Szolnok Megyei Néplap, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-06 / 262. szám

8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. november 6. Észtország a tizenötök szövetségében Ha Olaszország vagy az NSZK éveken keresztül viszonylag gyors ütemű gazdasági növekedést ér el, akkor ezt „gazdasági csodának" nevezik. Ami­kor azonban Szovjet-Észt- ország könnyűszerrel túl­teljesíti ezeket a mutató­kat, ezt Nyugaton észre sem veszik. Ez a helyzet - viszonylag könnyen megmagyarázható, de távolról sem biztos, hogy indokoltan. Észtország sike­rei, annak ellenére, hogy a világ össztermelésében vi­szonylag szerény helyet fog­lal el, teljes mértékben rá­szolgáltak a figyelemre. A „csodára” tett utalás csu­pán mosolyt váltott ki az Észt Tudományos Akadémia Közgazdasági Intézete mun­katársainak az arcán. A kér­dést ők ennél jóval prózaibb módon közelítik meg. Lajne Tulp, az intézet gazdasági kapcsolatok osztálya vezető­jének véleménye szerint a szovjet köztársaságok közül egyiknek sem sikerült volna a mai szintet elérni a tizen­ötök szövetségen kívül. Észtország a többi köztársa­sághoz hasonlóan teljes mér­tékben igyekezett kihasznál­ni az össz-szövetségi munka- megosztás nyújtotta lehetősé­geket. 1940-ben Észtországot egyenrangú szövetséges köz­társaságként felvették a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetségébe és már ugyanebben az évben az ipa­ri termelés több mint 60 szá­zalékkal emelkedett. A má­sodik világháború okozta sú­lyos károk ellenére a köztár­saság csaknem két év alatt helyreállította korábbi ipari potenciálját, és 1950-ben már majdnem három és félszere­sen meghaladta azt. Gyöke­resen megváltozott a népgaz­daság struktúrája, teljesen megszűnt a munkanélküliség. Hogyan tudott megbirkózni a köztársaság a hatalmas fel­adatokkal, hogyan sikerült előteremteni az ehhez szük­séges eszközöket? A statisztikai adatok a kö­vetkezőkről tanúskodnak. 1945-ben Észtország az össz- szövetségi költségvetéstől a köztársaság évi költségvetési összegének a felével egyenlő 300 millió rubelt kapQtt. Azokban az években a szö­vetségi köztársaságokból Észtországba irányuló áru­forgalom értéke háromszoro­sa volt a kivitelnek. Az el­következő évek során a be­ruházások értéke is jelentős mértékben meghaladta a Balti köztársaságokban, a Szovjetunió összlakossága te­kintetében az egy főre jutó átlagos értéket. Mivel magyarázható, hogy egyes köztársaságok több, mások kevesebb juttatásban részesültek? Ennek oka min­denekelőtt abban keresendő, hogy a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségébe történt belépésük idején Észtország, Litvánia és Lett­ország fejlettségben elmarad­tak a szövetség többi tagja mögött. A szövetség pedig célul tűzte ki a tagköztársa­ságok gazdasági és kulturális színvonalának mielőbbi ki- egyenlítését. Ebben a helyzet­ben a nemzeti jövedelem új­raelosztásának mechanizmusa ugyanolyan hatékonysággal működött, mint az előző évek során, amikor Közép-Ázsia. Kazahsztán és más perifériá­lis körzetek népgazdaságának fejlesztéséről volt szó. Az egységes szovjet gazda­sági rendszerbe történő belé­pésével Észtország nem a többi köztársaság rovására, hanem az ország gazdaságá­nak ésszerűbb megszervezése és annak alkotóelemeiben végrehajtott szakosítás adta lehetőségek kihasználása ré­vén került előnyös helyzetbe. Albert Vendelin, a területi gazdaságszervezés szakembe­rének véleménye szerint Észt­ország esetében ezek az elő­nyök mindenekelőtt a követ­kezőket jelentik: 1. A köztársaságban a gaz­daságilag kifizetődőbb nagy teljesítményű, szakosított ter­melések fejlesztése került előtérbe; 2. Lehetővé vált a megter­melt áruk értékesítése mind a Szovjetunió határain belül, mind külföldön. Az Észor­szágban előállított termékek ma már valamennyi szovjet köztársaságba és a világ 98 országába elkerülnek; 3. a Szovjetunió más kör­zetei és Észtország között lét­rejött kooperációs kapcsola­tok révén lehetővé vált a külső adottságoknak megfele­lő iparágak elsődleges fejlesz­tése. (A palán kívül Észtor­szág nem rendelkezik ásvá­nyi kincsekkel, ezért elsősor­ban a feldolgozóipart fejlesz­tették) ; 4. a köztársaság előtt meg­nyílt a teljes szovjet tudo­mányos-műszaki potenciál alkalmazásának lehetősége. (Gyakorlatilag Észtország va­lamennyi nagyobb üzemében alkalmazott technológia a moszkvai, a leningrádi. a ki­jevi, és más városok tudo­mányos kutatóintézeteinek az eredménye.) Néhány adat a mai észt gazdaság jellemzésére: A köztársaságban két, ösz- szesen hárommillió kilowatt teljesítményű palával fűtött — energetikai óriás az elő- baltikumi és az észt hőerőmű működik. Ezek együttesen 1975-ben 16,7 milliárd kilo- watt/óra villamosenergiát — az 1940-es évhez viszonyítva nyolcvanszoros mennyiséget — termeltek. Az egy főre ju­tó villamosenergia-termelés- ben Észtország olyan fejlett országokat hagyott maga mö­gött, mint az USA, NSZK, Japán. Észtország a Szovjet­unió északnyugati részének legfontosabb energetikai bá­zisává nőtte k; magát. Kohtla-Jarva városában felépült a világ első gázpala- kombinátja, mely több mint negyven féle vegyianyagot állít elő. A maarduszki ve­gyikombinát a Szovjetunió legjelentősebb foszfátalapú műtrágyagyártó üzeme. Világhírűek a tallinni ex­kavátorok és a hagyományos észt könnyű- és élelmiszer- ipari termékek. Ezzel egy­idejűleg Észtország fokozza a behozatalát a többi köztár­saságokból olyan fontos anyagokból, mint a fémáruk, folyékony fűtőanyagok, gé­pek, berendezések. A köztár­saság árucsereforgalma ma már teljesen kiegyenlített. Észtország mai gazdasági problémái közül talán a leg­fontosabb a társadalmi ter­melés hatékonyságának a fo­kozása. Időszerűségét minde­nekelőtt a fokozódó munka­erőhiány adja. Ezért elsőren­dű fontosságot tulajdonítanak a munkatermelékenység nö­velésének. Ennek eredménye­ként az 1976—8*0. közötti idő­szakra tervezett össztermelés növekedésének 90 százalékát kell biztosítani. Olev Lugusz. a Szovjet Tu­dományos Akadémia Közgaz­dasági Intézete ipari osztá­lyának vezetőjének vélemé­nye szerint ez a gazdasági növekedés gyors ütemének megtartása mellett minden valószínűség szerint jelentős munkaerőt szabadít fel az iparból, és lehetővé teszi azok átirányítását az egyre bővülő kereskedelmi és szol­gáltató hálózatba. Nyikolaj Hitajlenko 1940. július 21-én lépett be az Észt SZSZK a Szovjetunió népeinek nagy családjába. Az észt nép örömmel üdvözölte s ünnepette meg ezt a történelmi eseményt Tallinn új lakónegyedében, Mustamaelben gyors ütemben épülnek a 14 emeletes házak. A képen látható, készülő lakóházat az építő vállalat dolgozói ve'szik majd birtokukba az átadás után is Évente 2200 eszkavátort gyártanak a tallinni Telleksz nevű üzemben Jubileumi kiállítás Az Észt SZSZK-ban, Tallinnban kiállítást rendeztek a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 60. évfordulójának tiszteletére, mely az észt népgazdaság fejlődésének eredmé­nyeit mutatja be. (A képek kiállításon ké­szültek.) Kiállítási részlet a népművészek remekeiből A sportkocsi is a fővárosi üzem terméke A bútoripart reprezentálják a garnitúrák Állattenyésztési bemutató Munkasikerek az évforduló tiszteletére A z elmúlt évben meghir­detett össz-szövetségi szocialista munkaver­senyben az Észt SZSZK elő­kelő helyen végzett. Tizen­négy ipari üzem, vállalat, négy kolhoz és négy szovhoz nyerte el a Szovjetunió Kom­munista Pártja, a Komszo- mol Központi Bizottsága, a Minisztertanács és a Szak- szervezetek Központi Taná­csa vörös vándorzászlaját. Az idei, a jubileumi év ter­veinek teljesítésében szintén kitettek magukért az iparban, s a mezőgazdaságban dolgo­zó munkások. Az év első tíz hónapjában a terven felül 55,2 millió rubel értékű ipari terméket állítottak elő az üzemekben, a gyárakban. Jelszavuk: „Teljesítsük a Nagy Október 60. évforduló­jára az ötéves terv első két évének feladatait!” A mun­kaversenyben több mint nyolcezer élmunkás vett részt. Jó ütemben haladt a jubi­leumi évben a köztársaság nagy beruházásainak építke­zése is, köztük a kohtla- jarvai vegyiüzemé, s a tal­linni palafeldolgozó kombi­náté. A mezőgazdaságban dol­gozók eredményei Seübék, mip.t az ipari mun­kásoké. Az állattenyésztés legkimagaslóbb eredménye; elérték az idén a tehenen- kénti 3 ezer 650 kilogramm tejmennyiséget. A földekről — a kedvezőtlen időjárás el­lenére — huszonkét százalék­kal több termést takaríth»* tak be. mint elmúlt eV- .r.. neKtáronként több mint harminc mázsát arathattak le a gabonafélékből. A tize­dik ötéves terv végéa hek­táronkénti termésátlag elérj a 35 mázsát. Ketten a több mint nyolcezer élmunkásból, Akszel Pjartel bányász, és Anna Aaber fejőnő, a Szocialista Munka Hőse

Next

/
Thumbnails
Contents