Szolnok Megyei Néplap, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-06 / 262. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. november 6. Vállaltuk, teljesítettük B rigádvezetői értekezleten született meg nálunk is a döntés, még az év elején: a Nagy Október hatvanadik, jubileumi éve tiszteletére munkaverseny-vállaláSokat tettünk. Nálunk még az is növelte ennek az ünnepnek a jelentőségét, hogy a forradalom évfordulójával egybeesett vállalati jeles napunk is. Huszonöt éve alapították a Hűtőgépgyárat. Mivel is ünnepelhetnénk mi, munkások szebben az évfordulót, mint újabb munkasikerekkel? Háromszáznegyven szocialista brigád vállalt több és jobb munkát, majd sokan pótvállalást is-tettek. A felajánlásokban a tervek pontos teljesítését, gyártmányaink jó minőségének további őrzése és fejlesztése, valamint a takarékosság szerepelt, anyaggal, energiával. És természetesen társadalmi munka a város szépítéséért, építéséért, valamint a vállalat szociális, kulturális létesítményeinek gazdagítása. A mi brigádunk, a Vályi Péter Szocialista Brigád .a TMK- üzem villanyszerelő műhelyében dolgozik Vállalásaink így közvetve szolgálják a tervteljesítést, a jó minőséget, de rájöttünk, hogy az anyag- és energiatakarékosság területén rengeteget tehetünk az egész üzemért. így amellett, hogy a tervmunkák brigádunkra eső részét a határidő előtt két nappal teljesítjük, hogy a javításra hozzánk került gépeket és berendezéseket pontosan, szépen megcsináljuk, hogy garanciát adunk ezekre — nos, emellett úgy döntöttünk, hogy a munkánkhoz szükséges anyagok egy részét felújítottakkal pótoljuk. Pótvállalásunkban tovább mentünk. A vállalati legnagyobb energiafogyasztó üzemekben felmérést végeztünk, s takarékossági javaslatainkat közöltük a vezetőkkel, s közös terveket dolgoztunk ki azok megvalósítására. A pótvállalásban már értékét is meg tudtuk határozni a saját anyagtakarékosságunknak. Éves szinten 120 ezer forintot takarítunk meg, a villamossági anyagok felújítása és újrafelhasználása révén. Nem írom le részletesen, mit, mennyit vállaltunk még, csak a társadalmi munkáról teszek említést. Elvégeztük egy tanyai iskola összes villanyszerelési és bevezetési munkáit, villamossági szakkört szerveztünk olyan általános iskolásoknak, akik a mi szakmánkat szeretnék majd megtanulni. Patronálunk úttörő honvédelmi szakaszt, — és saját fiataljaink, a gyári ifjúmunkások klubjának építéséhez adtunk segítséget. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére valamennyi vállalásunkat október 27-én teljesítettük. ' n gazdasági évből még két hónap előttünk van. Félmilliárdos nyereséget tervez a vállalat, s már tudjuk, legalább 10 százalékos termelésnövekedést kell elérnünk. Ezért az ünnepek után, lendülettel és nagy igyekezettel kezdünk újra munkához..Szeretnénk jól zárni az esztendőt — ezt valamennyi brigád nevében mondhatom, — jövőre újabb nagy fejlődés előtt áll a 25 éves Hűtőgépgyár. Hamar József a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja címmel kitüntetett Vályi Péter Szocialista Brigád v vezetője Sok kicsiből millió Vállalták és sokat tettek, többet is, mint előre gondolták volna. A megye kisiparosai is részt vettek a Nagy Október tiszteletére kibontakozott munkaverseny- mozgalomban. A legtöbben — mintegy kilenc- százan — társadalmi munkát vállaltak. Iskolák, óvodák, szociális otthonok és más közintézmények megújult falai, berendezései dicsérik ügyes' kezük munkáját. Csak a szolnoki kisiparosok kétszázötvenezer forint értékű munkát végeztek el a tanév megkezdése előtt az oktatási intézményekben. Jászberényben, Kun- szentmártonban és Jászapátiban közel százezer forint a kisiparosok társadalmi munkájának értéke az iskolákon, óvodákon. ; Szolnokon a műkövesek rendbehozták a temetőben a szovjet katonák síremlékét. Műkőből szép utcai vázákat is készítettek. Harminc ilyen máris díszíti a megye- székhely föútját és tereit. A vállalt társadalmi munka teljesítésének gyors mérlege szerint a megye kisiparosai ösz- szesen 1.117.000 forintot érő munkával járultak hozzá a jubileumi év munkaversenyéhez. Megduplázták a tavaly végzett társadalmi munkájuk értékét. Olcsóbban, többet Plusz 1,3 millió tonna szénhidrogén a népgazdaságnak Nem vagyunk olaj nagyhatalom, éppen ezért cseppet sem mindegy, mennyiért folyik meglevő olajkút- jainkból a „fekete arany”. Felkutatásának, feltárásának költségei ugyanúgy beszámítanak az árába, mint a felszínre hozatal vagy a további feldolgozás rezsije. A munkálatoknak, például a kutató- feltáróberendezések- nék megvan a maguk ára, de akad olyan terület, ahol ez az érték — attól függően, hogyan dolgoznak a kutatók — lehet több, lehet kevesebb, Az OKGT Nagyalföldi Kutató- és Feltáró Üzemének szocialista brigádjai az utóbbira adták voksukat, amikor vállalták az év elején megtakarítanak bizonyos költségeket úgy, hogy túlteljesítik tervüket. Az olajbányászok ismerik ezt a varázs szót: rotációs hányad. Ez azt az időmeny- nyiséget jelöli, amíg a fúrófejek a föld mélyében forognak — lm ez a hányad nő, az úgynevezett veszteségidő csökken, vagyis a berendezések kihasználása • jobb, ami a fajlagos költségek csökkenésével jár. Hogyan lehet a rotációs hányadot növelni? Erre egy példa: a Horváth András vezette Vosztok Szocialista Brigád elhatározta, hogy bebizonyítja, mindien eddiginél 5—6 nappal hamarabb mélyít le egy kutat. Szeptember 19-én a berendezéseket a kijelölt pontra, Al- győre szállítják. Szeptember 21-e — fúrás háromélű fúróval, 23-én pedig már 760 zsák cementet építenek be. Cementkötési szünetben nem üldögélnek, a béléscsövet és a csőfejet készítik elő „bevetésre”. Szeptember 24-e — 1220 méternél tartanak, szeptember 27-én elérik az 1952. métert, s 30-án: cementpalás-mérés, csőbefejezés, október 1-én pedig Szegedre szállítják a berendezést. Üjabb munka, újabb fúráshoz készülődnek, s ezzel megszületett az Európában egyedülálló rekord. Persze nemcsak ez az üdvözítő módja a költség csökkentésnek. Karbantartásnál várhatóan elérik az idén az 5 százalékos költségmegtakarítást úgy, hogy a kiselejtezett, feleslegessé vált állóeszközöket felújítják, értékesítik. Elérték, hogy a fúró- és lyukbefejező-berend,ereseknél a javítások miatti gépállások ideje nem éri el az összes üzemidő 3 százalékát. Mindez alaposan próbára tette a tmk-sok szakmai fel- készültségét, s nem utolsósorban szorgalmát. Nem várhattak az import alkatrészek beérkezésére — egyébként is elhatározták, ebben az évben 500 ezer forint értékű külföldi alkatrész beszerzését megtakarítják — felújították hát a régi tolózárakat, béléscsöveket, kút- szerelvényeket. Hogy menynyi idő alatt kezdhet el dolgozni egy fúróberendezés az nemcsak a kezelőktől, vagy a tmk-soktól, hanem a szállítóktól is függ. Hiába fejezte volna be a kút mélyítését Horváth András brigádja, nem tudták volna a berendezéseket elszállítani, ha nincsenek ott időre a teherautók. Felülvizsgálták, s átszervezték az üzem szállítási rendszerét, ezzel csökkentették az átszerelések idejét, 5 százalékkal. Az üzemben régebben dolgozó munkások tudják mennyi küszködéssel járt, mennyi emberi erőt, energiát emésztett fel a fúráshoz nélkülözhetetlen barit, zsákos cipe- lése. Ma már ezt az iszapnehezítő anyagot az őrlőműtől a fúrásig konténerekben szállítják, silókban keEbből a kútból jövőre mór termelnek verik, levegőben mozgatják. Elemezték a termelési folyamatokat, s kidolgozták a hálós termelésirányítás rendszerét. Mindezek alapján egyelőre a szegedi feltáró kutaknál számítógépes program segítségével pontosán meghatározzák a tennivalókat, s a határidőket. Így a munkások teljesítményük szerint kapják fizetésüket. (Régebben órabérben számolták el munkájukat.) A tapasztalatok szerint az új módszer hasznosabb — kevesebben, több munkát végeznek. Várhatóan más területeken is alkalmazzák. Az üzem az év végére a túlteljesített' tervek révén 1,3 millió tonnával több felkutatott szénhidrogént ad a termelőknek, a népgazdaságnak. A szám önmagáért beszél, Kétszobás lakás a szolnoki Széchenyi utcában épült szövetkezeti . ház harmadik emeletén. Az ajtón a lakástulajdonos neve: Zoltán Gyula. A névtábla fölött azonban néhány nappal ezelőtt még egy másik felirat is volt. Azt hirdette, hogy az itt lakók az 1500. szövetkezeti lakás tulajdonosai. A Szolnok megyei ÁÉV harmincéves darus csoport- vezetője és felesége aki a regionális vízműnél gépírónő, tulajdonképpen véletlenül költözött éppen szövetkezeti lakásba. Ezt ajánlotta fel tavaly az ott dolgozó férjnek az Állami Építőipari Vállalat. ugyanis Zoltánék lakást kértek a Városj Tanácstól. Kihasználták a nem mindennapi lehetőséget, hiszen — gondolták — a vállalati támogatást, a rokonok segítségét és a házasságuk két éve alatt „spórolt” pénzt összeadva kifizethetik a „beugrót”. A lehetőségek mérlegelése után belevágtak, és a 40 ezer (illetve a vállalati támogatás után csak 20 ezer forint) befizetése után alig egy évre már be is teljesedett hároméves vágyuk. Birtokba vehették saját lakásukat.- — Tudom, szerencsénk is volt — summázza Zoltán Gyula a beköltözés történetét. — Sok család a házasságkötés után három évnél többet is eltölt albérletben vagy a mamánál. Arról nem is beszélek, hogy a befizetés után egy évvel már költözhettünk is. A szükséges pénzt már előteremtettük, a vállalat segítsége nélkül azonban lassabban ment volna a dolog. , Tizenkét éve ott dolgozom, most még tíz évet aláírtam ... Azaz aláírhattam, mert azt mondták „Téged ismerünk. örülünk, ha maradsz”. Eddig a „szerenecse” története. Fortuna azonban csak később állt igazán a Zoltán család mellé. A 40 lakásos épület alagsorában garázsokat is építettek. Az egyik Zoltánéknak jutott — sorsolással. „Havi 160 forintért garázst bérelni, nem kis nyereség”. Ezután következett az ünnepélyes kulcsátadás, ahol kiderült: a jubileumi munkaverseny eredményeként — két hónappal a tervezett határidő előtt — elkészült ház harmadik lépcsőházában a 11. szám alatti, az 1500. szövetkezeti lakás Szolnok megyében. A tulajdonos, Zoltán Gyula hatezer forintos vásárlási utalványt kapott ajándékba. — Fürdőszobánk, saját konyhánk van, és gázzal kényelmesebb fűteni. Kétéves kisfiúnk külön szobában alszik. Kényelmünket csak apróbb bosszúságok zavarják: csőrepedés miatt beázott a lakásunk, a parketta kissé felpúposodott. Az új otthont meg is kell szoknunk. — mondja a mama. — És néhány dolgot még vásárolnunk is kell, — vág közbe a férj. — Az egyik szobabútor már három éve megvan, hűtőgépet azonban most vettünk a hatezer forintos ajándékutalványon. A brigád neve: Törekvés A Görbemajorba szinte járhatatlan út vezet. Olyan bukkanókon vergődünk keresztül, amelyiknek legelsőjétől kilelhetné a lelkét egy lőcsös szekér. Igaz, mellettünk alapozzák az új utat, de ettől függetlenül nekem az motoszkál a fejemben, hogy szabónak jó ruhája, kőművesnek szép nagy háza sose volt. Miért juthatott ez most az eszembe? Azért, mert Koczka József, a Palotási Állami Gazdaság tiszasülyi kerületének növénytermesztési ágazatvezetője éppen az imént sorolta: — Ha itt egy követ odébb kell tenni, akkor legjobb, ha az ember a Törekvés Szocialista Brigádot keresi meg. A tavasszal a libatelep el akart süllyedni a sárban! Jöttek a traktorosok és rendet csináltak. Társadalmi munka kell? Ez a brigád Szó nélkül ott van. A faluban sürget valami tennivaló? Az üzemben lemaradást kell pótolni? Kire számíthat az ember? Legelőször is rájuk! így talán már érthető, hogy a brigádnak pontosan a saját környezetére jut a legkevesebb ideje. Habár a traktorosoknak valódi munkahelye nem is a Görbemajor, hanem az egész határ. Tavasztól őszig a lucernaföldön dolgoznak. Rajtuk múlik, hogy a kerület összes állata megkapja-e a „mindennapi szálastakarmányát”, — 180 vagonnyi széna gondja, baja az övék. Kaszálnak, rendsodróznak, behordják a termést. S közben, ha másutt van rájuk szükség — talaj- munkánál, vetésnél, aratáskor a szemszállításnál — akkor ott is megteszik a magukét. Legszívesebben természetesen a lucernabetakarításban dolgoznak. Ezért lehetett náluk elérni azt, amit korábban a gazdaság vezetői sehogyan sem tudtak megszervezni, hogy hajnali négykor kezdjék behordani a szénát. Ugyanis akkor még nyáron is hűvös van, és így nem pereg a levél, jóval kevesebb a veszteség. Kifejező nevet választott a brigád — vélekedik róluk legjobb ismerőjük, Guba Áron területi agronómus. — Valóban állandóan a jóra és az újra törekednek. Mondjak példát? Nézze: elhatározták, hogy valamennyien befejezik az általános iskolát. Gondolhatja, hogy a hat osztályos 45—46 éves emberek már nem Szívesen vágnak neki a tanulásnak, nékik mégis sikerült. Tizenhatójuk közül egynek nincs meg a 8 általános, az is az utolsó évet gyűri. Aki feljebb járt az az egy-két évvel hátrább tartónak magyarázott, a nyolcadikosokat pedig Major Jancsi, az érettségizett brigádvezető segítette. Győri András és Nagy Szilveszter a sarokba húzódva hallgatják a sok dicséretet. Látszik rajtuk, hogy sokallják, s ezekről a dolgokról ők legszívesebben meg se szólalnának. De a munka az más! — Legutóbb szombat délután és vasárnap is dolgoztunk, ugyanis vállaltuk, hogy október 20-ra elvetünk. Igaz, nem minden ez a másfél 'nap, de így jókor kerül a földbe a mag, és ha aratáskor 40 mázsa fölött lesz a búzatermés, akkor ehhez öt-tíz mázsával mi is hozzájárultunk. Hazafelé már a simábbik úton halad a kocsi. A két traktoros a hátsó ülésen éppen arról tárgyal, hogy rövidesen Recskről kell sódert szállítaniuk. Ahogy őket megismertem, ebből a sóderből . betonút is épül. Dolgozik az R—22-es Az Országos Számítógéptechnikai Vállalat, valamint a SZÜV szolnoki Számítóközpontjának szocialista brigádjai mintegy négy heti megfeszített munkájának eredményeként, a napokban befejezték az új R—22-es számítógép próbáját. Az együttműködő vállalatok és a szocialista brigádok egymást segítve minden erejükkel arra törekedtek, hogy november 7-re a mintegy 64 millió forintos beruházás első szakasza — a szovjet gyártmányú számítógéprendszer „alapkonfigurációja” — dolgozhasson. így tehermentesítik a három és félévre folyamatosan üzemelő és teljesítőképességének szélső határáig igénybe vett R—20-as számítógépet, s a Szolnok megyei számítástechnikai igényeket maradéktalanul a legkorszerűbb színvonalon ki tudják szolgálni. Előzetes számítások- szerint 1979 végére várható ennek a rendkívül nagy számítógép kapacitásnak a kihasználása. A terv megvalósítását jelentősen "segítené, ha a jelenleg még Budapesten, vagy más vidéki számítóközpontnál dolgoztató vállalatok, mint például a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság vagy a Szolnok-Békés megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat munkáit Szolnokra telepítené a jövő év végéig. Néhány nagy jelentőségű számítógépes feladat előkészítése, próbaüzemeltetése már jól halad, így 1978 januárjától az úgynevezett „éles” feldolgozások is megkezdődhetnek az R—22-es számítógépen. Többek között a MEZŐGÉP készletgazdálkodását vagy a Szolnok megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat értékesítési tevékenységét számítógépes rendszerrel dolgozzák fel. Ugyancsak az R— 22-es gép végzi majd a megyei tanács mintegy 300 költségvetésből gazdálkodó intézményének folyamatos pénzügyi elszámoltatását is. A beruházás része égy folyamatnak: a számítástechnikai fejlesztési kormány- program előírásai alapján az V. ötéves terv végétől kezdődően Szolnokon is meg kell teremteni a távadatfeldolgozás lehetőségének technikai alapjait. Ehhez jövőre tovább bővítik a számítógép-rendszert, amely így az ország egyik legnagyobb vidéken üzemelő számítóközpont’ ja lesz, Szolnokon,
