőtelepből áll majd. Brigádunkra tehát sok munka vár még. Olyan munka, amelyben változatlanul fő követelmény lesz a minőség állandó javítása, a határidők szigorú betartása. Azt akarjuk, hogy vállalatunkkal együtt a megrendelők, a városi tanács, a városi csatorna-társulás minden tagja, Jászberény lakossága is elégedett legyen. — Illés — Ma még csak itt tartunk!? GONDOLATOK AZ ÖNTÖZÉSRŐL A kisújszállási Tisza II. Termelőszövetkezet 5900 hektár szántójának 68 százaléka öntözhető. Az 1100 hektár rizs, valamint a 400 hektár legelő felületi vízellátásban részesül, 525 hektárra hordozható berendezések juttatják el a mesterséges csapadékot, az AC-telep pedig 1571 hektáros. Költségei miatt ez utóbbin kell a „legpénzesebb” növényeket termeszteni. Ezért kap itt helyet minden évben a kukorica, a lucerna, a cukorrépa, a szója, valamint a burgonya és az egyéb kertészeti kultúrák, de esetenként kerül ide a búzából is. A hordozható berendezések által öntözött földek növényskálája hasonló, viszont ezt nem is annyira a költségek, hanem inkább a gazdaság vetésszerkezete indokolja. Növények, hozamok Ha összehasonlítást akarunk tenni a száraz és az öntözéses termesztési mód között, akkor első helyre kívánkozik a hozamok egymáshoz mérése. Tavaly, mint jól tudjuk, kritikus, aszályos esztendőt hagyott maga mögött a mezőgazdaság, úgy hogy az öntözés eredményeinek vizsgálatára jobb példát keresve sem találhatnánk. A Tisza II. Tsz-ben csak olyan kukorica hoz termést, amely mesterséges esőhöz is hozzájuthat, ezért az 1976-os, hektáronkénti hetven mázsás hozamot a háztáji 50—55 mázsás termés átlagához kell mérnünk. Az öntözött lucerna 90—100 mázsás hozama jól megállja a helyét a száraz viszonyok közt levágható 45—50 mázsával szemben, de vannak olyan növények is, amelyeknél nem ilyen szembetűnő az eredmény. A búza tavaly ugyan 52 mázsás hozamával háromnégy mázsát „rávert” az ön- tözetlenre, de ezt csak kivételnek nevezhetjük, ugyanis a korábbi években inkább a fordítottja volt az igaz. A cukorrépa 370 mázsás termésével nincs mit dicsekedni, hiszen hasonló időjárás mellett, száraz viszonyok közt is takarítottak már be hektáronként 500 mázsát. Ez természetesen egyúttal .azt is jelzi, hogy itt valami baj van vagy a fajtával vagy az agrotechnikával, esetleg mind a kettővel. A burgonya 238 mázsás, valamint a szója 17 mázsás hozama tavaly mindenképpen a jók közé tartozott, de a krumplié egyébként is a felső határ kőzetében jár. Nézzük a költségeket. A Tisza II. Tsz-ben egy hektár egyszeri megöntözése átlagosan 600—1100 forintba kerül. Ez viszont csak névleges szám. A valóság egészen másképp fest, ugyanis függ a vízadagtóü, az öntözési módtól, a növényektől és így tovább. Az AC-telepen kétszer; öntözést kapva egy hektár kukorica vízellátása 2500, egy hektár szójáé 2300, egy hektár lucernáé pedig csak 1200 forint. A burgonya és a cukorrépa háromszori megöntözése egyaránt 2500 forintba került hektáronként, de ezzel még korántsem derítettük ki, hogy melyik az a növény, amelyik meghálálja a mesterséges vízellátást, és melyik az, amelyik nem. Méghozzá azért nem, mert ezek az adatok egy olyan évre vonatkoznak, amikor szárazság volt, és így például az AC-telepen 2,5 millió köbméter vizet használt fel a tsz. S ez nekik jó, mert ha fölötte tudnak maradni az 1 millió 500 ezer köbméternek az AC-telepen és a 800 ezer, 1 millió köbméternek a hordozható berendezések öntözte területen, akkor egy köbméter víz ára nem haladja meg az 1,20—1,50 forintot. Ez viszont elsősorban az időjárástól függ, mert ha elegendő eső esik, megfelelő eloszlásban, mint például 1975-ben, akkor egy köbméter víz költsége az előbbinek csaknem a duplája: 2,50 forint. Mi ebből a tanulság? Kézenfekvő: először is rá kell találni végre azokra a növényekre, amelyek nagy vízigé- nyűek, de egyúttal legjobban meghálálják az öntözést. Ez a szakembereken múlik, viszont az időjárás dolgába ők se tudnak beleszólni. Már pedig Magyarország olyan területen fekszik, amely a feltételesen öntözhető zónába tartozik, s ez azt jelenti, hogy jöhetnek, olyan évek is, amikor egyszerűen nem, vagy csak alig-alig igényelnek mesterséges vízellátást a növények. Csakhogy ezt manapság előre kiszámítani még nem tudjuk, s mivel a termésbiztonság megfizethetet- lensége mellett az AC-telep évi 1 millió 80 ezer forintos amortizációja is létezik — az egyéb öntözési módok állandó költségei ugyan kisebbek, de szintén esztendőről esztendőre jelentkeznek — a Tisza II. Tsz minden idényre úgy készül, mintha sivatagi szárazság következne. Tény, ami tény: ekkor még nem beszélhetünk valódi terméstöbbletről, hiszen aszály esetén „csak” azt a hozamot mentik meg, ami normális eső esetén amúgy is betakarítható lett volna. Hogy ez megérj vagy se? Még a kérdés is felesleges, hiszen a szinte semmilyen és az egészen tisztességes termés között akkora a különbség, amit kifejezni is lehetetlen. flz jár jól, aki nem öntöz No persze a teljesen hétköznapi években is van előnye a jól megválasztott öntözésnek a száraz termesztéssel szemben, de erre sajnos a Tisza II. Tsz-ből se tudnak számokat hozni, ugyanis ez így nem szerepel a kimutatásaikban. Mentségükre legyen mondva: egyes kultúrákat csak öntözött körülmények között termelnek, és így az összehasonlítást esetleg csak a korábbi évekhez, vagy más. nem öntöző gazdaságokhoz képest tehetnék meg, és ez semmiképpen sem a valós eredményeket hozná. De ezzel együtt mégiscsak furcsa, hogy még mindig nem tartunk ott az elemző munkában, hogy egy, területe 68 százalékát vízzel ellátó üzem ne tudja fillérre megmondani, hogy mi, mikor kerül annyiba, amennyibe kerül. Tudniillik e nélkül a következtetések egy része is csak a levegőben lóg, és igen kevés biztosíték van arra, hogy helyes. S erre azért kell mindinkább odafigyelni, mert az öntözésnek nemcsak előnyei, hanem hátrányai is vannak, és a két oldalon álló tényezők sokasága között — a lehető legegzaktabb módon — úgy kell megteremteni az arányt, hogy mindenképpen a mi javunkra billenjen a mérleg. Hátrányok? Csak néhányat belőlük. A talajok fokozott elvizesedése, s az ezzel járó többlet talajmunka, a megnövekedett belvízveszély. Ráadásul intenzívebb fajták kellenek, amelyek több műtrágyát kívánnak, erőteljesebb a fertőzés, a gyomoso- dás, a megbetegedés veszélye: fokozott növényvédelemre van szükség. Megannyi kérdőjel, s ha a korábbiakra nem gondolnánk, már-már arra a következtetésre juthatnánk, hogy az jár jól, aki nem öntöz. fl tanulság másutt van A kiemelt példánk, miszerint a Tisza II. Tsz 1976-os, úgymond mintaszerű öntözése az esők szeszélye miatt 1977-re olyan belvizet okozott, hogy még májusban is a lecsapolás volt a fő gond, ez ugyancsak az előbbieket támasztja alá. Nem vidul rózsásra a kedvünk akkor se, ha a munkaerőhelyzetre gondolunk, hiszen az üzem addig, amíg a diákok meg nem kezdték a nyári szünetet, a tsz-ben pedig az öntözést, addig az üzem még „locsol- gatni” is alig-alig tudott. Hát nincsenek ott a gépek, az automata vezérlésű, önjáró berendezések? De igen! Csakhogy ott vannak a gyenge, korszerűtlen — le kell írni — szinte használhatatlan berendezések is, és sajnos ezek vannak túlsúlyban. Mert például 3 tonna lehet, hogy egy szuperszonikus repülőgép esetében kevésnek számít, de egy öntözőfépnél túlontúl is sok. A feláztatott talajon megmozdítani is kín, nem még arrébb vontatni, a ta- posási kárról nem is beszélve. Beszélve viszont az árakról, hiszen a Tisza II. Tsz műhelymunkásai előbb száz, majd 60 ezer forintért állítottak elő egy ugyanolyan berendezést, amely a kereskedelmi forgalomban 300 ezer forintnál kezdődik ... Tehát, akkor érdemes öntözni? Minden prófétai hajlam nélkül, az összes tényező ismeretében azt állapíthatjuk meg, hogy igen! De azt, hogy mikor, mit, mekkora vízadaggal, milyen költségekkel, s ennek eredményeként milyen jövedelemmel, szóval ezek eldöntése, alapos elemzése nem az újságíró, hanem a szakemberek dolga! B. Á. A szolnoki Háziipari Szövetkezet újszászi részlegében különböző tazonú és szinü köntösöket varrnak holland megrendelésre. Ebben az évben 46 ezer 800 darabot készít az Ady Endre Szocialista Brigád
