Szolnok Megyei Néplap, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-01 / 257. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. november 1. 4­November 3-16 Szovjet filmek fesztiválja Csütörtökön délután fél öt­kor a szolnoki Vörös Csillag filmszínházban nyitják meg a szovjet filmek fesztiválja megyei rendezvénysoroza­tát. Az idei programban első­sorban három szovjet film áll az érdeklődés előterében. A szabadság katonái A mozibajáró közönség jól emlékszik még Jurij Ozerov monumentális alkotására, a Felszabadításra. A második világháborúról készített tör­ténelmi tabló világhírűvé vált alkotója újabb hatal­mas művel jelentkezik, A szabadság katonái című négyrészes filmmel. A törté­nelmi krónikát a Kreml kongresszusi palotájában mu­tatták be a 'Xj. moszkvai nemzetközi fesztivál megnyi­tásakor, — igen nagy nem­zetközi visszhangot váltott ki. A szabadság katonái a kommunisták nemzetközi harcának állít maradandó emléket. A dokumentumok feltárják a munkásmozga­lom kiemelkedő személyisé­gei — köztük Kádár János is — küzdelmét a fasizmus ellen. Fehér hajó Csingiz Ajtmatov kisregé­nyének színpadi adaptációja a Mikroszkóp Színpad egyik legnagyobb sikere volt. Saj­nos ezt a kitűnő előadást igen kevesen láthatták, s ezért is örvendetes, hogyBo- lotbek Samsijev rendezésé­ben most filmen ismerhetjük meg Ajtmatov csodálatos gondolatvilágát. A kisfiút Nurgazi Szidigalijev játsszá, akiről a szovjet sajtó a leg­nagyobb elragadtatással ír. Magyar hangja Halkovics Zoltán, óballai származású budapesti kisdiák, a Miska bácsi levelesládája egyik műsorvezetője. A szerelem rabja című új szovjet filmről egyelőre nem sokat tudunk, de az tény, hogy a Nyikita Mihaj- kov rendezte film témája igen érdekes, izgalmas. A főhős egy fiatal színésznő, aki kikerülhetetlennek tűnő konfliktusba kerül önmagá­val. Olga Voznyeszenszkaja szerepében Jelene Szolovejt láthatjuk. „Csodálatos arca van, játéka felülmúlhatatlan, az idill és a forradalom gyönyörű harmóniáját vará­zsolja — elénk” — írja játé­káról V. Ivanova a Szov- jetszkij Ekranban. Pályázatok, kiállítások Először a szolnoki Tallinn filmszínházban tekinthető meg a szovjet filmplakát- kiállítás, majd a megye más mozijaiban láthatja a közön­ség. A „Legnagyobb szovjet filmélményem” című gyer­mekrajz pályázatot a szolno­ki Vörös Csillag filmszín­házban állítják ki először. A Tallinn filmszínházban tartja meg Karcsai Kulcsár István a Magyar Filmtudo­mányi Intézet munkatársa A szovjet film hat évtizede cí­mű előadását, november 10-én délelőtt 9 órás kezdet­tel. A szovjet filmek fesztivál­ja keretében több mint öt­ven szovjet filmet vetítenek a megye mozijaiban. Kilenc leány Szentesre megy... Szombaton: Ady vers- és prózamondó verseny Vasárnap a Ságvári Endre megyei Művelődési Központ­ban utolsó próbáját tartotta, az Ady Endre vers- és pró­zamondó versenyen induló kilenc leány, asszony. Az elődöntőbe ugyan tizen­egyen jutottak be, de idő­közben két versenyző — két fiú — visszalépett, így a megye „színeit” kilenc bátor leány, asszony képviseli. A versenyzőknek tíz Ady- alkotást, s tíz más verset kell vinniük a tévé-váloga­tóra. Kiket láthatunk majd szombaton este 18—18.55 kö­zött a képernyőn, — ez csak az adás előtt válik bizo­nyossá. Tény, hogy nehéz mezőnyben — Csongrád és Báes-Kiskum megyei ver­senyzőkkel — szerepelnek majd a Szolnok megyei leá­nyok. A „tévés berkekből” kiszivárgott hírek szerint az V. elődöntő, amelyet Szen­tesről közvetítenek, színvo­nalas műsornak ígérkezik. A válogató versenyek — ezt már a televízió szakem­berei bonyolítják — csütör­tökön kezdődnek Szentesen. Könyvtár ás autóbusz Jó példa: Kunmadaras kunmadarasi általá­nos iskolában jók az oktatás feltételei. Jobbak, mint a leg­több hasonló nagyságú tele­pülés iskoláiban. A szűksza­vú tények hátterét a helyi tanács munkája képezi, amely a költségvetéséből és a különböző „koordinációs pénzekből” hathatósan segí­ti, fejleszti az iskolát. Milyen a kunmadarasi in­tézmény? Régi épületekben vannak az osztálytermek, de pontosan annyi terem van, amennyi kell, úgyhogy (ez egyedülálló a tiszafüredi já­rásban) nincs szükség vál­tott tanításra. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a termek közt vannak kitűnő­en felszerelt szaktantermek is: A magyar—történelem­órák otthona például egy olyan helyiség, amelyet „kö­rülvesz” egy csaknem nyolc­ezer kötetes könyvtár. Erről az iskolai könyvtárról érde­mes megjegyezni, hogy az állomány gyarapítására év­ről évre 13 ezer forintot köl­tenek, a kölcsönzésről pedig függetlenített (!) könyvtáros gondoskodik. Megoldották az úszások­tatást! holott Kunmadarason nincs uszoda. Hogyan? A tanács felújíttatott egy „ki- szuperált” autóbuszt, azon viszik ■ a gyerekeket a közeli Berekfürdőbe vagy Tisza- őrsre. Az iskolai kirándulá­sok lebonyolításakor ugyan­csak nagy hasznát veszik en­nek a busznak. Az oktatás személyi felté­teleinek biztosítását szintén lelkiismeretesen végzi a ta­nács. Nincs olyan pedagó­gus Kunmadarason, akinek lakásgondja lenne. S a szű­kös tanácsi költségvetésből minden évben korszerűsíte­nek, felújítanak egy-két pe­dagóguslakást. Az iskolában öt olyan pedagógus tanít, aki a tanács ösztöndíjasaként végezte a főiskolát vagy a tanítóképzőt — jelenleg há­rom tanító és egy óvónő ösz­töndíjasa van a tanácsnak. Néhány adat, amelyek a fentiek eredményének is te­kinthető: a kunmadarasi is­kolában ebben az évben az összes órák 92,1 százalékát szakos pedagógus tartja. (A megyei arányszám 83, a ti­szafüredi járásé pedig 72 százalék). Továbbá: a leg­utóbb végzett hetvennégy tanulóból hetvenhárom tanul tovább. (Több mint 30 szá­zalékuk középiskolában.) kunmadarasi példa — A jó példa. Azt igazol­ja, hogy faluhelyen is lehet színvonalas Ok­tató-nevelő munkát végezni, ha megteremtik s állandóan javítják a feltételeket. Vagyis — úgy értelmezik az oktatáspolitikai célkitűzése­ket az illetékesek, ahogyan kell. Sz. J. A jászki séri művelődési házban DOLGOZNAK, NEM PANASZKODNAK Jászkisér hatezerötszáz la­kosú nagyközség. Közműve­lődési intézményei elavult, a követelménynek egyre kevés­bé megfelelő épületekben kaptak helyet. Kiváltképp a könyvtár állapota aggasztó: a hajdani kocsma hámló fa­lú vályogépületében 18 ezer A művelődési ház épülete — bár jobb, mint a könyv­táré — ugyancsak korszerűt­len. Hogy a körülményekhez képest mégis gazdag közmű­velődési tevékenység színte­re, ez elsősorban a tudatos népművelői, — szervezői munkának az eredménye. Győri Jánosné — tizenhat éve az intézmény igazgatója — mindezt így egészíti ki: — A művelődési ház évi költségvetése félmillió forint. Ebben benne van a dolgo­zók bére is. Az anyagi hely­zetünk miatt a kevésbé költ­Jászkiséren nem kell „ma­gyarázkodni” : a művelődési házban a megyehatáron túl is ismert helytörténeti szak­körön kívül működik népi díszítő- és gyermek fotószak­kör, továbbá szocialista bri­gádok klubja, ifjúsági klub, cigánygyerekek klubja és a Zománcipari Szövetkezettel közös fenntartásban ezüstko­szorús minősítésű ifjúsági munkáskórus. Sok ez, vagy kevés? Nehéz eldönteni. Ha­sonlítani viszont lehet: a ti­szafüredi járási művelődési központban nincs ennyi kis­csoport, nem jobb a hely­zet a kunszentmártoni járás­ban sem. Cs. Szabó Sándor tsjrnyug- díjas, a helytörténeti szakkör egyik alapító tagja így be­szélt a szakkörről: — Hét esztendővel ezelőtt szóltak nekem, hogy Győri tanár úr — a művelődési ház igazgató férje — olyasmit szervez, hogy néhanapján összejönnének a régi, helyi lakosok, beszélgetni a múlt­ról. Én szeretem a társasá­got, ezért jöttem el. Azóta minden hétfőn este találko­zunk, és mindig van téma: disznóölés, dűlőnevek, ara- tás-cséplés, mikor mi. Min­denről lehet beszélni, csak betegségről nem. Előtérben a kis közösségek kötet könyv zsúfolódik, ned­ves a raktár, előfordult, hogy az alsó polcokon megpené- szedtek a könyvek. ségigényes formákat, mód­szereket alkalmazzuk. Kézen­fekvő tehát, hogy minél több kiscsoportot igyekszünk mű­ködtetni. Kis kitérővel egy megjegy­zést csak: nem tipikus — sajnos — a jászkisérihez ha­sonló törekvés. Sok telepü­lésen, ahol hasonlóképp rossz a létesítmények állapo­ta, rendszerint „felmentést” is adnak a „tárgyi feltéte­lek” a népművelők és a fenntartó szervek képviselői számára ..a következetes és szívós munka alól. — Ezek a beszélgetések képezik aztán a szakkör dol­gozatainak alapját — egészí­ti ki Cs. Szabó Sándort Győ­ri János tanár, a szakkör ve­zetője. — Az idén három dol­gozat készült — két egyéni és egy kollektív. Emellett foglalkozunk tárgyi gyűjtés­sel és krónikaírással is. A szakkör huszonöt tagja kö­zött van téesztag, nyugdíjas, pedagógus, bolti eladó, ad­minisztrátor — a legkülön­bözőbb foglalkozású embe­rek. Lényege-tartalma a hely- történeti szakkörnek talán így fogalmazható meg: kü­lönböző életkorú, foglalkozá­sú emberek azonos céllal jár­nak ide — megismerni — és a dolgozatokon, kiállításokon keresztül megismertetni a község lakóival, — falujuk múltját, jelenét. Nemcsak egyszerűen kulturális, hanem közéleti tevékenység is ez. A többi kiscsoport munká­jára is — több kevesebb el­téréssel — az a jellemző, ami a helytörténeti szakkörre: a folyamatos, tartalmas közös­ségi tevékenység. A népi dí­szítő szakkör egy éve műkö­dik — hímezni, varrni sze­rető lányok, asszonyok a tag­jai. Szakkörvezetői képzett­séggel rendelkező tanítónő irányítja őket. Fontos eleme a szakkör munkájának az íz­lésnevelés: egy-egy tájegység népművészetét feldolgozó előadás is szerepelt a prog­ramjukban. Ugyancsak pedagógus ve­zeti a cigánygyerekek klub­ját, amely oktatást segítő funkciót tölt be. Mesékkel, versekkel, játékokkal ismer­kednek meg a foglalkozáso­kon a klubtagok. A fotószak­kör tagjai úttörők, de a mű­velődési ház fotólaborját használják felnőtt fotósok is, a szakkörvezető Tánczos Ala­jos, nyugdíjas pedagógus irá­nyításával. Látogatott művelődési ház Pinczi Zsolt, az egyik nyolcadik osztályos fotós így számol be a szakköri élet­ről: — Hetente egyszer van kö­tött foglalkozás. Ilyenkor mindig tanulunk valamit: gépről, filmről, vegyszerek­ről, szabadtéri, műtermi fényképezésről. A hét bárme­lyik napján bejöhetünk dol­gozni a laborba. Én most ép­pen egy öt témából álló is­kolai pályázatra csinálok ké­peket. A szakköri helyiség megle­hetősen kicsi, felszerelése a legszükségesebb eszközökből áll: két nagyítógépből, szárí­tókból, hívótankokból, tálak­ból. Itt készítik a szakköri tagok a Lenin Tsz képes hí­radója és a falukrónika szá­mára a felvételeket. Ehhez a munkához szükséges — a technikai ismereteken túl — a falu életének alapos isme­rete is. * * * Rövid számvetés: mintegy kétszáz jászkiséri vesz részt rendszeresen a művelődési ház valamelyik klubjának, szakkörének foglalkozásain. Ha hozzátesszük, hogy az összejöveteleken a résztve­vők — avatott vezetők irá­nyításával — ismereteiket bővítik, — megállapíthatjuk, hogy Jászkiséren eredmé­nyesnek bizonyult a kis kö­zösségek létrehozására, fenn­tartására irányuló törekvés. Sz. J. Meghatározó a költségvetés Szakkör, ifjúsági klub és munkáskórus... n vidék lég óbb csapata Megyei siker az OVH vetélkedőjén Budapesten rendezték meg az Országos Vízügyi Hivatal területi igazgatóságai dol­gozói politikai-szakmai vetélkedőjének döntőjét. Tíz csapat — a győri, a debrece­ni, a budapesti, s a pécsi elődöntők leg­jobbjai — mérték össze politikai, szakmai, történelmi ismereteiket. A szoros küzde­lemben a Középtiszavidéki Vízügyi Igaz­gatóság csapata — amelynek színeiben Irimi Júlia, Cserfalvi József, Zsilka Sán­dor, Földi József és tserkész Sándor ver­senyzett — a VITUKI csapata után a má­sodik helyen végzett. Jutalmuk egy szov­jetunióbeli utazás. huMáwéiúmávt Kaba kapta Ezerkilencszázhetvenhat má­jusában kötötték meg a szer­ződést, ami szerint a lengyel munkások kulcsátadásig fel­építik a kábái cukorgyárat. Ez lesz hazánkban a tizen­kettedik. Ezt a témát választotta do­kumentumműsorához Szél Júlia. Talán a dokumentum- műsor helyett a riportműsor illenék a cím után, — de nyilvánvalóan a cél miatt döntött emígy a riporter. Az utókornak, emlékeztetőnek szánta a műsort. — Építettünk mi már gyá­rat Irakban, Görögországban, Spanyolországban és a Szov­jetunióban is — mondják a bevezetőben a lengyel szak­emberek. Az építéssel, a hoz­záértéssel tehát alig lesz baj. Mégis, ez az építkezés rengeteg gonddal-bajjal kez­dődött. A Kaba határában épülő gyáron most is majd­nem kétezer ember serény­kedik. Ellátásuk a község erejét meghaladja. — Már most kinőttünk mindent — siránkozik a tanácselnök. — Kevés az óvoda, a bölcsőde, lakás is kell, egyre több. A több mint másfél ezer lengyel Hajdúszoboszlón la­kik. Ebédjüket a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövet­kezet konyháján főzik. Laká­suk nemcsak munkásszálló, hanem szoboszlói magánhá­zak, albérletek. Hogy különö­sebb fennakadás nincs, azt az építkezés szervezői, ma­gyar felelősei biztosítják. Köztük egy Szolnokról Ká­bára költözött cukorgyári is. aki úgy emlegeti a szolnoki gyár rekonstrukcióját, mint eddigi legszebb munkásem­lékeit. Szél Júlia érdeme, hogy az egyórás műsorból valóban betekintést kaptunk az épí­tésbe és az építők életébe, őszintén, kertelés nélkül kér­dezett mindenről. S közben gyerekkori mondókát idézett: ..Kaba kapta, Karcag akarta, Nádudvar meg Földes csak­úgy nézték...” Akkor nem sok értelme volt ennek a mondókának. Lehet, most van, ezzel teljesült a régi mondás? A riporter nem ér­zékenyül el ezen. Megállapí­tásai mind életteliek. A kábái cukorgyár 1979-től termel majd és a hazai cukorterme­lés egyötödét adja. A krakkói vajdaságból ér­kezett lengyelek jól dolgoz­nak nálunk. Valaki megjegy­zi közülük: jobban, mint ott­hon. Ez ellen se tiltakoznak, de mondják, a munkaver- seny, az idei nagy tettek őket is serkentik. Röviden Egyenjogúság a munkahe­lyen, ez volt Pásztor Magdol­na sorozatának múlt heti té­mája. A női és férfi munka­helyi egyenjogúságról vitáz­tak szakemberek és diákok. Elég sok téves vélemény hangzott el. A munkahelyi főnök dicsérte munkatársnő­it, beosztottjait. Ám, amikor megkapta a kérdést: mit szólna hozzá, ha neki nőfő­nöke lenne, rögtön rávágta, semmit, de lehetőleg nála többet tudjon, képzettebb le­gyen, ha már nő a vezető. Szolnokról, a Pelikán Szállóból közvetítette pénte­ken a Ki nyer ma műsorát a rádió. Balogh Tibor posta­tiszt megvédte a zenerajon­gók szolnoki jó hírét. Pon­tos, jó válaszokat adott Bo­ros Attilának. Szép műsorral köszöntötte a 75 éves Illyés Gyulát a Kossuth adón az irodalmi osztály. Emlékeim lágy vidé­kén, volt a címe, s belőle egy gazdag életút, a szülőföld tisztelete és szeretete tárult föl. A szép vers és drámai betétek csak fokozták az ösz- szeállítás hatását. (SJ)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents